Padlizsános, fetás batyu

Minden jel arra mutat, hogy a majdnem vadiúj notebookom winchestere ellátogatott az örök vadászmezőkre és esze ágában sincs onnan visszajönni. Magával vitt babafotókat, úszás fotókat, bulifotókat, szülinapi fotókat, ételfotókat, évzárós fotókat, egy darabot belőlem... Egy csomó a múlt héten készült, el sem jutottam odáig, hogy archiváljam őket.  Talán az, hogy totál magam alatt vagyok, közelít ahhoz, amit érzek. Itt és most szentül megfogadom, hogy a fotókat letöltés után azonnal, még nyers állapotban letöltöm a háttértárolóra is. Tessék szavamon fogni! (Még jó, hogy hevert itt a sarokban egy visszaszolgáltatásra váró másik masina, amit most birtokba vettem egy rövid időre.)

Némileg visszahozta a kedvemet a mai ebéd. Lehet, hogy van szebb neve is, mint ami én adtam neki, de most nem tudtam utána nézni. Volt egy szem padlizsán a hűtőben, azt komponáltam bele némi maradék fetával. A tészta tulajdonképpen pizzatészta.  Némi kis fűszer, paradicsomszósz és kész. Muszáj volt egy kis búfelejtő bort is kortyolnom hozzá, bár a sör jobban passzolt volna. A kicsi egyébként úgy falta, hogy öröm volt nézni. Régen volt az, amikor válogatás nélkül megette azt, ami a tányérján volt.

Hozzávalók 4 adaghoz:

30 dkg liszt
2 tk szárított élesztő
2 ek olíva olaj
kb. 1,7 dl langyos víz
1 tk. só
1 tk oregánó

1 padlizsán
2 fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
15 dkg feta
fél marék friss bazsalikom
fél tubus sűrített paradicsom
4-5 szem koktél paradicsom
só, bors, olívaolaj

A tésztához a hozzávalókból lágy, könnyen kezelhető tésztát gyúrtam, betettem egy tálba, megolajoztam a tetejét, letakartam egy konyharuhával és feltettem a szekrény tetejére kelni. Kb. másfél óra alatt a duplájára nőtt. A sütőt 200 fok légkeverésre kapcsoltam. A padlizsánt megmostam, felkockáztam. A lilahagymát meghámoztam, félbe vágtam és felszeleteltem. Egy tálba öntöttem őket, mérsékelten sóztam, borsoztam. A fokhagymát összepréseltem és azt is hozzáadtam. Az egészhez hozzányomtam egy fél tubus sűrített paradicsomot és meglocsoltam olívaolajjal. (Így ha a padlizsán levet ereszt, pont jó, a folyékony paradicsomszósztól meg tocsogós lenne.) A tésztát négy részre osztottam, 2-3mm-es kerek lapokat nyújtottam belőlük és beolajozott, sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem őket. Elosztottam rajtuk a paradicsomos padlizsánt, és felhajtogattam a tésztalapok szélét. Rájuk morzsoltam a fetát, megszórtam őket az összetépkedett bazsalikommal, a tetejükre tettem a negyedekbe vágott paradicsomokat és meglocsoltam őket még egy kis olajjal. Szép pirosra sütöttem őket kb. fél óra alatt. Hidegen is nagyon finom.

Curry-s brokkolifőzelék, borsós-fetás ropogóssal

Ma abszolút a Föld Napjához igazodott az ebédünk, minden csupa zöld volt :). Nem egy túl izgalmas étel (ahogy a fotó sem lett az), húsvétinak sem húsvéti,  de gondoltam, megosztom Veletek, jó lesz szélesíteni a hétköznapi ételek repertoárját. Még anyukám hallotta a főzelék receptjét valamikor nagyon régen valamelyik rádióadón. Azt hiszem... Anyu rántással csinálja, én habartam. A ropogóst pedig a májusi!!! (Atyaég, két hete vettem az újságot!) Delicious-ban találtam, csak egy kicsit módosítottam rajta: tettem bele fokhagymát és oreganot is, a tetejét panko-val szórtam meg és olajfürdő helyett a sütőben sütöttem.

