Kesudióval grillezett gomolya sült téli zöldségekkel és mézes-fokhagymás vinaigrette-tel

Örömmel veszem át és adom át a stafétát Selectfood-tól, aki néhány napja egy új mozgalmat indított útjára Fő az egészség! címmel. A részletek itt olvashatóak.

Ebből az alkalomból zöldséget sütöttem és sajtot grilleztem. A férjem általában péntekenként itthonról dolgozik, ilyenkor valami húsmentes kerül az asztalra. Nem vega sem ő, sem mi a gyerekekkel, de elég ritkán fogyasztunk mostanában húst és örül, ha otthon hús helyett valami mást kap. Úgyhogy ma  inkább sajtot grilleztem. A legújabb felfedezettet, a sült zellert most kiegészítettem sárgarépával, fehérrépával és céklával. A gomolya, amit ma kaptam nagyon friss volt és sótlan, inkább édeskés. (Simán készülhetne belőle édesség is, már kattognak is a fogaskerekeim.  ) Úgyhogy feldobtam egy kis kesudióval. A zöldségek is édeskések, úgyhogy kutyultam melléjük egy vinaigrette-t. Bár tettem bele egy kis mézet, de nem az dominál benne. Nekem eddig itthon kimaradt a vinaigrette, nem tudom miért, de ma rájöttem, hogy nagyon szeretem. Jó volt belemártogatni a zöldségeket. Ízletes volt, laktató, könnyen elkészíthető, szép színes és egészséges. Kell ennél több?

 

Hozzávalók:

30 dkg natúr gomolya sajt

5 dkg kesudió
2 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa ( én egy vastag, tömzsi, édeskés "bécsi" répát használtam)

2 közepes zeller

2 közepes cékla

1-2 ek fehérborecet

1 gerezd fokhagyma
1 kiskanál méz
olaj, só, bors, egy kevés keményítő

A zöldségeket megpucoltam és hasábokra felszeleteltem. Egy tepsibe tettem őket, a céklát a tepsi egyik sarkába kotortam, mert nem akartam, hogy minden magenta színű legyen. Sóztam, borsoztam, meglocsoltam olívaolajjal, letakartam alufóliával és 220 fok+légkeverésre betettem a sütőbe. Kb. 45 perc múlva levettem a fóliát és a hőfokot, majd néhány perc alatt megpirítottam őket egy kicsit.

Amíg a zöldségek puhultak, addig megcsináltam a mártást. Most pontos mennyiségeket nem írok, mindenki a saját szája íze szerint adagolja a hozzávalókat. Egy tálba reszeltem a fokhagymát, hozzáadtam a mézet, sóztam, borsoztam és hozzáadtam egy-másfél evőkanál fehérbor ecetet. Összekutyultam és öntöttem hozzá kb. fél deci olívaolajat és újra összekutyultam. Még egy pici vizet is tettem hozzá, mert nem vagyok túl jó barátságban semmilyen ecettel.

Amikor a zöldség már a pirítás stádiumába ért, elővettem a sajtot. Kb. másfél centis szeletekre vágtam és leitattam róla papírtörlővel a nedvességet. A kesudiót egy zacskóba tettem és párszor végig gurítottam rajta a sodrófát, hogy összetörjenek a szemek. Biztos, ami biztos alapon a sajtszeleteket átsimogattam egy kis keményítővel, mert féltem, hogy szétesnek sütés közben. Egy serpenyőben kevés olajat hevítettem, beleszórtam egy kis kesudiót és ráfektettem a sajtszeletet. Fordítólapáttal kicsit megnyomkodtam, majd fél perc után átfordítottam. A kesudió szépen beleolvadt a sajtba és a sajt sem esett szét. Óvatos voltam, ezért szeletenként sütöttem és csak oda szórtam a kesudióból, ahova a sajtszeletet tettem. Így is áttöröltem a serpenyőt egyszer, mert a lepotyogott magok nagyon megégtek. 

A bécsi fehérrépa kérdést pedig passzolom, hittem a zöldségesnek, aki így hívta és azt mondta, hogy nem fás és édes. Igaza volt. Rákerestem, de semmi értékelhetőt nem találtam.

A stafétát is passzolom igorkának és Csibének. :) Jó főzőcskézést csajok! (Azért nem 3-nak, nehogy túl hamar körbeérjen. :))

Let's party!

