VinCE Budapest 2013
első nap
Amikor péntek délután rohan és
dübörög a város, ráadásul a szürke minden árnyalatát magára öltő tavasz juszt
sem nyom egy finom rózsaszín rúzsos puszit a szánkra, inkább a már unalmas téli
pirosítóval sminkeli újra az arcunkat, legjobb beköltözni egy ötcsillagos
szállodába, hátradőlni, és egy jól behűtött Champagne-t tölteni a pohárba… vagy
kettőt. Vagy mindjárt nyolcat. Aki erre most azt mondja, hogy persze, majd
felébredek, és észreveszem, hogy abba a bizonyos edénybe lóg a kezem, nagyot
téved. Az idei VinCE Budapest első napján ugyanis Champagne-okat kóstoltunk,
választ keresve arra a - workshop végére leginkább eldönthetetlennek bizonyult -
kérdésre, hogy „ki a jobb?”. A nagy, ismert, és sztárolt pezsgőházak, vagy a
kisebb Champagne-termelők, illetve szövetkezetek?
|
Márkus György Champagne szakértő - Fotók: Wawrzsák László |
A választ Márkus György
Champagne szakértő vezetésével kerestük, méghozzá egy szövetkezet, öt termelő,
és két ház, vagy, ahogy a francia mondja: maison - tételeinek kóstolásával. Nem
nyúltunk azonnal a poharak után, érezhető volt még kicsit a terem nyugtalan
zizegése, így a szürke városból és a kinti télből egy hét perces film segítségével
sétáltunk át a tavaszba, a természetbe, na meg a Champagne életérzésbe. Az „utaztatós”
film mindent felsorakoztatott, ami egy asszociációs játékban a Champagne szóról
eszünkbe juthat: helikopteres felvételek a hosszan futó szőlősorokról, egy
kihívó piros ruhában táncoló hölgy, elegáns partik luxusmosolyai, színes
szüreti képek, ínycsiklandó gasztronómiai csodák, esküvői hangulatképek,
pukkanó pezsgősdugók, és közben persze kacagóan gyöngyöző buborékok.
-
Kezdhetjük? - tette fel a kérdést Márkus György, miután a filmecske
segítségével kellőképpen áthangolódtunk a buborékokra, majd választ nem várva
azonnal folytatta: -
Akkor tehát Dom
Perignon 2004, és Cristal 2006. Persze sajnos csak viccelt, és máris
hozzátette: -
Nem ez van a papíron? Jaj,
bocsánatot kérek, akkor ez egy másik hely. No igen, meg különben is, aki
ezeket a tételeket szeretné kóstolni, azoknak a 2004-es
Dom Perignon-ra május közepéig, a
Cristal-ra pedig jövő év februárjáig várni kell. Viszont máris
felmerül újra a kérdés: vajon a
Dom
Perignon - vagy például az évente 40 millió palackot produkáló
Moët,
vagy a
Krug - házak neve hallatán
azért kapkodjuk fel hirtelen a fejünket, és azért övezi őket nagyobb
érdeklődés, mert annyira ismertek a nagy palackszámok miatt, vagy azért, mert
annyival jobbak is?
|
Secret Champagne workshop - A végén feltárul a titok? |
A kérdés boncolgatását néhány fogalom
rendbetételével kezdtük, hogy megértsük, mit is takar a ház, a termelő, és a
szövetkezet kifejezés, illetve milyen arányban „osztoznak” Champagne mintegy
34 000 hektáros szőlőterületén. A számok érdekesek, főleg, hogy milyen
szempontból vizsgáljuk őket. Az összes szőlőterület mindössze 15%-át uralják
ugyanis csak a házak, a fennmaradó 85%-on a szövetkezetek és a termelők dolgoznak.