A főzelék hozzávalói:

2 brokkoli
1,5 dl tejszín
5 dkg vaj
3 ek étkezési keményítő
natúr vega mix szárított zöldség
1 cs petrezselyem (nekem nem volt, úgyhogy kimaradt)
curry
só, bors, szerecsendió, citrom


A brokkolikat rózsáikra szedem és jól megmosom. A szárakat felkockázom, átfuttatom a  vajon és felengedem annyi vízzel, hogy ellepje. Megsózom, borsozom és megszórom natúr vega mix zöldségkeverékkel és félpuhára főzöm. Amikor egy kicsit megpuhult, hozzáadom a felnegyedelt rózsákat is, felöntöm vízzel, de nem kell, hogy ellepje. Tovább ízesítem és most már megszórom a curry-vel is. Puhára főzöm a zöldséget. A tejszínben elkeverem a keményítőt és teszek hozzá 1-2 evőkanál vizet, hogy könnyebb legyen elkeverni, majd besűrítem vele a főzeléket. Apróra vágom a petrezselymet és beleszórom.  Nyomok bele egy kis citromlevet, mintát veszek és tovább ízesítem, ha kell.

Hozzávalók a ropogóshoz:

2 közepes cukkini
10 dkg félig párolt borsó
10 dkg feta
1 gerezd fokhagyma
1 tk. oregano, ha van friss, az még jobb
2 tojás
kb. 10 dkg liszt
kb. 8-10 dkg zsemlemorzsa
panko, ha van, egyébként el lehet hagyni (csak ki akartam próbálni, milyen a panko, amikor nem merül el az olajban)
kevés olívaolaj, só, bors

200 fokra melegítem  a sütőt. A borsót néhány perc alatt félpuhára párolom. A cukkinikat megmosom, két végüket levágom, a nagylyukú reszelőn lereszelem és besózom. Ha levet eresztettek, kinyomkodom őket, hozzámorzsolom a fetát, beleteszem a borsót, a két tojást és a fűszereket és villával összekeverem. (A sózással vigyázni kell, a feta elég sós.) Felváltva adagoltam hozzá lisztet és zsemlemorzsát, mert olyan sűrűségű masszát szerettem volna,  ami nem folyik  szét a tepsin, ezért a bizonytalan mennyiség. Akkor álltam meg a liszt és a zsemlemorzsa adagolásával, amikor úgy nézett ki, hogy gombócokat még nem tudok belőle kézzel formázni, de megmarad olyan alakú, ahogy a tepsire kanalazom. Egy nagy tepsit sütőpapírral béleltem és meglocsoltam olajjal. 16 db, nagyjából egyforma halmokat kanalaztam rá, a tetejüket megfújkáltam olívaolajjal, megszórtam a pankoval és azt is megspricceltem egy kicsit, hogy színe legyen és pirosra sütöttem őket.


Ha már Húsvét, meg Föld napja, akkor hadd kívánjak Nektek Kellemes Húsvéti Ünnepeket ezzel a szép tulipánnal a kertünkből. (Férjem megkérdezte, hogy honnan töltöttem le a fotót :)). )

A jól bevált sütőtök-zsálya kombó egy kicsit megbolondítva

A bolondítás ismét annak köszönhető, hogy mentőakciót szerveztem néhány, a hűtőben rekedt dolog számára. Nem akartam őket az enyészetnek átengedni, legalábbis nem ebben a formában. Ők voltak a bontott feta és a bontott szárított paradicsom. Utóbbi ugyan még bírta volna az olajban, de ő jönni akart. Úgyhogy mindketten a sütőtökös-zsályás pennén végezték, mindenki legnagyobb megelégedésére.