Helló Csajok! Huhhh, de jó, még időben érkeztem! Ó, elnézést, látom, az erősebbik nem is képviselteti magát a bulin. Te jó ég,  mennyi finomság! Trüffel, fánk, bonbon, kuglóf, torta, vadkabát :), azt se tudom, hogy melyiket kóstoljam meg először. Én benne vagyok egy három napig tartó buliban is, ennyi kávés különlegesség elpusztítása után kétlem, hogy tudnék aludni. :)

Én sem jöttem ám üres kézzel. Erre a különleges alkalomra egy frappáns-csajos (akkor még nem tudtam, hogy pasi is lesz a társaságban) főételt fantáziáltam Nektek, hogy együnk valami rendeset is a sok kalóriabomba előtt.  Kedvet kaptam egy kis házi füstölgetéshez, miután megnéztem Lila Füge füstölős videóját. De nem tealevelet használtam, hanem babkávét. A köret sem mindennapi. Valami olyasmi neve lehetne, hogy Babkávén füstölt kacsamell rozé karamellás sült zellerrel és vaníliás camembert szósszal. Vadítóan hangzik, ugye? Tessék, meg is mutatom:

Mennyei illata van, érzitek?
Gyorsan elmondom, hogy hogy csináltam. Nem bonyolult egyáltalán, a füstöléstől sem kell félni, bár én  majdnem úgy  izgultam közben, mint az esküvőmön. Kávés füstölést egyáltalán nem találtam a neten, úgyhogy fogalmam sem volt, hogy mi sül ki belőle. Fantasztikusan sült el! :)
Nem kell sok hozzávaló sem: kacsamell filé, 1 marék babkávé, 1 marék rizs, 1 marék barna cukor, 1 narancs héja, só, bors
A körethez pedig 2 zeller, 1 camembert, 1 dl tejszín,  fél rúd vanília kikapart magja, só, bors és cukor

Először megsütöttem tepsiben a zellert. Ettetek már sült zellert? Nem? Gyerekek, hát az valami issssteni! Aki nem szereti a zellert, garantáltan megszereti! Csak meghámoztam őket, hasábra vágtam, sóztam, borsoztam, meglocsoltam egy pici olívaolajjal, bedobtam egy tepsibe, alufóliát kanyarintottam rá, betoltam a sütőbe és 200 fokon sütöttem kb. 40 percig. Amikor jó erős zeller illat volt, levettem a fóliát, hogy kicsit megpirítsam, de nem kellett, megpirult magától.

A kacsamell filét néhány órával a sütés előtt bedörzsöltem durva szemű sóval, tekertem rá egy kis borsot, bekentem egy kis bőrápoló olívaolajjal, betekercseltem és betettem a hűtőbe. Felforrósítottam a grill serpenyőmet és a bőrével lefelé rátettem, olyan közepes hőfokon sütöttem néhány percig. Amikor tapintásra rosénak tűnt, félretettem pihenni. Amíg sült,  megágyaztam neki egy fazékban. Ne röhögjetek, azért fazékban, mert a wokomat anyukámnak adtam és csak a fazékba tudtam beletenni a mikro grillrácsát. Szóval duplán kibéleltem a fazekat alufóliával,  jól ráhagytam, hogy túllógjon a peremén. A fedőt is duplán bugyoláltam. A fazék aljára beleszórtam a rizst, a babkávét, a cukrot és a narancshéjat. Maximális hőfokra kapcsoltam, rátettem a fedőt és vártam. Közben a szívem majd kiugrott a helyéről és mindenféle gondolat kavargott a fejemben, például, hogy szólni kéne a tűzoltóknak, hogy álljanak a ház elé élesre töltött fecskendővel és ha egy lángoló hajú, megborult elméjű nőszemély közeledik hozzájuk, akkor tüzeljenek! Azaz vizeljenek!  Jaj, azt inkább ne!  Végül nem hívtam ki őket, hanem megbeszéltem magammal, hogy ha lángra kap a hajam, fejest ugrom a hóba. Végül a sem magamat, sem pedig a lakást nem gyújtottam fel. Közben diszkréten elkezdett füstölni a fazék én pedig megnyugodva szépen beletettem a kacsamellet bőrös felével felfelé, rátettem a fedőt, ráhajtottam a túllógó fóliát, levettem alacsony hőfokra a főzőlapot és beállítottam 8 percre.
Amig magában elfüstölgött, megcsináltam a camembertes mártást. A tejszínt egy kislábosba löttyintettem, beletettem a kikapart vanília magokat, csendesen forraltam egy kicsit, majd beledobáltam a felszeletelt sajtot. Habverővel addig kevergettem, amíg elolvadt a sajt, majd félretettem. Közben a zeller is megsült. Egy másik edényben cukrot olvasztottam. Sajnos nádcukrot, ami viszont nem lett szép tiszta és nem akart szálasodni sem a zelleren. A múltkor pedig olyan szép volt.
 Apropó, múltkor. Kb, két hete találtam ki ezt a karamellás sült zellert, meg a vaníliás camembert-et (jól írtam, vagy nem?). Anyósommal kóstoltattam először. Köszöni jól  van, él és virul, hehehe. Szóval, ő nem szereti a zellert, de ez annyira ízlett neki, hogy azt mondta, tegyem el előle, mert megeszi az egészet.
Na, hol is tartottam?  Ja igen. Miközben olvadt a cukor, felébredt a gyerekem, úgyhogy rohangáltam az odaégni készülő cukor és a gyerekszoba között. A főzőlap is csipogott, hogy lejárt az idő. A fazékkal gyorsan kirohantam, letettem a hóba, csak ott mertem levenni a fedőt. Isteni égetett cukros, kávés narancsos füstös illat áradt belőle! És tényleg nem is füstölt annyira. Tányérra rendeztem a zeller hasábokat és  meglocsoltam a karamellel.  Kicsi pihentetés után felszeleteltem a húst és elrendeztem a tányéron. Tényleg, ez még rozé vagy már nem annyira? Jól van na, most csináltam életemben először.  Mindenesetre finom lett, meg kell hagyni. Kicsit füstös, kicsit kávés, kicsit narancsos. Ellenállhatatlan. Aztán már csak annyi időm volt, hogy gyorsan kisminkeljem magam, belebújjak  a tűsarkúmba, beugorjak az autóba és elszáguldjak ide a buliba. Bocs, egy kicsit sokat beszéltem.

