A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étteremkritika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étteremkritika. Összes bejegyzés megjelenítése

2012-10-16

A budai Bock Bisztró

Gasztrotúránk következő állomása majd' két hete a nemrégiben megnyitott Bock Bisztró Buda volt.

„A falánkság több embert ölt, mint a kard.” - A Bock Bisztró egyik aranyköpése
Azzal a  meggyőződéssel érkeztünk oda, hogy tutira nagyszerű ízélményben lesz részünk, és ez - nem meglepő módon - így is történt. A Bock Bisztró Budán is hozza a tőlük már megszokott, kimagasló színvonalat.

Az étteremválasztás helyszíne véleményem szerint remek. Könnyen megközelíthető, ugyanakkor nagy forgalomtól mentes. Kellemes, madárcsicsergős helyet választottak a második éttermüknek Bíró Lajosék. És még csak az egész városon sem kell átbumlizni érte - mármint annak, aki nyugatról érkezik.
Két szinttel, a pesti étteremhez képest jóval tágasabb belsővel, továbbá egy nagy, és egy kisebb terasszal is rendelkezik az épület. Stílusát tekintve B.B.-s, de az elsőnél modernebb kivitelben. Az alagsorban helyet kapott egy hangulatos pincerész, sok asztallal és sok-sok borral.
A hatalmas borszekrény, a parafadugó-dekorációk természetesen az első szintről sem hiányozhatnak. Az étterembe belépve igazán családias légkör fogadja a vendéget: végig sorakoznak a falon a Bisztróban dolgozók aláírt gyermekkori fényképei. A falakon továbbá helyt kapott még jópár Bock Bisztróról íródott képes cikk is.

Ottjártunkkor éppen nem volt táblamenü, de a menüsorban néhány ismerős étel mellett, ígéretes újdonságokkal is találkoztunk. Lássuk, hogy miket kóstoltunk!




Hideg vegyes ízelítő Lali chef kamrájából (házi kolbász, szalámi, pancetta, töltött szűz...) és a ház ropogós héjú, puha belű kenyere
Hihetetlen(ül finom) zöldségleves (balra)

Tintahal húsos-erős mártásban, üvegtésztával (balra) - ez az én személyes, már-már függőséget okozó kedvencem lett, bármikor tudnék belőle fogyasztani egy tányérkával.
Felejthetetlen kéksajtos süllő zöldségekkel (jobbra)

Érlelt marhabélszín fokhagymákkal és grillezett paprikákkal, burgonyával (balra)
Malaccsülök pörkölt, kenyérben sült szűzzel (jobbra)
 
 Málnás csokikrémes (Veszélyes!)





Mi biztosan visszatérünk! Azok pedig, akik még nem voltak, de tervezik hogy elmennek, ne halogassák sokáig. ;)

2012-10-07

A Salonban jártunk

A tavaly szeptemberi gasztrobloggerek vacsorája óta, e héten sikerült újra eljutnom a pesti New York Salon étterembe. Talán mondanom sem kell, hogy ismét egy pazar gasztroélményben volt részem, részünk. Wolf András és csapata most is nagyon kitett magáért, hozták a helyhez méltó magas színvonalat. A fantasztikus ízek mellett a tálalás is szemet gyönyörködtető volt.


A házi kenyerek, ízesített vajak és különleges sók összekóstolása után én az egyik négyfogásos kóstoló menü mellett tettem le a voksomat. Nem volt könnyű a választás, mert mindhárom igazán remeknek tűnt. Végül a másodikat kértem az első menü előételével; a Kárpáti módra készült fogasfilével.

Amuse bouche: folyami rák zöldborsópürével
Ízesített vajak és különleges - vulkanikus, paradicsomos, currys, kókuszos - sók

Fogas Kárpáti módra (balra fönt)
Szilvásváradi pisztrángfilé salátafőzelékkel (balra lent)
Cékláskenyér (jobbra)
A kenyerek közül a célkás házi kenyér volt a legnépszerűbb az asztalunknál.

Molnár János faszenes kecskesajtja céklákkal
Érdekesség erről a szenes camembert kecskesajtról, hogy a Kozmadombján élő kecsketulajdonos és kézműves sajtkészítő; Molnár János a tanyáján 25 kecskét tart, és állítólag jazz muzsikával kényezteti őket. (A Magyar Konyhában megjelent érdekes cikk szerint 17-et.)

Tanyasi tyúkhúsleves (balra és jobbra fönt)
Tavaszi zöldborsóleves (jobbra alul)
Titkon reméltem, hogy ez alkalommal is lesz abból a frenetikus zöldborsólevesből, ami tavaly is annyira ízlett. Volt! Kicsit másképpen, de most is legalább annyira ízlett, mint az első alkalommal. 
Háztáji kacsa káposztás tésztával (felül)
Házi nyúl vadasan (alul)
A nyulas főételben a nyúlgerincfilé egy gondolatnyit lehetett volna tovább hőkezelve, egyébként igazán élvezetes volt. 



