Amikor különböző blogokban leginkább fagyi formájában találkoztam a levendulával, rögtön tudtam, hogy imádni fogom a levendula ízét. Nekiálltam fagyit készíteni, majd panna cotta lett belőle. Úgyis régen csináltam már, pedig nagyon szeretem. A levendulás változatba teljesen belezúgtam.
A másik nagy szerelem meg a sós karamell. Jobb nem is történhetett volna a karamellel, minthogy kap egy leheletnyi sót. Aki nem próbálta még, lehetőleg minél előbb pótolja!
Hozzávalók
A panna cotta-hoz
1 csokor levendula
3 ek cukor, illetve ezen felül ízlés szerint
2,5 dl tejszín
2,5 dl tej
3 lap zselatin (aki kéri, annak átszámolom a por alakúra is)
A cukorból és néhány kanál vízből cukoriszirupot készítek és beledobom a lecsipegetett levendula virágokat. Néhány percig rotyogtatom, majd leszűröm. A tejszínt és a tejet óvatosan felforralom és beleöntöm a levendulás szirupot, majd a lap zselatinokat is hozzá teszem. Amikor feloldódott a zselatin, elzárom és forró vízzel kiöblített formákba öntöm. A hűtőbe teszem néhány órára. Itt én csalni szoktam és a mélyhűtőbe teszem, hogy minél előbb megdermedjen. (Meg is lett az eredménye, nem tudta úgy fotózni a poharat, hogy ne lett volna párás a széle.)
A mandulás karamellhez:
1 marék összetört mandula
5 ek cukor
1 dl tejszín
2 dl tej
1 ek keményítő
só
A mandulát egy lábosban kicsit megpirítottam, hozzáadtam a cukrot és néhány csepp vizet. Miután a cukor folyékony és sötétbarna lett, óvatosan felöntöttem először egy kevés tejszínnel, majd tejjel, végül óvatosan elkezdtem sózni és minden sózás után megkóstoltam :D. A tejben feloldottam a keményítőt, hozzáöntöttem a karamellhez és rottyintottam rajta egyet-kettőt.
A háttérhez használt levendula kék csomagolópapír az ideji tihanyi Levendula fesztiválról való. A fesztivált pedig június végén rendezik.
Tudtátok, hogy Tihanyban 10 hektárnyi levendula ültetvény van?
