Majonézes-zöldborsos lazactatár

 Nem vagyok nagy halrajongó, azt szerintem már tudjátok. :) De jó hírem van, főleg nekem jó hír, ez megváltozni látszik, köszönhető többek között ennek a finomságnak is, amit először az unokaöcséméknél kóstoltam. Igaz, az nem füstölt lazacból készült és sós lében eltett zöldbors sem volt benne. A borsot már én csempésztem bele.  Huncut, csípős meglepetést lehet vele okozni annak, aki ráharap és nem számít rá :). A majonéz természetesen eská, a Szakácsok könyvéből van a recept. Pillanatok alatt kész van az egész, de egy kis állás jót tesz neki. Pirítóssal, capribogyóval igazán előkelő fogás.

Mi kell hozzá?

100 g füstölt lazac
2 szál újhagyma
1 tojás sárgája
125 ml semleges ízű olaj (napraforgó vagy repce)
1 kiskanál dijoni mustár
1 kiskanál citromlé
1/2 kiskanál fehérborecet
sós lében eltett zöldbors (elhagyható)
só, bors


Hogyan készült?

A lazacot egészen apró kockákra vágtam és egy tálba tettem. A hagymákat hosszában bevagdostam, majd vékonyan felszeleteltem, hogy olyan apró legyen, mint a hal. Hozzáadtam a lazachoz, tekertem rá borsot és egy picit megsóztam, majd az egészet összekevertem és félretettem.
A szobahőmérsékletű tojássárgájához adtam a mustárt, a citromlevet az ecetet és megborsoztam. A szintén szobahőmérsékletű olajat pedig cseppenként adtam hozzá és habverővel folyamatosan kevertem. Fontos az elején cseppenként adagolni az olajat, nehogy kicsapódjon a tojásfehérje. Amikor az olaj felét belekevertem, kicsit bátrabban adagoltam a többit. A végén megkóstoltam és utánaízesítettem. (Én szoktam beletenni egy leheletnyi porcukrot is.) Összekevertem a lazaccal, beletettem 2 kiskanál lecsöpögtetett zöldborsot és néhány órára betettem a hűtőbe.

 És ha már a halaknál tartunk, ajánlok Nektek egy halas blogot: http://tavolaalmare.blog.hu
Szerzője nem kis feladat elé állította magát: ha törik, ha szakad, megszeretteti a magyarokkal a halakat és a tengeri herkentyűket. Hajrá Gabi! :)

Lila krumpli és taro gyökér - egy kis kuriózum

Csak érdekességképpen írom ezt a posot. Ezek ugye a Bécsből hozott vásárfiák. Igazából nem csináltam velük semmi különöset. A lila krumplit sóztam, borsoztam, olivaolajjal meglocsoltam és jénaiban megsütöttem. Ízre pont olyan, mint bármelyik hétköznapi krumpli.





A taro gyökérrel nem tudtam, hogy mit kezdjek, mert most találkoztam vele először. Úgyhogy meghámoztam, felnegyedeltem és fogtam a kesudiós pestot, borsot és egy kevés tejszínt, összekevertem, rázuttyintottam a taro gyökérre, betettem egy mini kenyérformába, alufóliával letakartam és megsütöttem. Nagyon finom volt, bár semmi jellegzetes ízt nem éreztem. Viszont az állaga nagyon krémes, már hámozásnál is feltűnt, hogy ez valami más, mert nagyon nyálkás volt. Biztosan nagyon magas a keményítő tartalma. Egyébként most már tudom, hogy jól sikerült beazonosítanom, mert egy olasz gasztroblogger sem tudta, hogy mi ez és többen is írták neki, hogy taro gyökér.






A köretek mellé egy kis halat csináltam. Volt lefagyasztva lepényhal filé. Én nem szeretem a halat, úgyhogy ha ritkán készítek, úgy ügyeskedem vele, hogy a lehető legjobban elrejtsem a hal ízét. Ezzel is ezt tettem: kapott egy kis fűszeres bundát. A haszeleteket sóztam, borsoztam. Vajat kevertem el zsemlemorzsával, sóztam borsoztam, tettem bele olíva bogyót, apróra vágott szárított paradicsomot, fokhagymát, bazsalikomot. Egy kivajazott jénaiba tettem, a halszeletekre ráhalmoztam a vajas fűszeres morzsát, rátettem a fedelét és megsütöttem. Nagyon finom lett és a célomat is elértem vele :D.