Örökké nem eshet... - Budavári Borfesztivál 2014

"Odaát is esik? Ideát is esik..." - jutott eszembe szemközt nézve a poharamban lévő vörösborból visszatükröződő arcképemről az idei Budavári Borfesztiválon Micimackó, no meg az ő tükör előtti meditálása. Aztán meg eszembe jutott az is, hogy talán azért esik napok óta, mint a ló dereka, mert Sir August de Wynter kaparintotta kezébe az uralmat az időjárás felett, mint tette azt ezerkilencszázkilencvenvalahányban egy nagyon rossz filmben, amit kizárólag Ralph Finnes elbűvölő tekintete miatt néznék meg újra...

Örök téma a Borfesztivállal kapcsolatban az időjárás, idén ez még hatványozottabban érvényes volt, igazából a végére már én sem számoltam, hányszor is áztam el - mármint szigorúan eső által. Borozni ennek ellenére remekül lehetett, fotózni-jegyzetelni már kevésbé, a szakadó eső próbára tette mind a technikát, mind a "türcsihatárt", ahogy egyik kedves barátnőm mondaná, de azért megbirkóztunk persze a feladattal.

Akkori élményeimről még nem írtam, bor körüli elfoglaltságok tartottak távol a billentyűzettől, no meg sütöttem is, remek pékekkel, igazi pékműhelyben - ezúton is köszi mindenkinek, aki támogatott, segített a kivitelezésben! - naszóval dolgoztam, aztán meg örültem az eredménynek, így most jönnek a "borfesztes" élmények és képek, kicsit visszatekintve a szeptemberi Borfesztiválra.

Pezsgő kezdet - A Kreinbacher Birtok és a Futur Classique

Ha imádott somlói Juhfark-rajongó "fogadott" nagypapám még élne, biztosan elcsodálkozna mi minden történt az utóbbi időben a Somlón (bár néha mesélek neki ezt-azt, tudom, hogy hallja). Többek között azon is, hogy mostantól már remek somlói pezsgőket is kortyolhatunk. Mivel nagyon vártuk a Kreinbacher pezsgők Borfesztiválon történő debütálását, a hóvirág motívummal, huszárvágás szimbólummal, és óriás időkapszulával "felszerelt" somlói Kreinbacher standnál kezdtünk.

Fotók: Wawrzsák László - Képgaléria a képre kattintva

Jó tudni, hogy ha ezután a Futur Classique kifejezést halljuk, akkor a Kreinbacher pezsgők elkészítésének elveit összefoglaló keretrendszerről beszélnek nekünk, melybe beletartozik a Somló és a Furmint, tehát a terroir és a fajta tökéletes kifejezése, de Champagne több száz éves tapasztalatának megjelenítése is. A Kreinbacher Birtok pezsgői ugyanis a Méthode Traditionnelle - vagyis a palackos erjesztésű és érlelésű pezsgőkészítés - útját járják be, méghozzá a Champagne Paul Bara pincemestere, Christian Forget útmutatásával, és olyan apró részletekkel megspékelve, mint például a Champagne-ban alkalmazott Coquard prések használata.

Négy pezsgő áll a Birtok szortimentjében, a Brut Nature, a Prestige Brut - mindkettő 100% Furmintból -, valamint a Brut Classic, és az Extra Dry - mindkettő 85% Furmint, 15% Chardonnay -, és mindegyiket meg is kóstoltuk jól, miközben aktívan verte az ördög a feleségét, vagyis míg az Oroszlános udvarban locsogott az eső, addig a kapun túl vakítóan sütött a nap.

Mivel a natúr pezsgő, vagyis a Brut Nature műfaj (0 gramm/liter cukortartalom) meglehetősen közel áll hozzám, így azt gondoltam, ő lesz az esélyes kiemelt kedvencem az amúgy rendkívül tetszetős sorból - de végül a Prestige Brut tételre mondtam azt, hogy soha többé el sem engedném a palackot, ő érdekel, vele akarok lenni, és kész.

Nagyon finom, bársonyos-elegáns pici buborékokkal, 9 gramm/liter dosage-zsal, ami érzetre egyáltalán nem "cukisabb", mint a Brut Nature, viszont általa teltebb, krémesebb, "haraphatóbb" pezsgő, gyönyörű gyümölcsösséggel, és kifejező somlói Furmint jegyekkel. Ez alatt azt értem, hogy bizony határozott, és beszédes "nyoma van" az alapbor precíz kimunkáltságának.

Persze a többiek - Brut Nature, Brut Classic, és Extra Dry - számára is találok majd helyet és alkalmat, a Brut Nature csodás aperitif, a Brut Classic baráti összejöveteleken lazán bevethető, értékelni - és garantáltan inni is - fogják, az Extra Dry-t pedig már a konyha is szereti majd, remek dolgokat lehet főzni hozzá. Szóval összességében tökéletesen lefedi a 4 tételes sor a fogyasztói igényeket, hogy ilyen csúnyán-sterilen fejezzem ki magam, úgyhogy hajrá Somlói pezsgő, Napinak pedig egy nagy puszi innen lentről (és somlói pezsgőzünk mi még együtt majd valamikor, valahol...)

Mert enni kell... - Frutti di Mare, KOLBice, szarvasgomba, húshagyó buci

Mivel a boroknak meg kell "ágyazni", elérkezett az a pillanat is, amikor bendőbe valóért indultunk. Az idei fesztiválon találtunk egy-két csemegét, amelyek kalóriatartalma miatt ugyan Schobert Norbi bizony bőszen csattogtatná ostorát, de ötletesek voltak, klasszul néztek ki, az ízük-állaguk is jó volt, és kreatív módon "tálalták" őket.

Szóval bejött az olasz ízeket felvonultató gasztronómiai stand Frutti di Mare-ja, amely tulajdonképpen egy "elvihető" tenger gyümölcsei mix volt, kis papírtölcsérben, pálcikával és citromgerezddel "felszerelve". Aki könnyű, meleg, finom, és gyors ételt szeretett volna csipegetni, annak tökéletes választás volt - ráadásul remekül működött friss, könnyű fehérborokkal, vagy éppen pezsgővel.

Szerettük a Kemencés Szittya Buci húshagyó, azaz füstölt gomolyás-paradicsomos buciját is, amelyben a bucival együtt a füstölt gomolyát is megsütötték vaslapon kérgesre a kemencében, az igazi sztárok azonban az egyszerű, de nagyszerű ételek között egyértelműen a KOLBice műremekei voltak. Az ötlet zseniális: egy nagyon finom, friss, ropogós kenyértölcsérbe kerül a pici, roppanós, akár többféle ízben készült grillezett kolbász, a feltét, és a szósz, és már mehetünk is a dolgunkra mindenféle papír- vagy műanyagtányérról lelógó kolbász, csöpögő mustár, lebillenő kenyér, kolbászba beletörő műanyag villa kombó nélkül vidáman, míg a másik kezünkben vihetjük akár a borospoharat is.

Aki kifinomultabb ízvilágra, amolyan gourmet melegkonyhára vágyott, az a Szarvasgomba Világa standon megtalálta. Néhány - természetesen szarvasgombára felépített - étel szerepelt a kínálatban, köztük az általunk is választott frissen sült libamáj szőlővel és szarvasgombával. Igaz, "előjegyzésre" készültek az ételek, azaz várni kellett rájuk, de megérte, ráadásul addig el lehetett szaladni választani az ételhez egy megfelelő bort is.

Meg tudjátok jegyezni a Clarence Joubert Du Cellier nevet? - Pedig érdemes!