Érlelt marhabélszín tökfőzelékkel

Érlelt faszenes kecskesajt házi lekvárokkal

Elődesszert: áfonyamousse tejkaramella-fagylalttal (bal felső kép)
„Alma” (bal alsó kép)

Szilvás gombóc fahéjfagylalttal

Barackos túrós pite és a házi bonbonok

A pitét leszámítva mindegyik desszertet kóstoltam. Az apró, áfonyás elődesszertet nagyobb adagban is el tudtam volna képzelni valamelyik menü részeként, az „Alma” igazi remekmű, szép és finom. A tányéron lévő 3 aprócska mentolos ízű virág a desszert záró akkordjaként remekül funkcionált.
Nekem mégis a fahéjfagyival kísért, ropogós morzsába burkolt szilvás gombóc lett a kedvencem. Nem is találok rá szavakat, tényleg annyira ízlett.
A bonbonok közül csak a marakujást és a sós pisztáciást kóstoltam, s a kettő közül az étcsokiburokba zárt pisztáciás volt a nyerő. 

Majd elfelejtettem! A menü mellé a borsort is végig kóstoltam, kiváló minőségű volt mindegyik. A nekem leginkább izlőt emelném ki közülük, ami egy különleges ízvilágú 2010-es évjáratú Tokaji Hárs Furmint Nyulászó volt, Orosz Gábor pincészetéből.



A kellemes zongoraszó most is végigkísérte az estét, s nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Salon Étterem Budapest egyik gasztronómiai fellegvára.  

2012-10-04

Mangalicafesztivál és a Szárcsa Csárda Székesfehérváron

Az utóbbi napokban nem nagyon jutott időm új ételek készítésére, de azért főzni főzök, és sütök is. Egyik sem új recept, már mindegyik szerepel itt a blogon. Most, hogy vendégeink vannak néhány napig, inkább az ő kedvenceiket készítem el, vagy olyan ételeket, amelyek számunkra már nem újak, de tudom, hogy nekik ízlenek. Eddig még nem is fogtam mellé.

Volt rozéban marinált és sült őzcomb, sült kacsa bazsalikomos őszibarackkal és tikka masala is. Sütöttem egy kicsit megvariált mákos-citromos cheesecake-et is. Sűrített tej nem került a sajtkrémbe, a citromkrémet pedig Xukorral főztem fel. És mivel hetek óta kilószámra készül nálunk az almachips, ezért kedvet kaptam arra, hogy ledaráljak belőle egy részt, mézzel összekeverjem, és abból készítsek alapot ehhez a tortához. Meg kell hagyni, hogy jó ötlet volt, működik, és a mézes alma remekül kiegészíti az amúgy is jó párost; a mák-citromot.

Az itthon készülő régebbi ételek mellett, máshol is eszünk. A múlt szombaton kinéztünk a székesfehérvári Mangalicafesztiválra, ahol a nagy tömeg és a hosszú sorok miatt ugyan nem ettünk, de hoztunk haza kóstolót; mangalicasonkát és egy pár közepesen csípős mangalicakolbászt. A sonkát ráadásul ajándékba kaptuk - lévén az utolsó darab. Az általunk legszimpatikusabbnak talált termelő szerint - mint utólag megtudtuk - az első és az utolsó darabért nem illik fizetséget kérni. Nagyon kedves gesztus volt. Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült megjegyeznem a termelő nevét, hogy itt megemlíthessem, de kutakodni fogok a neten, és megpróbálom pótolni ezt a hiányosságot.



A húskészítmények mellett sokan a kézműves termékeikkel voltak jelen a fesztiválon. Volt ott mindenféle méz, sok-sok lekvár és szörp, medvehagymakészítmények, sajtok, borok, pálinkák és még natúr testkrémek, szappanok. A rendezvény részeként élő mangalicák is bemutatásra kerültek, méghozzá mindhárom fajtából: szőke, vörös és fecskehasú is volt.

Fecskehasú és szőke mangalicák

Ebédelni végül a Szárcsa Csárdába tértünk be. Sokszor jártunk már náluk, és eddig minden alkalommal megelégedetten távoztunk. Ár/érték arányban - véleményem szerint - a környék legjobbjai, az adagok megfelelő méretűek, igényesen vannak összeállítva. Az étterem főként a hagyományos vonalat képviseli. Az étlapról sosem hiányozhat az étterem idénymenüje, emellett különféle vadhúsok, halételek, és plusz jó pont, hogy a gluténmentes ételek már külön megjelölést is kaptak. Van viszont még hová fejlődni a vegetáriánus ételek tekintetében, mert ott még mindig a gyenge rántottsajt-vonalon mozognak. Bár én nem vagyok vegetáriánus, de ettől függetlenül mindig, mindenhol megnézem az étlapok ezen részét is, és megesik hogy onnan választok. No persze nem rántott sajtot.