A Champagne eladások 80%-át viszont a házak produkálják, és ennek a töméntelen
mennyiségű bornak az előállítása a fenti területi eloszlási arányok tükrében
egyáltalán nem működne a termelőktől és a szövetkezetektől felvásárolt szőlő,
illetve alapbor nélkül. Saját termésből kizárólag a
Roederer tud fedezni 70%-ot, de ez az egyetlen ház, aki képes erre,
általában 20% körüli a házak saját termése, még az olyan nagy házak esetén is,
mint a
Moët,
vagy a
Krug. Máris érthető tehát,
hogy Champagne-ban minden szereplő tudja és érti a dolgát, létezik a közös
kapcsolat - vagy nevezzük egyfajta egymásrautaltságnak - legyen szó házról,
termelőről, vagy szövetkezetről.
- Saját szőlő, saját szőlőterület, saját borkészítés, saját kereskedelem
- magyarázta Márkus György a termelő fogalmát. - Van azonban egy kis kibúvó, a termelő saját szőlőtermése 5%-ának
megfelelő mennyiséget felvásárolhat. Ha azonban ezen túllép, már folyamodnia
kell a ház státuszért. Na de mi is
az a ház? A házak tulajdonképpen kereskedelemre alapoznak, akár 100% mennyiségű
szőlőt is felvásárolhatnak, persze lehet akár saját szőlőterületük is, de léteznek
olyan házak is, amelyeknek egyáltalán nincs. Van olyan ház, amelyik csak szőlőt
vásárol fel, van, amelyik alapbort is.
- Magyarországon a szövetkezet szó olyan, mintha szidnánk valakit.
Franciaországban nem. - folytatta Márkus György a sort a szövetkezek
bemutatásával. - 1929-ben alakult az első
szövetkezet Champagne-ban, alulról szerveződve. Fél-egy hektáros kis területeken
nem tudtak a termelők érvényesülni, így összeálltak, gépeket vásároltak,
pincéket vájtak, saját feldolgozóik vannak, szőlőt termesztenek, pinceműveleteket
végeznek házaknak, vagy más termelőknek. A szövetkezet tulajdonképpen olyan,
mint az éjjeliőr, vagyis, ha akarlak beengedlek, ha nem akarlak, nem engedlek
be ezen a kapun. És még néhány fontos szám ahhoz, hogy jobban átlássuk
Champagne felépítését: 140 szövetkezet van Champagne-ban, ebből 67 a saját palackjában
forgalmazott saját borával kereskedik, a többi szövetkezet csak műveleteket
végez (feldolgozás, préselés, palackozás, stb.). A házak száma Champagne-ban 299, a termelőké 4722.
A fontos bevezető alatt a
háttérben megnyugtatóan pukkant egy pezsgősdugó, előre jelezve, hogy
elérkeztünk a kóstoláshoz. Mind a nyolc kóstolandó tételünk brut kategóriába
tartozott, azaz csekély mennyiségű cukrozott bort adtak hozzá, a cukortartalom
felső határa nem haladhatja meg a 15 g/l értéket. Ezek a pezsgők magyarországi
forgalomban nem kaphatók, és a kóstolandó tételek árfekvéseiről sem esett szó,
így semmiképpen nem ár/érték arány alapján kerestük a választ a „ki a jobb?”
kérdésre. És mielőtt Champagne-t töltenénk a pohárba… nem szükséges a pezsgőt
„csontra” lehűteni, hanem, ahogy azt Márkus Györgytől tanultuk: 9 Celsius fokosan töltsük
pohárba, így, mire fogyasztjuk, ideális hőmérsékletű, 12-13 Celsius fokos lesz. -
Van olyan vélemény, hogy a jó Champagne 6
és 16 Celsius
fokon is nagyon jó, a rossz pedig mindenhogyan rossz - tette hozzá Márkus
György.