Az egyik legjobb kalandunk az idei Borfesztiválon két nyakunkba zúduló esőhullám között talált ránk, vagy mi rá, de ez mindegy is... Miközben az etyeki Kertész Családi Pince standjánál ismerkedtünk az újdonságokkal, vagyis a Királyleánykából készült bájos, kedves, kicsit behízelgő Frizzante-val, illetve a 2011-es Carla Le Blanc-nal - amely egy blanc de noirs, azaz egy fehér Pinot Noir, befutott a standhoz a francia illetőségű, de jó pár éve Magyarországon élő Clarence Joubert Du Cellier, vagyis a Le Gourmet de Bordeaux névre hallgató vállalkozás fiatal, és nagyon közvetlen tulajdonosa.

Néhány röpke mondat után standjához invitált minket, ahol egy tisztességes hosszúságú és nagyon tetszetős francia borokból álló sort kóstoltatott velünk (a kóstolt borok a képgalériában megtekinthetők).

Mint megtudtuk, Clarence a leghíresebb francia szarvasgombatermő-, és gasztronómiai szempontból jelentős  vidéken, Périgord-ban nevelkedett, úgyhogy magyarországi "küldetése" nem más, mint az onnan származó gourmet ételek bemutatása és forgalmazása, legyen az pástétom, szárazkolbász, sajt, sonka, zöldségkrém, kacsamáj, csigakrém, ecet, ecetkrém, borzselé, üstben főzött lekvár, kézműves csoki és praliné, no meg persze bor.

A Francia Intézetben található boltja tehát abszolút kincsesbánya a francia kulinária felé nyitott hedonistáknak, no meg érdemes Clarence remek főzőtudományát is figyelembe venni, és tanácsokat kérni tőle, vagy éppen elmenni egy Périgord-i borvacsorájára jól, ahol a francia konyha - és pincészetek - remekeit sorakoztatja fel.

És akiknél még jártunk - Recas, Vylyan, Lenkey Géza

Sokéves tapasztalat, hogy csak egy bizonyos pontig sikerül tartani a "mindenhol figyelmesen kóstolunk és jegyzetelünk" szisztémát, utána kőkeményen beszippant mindenkit a Borfesztivál, és jönnek  az ismerősök, meg a bor melletti beszélgetések - sokszor már nem is borról, hanem minden másról - és a végére tényleg az lesz, hogy jön a szaladgálás, hogy még itt sem jártunk, meg ott sem voltunk, és aztán lehetetlen a teljesség igényével összeállítani egy beszámolót, főleg, ha közben még egy olyan égi áldás is a nyakunkba zuhan, hogy bokáig állunk a vízben.

Amikor ez történt, akkor éppen az erdélyi Recas Pincészet borait kóstoltuk, és nem is adtuk fel egy darabig, csak amikor már végképp esélytelenné váltunk a patakokban csordogáló vízzel szemben. Szóval Rékás (Recas) a történelmi Magyarország egyik elismert borvidéke volt, a Pincészet pedig Temesvártól 40 km-re található, és olyan szőlőfajtákkal foglalkozik, mint az eredetileg Erdélyből származó Királyleányka, vagy Erdély őshonos gyöngyszeme, a Fekete leányka.

Nagyon tetszett a fehér (egy kékszőlő fajtát is tartalmazó) házasítás, a Solo Quinta 2013, melynek öt összetevője: Chardonnay, Viognier, Királyleányka, Muscat Ottonel, és Kadarka. Sok-sok virág és gyümölcs, kedves, maracujás-mézes ízvilág, lendületes savak, leheletnyi ásványosság, nagyon teljes, szépre komponált bor. Aztán nem maradhatott el a La Puture Fekete Leányka 2013 sem a málnás-aszalt meggyes-kökényes, karácsonyi fűszeres, izgalmas ízvilágával.

Mivel a Borfesztivál "másik oldalán" tényleg sütött a nap, oda igyekeztünk, méltóképpen lezárandó az idei fesztivált. Egy pici kanyart beiktatva - Pinot Noir rajongóként - megkóstoltuk a Vylyan Pincészet már 2011. áprilisa óta palackban pihenő, de csak az idei Borfesztiválon debütáló Gombás 2009 Pinot Noir dűlőválogatását, mely válogatás - a 2008-as évjáratot követően - másodszor kerülhet a borrajongók poharába... vagy borhűtőjébe... vagy pincéjébe. Vagy ki, hogyan, mikor - és persze kivel/mivel - szereti. Az erdő hűvös illatai - pici avar, némi fűszeres-illatos gomba - valamint érett, apróbogyós gyümölcsök, aszalt áfonya a pohárban. Cseppet sem nehézkes, nem terjengősen "mediterrán", inkább lendületes, vibráló, elegáns, élettel teli és tettre kész.

Idei fesztiválozásunkat úgy fejeztük be, hogy tudtuk, a mádi illetőségű Lenkey Gézát nem hagyhatjuk ki, lévén, hogy Gézával személyesen viszonylag ritkábban hoz össze minket a jó sorunk.

Vele kapcsolatosan talán ugyanazokat - vagy közel ugyanazokat - a szavakat, gondolatokat tudnám itt és most ugyanúgy leírni, mint ahogy tettem azt 2011. tavaszán, egy Lenkey Géza évjáratbemutató kapcsán. Borfesztiválos standja is magáért beszélt, a családi fotókkal - és magukkal a családtagokkal - "kicsinosított" házikó minden apró szegletében találtunk valami személyeset. No meg persze a palackokban is...

Nagyon szerettük a 2009-es dűlőszelektált Hárslevelűjét, (18 hónap hordóban, 3 év palackban) a barátságos, érett, mosolygós gyümölcsökkel teli, tűzköves-ásványos, citrusos, füstös, telt jegyeivel, aztán a 2008-as Túlélőt is (Furmint, Hárslevelű, Sárgamuskotály), melyhez Géza csak annyi információt írt az árlistára: Mély... Azt hiszem, bármilyen más borleírás hiába való volna, ez az egy szó mindent elárul a 2008-as, lisztharmatfertőzést túlélő alapanyagból készült borról.

Jó volt újra találkozni a Vilmány 2007-es tételével is (58% Furmint, 42% Hárslevelű), főleg, mert a fent említett évjáratbemutatón pár évvel ezelőtt Géza még azt mondta erről a borról: "Fennhordja az orrát. Feszes a szerkezete, de majd talán barátságosabb lesz." Nos, orrfennhordás helyett én már akkor is inkább egyfajta fegyelmezettséget, szabályosságot, gondos kimunkáltságot éreztem benne, de már akkor ott bujkált a szájszegletben a barátságos mosolya, és a harmónia. Mára ennek a bornak minden zamata kedvesen bújt össze, a méz a mazsolával, a barack a vaníliával, a citromlekvár a sóskaramellával...

Ezzel a borral zártuk az idei Borfesztivált, ezek az ízek kísértek le minket a Vár lépcsőin, az ismét felsorakozó sötét felhők árnyékában, hogy aztán újra lezúduljon az eső. És bár tudom, örökké nem eshet, idejét láttam annak, hogy megkérjem Napit, ha tehet valamit, bármit ott fenn, tegyen... A később beköszönő napsütés és nyár, na meg egy zizegősre pöndörödött, hajamba ragadt rozsdabarna falevélke jelezte, hogy az üzenet célba ért...

