Nincs mit szépíteni, óriási a lemaradásom, de most már aztán a Segítsüti átadások beszámolói következnek 2in1! Aki esetleg emlékszik, tavaly titkon reméltem, hátha jó sokat kell utaznunk a licitnyerteshez, illetve a vigaszágashoz és összeköthetjük a kellemest a hasznossal, vagyis mindjárt kirándulunk is egyet családilag. Ehhez képest ki sem kellett tennem a lábamat a kerületből, azaz de, mert az Árkád bevásárlóközpont már pont nem a XIV. kerület, ez volt a tavalyi átadás egyik helyszíne.
Bevallom, idén csak a másodperc tört részéig fordult meg a fejemben egy 5 km-nél távolabbi helyszín, de gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Még olyan messze sem mentem, mint tavaly... De nem szaladok ennyire előre.
A licialátnyertes személye nem okozott számomra meglepetést, ami persze egyáltalán nem baj. Drea már év közben is kifejezte azon szándékát, hogy lecsap a sütimre, bármi történjék is. Pedig akkor még nem is tudta, hogy mit sütök, mert még én sem tudtam. Licitálás közben néhány percig rezgett ugyan a léc, de végül ő nyerte meg a tortát. Illeve nem ő, hanem ŐK, négy barátnő, akik összetették a Segítsütire félretett pénzüket és licitáltak. Tessék kérem őket utánozni, úgy tudom, a szabályzat nem tiltja. Álljatok össze barátok, rokonok, kollégák, dobjátok össze egy csinos kis összeget, nyerjétek meg többen a sütit és osszátok el egymás között! Ja, és ők nemcsak az én sütimet gyűjtötték be, hanem még Epercsók minikuglófjait is! :)
Az átadás egyébként az Örs vezér téri IKEA-ban volt. Örültünk a viszontlátásnak, megismerkedtem a barátnőkkel, felnégyeltük a tortát, megbeszéltük a munkát, a gyerekeket, a licitálás izgalmait. Megtudtam, hogy mi vár rám, ha a gyerekeim iskolások lesznek, hogyan kell dínót etetni az iPhone-on, hány km után kell kidobni egy futócipőt és ilyesmi. Jövőre Veletek ugyanitt!!!
Most pedig következzen a vigaszágas sztori. A sütiátadásra a pongyolát ugyan levettem magamról, de a papucs tényleg a lábamon maradt, mert ha hiszitek, ha nem, csak a harmadik emeletre kellett felcsattognom a tortával!!! Mondom én, hogy nincs szerencsém ezzel a Segítsüti utazgatással. :)))
Történt ugyanis, hogy képen szereplő legnagyobb ifjú hölgy, akit Fanninak hívnak, a próbasütés kóstoló csapatának a tagja volt öt másik szomszéd gyerekkel együtt. Amikor a licit zajlott, anyukája írt nekem a facebookon, hogy Fanninak annyira ízlett a torta, hogy azóta rágja a fülét, süssön neki is egyet. Én meg visszaírtam, hogy licitáljon rá és lehet, hogy ők nyerik. Erre tessék, vigaszágon nem elvitték a tortámat!!!! :)))) Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Fanni ette meg majdnem az egész tortát :).