Szövetkezet, ház stílusban - Palmer
Champagne fővárosában, Reims-ban
kezdtünk, méghozzá egy
szövetkezettel,
és egy 2004-es, évjáratos pezsgővel (
Palmer
Brut Millésimé, 2004). A
Palmer
kimondottan az egyik legjobb szövetkezet Champagne-ban. Annyira jól megy nekik,
hogy egyáltalán nem sietnek sehová, 350 ezres éves palackszámukkal nagyon jól
megvannak. Acéltartályban készült a bor, mint Márkus Györgytől megtudtuk, ház-stílusban.
Bármit is jelentsen ez, az biztos, hogy az apró és finom buborékok csodásak, sokáig
kacarásznak a szájban. Kevésbé a gyümölcsökről, és a behízelgő finomkodásról,
inkább az erőről, az elegáns és feszes savakról szólt ez a tétel. Nekem
mindenesetre kimondottan tetszett, és rendkívül jólesett.
Mi is az a dosage? - Paul Bara
Egy
termelő,
Paul Bara
tételével folytattuk a kóstolást (
Paul Bara Brut Reserve NV Grand Cru). A
Bara család 1833-ban telepedett le a
Montaigne
de Reims régióban, az 1920-as években kezdték forgalmazni saját palackjukban
saját pezsgőjüket. Mára 11
hektár tulajdonosai, évente 90.000 palackkal jelennek
meg a piacon. Poharunkban Brut Reserve, 50%-ban 2008-as, 50%-ban pedig évjárat
nélküli tételek házasítása. Acéltartályban készült, fajtára nézve 80% Pinot
Noir, 20% Chardonnay. Az idei évben degorzsálták, és ahogy megtudtuk Márkus
Györgytől, a Brut Reserve optimális fogyasztása 3 év a degorzsálástól számítva,
és ha kicsit édeskésebbnek érezzük, azért van, mert még nem tudott megfelelően elegyedni
a borral a dosage, vagyis az alapborból és a cukorból álló expedíciós likőr.
Ettől függetlenül egy nagyon tiszta, szép, termelői pezsgővel volt dolgunk,
megfelelő balansszal.
A szegény ember Krug-ja - Vilmart
A harmadik
tétellel még mindig Montaigne de Reims-ban jártunk, egy
termelő, vagyis a
Vilmart pezsgője érkezett a pohárba (
Vilmart et
Cie Grand Cellier NV). A birtokot - mint ahogy egyébként Champagne-ban ez általános
- nagyon régen, 1870-ben alapították. Ami rájuk leginkább jellemző, hogy
teljesen szembemennek a helyi szokásokkal, ugyanis a Pinot Noir hazájában
főként Chardonnay-val foglalkoznak. Ez a tétel is 70% Chardonnay és csak 30%
Pinot Noir házasítása. Ezen kívül, ahogy Márkus György jellemezte őket: -
Hordó, hordó, és hordó, vagyis elzászi
típusú, 10 hl-es fahordókban érlelik a bort 10 hónapig. Ez a Champagne 2007,
2008, és 2009-es évjáratok házasítása. Nagyon érett savak, rendkívül érett
illatok és ízek, mellette friss citrusos jegyekkel. -
A Vilmart a szegény ember Krug-ja - idézte fel Márkus György az elterjedt mondást, utalva arra, hogy
akárcsak a nagy pezsgőház, a Krug, a Vilmart is fában erjeszt.
Nemcsak a Habsburgok kedvence - Henriot
Elhagytuk Montaigne
de Reims-t, és a
Côte de Blancs
régióba érkeztünk. A negyedik pezsgőnk (
Henriot
Blanc de Blanc NV) egy
ház,
vagyis az 1808-as alapítású
Henriot remeke. A palackszámok itt már hétjegyűek (1 millió palack/év). A tétel Blanc
de Blancs, vagyis 100%-ban Chardonnay fajtából áll. Acéltartályban készült,
2006-os évjáratú alapokra helyezve, de mellé házasítva 1990, 2000, 2002, 2004,
és 2005 évjáratai is. A Henriot a Habsburgok nagy kedvence volt, és sok
vélemény szerint az egyik legjobban iható Champagne.