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László

  

    

Vigyázz, kész, sajt! Öőő... bor! - Budavári Borfesztivál on

Hihetetlen, de már megint szeptember jön, és megint Budavári Borfesztivál. Mintha csak pár hónapja lett volna, hogy a tavalyi újdonságkeresős, "kapuzárási pánikos" borfesztiválos posztomban azon aggódtam, hogy mindjárt bezár háromszázvalahány napra a fesztivál, erre tessék, máris nyit (újra). No hát ezért sem érdemes aggódni az idő múlásának gyorsaságán - vagy éppen lassúságán -, meg azon sem, hogy mi lesz, hogy lesz, mert úgyis minden úgy lesz, ahogy annak lennie kell, írom ezt kicsit a magam megnyugtatására is, no meg egyúttal kortyolok is egyet a poharamban lévő vörösborból. Szóval lássuk csak, mi is történik majd idén szeptember 10. és 14. között a Budai Vár teraszain. Először is, ez a pohár lesz a legjobb barátunk, és ezzel a pohárral fogunk nagyon-nagyon sokat koccintani:

Fotók: Nagy Zita - Borgőz

Aztán... Mivel az idei - huszonharmadik - Budavári Borfesztivál a "Vigyázz! Kész! Bor!" - mottócska jegyében zajlik majd, a bor és az egészséges életmód összefonódását keressük-kutatjuk, például sportoló borászaink megismerésén, no meg persze a mértékletesen fogyasztott borokon keresztül. Mert hát mindennapi mozgás (Borfesztivál ideje alatt megteszi a Várba felkaptatós lépcsőzés is), egészséges életmód, meg egy pohár jó bor - vagy egy jó pohár bor, kinek mi - és máris megvan az "alaplé" ahhoz, hogy jóízűen együk meg azt, amit napról napra főzünk magunknak. 

Az idő oly gyorsan száll... - Nemsokára nyit a Borfesztivál!

És még... Lehet ismét okosodni, méghozzá a Boregyetemen, ahol az évek során mi is többször megfordultunk, és mindig szerettük, és mindig tanultunk újat, akár a szarvasgombákról - vagy éppen vadászukról, Zengőről, akár a francia kulináriáról, akár fiatal borászainkról, akár Horvátország, akár Portugália borairól volt szó. 

Az egyik kedvenc Boregyetemi előadásunk volt -
Isztria és Dalmácia borait Saša Špiranec mutatta be

Idén a "mínusz egyedik", valamint a "nulladik" napon, vagyis szeptember 8-án és 9-én lehet beülni az "iskolapadba", vagyis a Boregyetem kurzusaira - figyelem, nem csak szakmabelieknek! - ahol teljesen közérthető módon, színvonalas, érdekes, borkóstolóval egybekötött naprakész előadásokon tanulhatunk. Az első nap témája: Tiszta borokról világosan, vagyis kiderül, hogy mit takarnak pontosan azok a borvilágban most oly divatos szavak, mint a bio, az organikus, vagy az autentikus. Második nap felhúzzuk az olasz csizmát, ugyanis a Borfesztivál díszvendége, Olaszország mutatkozik be, vele együtt pedig az olasz borvidékek kínálta sokszínűség, elég csak a Prosecco-ra, a Chianti-ra, az Asti-ra, a Brunello-ra, a Barolo-ra, a Primitivo-ra, vagy a Nero d'Avola-ra gondolni.

Az egyik kedvenc Borfesztiválos fellépőnk volt: Kerekes Band

Aztán persze nincsen Borfesztivál zene nélkül, úgyhogy rögtön első nap, szerdán reggae-hiphop-rock és funk "házasítást" kóstolhatunk, vagyis jön az Irie Maffia, aztán csütörtökön világzene kerül a "poharunkba" Bognár Szilviával és az etNoé zenekarral, az estét a Csík Zenekar zárja, pénteken fellép a Makám, és Rúzsa Magdi, vasárnap pedig Ghymes koncert zárja majd a fesztivált. Lesz persze színes, látványos, táncos-zenés forgatag is a szeptember 14-i Szüreti felvonulás - Népzenei és Néptánc Gála ünnepén, szóval mindenki találhat kedvére - és lábára - való muzsikát a fesztiválon.

Ami persze kiemelten vonzó "elfoglaltság" lesz számunkra, az a bor és a gasztronómia. A kiállítók listája olyan terjedelmes, hogy ide bizony le nem írom, ezért tessenek szívesek egy lazát kattintani, mondjuk ide. Az évek során már az előzetes karikázgatásról és az "útvonaltervezésről" is leszoktam, felesleges időtöltés, hiszen úgysem úgy lesz, ahogy azt tervezzük, hanem - ahogy azt a bevezetőben is írtam - úgyis minden úgy lesz, ahogy lennie kell, és punktum. Egy biztos, bor nélkül soha nem maradtunk a Budavári Borfesztiválon, és ez idén is így lesz.

Vár a Vár!

Szóval pár nap múlva startol a Budavári Borfesztivál, ahogy azt minden évben sokan és sokszor leírják, hölgyek ne jöjjenek magassarkúban, kutyusok maradjanak inkább otthon, a gyerkőcö(ke)t ellenben érdemes elhozni, egyrészt az időben megkezdett borkultúrára nevelés okán, másrészt meg a kézműves foglalkozások, arcfestések, és a lurkók által nagyon kedvelt miazmások miatt.

Netfüggőknek pedig egy nagyon jó hír: ingyenes lesz az internet a Borfesztiválon, szóval lehet majd a barátokkal, ismerősökkel, no meg a nagyvilággal tartani a kapcsolatot, okostelefonokra pedig letölteni a Borfesztivál applikációját.

Mindenféle hasznos információ, valamint jegyekkel, részletes programokkal kapcsolatos ismeretek a Budavári Borfesztivál oldalán találhatók. 

Szöveg és fotók: Nagy Zita - Borgőz

   

Van új a nap(sütés) alatt! - Budavári Borfesztivál kapuzárási pánikos beszámoló

Állítólag a britek imádnak az időjárásról diskurálni, de náluk többet talán már csak az idei Borfesztiválozók beszéltek a témáról. Esik, nem esik, kimenjünk, ne menjünk, és a többi... Magam is eldilemmáztam az időt, hiszen a hétvége mindkét napjára terveztem látogatást Buda Várába, de a szombati borongós napból inkább ágyban kávézós, olvasós, esőkopácsolás-hallgatós kikapcsolódás lett.  No de aztán jött a vasárnap, vele meg a fellélegzős mosolyok, a nyár, a káprázatos napsugarak, valamint a pezsgők és a borok!

Borfesztiválilag az idei a nők éve volt

Az eredetileg két napra tervezett „annyimindent” nem lehet természetesen egy napba zsúfolni, tehát némileg rajtam is eluralkodott a „kapuzárási” pánik, vagyis a nap lenyugvásával egy időben kapcsoltam, hogy még ez sem volt, meg az is kimaradt, és mindjárt bezár háromszázvalahány napra a fesztivál. Ezért jó tudni, hogy mit akar az ember… (Egyébként nemcsak a Borfesztiválon, hanem úgy általában mindig). Mivel már rögtön az „útvonaltervezés” során eldöntöttem, hogy idén az újdonságok varázsát fogom keresni, vagyis a pincészetek kimondottan Budavári Borfesztiválon debütáló, vagy oda újdonságként elhozott, dédelgetett kincsecskéit keresgélem, e tematika köré gyűjtögettem az élményeket.

Rögtön első körben biztosra mentem, mert aki ismeri, tudja, hogy az etyeki Kertész Pincészetnél mindig történik valami. Rendre becsempésznek ugyanis valami kis különlegességet az életünkbe, így a Borfesztiválra is készültek meglepetésekkel, amelyek mindegyike - a borkaviár és a kézműves bonbonok is - Vanya Gábor „chocolatier” munkái.