Hozzávalók két és fél személy részére:

1/2 cs penne, vagy bármi más, ami ki van bontva otthon
kb. 1/2 kg sütőtök felkockázva
1 póréhagyma felkarikázva
3 gerezd fokhagyma összenyomva
3-4 levél zsálya
10-15 dkg feta morzsolva
3-4 szárított paradicsom összeaprítva
kevés tejszín, só, bors, vaj, olaj

A serpenyőbe locsoltam egy kevés olajat és tettem hozzá még egy kevés vajat is. Rádobtam a felkarikázott pórét és alacsony hőfokon megdinszteltem. Beletettem a felkockázott sütőtököt, sóztam, borsoztam, rátépkedtem a zsályát, hozzátettem az összenyomott fokhagymát is. Odalöttyintettem neki 2-3 ek. vizet is, legyen miben párolódnia a töknek. Néha óvatosan összeráztam és figyeltem, nehogy péppé pároljam.
Közben feltettem a tésztavizet, amikor már forrt, sóztam és beleöntöttem a tésztát, majd aldente-re főztem. Amikor a tök már majdnem puha volt, levettem a fedőt, hogy kicsit elpárolódjon a leve. Meglocsoltam egy kevés tejszínnel, csak épp annyival, hogy majd a tésztát finoman bevonja, de ne tocsogjon benne és rádobtam a paradicsomot is. Kettőt-hármat ráztam rajta és ráborítottam a tésztát. Újra összeráztam és meglocsoltam néhány evőkanál tésztavízzel. Ettől még krémesebb lett. A fetát tálalás után morzsoltam a tészta adagokra.

Csőben sült kelbimbó

A blogírás egyik pozitív hozadéka, hogy képes vagyok olyan alapanyagokat is megvenni, amire eddig rá se néztem. Itt van például kelbimbó. A kelbimbó nekem úgy maradt meg, mint miniatűr kelkáposzta. Szeretem a kelkáposztát, de képtelen lennék belőle félévente egynél többször enni.  Gyerekkori emlékem, hogy a kertünkben úgy álltak ki a földből a kelbimbószárak, mint a lándzsák. Derengett,  hogy az első fagyok után kell leszedni a bimbókat. Most gyorsan utána is néztem, nehogy hülyeséget mondjak és valóban, néhány fagyos éjszaka után kell leszüretelni, így állítólag édesebb. Szóval hirtelen felindulásból vettem egy kg kelbimbót és bevágtam a hűtőbe, hogy majd kezdek vele valamit. De addig-addig gondolkoztam rajta, míg a külső levelei elkezdtek sárgulni, így gyorsan cselekednem kellett. Vettem feta sajtot és csőben sült kelbimbó lett belőle egy kis római köménnyel feldobva. A kelbimbó édes és a feta sós íze szépen kiegészítették egymást, ugyanakkor kontrasztot is alkottak. Szeretem a komlpementer ízeket és a komplementer színeket is. :) Húsokhoz köretnek nagyon jó, mi magában ettük a férjemmel.

Hozzávalók:

1 kg kelbimbó (nekem pucolás után kb. 80 dkg lett)
25 dkg feta sajt
1 dl tejszín
1 dl tej
2 tojás
1 ek étkezési keményítő
só, bors, római kömény, kevés vaj


A kelbimbókat sós-római köményes vízben megfőztem, majd kis lyukú szűrőn leszűrtem és kihűtöttem. (Azért kislyukún, hogy a római kömény ott maradjon a kelbimbók között.) A sütőt 200 fokra előmelegítem. A két tojást, a tejet, a tejszínt,  feta felét, az étkezési keményítőt és egy kevés borsot botmixerrel összeturmixolom. Egy hőálló tálat kivajazok, beleteszem a kelbimbót, rászórok még egy csipet római köményt és ráöntöm a tojásos keveréket. A maradék fetát rámorzsolom és alufóliával letakarom. Sót nem tettem hozzá, elég sós volt a sajt. Fólia alatt sütöm kb. 30-40 percig, majd átkapcsolok grillre, hogy egy kicsit megpiruljon a teteje. 

 

Nekünk nagyon ízlett, nekem különösen kellemes csalódás volt a kelbimbó. Következő alkalommal a lila káposztával fogok próbálkozni.