Citrusosság, krémesség - A Bonnaire
karakter!
Egy újabb
termelő tétele következett, a
Bonnaire pezsgője (
Bonnaire Prestige Grand Cru,
2006). A termőhely még mindig Côte de Blancs, itt található a birtok, Cramant
községben. 22 hektárnyi szőlőterületükből 9 hektár grand cru. A
pohárban egy 2006-os Prestige Champagne, valamint mineralitás, citrusosság,
krémes hatás, finom sütis-pités illatok. 100% Chardonnay, 2012. szeptemberében
degorzsálva. Évjáratos pezsgő lévén - mint megtudtuk Márkus Györgytől - még
kicsit fiatalon isszuk, talán 2-3 hónap múlva szebb arcát mutatná. A Bonnaire
pezsgők nagyon jól érlelhetők, és fő karakter bennük a citrusos-krémes jegy.
És ha már 100%
Chardonnay... Azt is megtudtuk Márkus Györgytől, hogy ha áttetsző palackban
vásároljuk meg a Blanc de Blancs-t, óvakodni kell attól, hogy fénysugárzás érje.
Akár öt perces fényhatás is negatív változásokat indíthat el a palackban, ezt
megelőzendő gyakran narancsszínű fóliával védik a palack tartalmát.
A még soha nem kóstolt… - Pierre Gimmonet
Hatodik
tételünk - amely annyira tetszett, hogy már most elárulom, nálam ez volt a
délután egyik befutója -, egy
termelőé.
Pierre Gimmonet
e tételét (
Pierre Gimmonet ’Fossils de
Vignes’ Grand Cru, 2009) - természetesen a termelőn kívül - soha, senki nem
kóstolta. Azért nem, mert ahogy Márkus György fogalmazott, ez egy „illegális”
pezsgő. Mivel 2009-es évjárat, és 2010. április 22-én palackozták, ahhoz, hogy
évjáratos pezsgő lehessen, kerek 3 év palackban töltött időnek meg kell lennie.
Ez ugyebár április 22-én következne be, de mi már egy kicsivel előbb
kóstolhattuk. Cuis nevű faluban található a birtok, már 1750-ben jelen voltak,
és szőlőműveléssel foglalkoztak. Kizárólag Chardonnay-t termesztenek,
egyetlenegy Pinot Noir területük sincs.
A tétel részben Márkus György
gondolatai szerint készült, hiszen Pierre Gimmonet-nak sohasem jelent meg grand
cru pezsgője, csak premier cru. Öreg, 1911-es, 1913-as telepítésű tőkékről származik
egy része az alapanyagnak, és bizony némi liliomtiprást hajtottunk végre,
hiszen a tétel nagyon fiatal, Márkus György véleménye szerint ennek a bornak
összesen 5 évig seprőn kellene lennie. Ennek ellenére már most rendkívül
ígéretes, bár még kicsit szikár, de érezhetően minden megvan benne ahhoz, hogy
gyönyörűvé váljon. Nem nehézkes, hanem egyértelmű, tiszta, és nem utolsósorban talán
a legjobb hőmérsékleten kínált pezsgő volt a workshopon. Nem véletlen talán,
hogy ezt a Champagne-t emeljük az aznap születésnapos
Tom Stevenson egészségére, aki Márkus György jó barátja, és aki
mindenkinél jobban ismeri Champagne-t.
Az utolsó két
pezsgő egy „lenézett”, de legalábbis kevésbé sztárolt területről, a Côte des Bar, vagy más néven Aube
régióból származik. Pedig ez a déli terület olyan hagyományokkal és értékekkel
rendelkezik, hogy az északi területeknek vigyázzban kellene előttük állni. Az
itteni pezsgők kicsit teltebbek, kerekebbek, testesebbek. - Ha Aube régióban valaki a komplexitást
keresi, akkor menjen a Drappier-hoz, aki pedig az eleganciát, az Serge
Mathieu-höz - vezette fel utolsó két tételünket Márkus György.