Székesfehérvár központjától nem messze, jól megközelíthető, nem túl forgalmas helyen található a Szárcsa fogadó és a hozzá tartozó étterem, csárdához illő igényes és hagyományőrző a környezetben, érdekes és igen hangulatos dekorációval és egy kellemes belső udvarral megfűszerezve.
A fogadó éppen bővítés alatt áll, - de ez nem befolyásolja az kiszolgálást - az éttermi részben pedig a mosdók lettek megújítva, a csárda hangulatához viszonyítva egy sokkal modernebb, elegánsabb stílusban.

A Szárcsában tényleg nagy hangsúlyt fordítanak a hagyományőrzésre. A mostani alkalommal éppen szüreti hangulat kellős közepén találtuk magunkat; frissen préselt szőlőlevet kóstolhattunk és még régi kukoricamorzsoló eszközökkel is megismerkedhettünk. Még két szép régi tányérra is sikerült szert tennem - fotóskellék gyanánt. Majd megmutatom. :)
Nekem nagyon tetszett az is, hogy a harmonikus összkép részeként még a felszolgálók is tradícionális ruhákba öltöztek.



Nem is szaporítom tovább a szót, inkább megmutatom, hogy miket ettünk:

Bográcsgulyás és marhasteak

Fokhagymás vaddisznósült grillezett almakarikákkal, áfonyamártással és szezámmagos krokettel

Vaddisznó- és szarvassült mandulás bundában sült almával, áfonyalekvárral és házi krokettel
 Az ételek mint mindig, most is finomak voltak, csupán egy kivetnivalót találtunk benne: a vadhúsokból tálalhattak volna némileg nagyobb adagot.

Desszertet most nem fogyasztottunk.


Kedves olvasók! Ti jártatok már a Szárcsában?

2012-07-05

A budai Aranyszarvas Bisztróban jártunk



A ház friss kenyere kapros vajjal






















Tegnap Budán az Aranyszarvas Bisztróban ebédeltünk. Úgy másfél éve jártunk már ott, és mind akkor, mind most maximális elégedettséggel távoztunk.

A déli nyitás után nem sokkal érkeztünk, ezért én a korai órának tudom be, hogy rajtunk kívül csak két asztalnál ültek vendégek. A rekkenő hőségben hatalmas napernyők alatt a teraszon foglaltunk helyet, a virágzó leanderek és a csinos szőlőtőkék között. Szerencsére volt egy kis légmozgás, így kellemesen telt az ottlétünk.
A kiszolgálás nagyon udvarias és mindenekelőtt gyors volt. A menüajánlat felettébb szimpatikusnak tűnt, és mint később kiderült, a választásunk pompásnak is bizonyult. Egy igazi nyári, szezonális alapanyagok felhasználásával összeállított könnyed, de laktató ebédben volt részünk.


Elsőként egy ropogós héjú, még meleg, házi sütésű kenyér került az asztalra kapros vaj kíséretében. Hmm, de jó is volt! Azóta erős késztetést érzek arra, hogy megtanuljak végre ilyen kenyeret is sütni.

A leves egy fenséges palócleves volt hússal, roppanós zöldségekkel; zöldbabbal, sárgarépával, karalábéval, tejföllel savanyítva. A benne lévő húst marhahúsnak gondoltam, de azóta utánanéztem, hogy milyen hússal is készül eredetileg ez a leves. Kiderült, hogy ürühúsból, ami nem más mint az ivartalanított juh húsa. Most rendesen el is bizonytalanodtam e tekintetben. Így utólag nem tudok rájönni, hogy marha vagy ürü volt-e. Mindenesetre tipikus juhíze nem volt.

Süllő, lecsó, túrós lasagne
Kimondottan szimpatikus volt, hogy a menüajánlat halételt is tartalmaz. Mi szeretjük a natúr, nem túl fűszeres ételeket is, ezért mindkettőnknek ízlett ez a fogás. Bár én egy icipicit úgy éreztem, hogy hiányzik valami a tökéletességhez. Vagy a halat, vagy a túrós lasagnét ízesítettem volna egy leheletnyit.   

Sárgabarackos tortácska vaníliafagylalttal

A menü desszertje, az almás rétes nem volt még készen, helyette egy-egy finom tortácskát ettünk zamatos sárgabarackkal a közepén. De más formában is jelen volt a gyümölcs: ott volt a sárgabarackbőrben, a pürében - és ha jól éreztem - még a zselében is. Összességében remekül volt komponálva a desszert, de nekem a zselé már egy kicsit soknak tűnt.
A levendulafagylalt viszont levett a lábamról, isteni volt! Annak pedig különösen örültem, hogy nem volt színezve. Bár miért is lett volna, hiszen ez Budapest egyik legjobb étterme. . .és nem véletlenül.

