Itt mindig találok valami újat - Beszélgetés Halek Mírával, a Villányi borvidék fotográfusával

Úgy tűnik, Villány alatt húzódik valamilyen földcsakra. Mondom ezt azért, mert akik figyelemmel kísérik a Borgőz életét, tudják, hogy a borok és a gasztronómia iránti vonzódásom gyakran túlnyújtózik a poháron és a tányéron, és egybekel a művészetekhez és a kultúrához való vonzódással is. Szóval Villány ilyen szempontból kultikus hely, hasson a kifejezés bármilyen túlzónak is. A tények makacs dolgok, márpedig azok azt mutatják, hogy elég egy évben egyszer-kétszer (dehogy elég!) odautazni, és máris rengeteg olyan találkozás, beszélgetés, és élmény éri ott az ember lányát, amiből még sokáig töltekezhet.

- Mindig lehet találni egy jó okot arra,
hogy megkóstoljunk egy-két pohár bort -
Halek Míra fotográfus

Halek Míra fotográfussal is az idei villányi BorZsongás idején sodort minket egymás mellé egy borozgatós teraszozás alkalmával az ébredezni készülődő hajnal. Egy szép vonásokkal rendelkező, nagyon fiatal és törékeny lány, fényképezőgéppel. Amikor megtudtam, hogy ideje nagy részében csodálatos pillanatokra, helyszínekre „vadászva” járja a Villányi borvidéket, a szőlősorok, pincék világát, és Pécs városát, azonnal beszélgetni kezdtünk. Akkor csak futólag, hiszen későre járt, vagy éppen már túl korán volt, mindegy is. Aztán megismertem Míra képeit, amelyek nagyon megragadtak. Talán azért, mert kinyitottak egy ablakot a lelkemben, így mindenképpen folytatni szerettem volna a vele való beszélgetést. Így is lett.

    

- Amikor tavasszal megismerkedtem veled és a fotóiddal, magamban egy kicsit úgy helyeztelek el, mint a Villányi borvidék hivatalos természetfotósa, hiszen eddig nem találkoztam olyan fotográfussal, akinek objektívén keresztül ezt a csodálatos vidéket ilyen egyéni, érzékeny, és megragadó aspektusban láthatnánk. Honnan ered a természethez, ezen belül a szőlősorok, dűlők, présházak, pincék világához való vonzódásod?

- A Villányi borvidék hivatalos természetfotósa titulus megtisztelő, és köszönettel elfogadom - kezdi Míra nevetve. -  De komolyra fordítva a szót, gyerekkorom óta járom a természetet, ez egyszerűen belém lett nevelve. Minden évben nyaraltam anyukámmal a Majsi erdőben, túráztam Villány szőlői között, és minden húsvétkor megmásztuk a Villány melletti Szársomlyót is, ami hagyománnyá vált. Mindig is természet- és zöldközelben éreztem jól magam. Hogy Villányt miért fotózom ennyit? A válasz egyszerű: itt nőttem fel. Gyönyörű a táj, imádom a lankákat, a hegyet, és a mediterrán hangulatot. Sokszor érzem magam büszkének, hogy egy ilyen csodálatos helyen válhattam felnőtté.

Fotó: Halek Míra

  
 - Pincészeteket, borászatokat is fotózol. Milyen a borhoz fűződő viszonyod?

- Nagyon jó, mint ahogy ez egy villányihoz illik. Nyilván, annak, aki itt nő fel, elkerülhetetlen, hogy valamennyire összefonódjon az élete a borral. Mindig lehet találni egy jó okot arra, hogy megkóstoljunk egy-két pohár bort, és élni is szoktam ezzel a lehetőséggel – mosolyog Míra. - Nagyon sok borászat épült fel az elmúlt tíz évben, párat fotóztam is, példaként említve a Keller és a Csillagvölgy borászatokat. Tudom, hogy a modern újítások szükségesek, de a hagyományos pincészetek maradnak a kedvenceim, nemcsak fotós szemmel, hanem hangulatukban is.
 

- Van-e kedvenc borászod, illetve borod?

