Év vége, lassan

Emésztek. Ti is? Kellőképpen összeettetek már mindent? Minden nadrág érthetetlenül összement? :) Ebben a pár napban én is igyekszem kipihenni magam, hogy jövőre kicsit nagyobb aktivitással és még több recepttel térhessek vissza.

A Karácsony nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Illetve nem is terveztük, lehet, hogy ez volt a baj. Azért a kaja jól sikerült. Most nem írok róla. Jövőre az ünnepek előtt igyekszem posztolni, hogy mindenki bátran belevágjon élete első bejglijébe vagy kacsasültjébe.

Arra gondoltam, így év végén kicsit összefoglalom, mi is történ itt a blogon.

A legfontosabb esemény számomra, hogy 2010. február 5-én útjára indítottam gondolataimat. Kinyílt az ajtó a „kata spájzában”. Most már bevallhatom, lélekgyógyítás céljából. Megtette hatását.

Egyre több követővel, titkos olvasóval és sok pozitív visszajelzéssel eltelt 11 hónap. Több, mint 23 ezer látogatás, 30 hivatalos és több, mint 80 nem hivatalos rendszeres olvasó, 176 bejegyzés. Szép termés, erőt ad :)

A február elsősorban a jól bevált receptekkel telt. Nagyjából képet ad, mit is főzök, hogyan is eszem, és írtam egy szösszenetet a csíráztatásról is.

Márciusban igen nagy hatással volt rám a Badacsonyi borvidéken tett látogatásunk, Istvándyék pincészete, profizmusa. Mindezen élmények mellé szereztem egy fantasztikus tócsni receptet is. Beneveztem a (nekem első) Vigyázz! Kész! Főzz! 41. fordulójára egy saját fejlesztésű recepttel, ami azóta is igen népszerű. Voltak más újítások is, mint pl. a túrógombóc modernizálva és a vasárnapi lusta kalács. Elkészítettem életem első szalagos fánkját és tortilla-ját.

Áprilisban új világ nyílt előttem a házi fagylaltkészítéssel, és többek között bemutattam „kiskertemet” a belváros közepén.

Májusban már nem került fel annyi recept, elfoglalt a munka (ami egyre durvább méreteket öltött egészen decemberig). Beleszerettem a rebarbarába és elkészült az egyik legnépszerűbb bejegyzés tárgya, a légies szülinapi csokitorta.

Júniusban rátaláltam a legjobb palacsintatésztára és elkezdtem a spájz feltöltését, elindult a befőző szezon. A kevés bejegyzés a nyaralásnak volt köszönhető. Csehország a kékséggel, avagy a blogger nyaralt. Elolvasható az első júliusi bejegyzésekben.

Júliusban igyekeztem feldolgozni a cseh finomságokat, ami erősen befolyásolta a konyha további életét. Csatlakoztam az „add tovább” mozgalomhoz és lelkesen vágtam bele a házi joghurt készítésébe.

Az augusztus így visszatekintve a hűsölés jegyében telt. Savanyítottam, és fantasztikus szilvás gombócot főztem.

Szeptemberben egy késztermék helyettesítő összefoglalóval beneveztem a 44. VKF!-re és tovább savanyítottam, amit még lehetett.

Októberben beindult a knédli-láz, a hirtelen hidegben előkerültek az (át)melegítő ételek, italok és feltekeredett a blogra a házi rétes is.

Novemberben újabb cseh hullám indult, és új fordulatot vett a kenyérsütés is.

Decemberben a nehézségek ellenére igyekeztem folytatni a bejegyzések sorát, több-kevesebb sikerrel. Kiszorultam a konyhából és már csak a főzős műsorokban láttam fakanalat.

Most pihenek, töltődöm.

Remélem, ti is élvezettel olvasgatjátok a bejegyzéseket, recepteket és jövőre még több finomságot oszthatok meg veletek. Megköszönöm, ha megírjátok pár sorban (akár komment, akár levél formájában), melyik írás, kép, recept tetszett a legjobban az idei termésből.

Addig is nézzetek körül a spájzban!