Az elzárt oázis - Drappier
Majd a
Drappier ház kapcsán hozzátette: -
Amikor ide
elmegyek, olyan, mintha egy elzárt oázisba érkeznék. Itt az egy perc nem egy
perc, hanem öt. Itt olyan lassan
történnek a dolgok, mintha teljesen megállt volna az idő. A családi
vállalkozásban nem sietnek, nem kapkodnak, ráadásul semmiféle pénzügyi csoport,
vagy más ház nem vásárolta meg magának, illetve nincs benne részesedése.
- Michel Drappier Champagne-ban talán a
legkedvesebb ember, akivel találkoztam - folytatta a Drappier ház
bemutatását Márkus György. A kóstolt tétel (
Drappier
Millésimé Exception, 2006) 65%-ban Pinot Noir, és 35%-ban Chardonnay
házasítása, így kicsit nagyobb szerepet is kapott a Chardonnay, mint ahogy az a
régióra jellemző.
Organikus művelés - Serge Mathieu
Serge Mathieu termelő birtokán kell tehát keresgélnünk az Aube régióbeli elegáns
Champagne-okat. 1760-ban kezdtek foglalkozni a szőlővel, de csak 210 év múlva,
1970-ben jutottak el oda, hogy első tételük palackban megjelenjen. Organikus
művelésmódot alkalmaznak, mely itt sokkal inkább megvalósítható, mint az északi
területeken. Az ültetvények összetétele 80% Pinot Noir, és 20% Chardonnay,
átlagéletkoruk pedig 23 év. -
Minél
vidámabb, termékenyebb, fiatalabb az ültetvény, annál savasabb, annál élénkebb
és elevenebb lesz a szerkezete a bornak - mondja Márkus György. A kóstolt
tétel (
Serge Mathieu Brut Tradition NV)
a birtok alappezsgője, 2008 és 2009 évjáratból származó, 100% Pinot Noir,
vagyis Blanc de noirs. -
Sokkal
elegánsabb, mint ami elvárható egy 100% Pinot Noir-tól, nincs benne
nehézkesség, nagyon jó az eleganciája - mutatta be a tételt Márkus György.
A végén aztán
el kellene dönteni, hogy ki a jobb? Persze nem tudjuk eldönteni, de Márkus
György véleményére érdemes adni, aki azt mondja: - Érzésem szerint az a legfontosabb, hogy legyen rálátásunk arra, hogy
milyen lehet egy termelői pezsgő, illetve milyen egy ház, vagy egy szövetkezet
által készített pezsgő. Jobb egy
termelőé, akinek saját szőlőből, saját munkájával készült pezsgője kerül
palackba, illetve majd a fogyasztó elé? Vagy pedig jobb egy ház, amelynek
palackjában valószínűleg van saját szőlője is, de az is lehetséges, hogy
felvásárolta azt? Vannak, akik azt mondják, hogy a házak pezsgői mégiscsak
jobbak, mert ott van egy stílus, egy komoly szakember, egy irányvonal, amely
akár több száz éve megy tovább. És persze ott vannak a szövetkezetek is, amely
a legfiatalabb történet... Az, hogy kinek, melyik a kedvence, nem tudjuk
megmondani. Nekem annyi kedvencem van, hogy már szinte mindenki belefér a
kosárba, aki nem hibás bort készít.
100 perc nyolc nagyon szép Champagne-nyal. Ez volt a VinCE Budapest 2013 szakmai napjának első workshopja, mi pedig megint csak nem bántuk meg, hogy a rohanó város és a szürke "tavasz" helyett a virgonc buborékokat, na meg Márkus György elegáns humorával fűszerezett szakmai előadását választottuk. Jól indult az idei VinCE. Ráadásul folytatása is következik...
Szöveg: Nagy Zita
Fotók: Wawrzsák László