Málnás bonbon Carla borkaviárral

Úgy kellett a zord idő után kiviruló napsütésben a sok-sok berobbanó bubi és finoman szétpattanó, fényes, kacagó borkaviárszem, mint egy falatka nyár. A málnás és a sárgabarackos kézműves csokoládé bonbon pedig még jobban rákontrázott a hangulatra: mindegyikük krémes, selymes, telis-teli érett, zamatos gyümölccsel, sőt, önmagában már pompás színeik is fülig érő szájat eredményeznek. A málnás bonbonomra egy kiskanálnyi Carla borkaviárt is halmoztak, így ezzel a csodás gyöngykoronával feldíszítve vittem a napra csillantani egy pohárka hűs Frizzante kíséretében.

Akik mindig meglepnek valamivel - Kertész borkaviár

A Kertész borkaviárok (Carla, Chardonnay, Pinot Noir) egyébként pontosan abból készülnek, amit nevük is sugall: az adott borokból. Hogy pontosan hogyan, az már a molekuláris gasztronómia „alkímiája”. Egy speciális eljárásról van szó, amely során a gyöngyöcskékbe zárva megőrzik a borok eredeti aromáit. A borkaviárokat minden olyan esetben érdemes tehát használni, amikor fontos, hogy a bor ízjegyei változatlan formában jelenjenek meg az étel ízvilágában, és ráadásul szép, különleges is legyen a végeredmény. Ahogy a fenti eset is mutatja, izgalmas dámát varázsolhatunk egy picinyke, helyes, zamatos bonbonból is, ha egy sikkes borkaviár kalapot teszünk a fejére.

Nők - ezúttal nem a "pult" mögött, hanem a színpadon

Miután kellőképpen felpezsdültem, az Oroszlános udvarba indultam, és ha már a Bor és Nő jegyében zajlott a fesztivál, kicsit bekukkantottam a Bor és Nő színpad eseményeibe is. A Pannónia Női Borrend tagjai beszélgettek éppen a borászatok női képviselőivel (úgymint Szabó Tímea – Bardon Borászat, Rácz Kinga – Egri Korona Borház, Dunai György Sándorné – Borpalota Borászat, vagy éppen Katrin Pfneiszl – Pfneiszl Pincészet), de nagy örömömre férfiakat is megkérdeztek arról, mi is a véleményük a hölgyekről, például akkor, ha bort készítenek, ha bort kóstolnak, vagy ha éppen ételeket és borokat párosítanak.

Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus

Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus szerint a nők valóban érzékenyebben közelítik meg a borokat, és viccesen azt is megjegyezte, mindig elcsodálkozik azon, hogy mennyi kiváló anyósjelölttel találkozik előadásai során, hiszen a nők annyira apró kis fineszeket képesek „kiszagolni” a borokból, hogy az élet más területein sem árt velük vigyázni. Apropó, hölgyek… Tanár úr az egyik számomra nagyon emlékezetes sajtvacsoráján hívta fel arra az urak figyelmét, hogy nagyon egyszerű a képlet, csak meg kell figyelni, melyik hölgy kedveli a kimondottan érett sajtokat, és azokra a nőkre bizony komolyan oda kell figyelni! Teljesen egyetértek.

Heimann Zoltán borász

Azt hiszem, végül a (női) dolgok lényegét Heimann Zoltán szekszárdi borász fogta meg leginkább, amikor azt mondta, hogy mivel a hétköznapok rendelvűsége általában jobban megy a nőknek, többfelé, és szervezettebben képesek megosztani a figyelmüket, ezért is fogékonyabbak az egyébként minőségi borászatban is fontos részletekre és finom változásokra, kezdve a szőlő virágzásától, egészen a borok éréséig.

A csopaki Szent Donát Pincészetnél

Miután a női energiák már szépen körbelengték az udvart, további felfedezőútra indultam. Nem kellett sokat sétálnom, és máris a csopaki Szent Donát Pincészetnél kötöttem ki. Tettem ezt már csak azért is, mert kaptam egy „fülest” – Borfesztiválon érdemes időnként az apró, itt-ott elcsípett infók alapján közlekedni -, miszerint fehérboros vidék ide vagy oda, ajánlatos megkóstolni a 2012-es Kékfrankost. Nem bántam meg, nagyon nem. A Csopak legfelső dűlőjében született bor nagyon finom gyümölcsökkel, a talaj ásványaival, és szép tartása melletti könnyedségével hangolt rá az őszi Balatonra. Ahová egyébként, mint megtudtam, azért is érdemes ellátogatni, mert a pincészet minden októberi hétvégére tartogat valami különlegeset, lesz fügés és birsalmás hétvége, halételek hétvégéje és mangalica hétvége is.

Vida Péter első Bikavérét is megkóstoltuk 

Mielőtt elhagytuk az Oroszlános udvart, a szekszárdi Vida Péterhez kukkantottunk még be egy kóstoló erejéig, hiszen olyasmit találtunk nála, ami eddig a pincészet életében még nem volt: Bikavért. Bár Vida Péterben régóta élt a vágy, hogy elkészítsen egy nagy formátumú, de mégsem „támadó” Bikavért, az elképzeléseihez csak a 2011-es évjárat termése adta meg először a biztos alapot. Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot és Kadarka csodás négyeséből született meg a Vida Bikavér 2011, amely guruló piros bogyós gyümölcseivel, nagyon finom tanninjaival, és gazdag beltartalmával bizonyítja, hogy érdemes a sokáig dédelgetett gondolatokat egyszer csak – persze a megfelelő pillanatban - tettekre váltani…

Mandolás 2009 premier

Akár egy hermelin bundában lépkedő kecses hölgy, úgy burkolózott idén elegáns hófehérbe a Vylyan Pincészet standja. De nem csak ezzel a szemnek való újdonsággal készült a pincészet erre az alkalomra, hiszen a Borfesztivál első napjára, vagyis szeptember 11-re időzítették a Mandolás válogatás bor 2009-es évjáratának útnak indítását is. A nevében a hajdan ott termő mandulafák emlékét őrző Mandolás dűlő legszebb Cabernet Franc ültetvényéről származik az alapanyag, ráadásul egy meleg, tehát karakteresebb borokat adó évjáratból. Rengeteg dús, érett, buja piros gyümölcs, epervelő, aszalt vörösáfonya, cseresznye és pirított magvak a pohárban, miközben a tanninok finoman tapicskolják a nyelvet, a lecsengésben pedig étcsokoládé és fűszerek ölelkeznek. Telt, gazdag, de nem nehézkes bor, egyáltalán nem akar ránk telepedni, egyszerűen kifinomult és elegáns. Érdemes lesz követni őt a Borfesztivál után is.

Bukolyi Marcell és az Eger Cottage

Aztán a Kézműves Borok Háza standja következett, ahol Szentesi Katival a palackos erjesztésű, zamatos, friss, citrusos 2010-es Szentesi Fehér Cuvée Pezsgőt, Bukolyi Marcellel pedig az Eger Cottage vörös 2012-tételét kóstoltuk. Utóbbi egy új termékcsalád, az Eger Cottage vörös tétele, történetesen 100% Kékfrankos, és pontosan egy masszívabb, komoly bor, és egy fiatalos lendületű, könnyed, gyümölcsös egri határán mozog, már csak azért is, mert pontosan ez volt a cél készítésekor. Engem ráadásul még a duci madárkás címke is jókedvre derített.