Mézeskalács minimálban

Igyekszem kicsit a blogolvasókra is gondolni a nagy hajtásban. Mégiscsak közeleg a karácsony és készülődünk. Ma ünnepélyesen letettem a lantot, és fizikailag is nekiállok megvalósítani a karácsonyra kigondolt menüt, ajándékokat, díszeket.

Nem tervezek megszakadni, de azért szeretném, ha ünnep lenne az ünnep. Nálunk/nálam a Karácsony elengedhetetlen részei: a mézeskalács, a gyümölcskenyér, Anyukám bacon-ös pulykamelle, krumpli salátával és Apukám mákos gubája, na meg a bejglije, amiben a tölteléktől ki sem látszik a tészta. Fenyőillat, gyertya és nem is kell ennél több. Együtt a család. Nyugalom van, béke van.

Tegnap előtt már megsütöttem a mézeskalácsot, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy neki kéne állni mákot meg diót darálni. Idáig jutottam.

A mézeskalácsra most semmi dísz és forma nem került, csak úgy négyzetekre vágtam. A lényeg úgyis az ízében, illatában van.

Ez a recept a Karácsonyi aprósütemények c. könyvecskéből származik.

25 dkg méz

75 g gyümölcscukor

50 g vaj

325 g liszt

2 tk sütőpor

50 g aprított, cukrozott narancshéj

1 tojás

2 tk mézeskalács fűszerkeverék

Pici só

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A vajat, mézet, cukrot egy lábosba öntöttem és takaréklángon felolvasztottam.

Amíg összejöttek, egy tálba kimértem a többi hozzávalót.

A vajas, mézes keveréket kicsit hagytam hűlni, aztán a lisztes keverékhez adtam és összegyúrtam. Először nagyon ragad, de ahogy hűl, egyre könnyebben formázható.

Amikor kihűlt, lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtottam, kivágtam és sütőlapra tettem.

Nagyjából 10-13 percig sütöttem.

Először finom, puha, aztán egy nap után megkeményedik, de egy hét elteltével emberi fogyasztásra is alkalmas lesz. Fémdobozban érdemes tárolni.

Én ezt szoktam sütni. Amikor volt rá időm, formára vágtam, díszítettem. De elsősorban az íze miatt kedvelem. Értelmes, ehető apró ajándéknak is feldíszíthető :)

Húsos palacsinta

Ki tudja, mit hoz a hét, inkább gyorsan bejegyzem ezt a receptet.

Rég nem készített recept ez. Abból az időből való, amikor még otthon laktam és hétvégente kisebb fajta tömegszállásként működtünk. Barátok, ismerősök jöttek tanfolyamra vidékről, mi pedig befogadtuk őket. A szállásért cserébe hoztak jókedvet, vidámságot, érdekes gondolatokat, és nem utolsó sorban finomságokat. Ez a húsos palacsinta is tőlük került először az asztalunkra.

Múlt héten lapozgattam a gyűjtögetős receptes könyvemet és nagyon megörültem, amikor megtaláltam.

A palacsintához Fűszeres Eszter receptjét használtam, csak sós változatban, vagyis a cukrot kihagytam, helyette egy kávéskanál só került bele. A töltelék nagyjából 14 db palacsintához elegendő.

Hozzávalók a töltelékhez 4 személyre:

40 dkg darált hús

1 nagyobb vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

2 ek zsír

Só, bors

1 kk majoranna

1 leveskocka

½ zeller

1 szál sárgarépa

2-3 kelkáposzta levél

1 csokor petrezselyem

2 szelet piros húsú paprika (én 2 tk házi pirosaranyat tettem bele)

2 db felvert tojás

2 db keményre főtt tojás

Reszelt sajt, tejföl, tejszín

Először bekevertem a palacsintatésztát.

Majd az apróra vágott hagymát a zsíron üvegesre pirítottam.

A vékony lyukú reszelőn lereszelt zellert és répát, valamint az áttört fokhagymát a megpirult hagymához adtam.

Majd hozzákevertem a darált húst és fehéredésig pirítottam. Amikor elkészült, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi, sóztam, borsoztam és beletettem a majorannát, fokhagymát. Fedő alatt, alacsony lángon 20 percig rotyogtattam.