- Kedvenc boraim a vörösek, ez már a kezdetekkor kialakult. A barrique hordóban érlelt, testes borok kimondottan a kedvenceim, de egy finom rozét sem vetek meg, főleg nyáron, a nagy melegben. Leggyakrabban Gere Attila és Gere Tamás&Zsolt borait iszom, az ő boraikat ismerem talán a legjobban. Kedvenceim Gere Attilától a Kopár, a Solus, a Cabernet Sauvignon Barrique, Gere Tamás&Zsolttól pedig az Aureus, a Cabernet Franc, a Rozé, és a nyár slágere, gyöngyöző boruk, a Comis. Mellettük szívesen fogyasztok Vylyan és Tiffán borokat, legutóbb pedig a Csillagvölgy borászat Cserszegi Fűszerese ejtette rabul az ízlelőbimbóimat.

Fotó: Halek Míra

- El kell mesélnem neked, hogy amikor csak Villányban járunk, mindenképpen ellátogatunk kedvenc helyünkre, az Ördögárokba, és vagy biciklivel, vagy gyalogszerrel mindig be is járjuk, annyira megragadott minket a katlan hangulata. Különleges érzés figyelni a különböző napszakok, évszakok váltakozásait, a szél járását, vagy a felhők futását. Neked van kedvenc helyed a környéken, ahová akár többször is visszatérsz, amely inspiráló számodra, amelyet különösen szeretsz?

- Természetesen több olyan terület van, ahol szívesen barangolok. Ilyen az Ördögárok, ami az én kedvencem is, a Somssich-dűlő és a Jammertal, ahol a pincék és szőlősorok találhatók, egészen az Ördögárokig. Azért is jó erre sétálni, mert itt mindig találok valami újat, vagy egy pincét, vagy egy új utat, amit eddig nem láttam. A másik kedvencem a Templom-hegyi Tanösvény, ahol nemrég egy kilátó is épült. Ennek a hangulata számomra mindig nagyon különleges, hiszen ez egy mély szurdok, és a hatalmas kőfalak tele vannak az ősidők lenyomataival, fosszíliákkal. Itt tényleg nagyon közel érezheti magát az ember a természethez.

Fotó: Halek Míra

- A villányi BorZsongáson találkoztunk először... Rendszeresen jársz a borvidék eseményeire, rendezvényeire?

- Igen. Egyre több a rendezvény, és egyre több a program is, mindig jó a hangulat. Minden évben megyek a BorZsongásra, a Vörösbor Fesztiválra, és a Rosé Fesztiválra. Tavaly felkértek, hogy fotózzam a Vince napi programokat, ami nagyon jó élmény volt, sok vidám emberrel ismerkedhettem meg. A környék sok borászatába ellátogattunk, a Joó pincében felejthetetlen volt a hangulat, a cigányzenészek és a jó borok megtették hatásukat – meséli mosolyogva. - A kisharsányi Vylyan terasz is kihagyhatatlan, hiszen belátni az egész környéket, kevés ilyen panorámájú borászat van. A Vörösbor Fesztiválra pedig minden évben egyre többen jönnek, egyre nagyobb a híre, néha már ki is növi a tömeg a helyet. De ez így van rendjén, sok jó ember kis helyen is elfér, ahogy mondani szokták. Egy helyen lehet kóstolgatni az összes borász kínálatát, emellett pedig zenés programok is biztosítják a jókedvet. Egy szó, mint száz, mindegyik eseményt érdemes meglátogatni.
 

Fotó: Halek Míra

- Beszélgessünk kicsit még rólad. Honlapodon bemutatkozásodban ez áll: „Mindenki másképp éli meg a világot, ami körülveszi, a képeimmel szeretném megmutatni, én hogy látom…” Fotográfusok gyakran fogalmazzák meg azt, hogy elég megnézni a képeiket, és máris láthatjuk, mit és miért fotóznak, honnan jöttek, és merre tartanak. Bemutatnád kicsit közelebbről Halek Míra világát?

- Többnyire azért lettem fotós és nem író, mert sokszor nem tudom szavakba önteni azt a szépséget, vagy pillanatot, amit látok, ezért inkább kattintok. A fotózásig vezető út sajnos elég hosszú volt, sokáig nem tudtam mivel szeretnék foglalkozni, gyerekként sok minden érdekelt, de abban mindig biztos voltam, hogy a művészetnek helye van az életemben, és mivel festeni nem tudok, ezért a fényképészetet választottam. Amikor ez végre megfogalmazódott bennem, lett egy kezdő kis gépem, amivel próbálkozni kezdtem. Szinte mindent lefényképeztem, amit csak láttam, sokat nézegettem mások képeit, néhány esetben próbáltam én is hasonló dolgokat megalkotni. Aztán, amikor úgy éreztem, hogy már magamtól nem megy, elvégeztem a fényképész szakmát Pécsett a Simonyi Károly Szakközépiskolában. Ekkor kaptam meg azt a tükörreflexes gépet is, amiért anyukámnak nagy köszönet, és amivel ma is fotózom. Innen nem volt megállás, sokat fejlődtem az utóbbi pár évben.

