Anyaaaaa, úúúúgy ennék valami finomságot, csinálj nekünk valami meglepetést! - zengte hétvégén a férfikórus.
Bámultam a becsukott konyhaszekrényeket, majd megakadt a tekintetem a szekrény tetején porosodó két csoki mikuláson és tudtam, hogy ütött az utolsó órájuk: itt az ideje a beolvasztásnak. Legalább egy kicsit gyakorlom rajtuk a csoki temperálást, a srácoknak meg mindegy, hogy szemcsés vagy fénylő az a csoki. Előkaptam a kis méretű kenyérsütő formát, amolyan táblacsoki nagyságú és kibéleltem egy kis fóliával. Közben már olvadt is a csoki és a beoltásos módszerrel sikerült is szép fénylővé varázsolni. Tényleg nem olyan nagy ördöngősség. Lekaptam az éléskamrát helyettesítő polcról még natúr kukoricapelyhet és úgy egy marékkal egy nejlonzacsiban összeaprítottam. Ment még bele mandula, mazsola és kandírozott narancshéj. Igazán pofás táblácska lett belőle, amolyan igazi kézműves, a sarkainál kicsit gyűrödt volt a fóliától. A csoki mikikkel meg jobb nem is történhetett volna. Itt a vége, fuss el véle!