Amíg párolódott, kisütöttem a palacsintákat.

Ezután nagyobb lángon zsírjára pirítottam, végül belekevertem a paprikát. A kellevelet is ekkor kell beletenni, nekem sajnos nem volt, pedig nagyon illik bele.

A felvert tojásokat belekevertem a húsos-zöldséges masszába, és rántotta állagúra sütöttem. Legvégül belekevertem az apróra vágott főtt tojásokat és a petrezselymet.

A tölteléket a palacsintákba tekertem, majd kivajazott jénaiba tettem őket. Leöntöttem tejfölös tejszínnel és reszelt sajttal szórtam meg. 180 °C-on nagyjából fél órát sütöttem.

Még egy kis tejfölt simán elbír tálaláskor is. Kicsit talán pancsos, úgyhogy megéri nagyobb mennyiségben készíteni, ugyanannyi meló.

Szeretjük.

Grog

Pár hete voltam egy nagyon hangulatos kávézóban. Megszerettem. Többek között azért, mert igen ízletes volt a forralt bor, ami ritka, ráadásul az alkohol sem párolgott ki belőle :)

Ott találkoztam a már régóta ismerős szóval: grog. Tudtam, hogy isszák és meleg, meg alkoholos, csak sajnos nem tudtam már megkóstolni. Tegnap kicsit jobban utána olvastam, mi is az a grog és többek között ezt találtam.

Igyekeztem a legegyszerűbb receptet követni, így maradt az, hogy olyanra kevertem, ami ízlett :)

Ez az összetétel igazából nagyon jó náthaűző lehet. Az alkohol fertőtlenít, a forrósága fűszeressége felmelegít, a citromlé pedig - bár a skorbut már nem fenyeget minket - az immunrendszert is erősíti. Egy kiadós téli futás után különösen jó :)

Vizet forraltam. Közben egy bögrébe tettem egy szelet kezeletlen citromot, egy bő teáskanál mézet, fahéjdarabot, 2-2 szem szegfűszeget, szegfűborsot, citromlevet és 4-5 cl rumot. Az elsőt fehér rummal készítettem, a másodikat barnával. Ez jobban ízlett.

A felforrt vizet a fűszerekkel teli bögrébe öntöttem és pár percig hagytam állni a dolgot.

Kiskanállal összekevertem és szépen lassan elkortyolgattam. Kicsit fura, mert színtelen, de ez nem megy az íz rovására. Szeretem a rumot, úgyhogy ez az ital is felkerül a téli, átmelegítő italok listájára. És végre letörölhetem a port a régi puncsos poharakról :)

Wokban sült pecsenyemáj almával, dióval, zellerrel és sonkával

Ismét elképzelős, tájleírós bejegyzés következik. Szeretek természetes fényben fotózni. Az most nem igazán van, úgyhogy ez a bejegyzés is kép nélkül marad.

Ezt az ebédet az itthon fellelhető idénydolgok ihlették. Szerettem volna valami ízzel teli jutalomfalatot az utóbbi napok konyhahiánya után. Persze legyen gyors, mert éhen halok.

Arra gondoltam, a máj lehetne alap, süljön hozzá alma, mert az már bevált. A zeller sem rossz, csak ne nyersen. Dió? Lilahagyma? Sonka? Ez már ígéretes íz kavalkád :) Krumplipürével? Na jó, ez se legyen szokványos, elő a házi reszelt tormával és zsíros tejjel.

Hozzávalók per fő:

10 dkg pecsenyemáj

1 kis édes alma

1 ek vékony szálakra vágott zeller

1 női marék dió

1 szelet frikandó sonka

1 kis lilahagyma

1 tk zsíradék (nálam pecsenyezsír)

A máj mindkét felét nagyjából 3 részre vágtam hosszában.

Az almát négybe vágtam és kivágtam a magházát. A cikkeket keresztben szeleteltem fel.

A zellert vékony, gyufaszál méretűre vágtam.

A diót nagyjából felaprítottam, de csak úgy módjával.

A sonkát is szálakra vágtam.

A hagymát durván 12 részre úgy, hogy a levelei szétessenek.

