A nagy szarvasgombakaland - Borral és Derűvel az Érsek Édenben

Időben kicsit messzebbről indítom ezt a történetet, méghozzá idén tél vége-tavasz elejétől, amikor is még éppen a nagy bezárkózós, "maradjotthonos" időszak előtt egyik nap benyitott üzletünk, vagyis a Borista kóstolóműhely és delikát ajtaján – mint utóbb megtudtam – Érsek Gergely, az Érsek Éden szarvasgombás gasztrobirtok tulajdonosa, és egyben séfje is. 

Beszélgetni kezdtünk, és meglehetősen hamar kiderült, hogy elég sok mindenről hasonlóan gondolkodunk, így már akkor elindult egy gondolatocska az ő és a mi fejünkben is, hogy össze lehetne hozni a szarvasgombákat és a borokat – hogy stílszerű legyek – egy (gomba)kalap alá.

Érsek Gergely, az Érsek Éden szarvasgombás gasztrobirtok tulajdonosa, és egyben séfje is
(Fotó: Borgőz)

Aztán itt ugorjunk is bátran jó pár hónapot, mert hát tudjuk milyen időszak következett, mindenki otthon maradt, elszaladt a tavasz, és kicsit túszul ejtette a nyarat is, kár szépíteni. Ennek ellenére tettük a dolgunkat, és mint utóbb kiderült, Gergőék is, hiszen mindeközben épültek-szépültek, fejlesztettek, ötleteltek, és eljött az idő, hogy mindezt megmutassák nekünk is, így természetesen nem álltunk ellen az invitálásnak, hogy nézzük, tapasztaljuk meg, mit is takar a „szarvasgombás gasztrobirtok” kifejezés. 

Mivel általában egy tapodtat sem teszünk sehová bor és/vagy pezsgő nélkül, így természetes, hogy vittünk erre az alkalomra is egy kis kóstolni-/kortyolnivalót, és kezdődhetett a nagy szarvasgombás gasztrokaland.

Tényleg szenvedélyük a szarvasgomba (Fotó: Borgőz)

- Teljes fotógaléria a Borgőz facebook oldalán -

- és egy kis videó a szarvasgomba-gyűjtésről Derűvel és Balogi László szarvasgomba-szakértővel -

Szinte majdnem Vas megyében találjuk a birtokot, hiszen isten bizony, alig utaztunk, és tényleg éppen hogy csak áttettük a lábunkat a szomszédos megyébe, Győr-Moson-Sopronba (ha picit félrenézünk, észre sem vesszük a megyehatárt jelző táblát), és Rábakecölön húztuk be a kéziféket. 

És akkor itt rögtön ejtsünk is néhány szót arról, „mit keres” pont Rábakecölön egy szarvasgombás birtok. Hát például a megfelelő talajt. Nem minden talajtípust kedvelnek ugyanis a különböző szarvasgombafajok, a Rába folyó ártéri területe termékeny öntéstalajával azonban ideális helyszín a szarvasgomba-termesztéshez, és a folyóknak köszönhető mikroklíma sem utolsó tényező.

Nem mindegy, hogy ezeket a szarvasgombákkal fertőzött kis csemetéket hová ültetik
(Fotó: Borgőz)

Megérkezésünk után máris a délután/este főszereplői fogadtak minket, vagyis Érsek Gergely (lelkes és közvetlen tulajdonos, séf), Balogi László (profi kétlábú szarvasgombavadász), Derű (profi négylábú szarvasgombavadász), és Czenki Péter (a mindenre IS figyelő és ráérző kedves „szervízfelelős”, felszolgáló). 

Miután elszürcsölgettük a zamatos, frissítő üdvözlőitalunkat, és kellőképpen megdögönyöztük, átmasszíroztuk, vakítóan fényes szőrűre simogattuk a show-t egyértelműen ellopó Derűt, az 5 éves szarvasgombavadász labrador kutyust, bele is vágtunk a kalandba.

Akinek nem lehet ellenállni: Derű, a labrador kutyus  (Fotó: Borgőz)

Általában a „tudományos percek” rész kardinális kérdés minden olyan eseménynél, ahol azért jönnek össze emberkék, hogy jól érezzék magukat és szuper kalandokban vegyenek részt, mert hát kit érdekelnek a kimondhatatlan latin elnevezések, meg a biosz és föci órára emlékeztető előadások? Hát itt a birtokon garantálom, hogy mindenkit, ugyanis cseppet sem száraz, ásítozásra késztető előadásban részesültünk, hanem lényegretörő, interaktív szarvasgomba-kiképzésben, ahol a gombákat nemcsak messziről nézegetni, de megfogni, megszagolni, sőt, megkóstolni is lehetett.

