Eská vintage tortatál

Amióta blogolok és lefotózom, amit eszünk, természetesen megszállottan gyűjtöm a fotózáshoz használható kacatokat kellékeket is. Tortatálam is van, nem is egy, de olyan igazi szép, kecses, klasszik talpas még nincs a gyűjteményben. Ennek az az oka, hogy pusztán a fotózás kedvéért nem akarok egy 8000 Ft körüli darabra beruházni. Egyszer már felpakoltam a peremes fehér ikeás tálamat a cukortartóra, de nem volt az igazi. Most viszont kitaláltam, hogy egy gyertyatartót fogok egy laposabb, perem nélküli tállal összepárosítani. Néhány perc alatt meg is találtam a két leghamarabb elérhető alkalmas darabot: a gyertyatartó az Ikeából, a pizzatányér pedig a Butlersből való. A kettő együtt pontosan 3480 Ft-ba került. Helyhiány miatt nem ragasztottam össze őket, így külön-külön is tudom használni, együtt pedig hadonászó gyerekkezektől mentes övezetben fogom fotózni :). Ez sem 100%-os, mert a tál nem egészen lapos. Cél a egy teljesen sima, vékony, fehér korong... Már meg is van, hogy mi lesz az. ;)

Csak majdnem trifle

Azért csak majdnem trifle, mert nem friss gyümölcsöt  használtam hozzá és nem is angol krémet. Feketeribizli dzsemmel és joghurt fagyival készült. 30 fokban, este 11-kor nagyon jól jött. :)  Recept sincs hozzá, de igazából a becsületes trifle-nek sincs receptje. Keksz alulra, aztán gyümi, krém, gyümi, majd a tetejére tejszínhabot nyomunk, megszórjuk ezzel-azzal, hűtjük és kész. Mindezt szabadon, a maradékfelhasználás jegyében.
Bacardival locsoltam meg zabpelyhes kekszet, utána egy kis feketeribizli, majd az sk. joghurt fagyi, utána megint egy kis dzsem, végül a látvány kedvéért néhány szem pisztácia a tetejére. Semmi hűtőben ácsorgás, rögtön megettem. Nem volt kedvem reggelig várni, különben is jobban szeretem, ha a keksz ropog a fogam alatt.

Egy kis majdnem hazai a GoodFoodból

Ez a valami a GoodFood augusztusi számában található és egyébként  nyári salátának becézett amúgy véleményem szerint nem túl könnyű fogás gyanús nekem már vagy két hete. Mindig visszalapoztam ide és jól megnéztem magamnak. Aztán felkapcsolódott belül a villany: ez olyan nekünk való, magyaros! De neeem? Krumpli, tojás, kolbász, egy kis zöldbab, már majdnem rakott krumpli. Én mondjuk még kiegészítettem egy kis lilahagymával is.  Oké, az újságban van hozzá egy sherry ecetes öntet, de én arról tudomást sem vettem és dizájnoltam hozzá egy magyarosat. Gondoltam, hogy jó is lesz egyszemélyes ebédnek tiszavirág életű szingliségem második napján.

Mi kell hozzá egy főre?

6-7 szem apróbb krumpli
1 tojás
1 darabka kolbász
1 marék zöldbab
1 kis fej lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
olaj, só, bors





Az öntethez:
1/2 pohár tejföl
néhány szál snidling, só, bors

Hogyan készül?

Eltértem az újságban megadott metódustól, mert valahogy nem volt kedvem együtt főzni a tojást a krumplival és a babbal. Úgyhogy mindent külön csináltam meg, valahogy így:
A krumplikat megsikáltam, félbe-negyedbe vágtam és sós vízben feltettem főni. A tojást egy külön kis fazékba tettem fel. Egy serpenyőben olajat melegítettem és beletettem a zöldbabot, meg a felszeletelt fokhagymát, sóztam borsoztam és így pároltam-sütöttem néhány percig, majd kitettem egy tányérra. Következett a lilahagyma: felkarikáztam és az előzőleg használt serpenyőben félpuhára dinszteltem, majd a bab mellé tettem. Közben félig megpuhult a krumpli, amit leszűrtem és a szűrőben hagytam, illetve elkészült a 4 percesre tervezett, de 6 percesre sikerült tojás is. :). Leöblítettem, leszedtem a héját és félretettem.
A serpenyőben sütés következő résztvevője a kolbász volt: felkarikáztam, ropogósra pirítottam és kihalásztam a serpenyőből. Kipótoltam még egy kis olajjal és beletettem a félpuha krumpli negyedeket. Szintén megsóztam, megborsoztam őket és jó ropogósra sütöttem. Végül minden hozzávalót beborítottam a serpenyőbe és néhányszor átforgattam. az egészet fakanál nélkül rázogatva. A tojást 4 felé vágtam és a tányéron tettem a többiek tetejére.
A fél pohár tejfölbe belevágtam a snidlinget, megsóztam, megborsoztam és ebbe mártogattam a krumplit.

Csípős, fűszeres kukorica krémleves

Elég hosszúra sikerült az idei nyári blogszünet. Egy hetet egy távoli bolygón töltöttünk, amit Svájcnak hívnak. (Órákat tudnék mesélni az atmoszféráról, a jólétről, a közízlésről, a tisztaságról, az üzletek kínálatáról..)  Szép volt, jó volt, de egy városnézős, bringázós, önellátós hét két örökmozgóval nem a pihenésről szól. A maradék időben pedig nem főztem olyat, amit érdemes lett  volna ide feltenni. Elfogytak a tartalékaim minden szempontból.
Most viszont egy kicsit feltöltődtem, ugyanis az én drága jó férjem beadta a derekát és elvonult a srácokkal Balatonhenyére a nagybátyja házikójába, hogy öt év után végre én is "szabadságra" tudjak menni. Két napja gyermektelen szingli vagyok, van még egy éjszakám és egy fél napom.  Ez a két és fél nap ajándék volt most nekem. Akinek hozzánk hasonlóan nincs lehetősége lepasszolni  a gyerkőcöket időnként néhány napra, az tudja miről beszélek...
Na, de mivel is töltöttem el két teljes napot? Pénteken örömflangálással, örömebédeléssel a Vapianoban és örömvásárlással természetesen. :))). Ma pedig örömfőzéssel, örömfotózással és egy kis örömpiacozással és egy kis örömkertészkedéssel.
Ezt a jó chilis, indiai fűszeres kukorica krémlevest örömködtem össze magamnak egy kis korianderrel megbolondítva. Volt még más is, de az majd később jön. Két személyes lett a leves, egy főre kicsit nehézkes lenne levest főzni.

Mi kell hozzá?

kb. 30 dkg morzsolt csemege kukorica
1 kis fej hagyma
fél liter alaplé (kövezzetek meg, de én a szokásos dm Alnatura bio zöldségleves kockából csináltam)
indiai fűszerkeverék (pl Korma mix: koriander, paprika, kurkuma, római kömény, fokhagyma, chili, édeskömény, szegfűszeg, fahéj, bors, görögszéna, babérlevél)
egy kevés tejszín
só, bors, chili

Hogyan készült?

A hagymát apróra vágtam, olajon megdinszteltem és beletörtem egy szárított chilit. Beleszórtam a kukoricát, jól megszórtam (kb. 1 tk.) a fűszerkeverékkel és összekevertem. Felöntöttem kb. fél liter vízzel, beledobtam a kockát, tekertem rá borsot és puhára főztem. Botmixerrel pürésítettem, és lepasszíroztam. Löttyintettem hozzá egy leheletnyi tejszínt is és utána sóztam. Tálaláskor megszórtam korianderrel.

Tessék egy kis alpesi feeling. A Zürichi tó körül autózva egy körforgalomnál nem azon a kijáraton mentünk ki, merre kellett volna és ide lyukadtunk ki:

Hüttner See