Török Csaba (2HA)

És ha már ott jártunk, ki nem hagytuk volna a világért sem Török Csabát, a Szent György-hegy már csak a birtok nevében két hektáros gazdáját, hiszen a valóságban a borászat már egy picit tovább növekedett. A 2011-es évjáratot kóstoltuk végig: Pinot Gris, Shiraz, és persze a 2HA esetében elmaradhatatlan Tabunello került a pohárba, utóbbi friss, ropogós cseresznyével, kedveskedő, gömbölyítő édességérzettel, finoman húzó tanninokkal, a végén pedig a vulkáni talaj is kalapot emelt beköszönve elegáns ásványosságával.

Illés Tamással Pinot Noir-t, majd Viognier-t kóstoltunk

Néha a további újdonságokért pontosan a szomszédba kell menni, így csak pár lépést tettünk a Pannonhalmi Apátsági Pincészetig, ahol egy különleges fehér fajtát, a Viognier-t kóstolhattuk, 2012-es tétele ugyanis kivételesen önállóan került palackba. A Viognier-vel, mint a pincészet nagy testű, fehér házasításának (Hemina) egyik összetevőjével ugyanis kizárólag csak abban az évjáratban jelentkeznek önállóan, amikor fajtajellegét tökéletesen közvetíteni tudja. Ilyen volt eddig a 2011-es, és most a 2012-es évjárat is. Utóbbi tétel október első felében kerül piacra, és én a magam részéről nagyon várom, hiszen gazdag, telt, krémes, mégis friss, teli citrusokkal, barackkal, és ásványokkal, szóval kezdtem nagyon örülni, hogy még kapuzárás előtt eljutottam a standhoz.

Gere Zsoltiéknál

És hát ilyen az ősz, hirtelen zuhant ránk a hűvös levegő és a sötétség, úgyhogy még egy kicsit kalandoztunk a Villányi korzón, például Gere Tamás és Zsolt pincészeténél, ahol már a 2013-as rozé alapanyagát, az Oportót kóstolhattuk, aztán a 2012-es Kékfrankos válogatást, amelyre azért is figyelünk különösen, hiszen korábbi interjúnkban mesélt már nekünk arról Gere Zsolti, mekkora lehetőséget lát a fajtával kapcsolatban Villányban, és milyen szemlélettel képzeli el a "Nagy Kékfrankos" elkészítését.

A mádi Holdvölgynél

Az estét hol máshol, mint a Tokaji udvarban fejeztük be, ahol a mádi illetőségű pincészet, a Holdvölgy főborászával, Gincsai Tamással szemezgettük végig a borsort, amelynek tételei nagyon sokat mondó - bár angol - névre hallgatnak. A pincészet már a kétezres évek közepe óta létezik, mégis "újdonságként" tarthatjuk számon, hiszen eddig inkább nemzetközi színtéren szerepeltek. Borfesztiválos standjukat nem csak nézni, de olvasni is érdemes volt, a könyöklőn körbefutó, vagy itt-ott felvillanó szavakra nem egyszer óhatatlanul ráfeledkezett az arra járó. A 2007-es Birtokfurminttal kezdtünk (Meditation), amely a legszebb Furmint tételek házasítása, lágy vonalakkal és teltséggel, sok-sok gyümölccsel és ásvánnyal, valamint fantasztikus savgerinccel.

Tokaj kincsei

A végén persze nem maradtak el az édes borok sem, amelyek - legyen bármilyen közhelyes a kifejezés -, tényleg bearanyozták a napot. 2007-es krémes, selymes, barackos és friss édes szamorodni, majd a talán legkifejezőbb, Tamás által "szabadgyakorlat"-ként említett 2007-es Birtokválogatás (Signature) tette egyre magasabbra a lécet. A csúcs aztán egyértelműen a 2006-os 6 puttonyos aszú (Culture) volt, tökéletes egyensúlyával. Illatban a komoly, aszalt jegyek mellett friss citrusok, narancs és mandarin, apró erdei gombák, elegáns ásványosság, olajos, lassú mozgás, a szájban pedig a cukor és a savak pontosan úgy hatnak egymásra, mint a női energiák a férfire, és viszont... Újra és újra, szűnni sem akaróan...

Sosem árt... sőt!

A Nyulászó dűlő késői szüretelésű 2008-as Sárgamuskotályával (Intuition No2) búcsúztunk a fesztiváltól. Számban a tiszta szőlő aromákkal, az aranymazsolával, a finom, nyári, állra csorduló barackokkal sétáltunk ki a kapun. Nem zárták még be, kár volt a pánik... Mint ahogy az új dolgoktól sem kell félni soha, bár az ismeretlen gyakran félelmetes. Minden nap hoz valami apró újdonságot, engedjük, hogy a részünk legyen, és átjárjon minket. Háromszázötvennégy nap múlva újra nyílnak a kapuk...      

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Szöveg: Nagy Zita

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz

Keresd a nőt! - A Budavári Borfesztivál kapujában

Már tényleg csak pár nap, és - remélhetőleg - megint azon kapom majd magam, hogy - szintén remélhetőleg - homlokgyöngyöztető indiánnyárban kaptatok fel a Budai Várba. Hiszen amikor csak tehetem, inkább gyalog, a Logodi utca felől közelítek, mert itt lakott Babits a 31-ben, Márai pedig a Mikó utca sarkán, és Kosztolányi is, aki a Hajnali részegségben leírta az elhagyott, éjszakai Logodit. Remélhetőleg ugyanúgy számolom majd a lépcsőket, ahogy gyerekkorom óta mindig teszem, ha arra járok. 26 fok, szünet, megint sokszor 26, és a végén 21...

Igen, pár nap, és megnyílnak ismét a Borfesztivál kapui. A kecses - és kevésbé kecses - csuklókra is színes karszalagok kunkorodnak, a csilingelő kristálypoharakba először csak bátorságot és lendületet adó friss fehérek, majd kacarászó pezsgők vagy pironkodva flörtölgető rozék kerülnek, a nap végén pedig ott hömpölyögnek a várfalak között a vörösek, az aranylón áradó aszúk, és még valami más is... A női energiák. Idén ugyanis mindenhová bekúszik majd az az érzékenység, kifinomultság, óvó és gyengéd szeretet, amely a nőket, a női borászokat jellemzi. A Bor és Nő jegyében telik ugyanis az idei Borfesztivál. Na meg persze lesz megint a csodás borokon túl rengeteg zene, tánc, és ami még számomra a borokon kívül szívcsücsök, rendkívül sokszínű gasztronómia. 

Egy nagy örömömet is szeretném megosztani az olvasókkal: már most lapozgatható – egyelőre virtuálisan, de a fesztiválon majd „élőben” is a Budavári Borfesztivál Borünnep Funzine különszáma, amelyben a Borgőz is helyet kapott egy írás erejéig. Magyar és angol nyelven is olvasható a VinAgora Nemzetközi Borversenyről szóló írásom a 48-50. oldalon, és persze még rengeteg érdekesség és információ a fesztivállal kapcsolatosan.   

Szóval Cherchez la femme - mondja a francia, vagyis Keresd a nőt... Mindenhol. Mert bizony mindenhol ott van, és mindig másért szép. Sőt, ha már borok és borfesztivál, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az elmúlt pár év során már az Év Bortermelője jelöltek között is állt egy hölgy, Gálné Dignisz Éva személyében. Többek között vele is találkozhatunk majd a fesztiválon, de kiemelt figyelmet kap valamennyi olyan kiállító, ahol egy-egy hölgy munkája a meghatározó, legyen szó borászról, birtokigazgatóról, tulajdonosról, vagy marketing vezetőről. Érdemes lesz tehát a pavilonokon elhelyezett külön kis jelölést figyelni, illetve bekukkantani az Oroszlános udvarba is, ahol a hölgyek „gyülekezőhelye”, a Bor és Nő stand, illetve kisszínpad található majd.

