Forró, gyömbéres itóka

Karácson első napján Dobogókőn jártunk. Apa, anya, szánkó és két Michelin-baba plédbe bugyolálva. Cudar idő volt, szakadt a hó és fújt a szél, rajtunk kívül alig volt fent egy-két valószínűleg eltévedt lélek. De nagyon élveztük! Most már bánom, hogy nem vittem magammal fényképező gépet. :( Egy jó nagy kör után - szokásunkhoz híven - betértünk a Zsindelyes büfébe, amit egyébként Makovecz Imre tervezett. Van benne egy alul kandalló, középen cserépkályha, felül búbos kemence kinézetű fűtő alkalmatosság, ahol még nyársat is lehet sütni! A választék: pogácsa, zsíroskenyér, kolbász, némi vadétel, házi zserbó, ahogy az dukál. De a vegákra is gondoltak, van vega "zsíros kenyér" lilahagymával vagy mindenféle csírával. Imádjuk a helyet! Most forró gyömbért ittunk, amivel több baj is volt: drágán mérték és a mi ízlésünknek nagyon édes és nagyon savanyú volt. Meg is lehetett venni a zacskóban előre összeállított italt: cukor, citromsav, szárított fűszerek.( Horror ára volt, no comment...) De ez nem vette el a kedvünket a Zsindelyestől, továbbra is lelkes, melegedni betérő vendégek leszünk.
Volt egy darabka gyömbér még a hűtőben, tegnap csináltam belőle egy kis forró itókát. Klasszikus receptet nem tudok mellékelni, mindenki a maga szája íze szerint készítse el.
A gyömbért meghámoztam és belereszeltem egy kis fazékba. Öntöttem hozzá kb. egy liter vizet, és melegítés közben adtam hozzá a fűszereket: kevés őrőlt fahéjat, kurkumát, szerecsendiót, 2-3 db szegfűszeget, 4-6 db zöld kardamomot. Barna nádcukrot szórtam bele úgy 4-5 evőkanálnyit, belefacsartam egy citromot és a héját is belereszeltem. (Ánizst nem tettem bele, az csak a dekoráció része. ) Persze közben sűrűn kóstolgattam. Felforraltam és bögrébe mertem. Némi alkohollal is fel lehet dobni, a kedvünkkel egyetemben ;-).

Apropó, tudtátok, hogy Dobogókő a Föld szívcsakrája? Akár elhisszük, akár nem, mindenképp érdemes felmenni most, mert rengeteg hó esett,  tiszta a levegő és minden olyan, mint a mesében.

Gyógyító fokhagyma krémleves

Benyaltam valami nyavaját,  kapar a torkom, alig bírok nyelni. A fejem is majd szét megy, kis láz és egyéb finomságok. De két gyerek mellett (jelenleg férj híján)  nem sok esély van arra, hogy ledőljek egy kicsit. Illetve lenne, ha kisebbik porontyom kicsit többet aludt volna délben. Mire eljutottam addig, hogy vízszintesbe helyezem magam, felébredt. :-( Némileg kárpótolt ugyan ez a felturbózott  fokhagyma krémleves, aminek a receptjét egy kis ovistárs anyukájától, Rékától kaptam. A turbó elemei pedig a zöldfűszer, a márványsajt és némi alkohol. Én kicsit módosítva készítettem  el. A receptben konyak vagy pálinka szerepel. Kipróbáltam a tányéromban egy kis szilvapálinkával, aminek a gyümölcsös ízével nem harmonizált sehogy sem a leves. Úgyhogy fehérborra váltottam, így mindjárt más lett. Konyakom sajnos nincs itthon.

Hozzávalók:

10 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj + egy kevés olaj
1,5 l víz
2 leveskocka (pl. dm Alnatura E-mentes)
1 dl tejszín
1 dl tej
3-4 ek liszt vagy keményítő
10-15 dkg kék sajt
só, bors, néhány szál friss kakukkfű
száraz fehér bor ízlés szerint

A lereszelt fokhagyma gerezdeket olaj és vaj keverékén megfuttatom, vigyázva arra, hogy ne barnuljon meg a fokhagyma. Ha kicsit összeesett, akkor tekerek rá borsot, felöntöm vízzel és beledobom a kockákat és a száráról lehúzott kakukkfű leveleket. Néhány percig forralom. Addig a tejszínből, a tejből és a lisztből habarást készítek. Csomómentesre elkeverem néhány evőkanál levessel és kevergetés közben hozzáadom a leveshez. Belemorzsolom a kék sajtot és felöntöm a fehérborral. Ha kell, még ízesítem sóval, borssal. Pirítóssal tálalom és díszítésként rámorzsolok még egy kis kakukkfüvet.
Jobban szeretem egyébként a fokhagyma fejeket olajjal, sóval, borssal héjában megsütni a sütőben, de egy egyszemélyes adag miatt nem kapcsoltam be a sütőt.