Sárgabarackos tortácska levendulafagylalttal

Vadászkutyák által űzött aranyszarvas - színes dombormű az épület falán
 Összességében elmondható, hogy az Aranyszarvas Bisztró maximálisan igényes és kellemes hely. A minőséghez képest ár/érték arányban nincs elszállva, az adagok teljesen megfelelőek. A belső kialakítás tökéletesen illik az épület romantikus külsejéhez.
Aki még nem ismerné, ki ne hagyja!

2012-02-22

Egy kulináris hétvége Londonban

Másfél hete Londonban töltöttük a hétvégét. Elsősorban kulináris időtöltésnek szántuk ezt a rövid kiruccanást, ezért már jó előre lefoglaltuk az asztalokat a kiszemelt éttermekben. Első este a japán Benihana, második este az indiai Punjab, harmadik este pedig a thai Blue Elephant éttermet választottuk.

A keleti konyhát már a repülőterünkön megkóstoltuk, mivel a gépünk elég sokat késett, így ott ebédeltünk. Teriyaki csirkét és kókusztejes paradicsomos garnélát választottunk, de nem nyújtott maradandó élményt. Nem volt rossz, de túl jó sem. Sőt a csirke még oda is volt égetve egy kicsit. Így nézett ki:


Ízelítő a szálloda látványkonyhájából. Kicsit nagyobb az enyémnél, el tudnám fogadni! :)





A Benhianában látványkonyha van, az ételek előttünk készülnek. Éredekes hely, de nem erőssége az étteremnek a tisztaság. Ahogy beléptünk, egyből szemet szúrtak a szőnyegen lévő ételmaradékok. Férjem valamivel több, mint 10 éve járt már ott, akkor nagyon meg volt elégedve a hellyel, de már nem ugyanaz a színvonal, mint akkor volt. A szakácsok különféle trükköket mutatnak be a sütőlapokon, de már-már előltetett a szórakoztatni akarás, az egész étteremben rettentő nagy a hangzavar emiatt. Amolyan turistalátványosságnak tűnik az egész, de az étel nagyon jó, azért megéri ellátogatni oda egyszer. Bár be kell valljam, mi egyelőre nem kívánkozunk vissza. A szakácsunkkal egyébként szerencsénk volt, mert a többi közül még ő volt a legcsendesebben dolgozó. A mellettünk lévő asztalnál például az egyik vendég ölébe dobott a szakács egy tál rizst is.
3 pont, a hangzavar és a gyenge tisztaság miatt.

Így készül a vöröshagymavulkán


Tekintsétek meg nagy felbontásban a Select food blog első, a Benihana étteremben készült videóját:




A második esténk igen kellemesen telt. A Punjab London első indiai étterme, nagyon hangulatos, apró belsővel, de több egybenyitott helyiséggel rendelkezik. Az ételek kitűnőek ár/érték arányuk jó, az adagok is rendben vannak. Többféle előételt és főételt is kóstoltunk, mindegyik kifogástalan volt, a naan kenyerük pedig isteni. Fokhagymásat és kókuszosat rendeltünk belőle.
5 pont, minden szuper.



Brandyvel flambírozott csirke tikka masala





Vasárnap a Harrodsban ebédeltünk. Azzal jellemzem legjobban, hogy nem volt rossz; de igen kicsi adagot szervíroznak, túlzottan magas áron. A halfiléket párolt idényzöldségekkel kértük, amiben a sárgarépa mellett, volt még zöldbab, zöldborsó és cukkini is. Hát nem is tudom. Fagypont körüli volt a hőmérséklet, nem hinném, hogy az utóbbi zöldségeknek idényük lenne Londonban. De ha azt vesszük, kivétel nélkül mindenhol, még az összes utcai árusnál is lehetett kapni friss szamócát és cseresznyét is...




Végül a Blue Elephant volt egy nagy élmény, tényleg olyan, mintha csak Thaiföldön lettünk volna. Az étterem egy hónapja költözött az új címére, 3 szintes és teraszos, ebből most még csak a földszint és az alsó szint; a bár volt megnyitva. Kellemes, de nem túl hangos zene szólt, a dekoráció fantasztikus. Csakúgy mint az ételek. Itt egy menüsort kóstoltunk végig, amire egy rossz szót sem lehet mondani. Minden étel a kiszolgálással együtt első osztályú volt.
4 pont, a kicsi ételadagok és az extrém magas árfekvés miatt.



Csípős kókuszkrémleves pirított gombával

Mogyórós és különféle erősségű csípős szószok az előételhez



Az előétel

Az egyik főétel marhahússal


Batyuban sült vörös rizs

Desszertválogatás