Fotó: Halek Míra

 

- Milyen témák vonzanak legfőképp?

- Az én világom elég sokrétű, szinte minden témában van olyan, ami megfog, amit meg szeretnék örökíteni. A fő témák persze a természet- és makrofotózás maradnak. Annál szerintem nincs szebb dolog, mint amit a természet tud alkotni, és ha azt még olyan közelről is láthatjuk, ahogy szabad szemmel nem, még egy pluszt ad a dologhoz. Habár nagy divat lett manapság, hogy a fotósok a képeiket photoshoppal és egyéb programokkal a végletekig szerkesztik, én igyekszem mindig úgy átadni a dolgokat, ahogy azok a természetben vannak. Ennek a természetességnek a jegyében rendeztem a Villányi kiállításomat, „Csak természetesen” címmel. Itt villányi, és Villány környéki természetképeket, és egy-két pécsi hangulatképet láthattak az érdeklődők.

- Mikor érezted igazán a pillanat komolyságát, vagyis, hogy ez már tényleg több, mint gyerekkori álom, vagy szárnypróbálgatás, tehát hogy több is van közted és a fotózás között?

- A pillanatok, hangulatok, emberek megörökítése akkor kezdett bennem kialakulni, amikor Pécsre költöztem a barátomhoz. Rabul ejtett a város szépsége, a sok gyönyörű épület. Itt mindig zajlik az élet, mindig van mit fotózni. Ami itt viszont kihívás, hogy nem egyedüli fényképész vagyok, ezért nagy a verseny, hogy olyat tudjak alkotni, úgy tudjak egy-egy épületet, vagy hangulatot megörökíteni, ahogy azt mások még nem tették. Szerencsére sikerült néhány jó felvétel, így nemrég kiállítást is szerveztem „Pécs más szemmel” címmel.

Fotó: Halek Míra

- Tapasztalatom szerint többféle megközelítésből kezd valaki fotózni: egyfajta dokumentálás gyanánt, az adott pillanat megragadása, megörökítése miatt, érzelmet kiváltó látvány „létrehozása” céljából, esetleg a gondolatok, a személyiség kifejezésének eszközeként… Téged mi motivál? A pillanatok megragadása, megismételhetetlensége vonz, vagy inkább a saját, belső gondolatiságod, érzelmeid közvetítése?

- Eléggé megnehezítetted a válaszadásomat ezzel a kérdéssel, hiszen majdnem mindent elmondtál, amit én is gondolok. Látszik, hogy nem idegen tőled sem a fotózás – mondja mosolyogva. - Szerintem minden fényképész szeretne valami maradandót alkotni, és a szépséget átadni másoknak is. Sokszor van olyan pillanat, ami gyorsan elillan, de egy fotós örökre megőrizheti azt egy képen. Ettől szép ez a szakma.

Fotó: Halek Míra

- Vadas Ernő, a magyar fotóművészet kiemelkedő alakja, és a „hangulat rögzítőjeként” is aposztrofált fotográfus mondta egyszer: „Ha egy évben csak egy jó fotót készítek, akkor az már egy jó év volt.” Tudom, nehéz a kérdés, de melyik képedet, sorozatodat tartod 2012-re visszatekintve a legjobbnak, melyik volt az év meghatározó fotós pillanata, élménye számodra, és miért?

- Hát ez meg még nehezebb kérdés. Kedvenc fotóm nagyon sok van, mert minden képhez emlékek fűződnek. Tudom, hogy egy-egy kép elkészítésével mennyit bajlódtam, és ha másoknak az adott kép nem is tetszik annyira, nekem különleges marad. Ezért képet most nem emelnék ki, viszont meghatározó pillanatot igen. Ez a Villányi kiállításom volt. Azért érzem fontosnak ezt, mert ez volt az első. Nagyon izgultam, hogy fog sikerülni, hogyan fogadják majd az emberek a képeimet, főleg, hogy itthon voltam, mindenki ismert. Szerencsére nagyon pozitív élmény volt, csupa szép és kedves üzenetet kaptam utána mindenkitől. Remélem, nem ez volt az utolsó kiállításom itt.