Először megpirítottam a diót, majd kiöntöttem kis tálkába. A wokból kitöröltem az apró dió darabokat és folytattam a sütést. Felolvasztottam a zsírt és egymás után rádobtam a zöldségeket és a sonkát. Nagyjából 2-3 percig pirítottam őket folyamatosan kevergetve. Aki erős, vagy könnyű a wokja, dobálva rázogathatja is. Aztán hozzáadtam a májat és addig kevergettem, amíg át nem sült teljesen. Végül beletettem a diót és még egy percig sütöttem, hogy összeálljanak az ízek. Sóztam, borsoztam.

A krumplipürét a szokásos módon készítettem. A végén tettem bele a tormát és egy kis tejszínt.

Jó választás volt.

A máj finom puha, a zöldségek még roppanósak és jól el vannak együtt. Az alma édessége, a zeller karakteres íze feldobva a sonkával és a ropogós pirult dióval. A tormás krumplipüré már csak hab volt a tortán.

Marcipán házilag

Igen. Én is nekifutottam. Mert hát sok minden készült már a konyhámban, ami jobb, mint az ipari.

Mivel erős bennem a kritikus hajlam, bátran kijelenthetem ez még nem az a szamos fajta. Nem az, amit megszoktunk, de legalább mandulából van. Talán pont azért más, mert a fő összetevők nem a cukor meg az aroma.

Az igazi marcipán természetesen keserű mandulát is tartalmaz, ez adja meg a jellegzetes ízét. Keserű mandula híján egyenlőre aromával próbálkoztam. Nekem így is ízlett, de azért a klasszik marcipán íz hiányzott.

A marcipán, attól függően tartalmaz cukrot, hogy egyszeres, kétszeres, vagy háromszoros. Vagyis a cukor mennyisége egyszerese, kétszerese vagy háromszorosa a mandulának.

Ez most egy egyszeres verzió, úgynevezett sütőmarcipán, ami alacsony cukortartalmának köszönhetően nem folyik szét sütés közben (elvileg).

A recept egyöntetű, akárhol olvastam. Az Ínyesmestertől a bloggerekig mindenkinél. Én a cukrot barna nádcukorral értelmeztem, és talán legközelebb a gyümölcscukrot is kipróbálom majd.

Hozzávalók:

100 g mandula hámozva

50 g barna nádcukor

50 g barna nádcukor + 25 g/ml vízből főzött szirup

A mandulát leöntöttem forró vízzel és pár percig állni hagytam. Ekkor annyira felpuhul a héja (nem a csont, hanem a másik :), hogy könnyen kinyomható belőle a mag. Ezután kicsit hagytam száradni.

Amikor megszikkadt a mandula, a cukorral együtt, adagonként ledaráltam a kávédarálón. Közben felfőztem a szirupot. Amikor minden ledarálódott és felfőződött, jól összegyúrtam egy masszává.

Sütőpapír alatt megformáztam és pár napig hagytam szikkadni.

Őszinte leszek, az íze nem hasonlít marcipánra, úgyhogy tettem bele egy kávéskanálnyi keserű mandula aromát. Ez felidézte bennem a kémia órák emlékét, amikor a tanárnő körbevitte a sárgabarack, mandula és körte aromákat. Félelmetes volt. Most is az. Egy löttynek, hogy lehet mandula illata, amikor nem is látott növényt.

Bámulatos, hol tart már a tudomány…

Na nem akartam senki kedvét elvenni a házi marcipán gyártástól, sőt lehet próbálkozni dióval, mogyoróval vagy pisztáciával is. A mandulánál mindenesetre jó, ha van kéznél keserű is.

Karfiolkrém kenyérre

Szerintem inkább tejbegrízre hasonlít, de nem, nem az. Kenyérre kenhető, fűszeres zöldségkrém. Új dolgok után kell nézzek, mert ez már nem állapot.

Egyszerűen nem találok kedvemre valót a felvágottas pultokban. Már az ára sem érdekel, csak ennék már valami ipari hulladéktól különböző felvágottat, ami friss és gusztusos. Olyan nagy elvárás ez? Úgy tűnik, marad a házi kolbász, füstölt sonka és szalonna, ha húst kívánnék. Azt legalább tudom, honnan van. Ha nem, arra meg tökéletesen jók lesznek ezek a kencék. Most kezdek rájönni, mennyivel változatosabban ettem, amikor húsmentesen éltem. Szerencsére most vissza tudok nyúlni ezekhez a régi receptekhez.