Boregyetem - Mondjuk Portugál…

A magam részéről már az eddigi években is rengeteget tanultam a Borfesztivál „mínuszos” napjainak eseményén, a Boregyetemen, legyen szó a szarvasgombáról, Franciaország, vagy Horvátország borairól, illetve a fiatal magyar borászokról. Idén első nap olyan hölgyek előadásait - és munkájuknak gyümölcseit, vagyis boraikat - élvezhetjük, akiknek a bor az élete. Az is kiderül majd, hogyan szépít a bor, vagyis, hogy hogyan, és miért lett a Tokaji Aszú a hazai szépségipar egyik kiemelkedő termékének alapköve. A második napon a Borfesztivál díszvendége, Portugália mutatkozik be. Két előadást is élvezhetünk majd, először Romsics László mutatja be Portugália sokszínű borászatát, majd vezetett borkóstoló következik portugál előadók prezentálásában. Egy fontos információ azoknak, akik rendszeres Boregyetem „hallgatók”: idén már ne a Várban, hanem a MOM Kulturális Központ Kupolatermében keressék a rendezvény helyszínét.

    

Gasztronómia - A gödölyecombtól a kapros rezgőkén át a Nemzetek Sajtversenyéig

És ami a Borfesztivál gasztronómiai részét illeti, nem tudom, lesz-e itt elegendő hely a különlegességek és az ígéretes élmények felsorolására, mint ahogy azon is aggódom, lesz-e elegendő idő a felfedezésükre.

Nos, mivel az idei Borfesztivál díszvendége Portugália, jön az Arte e Cozinha (művészet és konyha), vagyis portugál konyhaművészet a Borfesztiválon. A hozzávalók: sertéslapocka, disznóköröm, pacal, szív-, szőnyeg-, feketekagyló, gödölyecomb, friss szardínia, durbincs, cápa, ördöghal, szépia, bacalhau (tőkehal), olívaolaj, rizs, hagyma, fokhagyma, koriander, Vinho Verde, és Grelhador (nevezzük sütőberendezésnek). Továbbá szükség lesz még Takács Lajosra, a Laci!Pecsenye és az Olimpia séfjére, Fülepi Kálmánra, a nU bisztró séfjére, Ádám Csabára, az Olimpia séfjére, és Molnár B. Tamásra a Bűvös Szakácstól.

Portugálián kívül természetesen a hazai vonal is erős lesz. Ott illatozik majd a fesztiválon az Országhonyha vásári és szüreti étlappal, rajta a kapros rezgőke, az oldalas koszorú fóliás burgonya és füstölt tejföl kíséretében, a galuskás lecsó és a füstölt oldalas párosa, a szőlőcsősz pecsenyéje, a vargányás mangalica ragu, vagy a szilvás-mákos lepény. Ha pedig valaki nem éhes, inkább csak egy kis sós borkorcsolyára vágyik, akkor a Pogácsa és Perec Háznál a helye. Házi recept alapján, helyben sütve, frissen kínálva érkezik majd hozzánk a tepertős, sajtos, túrós pogácsa, a magvas, leveles stangli, a palacsinta és a sós perec.

A Villányi korzón a Villányi Fogadónál a regionális ízekből csemegézhetünk, például a fesztivál legzamatosabb kolbászaiból. Aztán… Szarvasgombás sajtok, szarvasgombás vajak, szarvasgombás kézi bonbonok, és idén először meleg szarvasgombás ínyencségek is a Szarvasgombás Gravitációs Gourmet Ponton, nehézbombázó csülkös ételek az Ízek Ösvényén, fahéjas, belga csokoládés, mandulás kürtőskalácsok Molnár László sütésében, kemencés kenyérlángosozó (a kínálatban a libatepertős lilahagymával!), a La Fiesta kínálatában pedig például szilvalekvár és házi kolbász egy izgalmas falatkában. 

              

Árpás László Sonkamesternél az őseink régi receptjei alapján, hosszan érlelt, tengeri sóban pácolt, rövid hideg füstön füstölt, csontos és csont nélküli sonkákat kóstolhatjuk. Különlegesség a marha hártyába tekert, majd kézzel készített hálóban érlelt sonka és nyakkaraj, de nem érdemes a fokhagymás, enyhén sózott, majd főtt sonkát sem kihagyni. Sonka után jöhet a szalámi is, amelyek a Sonkamesternél édes köménnyel, zöldborssal, sóval, és Etyeki borokkal történő ízesítéssel készülnek. Zárásképpen kihagyhatatlan a magyar disznóvágásokból jól ismert finom, tejben sült tepertő, amelyet érdemes egy pohár remek borral kísérni.

A SZEGA Foods jóvoltából tavaly a sonkák álltak a reflektorfényben, idén a sajtoké lesz a főszerep. A Borfesztivál teljes ideje alatt zajlik majd a Nemzetek Sajtversenye, ahol a horvátországi pagi juhsajttól kezdve a francia La Valencay kecskesajton át a magyar tanyasi Lajtáig bezárólag 20 ország egy-egy sajtremekére lehet kóstolva szavazni a SZEGA standján.

És ami még nagyon fontos! Imázs, Fuji, Rosé, Peppers!, Magyar Ízek Magyar Háza, Paris-Budapest, Budapest Bisztro, Chess, Riso, Negro, Chagall, Chez Daniel – vagyis a Budavári Borfesztivál éttermei. A közös együttműködés keretében a fenti éttermek öt fogásból álló menüsorokat készítenek, melyeket kedvezményes áron (8.000,- Ft/fő) kínálnak. Minden fogás az azt megálmodó főszakács stílusát tükrözi, és minden fogást tökéletesen kiegészít egy gondosan kiválasztott bor. Menüsorok és asztalfoglalás (mely erősen ajánlott!) a TableFree oldalán.

A Budavári Borfesztivál további információi, részletek, programok, jegyek, kiállítók, térkép, stb. itt. 

Fiatalosan a Boregyetemen – 21. Budavári Borfesztivál mínusz egyedik nap

Három téma, hat fiatal borász, tizennégy bor. Az idei Boregyetem első napjának szereplői a fiatal borászok voltak, akik nem mellesleg a Junibor egyesület tagjai is. Nem is sokáig – talán csak az előadást megnyitó bemutatás erejéig - hallhattuk nevüket Tibornak, Tamásnak, Andreának, Endrének, Angelikának, és ekkor találkoztunk csak a dr. megjelöléssel is. Utána már oldódott a kezdeti izgalomból származó, apró, zizegő feszültség, előbb-utóbb fészkelődni kezdett a pulpituson a komolyságot felváltó felszabadultság, és később már leginkább csak Titi, Andi, Tomi, Angi és Endi neveket hallhattunk a teremben.

Fiatal borászok a Boregyetemen - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

 

A Boregyetem első napjának előadói egytől egyig a 70-es évek vége, 80-as évek szülöttei. Síelés, strand, vitorlázás, kosárlabda, külföldi és hazai tanulmányok, utazások, széles látókör, nyitottság, önfeledt szórakozás, családi események, öröm és nehézségek – ugyanúgy zajlik az életük, mint a mostani huszonévesek, vagy harmincas éveik elején járó fiatalok zömének. Azzal a különbséggel, hogy ők emellett szorgalmasan dolgoznak a szőlőben, egyengetik a borok útját a pincében, marketinggel foglalkoznak, iskolában oktatnak, blogolnak, cikkeket írnak, interjúkat adnak, esténként pedig borbemutatókon, borvacsorákon, borfesztiválokon mesélnek a boraikról, és adnak válaszokat a kifogyhatatlan kérdésekre. Életkorukból és habitusukból adódóan a saját nyelvükön tudják megszólítani a fiatal korosztályt, utat mutatva számukra.