Fotó: Halek Míra

 
- Bevallom, az utóbbi időben a boroknak köszönhetően beszippantott a gasztronómia világa is, nagyon kedvelem a különböző izgalmas étel-borpárosításokat, borvacsorákon szeretek belesni a konyhába, találkozni a séfekkel, ezért megörültem, amikor ételfotókat is láttam a munkáid között. A jövőben a borvidék gasztronómiáját is gyakrabban láthatjuk, közelebbről megismerhetjük majd általad, a te egyéni látásmódoddal?

- Az ételfotózással egyelőre még ismerkedem, de nagyon érdekel a fotózás ezen ága is. Ez akkor tetszett meg, amikor a Vince napi programok keretében vendégül láttak Gere Attila éttermében, és azokat a csodás ételkompozíciókat nem csak megehettem, de fényképezhettem is. Nagyon sok lehetőség rejlik ebben, szeretném ezt Villányban is folytatni. Ehhez azonban felkérések kellenek. Tehát, várom az ajánlatokat bármelyik pincészettől, étteremtől, nagyon örülnék a lehetőségnek!

- Mit üzennél azoknak az olvasóknak, akik még nem jártak a Villányi borvidéken?

Fotó: Halek Míra

- Aki még nem járt itt, feltétlenül pótolja, aki pedig rendszeresen jár, ne hagyjon fel a jó szokásával! Rengeteg a látnivaló, és remélem, a képeimmel sok embernek meghoztam a kedvét az idelátogatásra. Aki pedig nem teheti meg, hogy ideutazzon, látogassa sokszor a facebook oldalamat, mindig lesz új kép, amely esetleg kárpótolhatja. A borok pedig felejthetetlenek, és nem véletlenül ennyire egyedülállóak az országban is!

- Míra, nagyon örülök, hogy újra beszélgethettünk...

- Köszönöm neked ezt az interjút, és a lehetőséget is a bemutatkozásra. Remélem, még beszélgethetünk egy jó bor mellett valamikor a közeljövőben!

- Ha éppen két kattintás között lesz időd, az idei Vince napkor biztosan!

Nyár, Villány, érzések, borok… – Borzsongás 2012

Az emberfajban megvan még az igény az őszinteségre…- A terasz végéből szólal meg az igazság. Magyar hangja Cserna-Szabó András. Szemelkerekedés. Még a szóda gyöngyöcskéi is abbahagyják egy pillanatra a kacagást. Kisharsány, dombtető, szőlősorok, terasz. Néha forró szél támad valahonnan, de épphogy csak végigborzolja a szőlő friss leveleit, játszadozik picit a finom hajszálakkal, fellibbenti a könnyű nyári szoknyákat, majd lefut a völgybe. Harmadik napja kánikula, pedig még nem fordult át a naptár májusra. A terasz végéből folytatódik a történet. Fleckenstein Aurél, vagyis Au története. Aki „meg volt győződve arról, hogy ha a világon az összes ember egyszerre az igazságra gondolna, és aztán egyszerre mindenki kimondana csak egyetlen igaz szót, akkor a világ varázsütésre megváltozna. Megjavulna.” Csak nézem a rozét a pohárban…

Fotók: Borgőz borblog

Délen vagyunk, érezhetően nagyon délen. Pirulnak a vállak, és az arcok. Mindenki mezítláb. Visszagondolok… Vasárnap délben még hűsítő Balaton, fokhagymás lángos és almás palacsinta, aztán indulás délnek, Villányba. Nem ismertem őt eddig igazán… csak egyszer csókolt meg futólag. Kis nyári románc volt, sok-sok évvel ezelőtt. Aztán elfelejtett, elfelejtettem. Nem találtunk többé egymásra. Talán majd most… Borzsongás. Valami furcsa szomjúságot érzek. A GPS is egyre távolabbra jelzi a célt, pedig érezzük, hogy nagyon jó úton járunk. A somogyi dimbek-dombok tücskei időnként beciripelnek az ablakon. Aztán egyre nagyobbak lesznek az emelkedők, és a Mecsek terít fölénk árnyékot. Már lemenőben a nap, amikor megérkezünk Villányba. Diófás tér, majd éles kanyar. A panzió udvarán éppen a házigazdával, Gere Zsoltival futunk össze. Nem nehéz, hiszen jó házigazda módjára „vegyül” a vendégek között, mindenkihez odaül, beszélget, és közben mosolyog, mosolyog, mosolyog… 