Ilyen ez a karfiolkrém is. Igazából nem nagy kunszt különböző magokból, zöldségekből és hüvelyesekből krémeket gyártani. Finomak, táplálóak és nagyon feldobják az étkezést. Nekem most már csak egy jó savanyú fekete kenyér hiányzik…

Hozzávalók:

25 dkg karfiol rózsa

pár levél bazsalikom

1 kis fej hagyma fele finomra reszelve

majonéz

só, bors

késhegynyi őrölt kömény a könnyebb emészthetőség kedvéért

A karfiolt kevés vízzel, sóval és a bazsalikomlevelekkel puhára pároltam. Amikor elkészült, lecsepegtettem és botmixerrel pürésítettem. Innentől kezdve ízlésemnek megfelelően ízesítettem sóval, borssal, hagymával. A végső állagát a majonéz adta meg. Lehet készíteni vajjal is, ekkor fele annyi kell belőle, mint karfiolból.

Lezárt dobozkában (mert azért van szaga) hűtőben hagytam összeérni.

Szerintem nyugodtan lehet kísérletezni mindenféle fűszerrel, rátok bízom.

Ágyő felvágottas pult!

Sajtos pogácsa

Ne haragudjanak a kedves olvasók a rejtélyességem és az utóbbi hónapokban bekövetkezett eltűnésem miatt. Aki közelebbről ismer, tudja mi a helyzet a munkával, a többieket inkább nem untatnám ezzel.

Ahogy nem visszük haza a munkát, én nem hozom ide. A lényeg, hogy a héten B helyszínen dolgoztam, ami egy csodás hely és végre nem az iroda. Többek között van jól felszerelt konyha is, egy vadi új ipari gáztűzhellyel, amit muszáj voltam kipróbálni.

Egyszer azért eldicsekedek magunkkal. Majd eljön annak is az ideje :)

Ez a recept eredetileg egy vegetárius szakácskönyvből származik, de csúnyán belenyúltam. Vaj helyett zsírral készült és a színe végett tettem bele két tojást is. Nagyon szeretjük.

Hozzávalók:

1 kg liszt

20 dkg zsír vagy 25 dkg vaj

5 dkg élesztő

2 dl tej

1 kk cukor

1 ½-2 ek só ízlés szerint

4 dl tejföl

10 dkg reszelt sajt és egy felvert tojás a tetejére

Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben egy kis cukorral. Közben kimértem a hozzávalókat és lereszeltem a sajtot. Végül összegyúrtam a tésztát és langyos helyen egy órát kelesztettem.

Amikor megkelt, a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és a tésztát nagyjából ujjnyi vastagra nyújtottam. Egyszer kisebb, egyszer nagyobb korongokat szaggatok, hangulattól és eszköztől függően. Most csak kávéscsésze állt rendelkezésemre, ami durván 5 cm átmérőt jelent. Kenőtoll híján csak belemártottam a tetejüket a felvert tojásba és jól megszórtam reszelt sajttal.

Irány a sütő, amíg meg nem pirul a sajt.

Nagyon szeretjük. Langyosan pláne nagyon pazar. Pár napig friss marad, már ha megmarad :)

Sütőtökös diós süti, citromos vaníliás tejföllel

A süti jó. Az egészséges, rostos süti pláne. Főleg, ha finom. Mivel sütőtök szezon van és már majdhogynem utánam dobták a piacon annyira olcsó, kénytelen voltam megvenni. Leves már volt (itt), süti lett és remélem, találok még pár további jó felhasználási módot.