Sokat tanultunk Gergőtől a szarvasgombákról (Fotó: Borgőz)

Már az első pár mondatnál kiderült, mitől is különleges, mondhatni egyedülálló ez a szarvasgombás birtok. Itt ugyanis különféle szarvasgomba fajokat termesztenek, ráadásul a szarvasgombával fertőzött tölgy-, hárs-, vagy mogyorócsemeték elültetését hosszas kutatómunka előzte meg. De azt követően sem ülhettek Gergőék a babérjaikon, hiszen a termesztés nagyon szigorú, az egyes fajok külön igényeit szem előtt tartó ápolási, öntözési munkálatokkal, és szakmai felügyelettel párosul.

Derű dolgozik a "mogyorósban" (Fotó: Borgőz)

És akkor lássuk az itt termő szarvasgombafajokat: nyári szarvasgomba (Tuber uncinatum), nagyspórás szarvasgomba (Tuber macrosporum), és kései szarvasgomba (Tuber borchii), de kísérleteket folytatnak a szarvasgombák királyaként is emlegetett, nagyon nehezen termeszthető isztriai szarvasgomba (Tuber magnatum) termesztérése is.

Miközben Gergő bemutatta a gombákat, egyesével megszemlélhettük, megfoghattuk, megszagolgattuk valamennyit. Elsőként a nyári, vagy burgundi szarvasgombát, abból is egy szép, méretes darabot. Illatosabb példányait július-augusztustól lehet "vadászni", egészen az első fagyokig.

Nyári, vagy burgundi szarvasgomba (Fotó: Borgőz)

Aztán következett egy nagyon erős illatú, ritka gomba - ahogy Gergőtől megtudtuk, több száz kilogramm nyári gomba közé kerül be időnként 1-1 darab -, vagyis a kátrányszagú szarvasgomba (Tuber mesentericum). Nomen est omen, vagyis ennek a gombának az illata tényleg emlékeztet a kátrányra, de mondjuk inkább amolyan karakteres petrolosság jellemzi.

A harmadik gomba a nagyspórás szarvasgomba volt, amelynek illata egyértelműen a sült fokhagymára emlékeztet. Ahogy Gergő elmondta, séfként is kedvelt szarvasgomba számára, hiszen illat- és ízvilágán kívül nagy előnye, hogy jól bírja a hőkezelést, amit egyébként a szarvasgombák általában nem, és mivel kisebb a víztartalma a többi szarvasgombáénál, tovább el is tartható. A birtokon is jelen van - tavaly találták meg az első termőtestet.

A meghökkentően édes homoki szarvasgomba (Fotó: Borgőz)

Negyedikként a fehér típusú homoki szarvasgombát mutatták be Gergőék, sőt, ajánlották kóstolásra is, hiszen igazi kuriózum, mert hogy ez a gomba édes. Nem kicsit. Nagyon. Emiatt a cukrászatban, desszertekhez, de az olyan nem desszert, és nem édes ételekhez is kiváló, ahol mégis némi édes ízt, vagy édes kontrasztot szeretnénk beilleszteni az ízvilágba kicsit kreatívabban, mint a megszokott.

Megfoghattuk, megszagolhattuk, megkóstolhattuk (Fotó: Borgőz)

Ezen kívül az ültetvényen jelen van a tavasszal termő kései szarvasgomba (Tuber borchii) is, de nevéből következik, hogy ezt ottjártunkkor, október elején nem tudtuk megszemlélni és megízlelni. No például többek között ezért (is) érdemes a birtokra akár több évszakban is ellátogatni, hiszen ahogy Gergő is elmondta, náluk nagyon fontos a szezonalitás, vagyis a gasztrokaland során mindig abból főznek, ami van, tehát amelyik gomba éppen terem. 

Így tavasszal már tányérra kerül a kései szarvasgomba is, ráadásul akkor már az olyan tavaszi alapanyagokkal, amelyek szintén képviselik azt az erőteljes, zöldséges, zsenge növényes illat- és ízvilágot, amit ez a gomba is produkál. Ilyen például a spárga, az újhagyma, a medvehagyma, a retek és a zsenge zöldborsó is.