A mi poharunkba is azonnal frissítőt tölt. Jéghideg Comis 2011 gyöngyöző rozé. Kacér teremtés, ha egyszer beléd karol, már végig veled sétál. Táncolni akarsz vele. Felkavar, aztán lehűt. Sokszor lesz még vele dolgunk a nyár folyamán. És sokszor volt vele dolgunk a három nap alatt is. Huncutul jött velünk. Hűsölni a diófa alá, kiülni az esti teraszra, csocsózni az éjszakába. Szerettük. Szeretjük. Nem kíméljük. Megisszuk. Újra és újra. Egyre inkább zsong az udvar, az égen megjelenik a hold ezüst lapos tányérja. A pincetetőn kockás plédek a füvön, faszén parázs és grillezett étek illata a levegőben. Füst száll át a fényen, a pálinkás csirkéért és a whiskey-s tarjáért szombaton kellett volna érkeznünk, de ma is igazi grillremekek kerülnek a tányérra Zsolti jóvoltából. Vacsorázunk, közben akusztikus koncert. Bulcsú&Cimbik. Fáradunk, de hajnali háromig pokrócba csavarodva teraszozunk, beszélgetünk és kóstolunk. Előkerül a békebeli sajtos tallér is, frissen sütve, ahogy régen, gyerekkorban anyukáink tették… Hálásak vagyunk Évinek. Nagyon. 

Másnap kakaskukorékolós reggel, már korán forróság. Árnyékban reggelizünk, majd bicajra pattanunk, és kitekerünk Palkonyára. Békakuruttyolós kis tavak, álmosan, lágyan hajladozó sásosok, színesen integető májusfák a tájban. Fűben heverészés, kútból jéghideg, kristálytiszta víz. Villánykövesden rozéfröccs Bluméknál, aztán vissza Villányba. Nyúlnak az árnyékok, már délutánban járunk, amikor felkerekedünk Kisharsány felé, a Vylyan teraszra. Megérkezve teli piknikkosárral kezdünk a Fekete-hegyen. Sonka, sajt, szalámi, roppanós zöldségek, medvehagymás kenegetős, friss kenyér és friss, hűs rizling. Színes gyíkok szaladgálnak a köveken, pillangók repkednek a fák között, néhány zajos röptű lódarázs húz el a fejünk felett, hangyák menetelnek kitartóan a fűben. Minden mozgásban van, él, zümmög, zsong… 

A teraszon közben a Fláre Beás játszik. Veszprém megye legjobb együttese, beás cigány fiatalokkal Devecserből, Borsodpusztáról és Somlószőlősről. Örömzene gitárral, tamburával, kannával, kanállal. Néha befelé sirat, néha teli szájjal nevettet… Furcsa dolog az élet… A fűszere mindenesetre valahogy mindig megvan. És már itt is van Ede a levesben. Könyvkóstoló Cserna-Szabó Andrással és Fehér Bélával. Közben a terasz mellett kondérban rotyog a csülkös babos káposzta. Sok mindenről szó esik. Lecsó, pörkölt, lángos, halászlé, meg erdélyi ételek, padlizsán, pacal, tárkonyos csorba, kapor… mindeközben édes és keserű történetek, és Mikszáth sóhajtása: „a túrós csusza haván pirosló tepertyűk nevetve megszólítanak”. A könyv munkacíme egyébként Magyar etyepetye volt. Az etyepetye Mikszáth idejében még étvágyat jelentett. Aztán felolvasás jön. A Zsenge zöldbab novella. Meg persze Au és a Manna Restaurant története. Aki figyelt rá, sok mindent megérthetett. Ezzel kezdtem a mesélést…