Jut eszembe, tudjátok, milyen izgalmas, amikor a roppanós, karamellás zeller találkozik a szátokban a vaníliás camemberttel? Na, gyertek, kóstoljátok meg!




Mindjárt jövök, csak kiszaladok az autóhoz és behozom a desszertet!

Ja, itt a fazék is, benne az összeégett cuccal

Kenyérre valók zellerből és tonhalból

Szalámit a sok benne lévő miatt nem nagyon eszünk, a gyerekek jól elvannak a sima vajas kenyérrel, időnként kérnek rá mézet, lekvárt. Nagy kedvenc a tojáskrémes kenyér, de azt inkább kenyér nélkül ennék meg, ha hagynám. Én azért néha vágyom másra is. Hogy szélesítsem a kenőkés repertoáromat, tegnap gyorsan összekutyultam két kenyérrevalót.  Volt otthon egy zsenge leveles új zeller és egy tonhal konzerv, némi natúr krémsajt és vaj. Úgyhogy a zellert összepárosítottam a krémsajttal, a halat meg a vajjal. Mivel a halat a mai napig nem sikerült megkedvelnem, de tudom, hogy egészséges, ezért néha ráveszem magam a hal evésre. Ilyenkor igyekszem a fűszerekkel jól elnyomni az ízét. Most egy csokor snidling és egy marék ruccola segítségét vettem ehhez igénybe. A zellergumót meg a húslevesből halásztam ki (persze külön is meg lehet párolni), a zöldjét pedig frissen vágtam bele.

Hozzávalók:

Zelleres krémsajt

1 zeller gumó párolva/húslevesből kihalászva
20 dkg  natúr krémsajt (pl. Buko)
1/2 csokor friss zellerlevél
só, bors
1-2 ek tejszín szükség szerint

A hozzávalókat beletettem a késes aprítóba és jól összedolgoztam. Néhány evőkanál tejszínnel lazítottam az állagán azért, hogy könnyen kenhető legyen.


Zöldfűszeres tonhalkrém

1 tonhalkonzerv (én a sós lében eltettet használtam)
10-15 dkg vaj
1 csokor snidling
1 marék ruccola
só, bors


A halat egy szűrőben lecsöpögtettem, a fűszereket kicsit összeaprítottam, majd a szoba hőmérsékletű vajjal, illetve a sóval, borssal együtt a késes aprítóban szép habosra kikevertem.

Tálalás előtt vegyük ki a hűtőből őket, hogy jól kenhetőek legyenek.