A leves jól átmelegített és estére megérkezett a felmentősereg is anyukám személyében. Reggelig kap haladékot a vírus, utána távoznia kell.

Mézes-fűszeres szerelmi bájital - XXXIV. VKF

Ha lehet hinni a népi bölcsességeknek, akkor ez a likőr a tejen és a tejszínen kívül csak afrodiziákumokat tartalmaz: tojás, méz, vanília, bazsalikom. No, meg persze némi alkohol is került bele.

"Bazsalikom: a hindu vallás szerint szent fűszernövény, beteljesedett szexuális életet biztosít. Tele van izgató hatású illóolajjal.

Vanília: a drága, Indonéziából származó fűszer, hangulatfokozó és potencianövelő illóolajat tartalmaz." Forrás

"A tojás a születés szimbóluma jelentős fehérje- és tápanyagforrás. A hagyomány szerint az egyik legismertebb vágyfokozó." Forrás

" Sok élelmiszerrel együtt a méz is szerepel az egzotikus kultúrák népeinek, például a maják mítoszaiban, házi patikaszerei közt. Potencianövelő és vágyfokozó (afrodiziatikus) hatást tulajdonítanak neki. Nyugtató hatású masszázshoz, frissítő pakolások, aromás fürdők során, akár gyógynövényekkel, tejjel kombinálva, külsőleg is alkalmazható." Forrás

Ha nem hiszitek, járjatok utána! ;-)

Az ital némi előkészítést igényel: a vaníliát és a bazsalikomot érdemes minimum egy héttel a vodkában "érlelni".

Hozzávalók:

2 dl vodka
1 marék bazsalikom levél
1 rúd vanília
3 tojás sárgája
3 ek méz + még ízlés szerint
1 dl tejszín
2 dl tej

A bazsalikomot megmostam, megszárítottam, beletettem egy befőttes üvegbe és annyi alkoholt öntöttem rá, hogy ellepje. A maradék vodkát a kikapart és feldarabolt vanília rúdra öntöttem. Lezártam az üvegeket és időnként felráztam.

A tejet és a tejszínt egy lábosba öntöttem és kislángon elkezdtem melegíteni. A tojások sárgáját 3 evőkanál mézzel habosra kevertem és a tejhez adtam. Állandó kevergetés mellet felfőztem, de mielőtt forrni kezdett volna, levettem. Lehűtöttem, majd leszűrtem a fűszereket és az alkoholt a tojásos tejhez öntöttem. Tettem még bele legalább 3 ek mézet, de ez ízlés kérdése. Kicsit szokatlan ízkombináció, a bazsalikomtól kicsit gyógynövényes jellege lett, de szerintem nem rossz.

A fotó sajnos a fénytelenség áldozata lett. :(

Egyszemélyes lélekmelegítő - Bombardino helyett

Már csütörtökön meg akartam írni ezt a postot, de annyira lelassult a gépem, hogy képtelen volt egy karaktert is belátható időn belül megjeleníteni. Nagyon megért szegény az újrainstallálásra.

Azért éppen csütörtökön, mert akkor találtam ki magamnak ezt a kis kortyolgatnivalót. Az időjárás kissé kedvemet szegte, ráadásul nagyobbik fiam óvoda helyett itthon kínlódott kötőhártya gyulladás okán.  Kisöccsével egyetértésben már harmadszorra szedték atomjaira a lakást, amikor az ablakon kifelé bámulva beugrott egy kép: ülök egy Hüttében és Bombardino-t szürcsölgetek! Mindjárt jobb is lett a kedvem és segítségül hívtam Google barátomat, hogy megtudjam, miből áll a Bombardino  Mivel sem konyak, sem whisky és még rum sincs itthon, hát megalkottam a magam kis bombardinoját cointreau-ból. ;-)

Hozzávalók egy fő részére:

1,5 dl tej
1 cs burbon vaníliás cukor vagy vanília kivonat 
1 tojás sárgája
1 tk cukor
1 kupica cointreau vagy bármi más, ami van otthon
díszítésnek fahéj

Egy lábosba beleöntöttem a tejet és a vaníliás cukrot hozzáadva elkezdtem melegíteni. Néhány percig magas hőfokon tartottam, hogy a vanília aroma jól kijöjjön. Közben a tojás sárgáját kikevertem a teáskanálnyi cukorral, belekevertem a meleg vaníliás tejbe és nyakon öntöttem egy kis cointreau-val, majd pohárba töltöttem. 