Naplementébe nyúlik a Fekete-hegyi teraszozás. Lassan visszaindulunk hát Villányba. Nagyon meleg az este, így megint csatlakozik hozzánk a Comis néhány könnyed pohárka erejéig. Csak amíg felfrissülünk. A Matias Borozóba indulunk. Libatepertő, sajtok és hagymalekvár, na meg borok, borok, borok… Aztán tovább, itt is, ott is kóstolgatunk. Leszáll az éj, hosszú volt a nap. Még egy vidám csocsózás, majd jótékony alvás újra. Másnap reggelre látszólag kicsit enged a hőség a szorításból. Ismét elő a bicaj, ezúttal a Szársomlyó felé indulunk, dűlőkben bringázni. Ördög-árok, Konkoly, Fekete-hegy, Várerdő. Valahová könnyebb feltekerni, valahová nem is sikerül. Ahogy az életben… Néhány dűlőt szépen átjár a szél, néhányban levegő sem rezzen, csak a tájkép remeg meg időnként a hőségben. Megkerüljük a hegyet, a Kopár dűlő felé indulunk vissza. A türkizkék égen siklóernyősöket ringat a szél. Késő délutáni ebéd a Tenkesben, ahol bár a kakaspörkölt főzés elmaradt, azért jól lakunk a gyufatésztával jól megrakott halászlével és a kemencében frissen sült kukoricás kenyérrel. Hazafelé úton még meglátogatjuk új barátainkat, a Wassmann Bio Bormanufaktúra tulajdonosait, Susann-t és Ralf-ot Pécsdevecseren. Érdekes történeteket mesélnek a falucskáról, az életükről, miközben a finom borokat kortyolgatjuk. A naplementében kisétálunk az egykor szebb napokat látott pincesorra is.       

  

Aztán aminek eleje van, annak egyszer vége is lesz… Akárcsak a Manna Restaurantnak huszonkilenc év után. Kicsit rideg valóság, de így van. A borzsongás is véget ért, legalábbis Villányban. Még egy hosszú éjszakai utazás, az autópálya cikázó fényei kísérnek… Meg a gondolat, hogy ha „a természet tényleg azonos a legfőbb létezővel, akkor az igazságot, sajnos, sosem fogjuk megismerni. Így jártunk.”

 

Az idézetek Cserna-Szabó András: Puszibolt, és Cserna-Szabó András-Fehér Béla: Ede a levesben című könyvéből származnak.

Teljes fotógaléria a facebookon

Fotók: Borgőz  

Akik élnek, azok délnek mennek - Borzsongató hétvége jön!

Ha áprilisban azt halljuk, hogy hétvégén kánikula közeleg, valahogy ösztönösen beáll a képzeletbeli iránytűnk dél felé. Le akarjuk rúgni a cipőt, fűszálat rágcsálva heverészni a napon, aztán persze valami jófélét enni, utána bort inni, este meg táncolni, mulatni, vagy éppen békésen szuszogva nagyon nagyot pihenni valahol a villányi lankák között. Másnap kicsit tekerni a bicajjal, vagy túrázni egyet, aztán jöhet megint a bor, a beszélgetések és a vidámság. Szóval: még több napfényt ide! Menjünk a hosszú hétvégén Villányba BorZsongani, esernyő helyett pedig vigyünk magunkkal naptejet! 

Fotók: www.borzsongas.hu

Szinyei Merse Pál mondta egykor Majális című képéről, hogy „nem akartam mást ábrázolni, mint amit az világosan kifejez: egy szép tavaszi napot, melyet a városból kirándult víg társaság élvez.” Nem akar mást az április 27-től május 1-ig tartó Villányi BorZsongás Fesztivál sem, amelynek programját a magam részéről alaposan átnéztem. Arra a felismerésre jutottam, hogy vagy készítek egy feszes forgatókönyvet, amelyet akkor sem írok felül, ha tüzes vassal kényszerítenek rá, vagy pedig lazán rábízom magam a sorsra, és hagyom, hogy csak úgy megtörténjenek velem a dolgok, már úgy értem, bizonyos határokon belül. Még nem tudom, melyik verzió lép életbe, de az biztos, hogy sok mindenhez lenne kedvem. Nem könnyíti meg a dolgomat, hogy 9 település 18 zsongó borudvara vár arra, hogy felfedezzem, de soha nagyobb panaszkodni valóm ne legyen! Pár program tehát a teljesség igénye nélkül, inkább azok, amelyeken első blikkre megakadt a szemem:

Szóval… Lehet majd Gasztro Kalandtúrázni Siklóson, A Borozóban, ahol a borok íz- és illatvilágához bonbonokat hangolnak. Kisjakabfalván, a Jackfall Bormanufaktúránál táncoktatás lesz Szalay Attila táncoktató vezetésével. Salsa, Samba, Cha Cha Cha, Tangó, és még sorolhatnám, közben a tüzes táncokhoz tüzes borokat kóstolhatunk. Villányban, Gere Tamás és Zsolt Pincészeténél extrém Grill Terasz, ahol hordódongán grilleznek halat és egyéb finomságokat, vendégként pedig az egykori Gerilla grilles Sági Szilárd érkezik. Este kerti party a pincészet kedvenc roma együttesével. A Janus Borháznál szőlőbejáró élmény-kóstoló, jelige: kockás pokróc, festői táj, finom borok. Bejárjuk a Janus szőlőt, 6 fajtánál megállunk, megnézzük, majd jól megkóstoljuk a borát, mellé borkorcsolyázunk is kicsit. Kisharsányban, a Vylyan Pincészetnél igazi majális hangulat: lazulás, piknikezés és sütkérezés a szőlőben, a fűben, vagy a teraszon, illetve Ede a levesben „könyvkóstoló”, amelynek keretében Cserna Szabó András és Fehér Béla olvasnak fel és főznek is könyvükből. Mindeközben ugyanitt Fláre Beás koncert.

  

És ha már könyv és irodalom: a Matias Borozóban Ízek és Gondolatok, avagy négyfogásos vacsora, hozzá Márai Sándor Füves Könyvéből tálalt gondolatok a Macskaköröm előadásában. Akik túrázni szeretnének, azoknak lesz bakancsos túra, orgona túra, pincejáró túra, Ördögszántotta túra, és még egy Simson túra is. Palkonyán részt vehetünk Major Judit keramikusművész workshopján, de lesz még egyéb kézműves foglalkozás is, valamint májusfa állítás, hordógurítás, grillező verseny, borásztalálkozó, és akkor még a zenei programokról nem is beszéltünk: műfaj szerint blues, jazz, rock’n’roll, komolyzene, népzene, cigányzene, könnyűzenei koncertek, magyar táncház, latin tánctábor, valamint  stand up comedy is.

Sor kerül a „The Best of Stifi” stifolder versenyre is, ahol megismerkedhetünk a fergeteges villányi szalámik büszke készítőivel. Kóstolhatunk, és a legjobbakra szavazhatunk is, mert a szakmai zsűri (Árpás László a sonkamester; Bíró Lajos Executive Chef, Bock Bisztró; Csíki Sándor gasztronómiai szakíró; Jókuti András gasztroblogger, Ruprecht László Executive Chef, valamint 6 fő a benevezett szalámik készítői közül) díján kívül a közönségdíj is kiosztásra kerül. És hogy mi az a stifolder? Hajdani változatában hurkának indult, mégis kolbásszá változott, és leginkább a hesseni „Ahle Worscht” (öreg kolbász) hazai változatának tűnik. Lényegében egy 45-55 mm vastag kolbász, de aki többet szeretne róla tudni, olvassa el a részletes szakirodalmat, hiszen nem kizárt, hogy nemsokára akár védett kulturális értékké is válhat.

Már csak pár nap tehát és itt van a Borzsongató nyár! A fenti felsorolás csupán töredéke mindannak, amit a hosszú hétvégén majd a Villányi borvidéken találunk, úgyhogy mindenki szemezgessen kedvére a programokból az esemény weboldalán, amit azért is érdemes megtenni, mert itt találhatjuk meg az árakat, az esetleges asztalfoglalásokhoz vagy túrákra való bejelentkezésekhez szükséges információkat, valamint a Zsongó buszjárat útvonalát és menetrendjét. Hétvégén tehát „inkább délre kéne menni, ott semmi nem annyira kemény”... (Kispál és a Borz: 0 óra 2 perc).

A BorZsongásban résztvevő települések és pincészetek:  

Csarnóta - Tenkes Csárda

Harkány - Dráva Hotel

Kisharsány - Vylyan Pincészet

Kisjakabfalva - Jackfall Bormanufaktúra

Palkonya - Hárságyi Pince

Siklós - A Borozó, Joó Pincészet, Szabó Pincészet

Túrony - Janus Borház

Villány - Crocus Gere Borhotel (Gere Attila Pincészete), Gere Tamás és Zsolt Pincészete, Polgár Pincészet, Bock Pince Panzió, Ottó Panzió és Pince, Matias Étterem és Borozó, Tiffán Ede és Zsolt Pincészete

Villánykövesd - Hotel Cabernet, Blum Pince Borozó

Fotók: www.borzsongas.hu