Talán picit otthonosabban mozognak a szőlőben, a pincében, vagy éppen fő „bázisukon”, a mindig nyüzsgő DiVino borbárban, mint a Boregyetemen, a Magyarság Háza súlyos falai, áradóan tágas terei között, de közösen ezzel a feladattal is megbirkóztak. Ismerkedjünk meg a hat fiatal borásszal, és a Boregyetem három témájával.

ifj. Gál Tibor előadása az Egri csillagról

 

Első töltés: A XXI. század Bikavére és Egri csillaga

Az első szakasz két előadója az egri borvidék képviseletében ifj. Gál Tibor, és a szekszárdi borvidékről Sebestyén Csaba. Eger új fehér házasítása, az Egri csillag bemutatásával kezdődik az idei első Boregyetem. 2010 februárjában indult el a kezdeményezés, hogy legyen Egernek egy, a Bikavérhez hasonló, de fehér fajtákból készült házasítása.

– Mivel rájöttünk arra a nyilvánvaló tényre, hogy mi egy hűvös, északi elhelyezkedésű borvidék vagyunk, és a borvidék közel ötven százaléka fehér szőlőfajta, gondolkodni kezdtünk, mi lenne, ha egy olyan házasítást készítenénk, amely a sok elaprózódott fehér fajtát egymásba integrálja – kezdi előadását Gál Tibor. Annak idején, a Bikavér létrejöttekor is hasonló gondolat volt a vezérfonal a kékszőlők kapcsán, most, 100 évvel később pedig megszületett Eger fehér cuvée-je, az Egri csillag is. A névválasztást egy szakmai zsűri segítette. – A névválasztó kampány során a beérkező szavazatok láttán jobbnak láttuk egy szakmai zsűri felállítását, különben Chuck Norris lett volna az új fehér cuvée-nk neve, ezt pedig nem akartuk – meséli mosolyogva Tibor.

Az Egri csillagot az egész borvidék felkarolta, és 2011-ben már közel 20 termelő jelentette be, hogy elkészítik saját fehér cuvée-jüket. Az egri borászok összefogását szimbolizálja, hogy valamennyi Egri csillagot egyszerre, egy időben hozzák forgalomba, méghozzá a tavasz kezdetén, március 15-én. A fehér cuvée olyannyira népszerű lett, hogy a 2011-es évjárat a pincékből szinte már el is fogyott, pedig a következő év március 15-e még nagyon messze van.

Közben persze kóstolunk is, Bolyki Jani 2011-es Egri csillagát, amely alnévvel is rendelkezik: Pocok a szántásban. Ahogy Tibortól megtudjuk, a Pocok a Hazug Mókus és az Ördöngös Nyúl barátja, a bor pedig Hárslevelű, Olaszrizling, Királyleányka és Sauvignon Blanc násza. Egyedül a Királyleányka ücsörgött acéltartályban, a többiek hordóban érlelődtek. Innen a szép felépítés, a cizellált illatok és az érett gyümölcsös ízek, leheletnyi ásványossággal díszítve.

Közben az Egri csillag legendáját is elmeséli Tibor. A történetben szereplő zarándokok kőkunyhói életre is kelnek majd, az Ostoroson ma is álló kőkunyhót rendbe teszik, a többit pedig felépítik, és ezekkel a kunyhókkal fogják jelezni Eger dűlőit. - Hosszú távon hiszek abban, hogy az egri bormennyiségnek a 80-90 százaléka két bor lesz, az Egri Bikavér, és az Egri csillag – fejezi be előadását Tibor, és adja át a szót Sebestyén Csabának, aki a szekszárdi Bikavérről mesél.

1986-ban kapta vissza a borvidék a Bikavér név használatának jogát. A kezdeti nehézségek, és a sokféle szemléletben készült Bikavérek kavalkádja miatt alakítottak ki egy koncepciót, amely már egységes karaktert és arculatot ad a szekszárdi Bikavéreknek. Azokat a Kárpát-medencei fajtákat preferálják, amelyek megtalálhatók a szekszárdi borvidéken, ilyen a Kékfrankos és a Kadarka, utóbbi kötelező alkotóeleme a szekszárdi Bikavérnek, ezzel is segítve a fajta köztudatba való visszatérését. 

Sebestyén Csaba a mikrofon beállítás után a szekszárdi Bikavérről beszélt

– Egyelőre a Bikavér feltámasztási fázisában vagyunk – mondja Csaba. – Sokan próbálták megfogalmazni, milyennek kellene lennie a szekszárdi Bikavérnek. Mint a Bikavér történetbe utolsóként bekapcsolódó fiatal borász, megpróbáltam összefoglalni a gondolatokat, és arra jutottam, hogy olyan bort kellene készíteni, amelyben szépen tükröződik a Kárpát-medencei fajták fűszeressége, egyedi ízvilága, amely a világon sehol nem kóstolható, ugyanakkor megvan benne a nemzetközi fajtáknak az a fajta textúrája, teste, vastagsága, amitől egy Bikavér Bikavérré tud válni.

Közben 2007-es Takler Bikavért kóstolunk. Telt, de nem nyomasztóan súlyos, érett és meleg aromákkal. Kékfrankos alap meggyel és fekete cseresznyével, benne a Merlot lágysága, a két Cabernet határozottsága - ebből hangsúlyosan a Sauvignon "tökössége" ahogy Takler Feri bácsi fogalmazta meg egyszer - és a Kadarka fűszeressége. Aztán a 2009-es Sebestyén Bikavér kerül pohárba. Dűlőszelektált bor, 50-60 éves tőkékről szüretelt alapanyagok. A dűlőszelektált borok új fejezetet nyitottak a szekszárdi borvidék életében.

- Mindenképpen mellőzzük az új, első töltésű fa használatát - mutatja be a bort Csaba. - A mi boraink zömében inkább nagyobb hordóban, illetve sokadik töltésű hordóban érlelődnek. Egyszer-kétszer előfordulhat, hogy újfahordót is kell használni, ez szükségszerűség, de a törekvés az, hogy a szekszárdi Bikavérben a szekszárdi borvidék karaktere, arca jelenjen meg, ne pedig a legjobb kádár munkájának lenyomata.   

  

Második töltés: Minden a szőlőben dől el... vagy a facebook-on?

A pulpituson a villányi, közepes méretű családi pincészet képviseletében Gere Andrea, és a kis, etyeki családi birtokot bemutató Hernyák Tamás. Az előadás címe elsőként – akárcsak Gere Andinak - nekem is furcsának tűnt, illetve nekem is egyértelműen a „persze, hogy minden a szőlőben dől el” válasz jutott eszembe. Azonban Tomi gondolata már más irányba indított el: - Az csak egy dolog, hogy jó minőségű borokat készítünk, de a mai világban ezeket a borokat el is kell tudni adni. És ha valamihez, hát ehhez biztosan kiemelten fontos felület a facebook, különösen, ha nem feltétlenül közösségi oldalként, hanem egy folyamatosan frissülő, azonnali információkat közlő „újságként” gondolunk rá. 