Aztán fotózás közben jutott eszembe, hogy megszórom egy kis fahéjjal is egy sablon segítségével és örültem, hogy végre használhatom a marokkói poharamat.  Közben persze alig vártam, hogy megigyam, de arra sajnos várnom kellett még vagy három órát, mert még vezetnem is kellett aznap. Úgyhogy a lélekmelegítés estére tolódott, amikorra a lélekmelegítő nedű már kihűlt. :-(

Rozmaringos csokis linzer cointreau-s vaníliakrémmel

Figyelem, ez felnőtt süti!

Régóta kacérkodom azzal a gondolattal, hogy a rozmaringot süteményben is kipróbáljam. Ráadásul kisebbik gyermekem tegnapelőtt lerántotta a 4 kilós, 1000 oldalas német nyelvű szakácskönyvemet a polcról és pont egy rozmaringos linzernél nyílt ki. Több se kellett, tegnap kitaláltam, hogy ma az unokatesóimat egy rozmaringos sütivel fogom várni. Linzerben gondolkodtam én is és arra gondoltam, hogy valami krémet is kikísrletezek hozzá. Arra jutottam, hogy a saját készítésű narancsdzsememet fogom felhasználni a krémhez. A hozzávalók összeválogatása közben a kezembe akadt a Cointreau is :-). Így egy kupica likőr a krémben landolt. Különleges, meglepő volt az ízhatás. Mind elfogyott. A vendégek érkezése előtt volt még öt percem, hogy megörökítsem a művet. A tálaláson még gondolkodni fogok, mert nem volt ideje a korongoknak megpuhulnia a krém alatt és fölött. Úgyhogy amikor kézbevettük és beleharaptunk a krém minden irányban kibuggyant. 

De már elhatároztam, hogy piskóta jellegű tésztával tortaként is meg fogom csinálni.;-)

Szóval, a hozzávalók:

Tészta:
Klasszikus linzer recept, azaz
30 dkg liszt helyett 25 dkg liszt és 5 dkg kakaópor
20 dkg vaj (nem margarin!)
10 dkg cukor (én finomítatlan barna nádcukrot használtam, így nem lett olyan édes)
2 tk finomra őrölt rozmaring

A krém:

2 dl tej
1 cs burbon vaniliás cukor+maradék vanilia rúd (ha van)
cukor ízlés szerint, én kb egy evőkanállal tettem bele.
2 ek keményítő
cointreau ízlés szerint
2 ek narancsdzsem apróra vágva 

A cukrot, a lisztet és a kakaóport szárazon összekeverem. A linzerhez a vajat én mindig lefagyasztom és fagyottan a nagylyukú reszelőn lereszelem. Folyó víznél lehűtött kézzel, gyors mozdulatokkal épphogy összeállítom a tésztát, folpackba tekerem és beteszem  a mélyhűtőbe.
A sütőt 180 fokra beállítom. 

A krémhez a tejet a vaníliás cukorral, a vaníliával és a cukorral felmelegítem és néhány percig forralom, hogy a vanília aroma felszabaduljon. Majd 2-3 evőkanál hideg tejjel elkeverem a keményítőt és a felforralt tejbe keverem. Egyet-kettőt rottyintok rajta, beleteszem a likőrt és kihűtöm a krémet. Az összevágott narancsdzsemet majd kihűlt állapotában keverem bele. 

Amíg hűl a krém, megsütöm a tésztát. Kb. fél centire kinyújtom, pogácsaszaggatóval/pohárral és szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire/sütőemezre teszem őket. Én mindig két réteg folpack között nyújtom a tésztát, így nem ragad a pultra. Légkeverés nélkül 180 fokon megsütöm. Maradjon puha a tészta, akkor jó, ha már van illata, de még puha a teteje. 

A krém és a korongok összepárosítása már szabadon választott: össze is lehet ragasztani őket, ahogy én csináltam, de lehet úgy is, hogy minden korongra meg egy kupac krém. Akár habzsákba töltve és egy kicsit cifrázva. 

Természetesen a likőr elhagyásával rögtön gyerekbarát lesz, illetve a narancsdzsem sem kell bele feltétlenül, nagyon ízletes simán a vaníliakrémmel is.