Ezt a sütit már tavaly is sütöttem párszor Jamie Természetesen c. könyvéből. Nem hittem el, hogy ennyire jó dolgot is lehet készíteni sütőtökből. Előtte nem voltam nagy barátságban vele, sőt az illatát imádtam, de az ízét nagyon nem. Aztán első Jamie könyvemből (A pucér szakács) bátorságot merítettem és jó fűszeresen, sósabban sütöttem meg. Így már fogyaszthatóbb volt. Aztán jött a gyömbéres leves, végül ez a csoda. Persze minden receptre (vagy legalábbis a legtöbbre) azt mondom, feltétlenül próbáljátok ki. Ezt szimplán kötelezőnek tartom. Még akkor is, ha nem szeretitek a sütőtököt. Komolyan mondom, meg fogjátok kedvelni.

Természetesen változtattam picit az eredeti recepten.

Hozzávalók:

400 g finomra reszelt sütőtök

350 g barnacukor (porcukor)

4 db tojás

Só

60 g teljes kiőrlésű liszt

240 g simaliszt

2 púpozott kk sütőpor

Két (női) marék dió durvára vágva

1 kk fahéj

175 ml olívaolaj

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy kb. 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral.

Egy marék dió kivételével az összes hozzávalót jól összekevertem és beleöntöttem a tepsibe. A tetejére szórtam a maradék diót és betoltam a sütőbe. Hústű próbáig sütöttem (azaz addig, amíg a tésztába szúrt fogpiszkálóra nem tapad tészta, amikor kihúzzuk belőle), illetve amíg a süti teteje kissé megbarnult.

Van hozzávaló rém egyszerű öntet is, ami nagyon jól illik a sütihez. Tejföl, vanília (vagy vaníliás cukor), cukor, citromhéj és citromlé ízlés szerint összekeverve. Sütire rá és mehet is a hasba :)

Korhelyleves

Egyre jobban fel van adva a lecke főzés terén. Lehetőségekhez képest tartom magam ahhoz, hogy idény dolgokat és saját éghajlaton termett dolgokat fogyasszunk. Ez egyre nehezebb, pláne, hogy nem annyira kívánom a húst. A második tél, hogy ezzel próbálkozom. Nincs kényszerérett paradicsom, földet sem látott paprika. Az agyonkezelt és utaztatott banánról és hűsítő citrusfélékről nem is beszélve. Nekem már nem hiányoznak. Van helyette alma, körte, aszalt gyümölcsök. Zöldségekből sütőtök (ami sütibe is kiváló), cékla, gyökerek, krumplik, káposztafélék mennek. És tele a spájz téliesített produktumokkal. Persze még dolgozom rajta, hogy ezekből változatos étrend jöjjön ki a végén.

Mára valami kevésbé húsos, de laktató levest akartam főzni. Mondjuk korhelylevest. Mert savanyú káposzta nélkül nem élet az élet. Kell a cévitamin…

Ha jól emlékszem másnaposság tüneteire kiváló orvosság, de ez a veszély mostanában nem fenyeget. Csak úgy kellett a savanyú.

Ez egy nagyon egyszerű leves, fő alapanyaga a savanyú káposzta. pH-ja ízlés kérdése, én jó savanyún szeretem.

A recept kis változtatással a planétás recept kártyák egyikéről származik. Emlékeztek még? :)

Hozzávalók:

20 dkg savanyú káposzta

15 dkg füstölt kolbász

1 db vöröshagyma

Füstölt szalonna

2 tk pirospaprika

1 db babérlevél

1 kk kömény

borsikafű

Pár szem bors

Só

2 dl tejföl

1 ek liszt

A szalonnát apró kockára vágtam és zsírjára sütöttem, beletettem az apróra vágott hagymát és lassan üvegesre pirítottam. Utána rádobtam a káposztát, megszórtam paprikával és hozzákevertem a többi fűszert is. Felöntöttem fél liter húslevessel plusz 2 dl vízzel, de lehet csak vízzel is hígítani (nagyjából 7 dl). Sóztam borsoztam és lassú tűzön hagytam főni.

Közben felkarikáztam a kolbászt, és amikor a káposzta már félig megfőtt, hozzáadtam a leveshez. Amikor elkészült, belekevertem a liszttel elkevert tejfölt és még 10 percig főztem, hogy ne maradjon liszt ízű. Még egy utolsó kóstolás, fűszerpótlás és kész.

Friss kenyérrel kitesz egy bő fogást. Nagyon finom.