Hernyák Tomi

Akár félreérthető is lehet azonban a pincészetek facebook-on történő kommunikációja. – Mi egy közepes méretű családi pincészet vagyunk – mondja ezzel kapcsolatban Andi. – Megjelent a médiában és a sajtóban egy jelenség, ahol kizárólag a kézműves borászatok sajátjának tekintik a minőséget, és az ilyen méretekben dolgozó családi pincészetek, mint amilyenek mi is vagyunk, pusztán tömegtermelést jelentenek az ő számukra, mi csak egy kirakat vagyunk, mi a facebook-on „dőlünk el”, tehát pusztán a marketingről és a nagy stratégiákról szól az életünk, de ez nem így van. A birtok méreteiből adódóan nem mi kapálunk már a szőlőben, nem mi metszünk, nem mi mossuk a prést, viszont én ettől nem érzem azt, hogy kevesebbet tennénk. Egy bor nem attól lesz jobb, hogy a tulajdonos személyesen műveli a szőlőt, vagy végzi a munkát a pincében, azt ugyanis lehet rosszul is csinálni. Nagy méretekben ugyanúgy lehet kellő gondossággal dolgozni. Tehát nálunk is a szőlőben dől el a minőség, nem vagyunk felfújt lufi, nem vagyunk facebook-borászat, annak ellenére, hogy használjuk ezt a felületet.

Gere Andi

 

Andi még két nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet a facebook-kal kapcsolatban: - Ma már sokkal gyorsabb ütemben növekszik a borászatok száma, mint a borfogyasztó közönség. Nyilván minden borászat igyekszik kiemelni magát ebből a tömegből valamilyen filozófiával, mondanivalóval. Erre egy kis borászatnak is kell áldozni, hiszen megjelennek az új szereplők, akik adott esetben nem biztos, hogy rossz minőségű bort hoznak a piacra, és megfelelő apparátusuk is van marketing terén. Ezen kívül nagyon fontos dolog, hogy az információk közönséggel való megosztásával segítenünk kell a borkereskedőink munkáját is, hiszen ők is a borainkkal foglalkoznak. Nem várhatjuk el tőlük, hogy csupán ők promotálják, kóstoltassák, mutassák be a borokat, ez egy nagyon kényelmes álláspont lenne.

Közben a jövő év áprilisában piacra kerülő Gere Kopár 2009-es tétele érkezik a pohárba. Bár még nagyon fiatal bor, de máris telt, kiegyensúlyozott, szép hordóhasználattal, érett gyümölcsösséggel és finom pörkölt aromákkal, csokoládéval, kávéval.     

- Mi is nagyon tiltakoztunk a facebook ellen - mondja befejezésként Andi – de aztán be kellett látnunk, hogy megjelent egy új fogyasztói réteg, akik lehet, hogy korábban nem is ittak bort, és akik lehet, hogy annyira nem akarnak belemélyedni a borászkodás, és a terroir témájába, mert ez elveszi az idejüket a hétköznapi teendőktől. Nekik annyi a fontos, hogy jó bort kapjanak, és az ő megszólításukhoz a facebook kiváló felület. Petőfi szavaival élve pedig „Az idő igaz, s eldönti, ami nem az”, vagyis ha valaki nagyon példamutató marketing stratégiával rendelkezik, de mögöttes, valós tartalma nincs, az előbb-utóbb úgyis el fog tűnni.

Harmadik töltés: Tokaji – édes mostoha?

Édes téma következik, az előadók Árvay Angelika, és dr. Demeter Endre Tokaj-hegyaljáról. - Az a különbség az előző előadók és köztünk, hogy mi nem különböző borvidékekről jöttünk, és méretben sincs köztünk hatalmas különbség – kezdi nevetve előadását Angelika. Az előadás célja a tokaji édes borokkal kapcsolatos sztereotípiák eloszlatása. - Szeretnénk megmutatni, milyen a tokaji bor, mint a mindennapok bora – folytatja Angi – amelyet, nagyon örülnénk, ha felbontanának akár minden este egy jó kis borozgatáshoz, egy könyv mellé, vagy egy sajttálhoz.

Árvay Angelika az Édesemmel érkezett

Hogy mindehhez azonnal kedvet is kapjunk, Angelika saját, 2011-es évjáratú „Édesem” Sárgamuskotálya csordul a pohárba. Mosolyog, dorombol, szép, könnyed, kiegyensúlyozott. – A muskotály szerintem nagyon alkalmas arra, hogy megszerettessük a fiatalokkal a bort. Emlékezetes, felismerik, azonnal tudják, hogy mit kóstolnak. Önmagában, beszélgetéshez is remek, de vacsorához, ételhez is párosítható, egy könnyed, mascarpone-s, gyümölcsös desszerthez bármikor el tudnám képzelni – mondja, majd Demeter Endre veszi át a szót.

- A fiatalos Tokaj üde arcát igyekszünk bemutatni. Az egyetemen voltak barátaim-évfolyamtársaim, akik azt mondták: a te szádból soha ne halljunk panaszt, mert annak az embernek, aki egy faluban dolgozhat Szepsy Istvánnal, és Árvay Jánostól meg Orosz Gábortól tanulhat, annyira könnyű az élete – meséli nevetve. – Az „édes mostoha” előadáscím azonban pozitív és negatív tartalommal is bír. Pozitív, hiszen jó hír, hogy a Juniborászok minden évben megválasztják az év juniborát, és ez a cím másodszor került a tokajiakhoz. Ha minden tag elismeri, és úgy gondolja, hogy érdemes ezen a vonalon dolgozni, akkor véleményem szerint a tokajiaknak olyan nagy gondja nincs. Ez egy szakmai szervezet, egy jó baráti közösség, egymástól tanulunk, jól érezzük magunkat együtt, de alapvetően van egy kifelé irányuló tevékenységünk is, történetesen, hogy a saját generációnkat bevonjuk a minőségi borfogyasztásba. 

Demeter Endre

- A tokaji borkülönlegességek azonban jelenleg kevésbé vannak jó helyzetben – folytatja Endre. - A Juniborban próbálunk a fiatalok számára olyan borokat készíteni, amelyek hagyományos módon, kézi préseléssel, spontán erjesztéssel, helyi kádárok zempléni tölgyből készült hordóit használva készülnek. Ez azonban önmagában csak számomra érdekes, hiszen csak a végeredmény számít. A mai világban, amikor nagyon kevés idő van annak elemzésére, hogy miről milyen véleményt formálunk, egyetlen nagyon fontos kérdés van a fogyasztók szempontjából: ízlik, vagy nem ízlik. A lényeg, hogy kellemes, jól iható bor szülessen. Szeretnénk nagyon divatossá tenni Tokaj-hegyalját itthon, mert ha mi magunk nem szeretjük, akkor ki más fogja? Egy jó csapatban, együtt, erős háttérrel ez sokkal könnyebb!

Azt hiszem, Endre - és a többi előadó - szavaihoz nem sok mindent lehet hozzáfűzni. A Boregyetem első napja - hallgatva az előadókat és kóstolva a borokat - számomra egyfajta megnyugvással zárult. Fiatal borászaink nagyon jó úton járnak, ambiciózusak, tele vannak tervekkel, szívükön viselik borvidékeink sorsát, szem előtt tartják azok jövőjét, mindemellett felfogásukban a hagyományok tisztelete ötvöződik a mai kor széles látókörével. Az összefogás, egymás támogatása, segítése, a fiatalok borkultúrájának formálása, ápolása esetükben pedig nemcsak amolyan jól hangzó marketing szöveg, valóban rengeteget tesznek, dolgoznak mindezért. Munkájukat mi is segíthetjük, keressük és kóstoljuk a fiatal borászok borait, ismerjük meg őket, hiszen bennük van a magyar bor jövője.
      

- Teljes képgaléria a facebookon- 

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz