2011. július 17., vasárnap
Szedres joghurt fagyi
Nem akartam édességgel folytatni a sort, de sosem sikerül mostanában elkészítenem azokat az ételeket, amiket egyrészt szívesen megkóstolnék, másrészt felkerülhet ide a blogra is. Egyszerűen nem jutok oda, hogy megfőzzem. Mindig közbe jön valami. A jövő hét is a rohanás és a kapkodás jegyében fog eltelni: mehetek a személyinkért a központi okmányirodába, mert vasárnap Svájcba utazunk egy hétre és nem akartam, hogy a postán kallódjanak az iratok. Ki kell lomolnom a tárolót és előre összekészítenem a lomtalanításra váró holmikat, hogy amíg mi távol vagyunk, a ház takarítója ki tudja pakolni. Mert a várva-várt lomtalanítás pont akkor van, amikor mi nem vagyunk otthon :(((. És hát van rengeteg retusálásra váró fotóm is. Ilyen finomságok várnak rám.
(Na, de lesz ám földöntúli élményben is részem, mert egy friss, ropogós, szuszogó csomagocska életének néhány pillanatát lesz szerencsém megörökíteni. ;))
Szóval inkább összedobok valamit 2 napra, mit a srácok is szeretnek. Vagy olyat főzök, ami nem éppen blogra való, ilyen például a tejfölös karfiol leves és a mákos tészta :). De ez nem lesz mindig így, a srácok szeptembertől eszik a Junior "válogatott" menüjét az oviban :(((( én meg kedvemre főzőcskézhetek magamnak és Nektek. :))))
De ezt a fagyit muszáj voltam megmutatnom, mert azt hiszem ez eddig a legjobban sikerült fagyim. A héten már háromszor legyártottam. Joghurtos alap, gyümölcs szósszal fagyasztva. Praliné Zsuzsi a facebookon már elkezdte a találgatást, hogy mitől olyan különleges, hát most elárulom, bár lehet, hogy sokaknak nem nagy szám.
A tejszínen és a natúr görög joghurton kívül szlovák, konzerves, cukrozott sűrített tej van benne. Ez, itt ni! A krémességéhez is hozzájárult, de az ízében is ad valami pluszt hozzá, nem is tudom, hogy írjam körül, ad neki egy kis savanykás, babatápszer jellegű ízt. Azt meg én nagyon szeretem. :D. De mindenkinek ízlett, aki kóstolta. A szomszédaim, akik hozzák nekem a sűrített tejet, azt mondták, hogy fenomenális. Én meg egyszerűen nem tudok leállni róla.
Hogy szlovák konzerves sűrített tejet lehet-e valahol kapni azt nem tudom, azt viszont igen, hogy az Arbatban van orosz sűrített tej. Gondolom, ilyen lehet, mint a szlovák. Meg gondolom, a mi tubusosunk is valami ilyesmi, azt utoljára gyerekkoromban kóstoltam. Lehet még egyáltalán kapni?
Mi kell hozzá?
1 nagy natúr Bakoma görög joghurt
200g (kis dobozos) tejszín
3/4 doboz sűrített tej (kb. 300 g, egy egész dobozt felhasználva az én ízlésemnek túl édes volt)
valamilyen gyümölcs szósz/dzsem
Hogy csináltam?
A joghurtot, a tejszínt és a sűrített tejet beteszem a fagyasztóba és addig ott hűtöm őket, amíg el nem kezdenek megfagyni. (Ha kicsit fagyottak, az sem baj.) A tejszínt habverővel felverem, ez most jól sikerült kétszer is, nem kezdett el kicsapódni az író belőle. (Ha kicsit fagyott, akkor botmixerrel széttöröm a jégszilánkokat). A joghurtot és a sűrített tejet összekeverem és óvatosan beleforgatom a felvert tejszínhabot. A többit a fagyigép végzi. Ha kész, átsimítom egy lapos műanyag tálba, ráteszek 3-4 evőkanál gyümölcs szószt/dzsemet és lazát átforgatom, hogy szép márványos maradjon. Majd mehet a fagylaltos kehelybe vagy a mélyhűtőbe.
Íme néhány trükk a fagyasztáshoz:
1. Limaránál olvastam, hogy a hűtőbe teszi a fagyigépet. Azóta én is így csinálom és így sokkal lassabban olvad fel a fagyasztó tál hűtő folyadéka. Két, vagy akár három adagot is képes krémesre fagyasztani, úgy, hogy közben a gépre váró adagok a mélyhűtőben hűlnek.
2. Akinek nincs fagyigépe, ne keseredjen el, botmixerrel is lehet krémes fagyit varázsolni. Van, hogy lusta vagyok előszedni az otromba masinát és botmixelek. Ilyenkor mélyebb tálat választok, hogy mixelés közben ne spricceljen szét a krém, a botmixer "bot" részét pedig a fagyiban hagyom és a fagyás alatt 4-5-ször átkeverem.
2011. július 7., csütörtök
Őrülten gyümölcsös kevert piskota
Anyukám kertjében áll egy vén meggyfa. Azóta, amióta ott lakunk (laktam) még soha nem termett rajta meggy. Tavaly az öcsém ültetett mellé egy cigány meggyet. A kicsin idén 3-4 szem volt, viszont az öreg fa úgy beporzódott, hogy a gyerekekkel kb. 13 kg meggyet leszedtünk róla! Saját meggy!!! Madarat lehetett velem és a gyerekekkel is fogatni. Úgy szüreteltek, hogy öröm volt nézni. Az öt éves Milán fiam a létra tizedik fokáról szedte a gyümölcsöt a derekára kötött kis köténybe. Egyszer sem mondta, hogy fáradt és már nem akar szedlni. Sajnos nem értük el a tetejét, úgyhogy otthagytunk 2-3 kilót a madaraknak. Nem kezeltük semmivel a fát és alig találtunk hibás szemeket.
A nagy részét anyu befőzte, magunknak néhány kilót hoztam haza. Abból készült a nyár nagy slágere a kevert meggyes, amibe még tettem két-három marék málnát és áfonyát, így összesen 1,2 kg gyümölcs ment bele. A tészta nem is látszott a sok gyümölcstől.
A tésztája a nálam már jól bevált kevert piskóta, amiről tavaly is írtam, viszont egy kicsit módosítottam rajta. Most nem joghurtot tettem a tésztába, hanem egy pohár tejfölt és több lisztet, mert féltem, hogy a sok gyümölcs kiengedi a levét és nem sül meg. Jó sűrű lett a tészta, úgyhogy egy kevés tejjel higítottam és a gyümölcsök sem süllyedtek le az aljára, meg is sült rendesen. Gyönyörű lett!
Mi kell hozzá?
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
6 tojás
1 pohár 20%-os tejföl
35 dkg liszt
1/2 dl tej
1 cs sütőpor
1-1,2 kg meggy kimagozva (vagy bármilyen más gyümölcs)
Hogyan készült?
A sütőt bekapcsolom és légkeverésen 180 fokra melegítem. A tepsit kivajazom, kilisztezem. A tojásokat szétválasztom, a tojásfehérjét kemény habbá verem és beteszem a hűtőbe. A puha vajat a porcukorral habosra keverem és egyenként hozzáadom a tojások sárgáját és még habosabbra keverem. Majd hozzáadom a tejfölt és lassan az átszitált, sütőporral elkevert lisztet a fél dl tejjel együtt és jól összekeverem. Majd előveszem a felvert fehérjét is és nagy, lassú átforgató mozdulatokkal a masszába keverem egy habverő segítségével. Az egészet beleöntöm a kilisztezett tepsibe és a tetejére dobálom a gyümölcsöket. Az első negyyed órában légkeveréssel, majd légkeverés nélkül majdnem egy órát sütöm. Ha már kezd színe lenni, akkor tűpróbával ellenőrzöm, hogy megsült-e a közepe.
2011. július 3., vasárnap
Zöldfűszeres morzsában sült lazac snidlinges újkrumplival
Milán fiam hajlamos néha meg nem történt eseményeket is előbányászni a szöszke fejéből. Legutóbb pl. azzal állt elő, hogy rózsaszínes halat evett a papájánál és milyen finom volt. Hát ez azért nem történhetett meg, mert ő sem szereti a halat, ahogy én sem. (Nyilván ő azért nem eszi, mert én nem nagyon adtam neki...) Ez azért nem minden halfajtára áll, általában megeszem a halat, néha már szeretem is, de keveset csinálok itthon. Remélem, eljön az az idő, amikor megszereti. Na mindegy, kihasználtam az alkalmat, és megmutattam neki a mélyhűtőben hibernálódó lazacfiléket, ő pedig mosolyogva nyugtázta, hogy igen, ilyet evett a papánál. Úgyhogy a szombati ebéd lazac volt. Milán egy falatot sem evett belőle. :( Pedig nagyon ízletes lett. Szó, ami szó, kicsit nehezen csúszott. Kellett volna még mellé valami jó kis mártás, pl. hollandi, vagy fehér vajmártás, de már nem fért bele az időbe. Sokat ittunk evés közben. El ne felejtsem, nem zsemlemorzsával csináltam, hanem a maradék pankoval és volt még néhány szem koktélparadicsomom, azt is mellé tettem.
Mi minden kell hozzá?
4 lazac filé
20-25 dkg morzsa vagy panko
1 marék friss, vegyes zöldfűszer: petrezselyem, kakukkfű, snidling, rozmaring, csombor, stb., ami éppen van
3-4 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
néhány szem koktél paradicsom (elhagyható)
olaj, só, bors, citromlé
1 kg apró újkrumpli
1 csokor snidling
1 ek. vaj
só, bors
Hogyan készült?
A vajat egy löttyintésnyi olajjal serpenyőbe tettem, felhevítettem, rászórtam a morzsát és világosbarnára pirítottam. Közben a fűszereket apróra vágtam, a fokhagymát összenyomtam és a megpirult morzsához adtam. A felengedett halszeleteket megmostam, papírtörlővel megtöröltem, megsóztam, megborsoztam és lecsepegtettem egy kis citromlével. Egy hőálló tálban kb. 1 ek. olajat eloszlattam és megszórtam a fűszeres morzsa felével, majd ráfektettem a halat, végül rászórtam a maradék morzsát is. Alufóliával letakartam és 230-240 fokon légkeveréssel kb. 20-25 perc alatt megsütöttem.
Amíg a hal sült, pont elkészül a köret is. Az apró krumplikat félpuhára előfőztem. Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat egy kevés olajjal, rádobtam a krumplikat, sóztam, borsoztam és először fedő alatt sütöttem, amíg teljesen meg nem puhultak, majd fedő nélkül, hogy egy kis kérget kapjanak és ropogósak legyenek. Az apróra vágott snidlinget csak a végén tettem hozzá, nehogy megégjen és megkeseredjen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)