Derű már tudja, hogy mindjárt indul a szarvasgomba-vadászat! (Fotó: Borgőz)

Természetesen a gombaismertetés közben felmerült a kérdés is, hogy mennyi is az annyi, vagyis hogy pontosan mennyibe kerülnek az egyes szarvasgombafajok per kilogramm. Ahogy Gergő fogalmazott, nem szívesen beszél árakról (de természetesen szívesen beszélt róla), és nem azért, mert titkos, hanem mert sokan "megijednek" tőle, holott, és ez nagyon fontos, a szarvasgomba nem egy ételalapanyag, hanem lényegében egy nemes, karakteres fűszer, vagyis nagyon kis mennyiségben használatos. 

Egy kisebb darabka bőségesen elegendő egy nagyobb, mondjuk 15 fős vacsoratársaságnak, és a szarvasgombát amúgy sem "kilószámra" vesszük, így a kilogramm árak hiába is borzolják a kedélyeket. Persze hüledezni izgalmas rajtuk, de aztán érdemes továbblépni, mint ahogy a champagne-t sem literszámra vesszük/isszuk (na jó, álmunkban de), ugyanúgy a szarvasgomba értéke is kicsit máshogy értelmezendő, mint más élelmiszerek esetében.

Derű és Balogi László szarvasgombavadász munkában (Fotó: Borgőz)

A szarvasgomba-ismertető után eljött a gyakorlati "oktatás" ideje, vagyis elindultunk a birtok tölgy, hárs, és mogyoró sorai közé egy igazi, hamisítatlan szarvasgomba-vadászatra, gyűjtésre. Bóklászhattunk volna ott napestig, ha nem tart velünk Balogi László szarvasgombavadász, és hű társa, Derű, ugyanis a munka jelentős (na jó, egész) részét ők végezték. Sokat nem tudok róla írni, mert ezt látni kell (a Borgőz facebook oldalán egy kis videóban megtekinthető némi ízelítő), de az a fegyelem, egymásra figyelés, és lelkesedés, amivel ők ketten összedolgoztak, csak a helyszínen és munka közben érezhető. Röviden csak annyi, hogy Derű profin kereste, kutatta és találta meg sorban a gombákat, amelyre mi még az ötödiknél is rácsodálkoztunk, hogy jééé, ezt most így hogy? Hatalmas élmény, ajánlom mindenkinek.

Közösen gyűjtöttük (Fotó: Borgőz)

Miután begyűjtöttünk, oké, szóval Derű és László begyűjtöttek jó pár gombát, visszamentünk a birtok hangulatos kis "látványkonyhájába", ahol Gergő már séfkabátban várt minket, az asztaloknál a helyünket pedig névre szóló kedves "ültetőfácskák" jelezték, melyek emlékbe haza is vihetők. Kezdődhetett tehát a szarvasgombás menüsor elfogyasztása, amelyet bevallom, bor- és gasztronómiai érdeklődésem miatt a legeslegjobban vártam, és nem hiába.

A séf a friss gyűjtésből válogat a menüsorhoz (Fotó: Borgőz)

Azon kívül, hogy az ételsorban többféle szarvasgombafajt is megkóstolhattunk, néhány praktikus tanácsot is kaptunk közben Gergőtől, hogy például hogyan érdemes a szarvasgomba frissességéről meggyőződni a piacon, hogyan érdemes tárolni és felhasználni, milyen eszközzel érdemes a konyhában "nekiesni". Mindent én sem árulok el, ezért (is) érdemes ezen a gasztrokalandon részt venni.

A kedvenc krémem: kakukkfüves-mogyorós pesto, no meg a nyári szarvasgomba.
(Fotó: Borgőz)

A hat fogást kakukkfüves-mogyorós pesto-val, aszalt paradicsomos-fenyőmagos, valamint selymes-lágy ricottás krémekkel indítottuk, két előbbiben a nyári, utóbbiban a kátrányszagú szarvasgomba szerepelt. Hozzájuk karottás és céklás kovászos kenyér járt, és bevallom mivel én teljesen mogyoró-fan vagyok, egyértelműen a mogyorós pesto-ra jártam rá a leggyakrabban. Mennyei.

Hajdinás sajtos tallér nyári szarvasgombás tojáskrémmel (Fotó: Borgőz)

A második fogásban már a nyári, vagy burgundi szarvasgomba szerepelt, hajdinán tálalva érkezett a hajdinás sajtos tallér szarvasgombás tojáskrémmel. Mivel nemcsak a szánkkal, de a szemünkkel is "eszünk", egyértelműen le voltunk nyűgözve.

Fürj, kátrányszagú szarvasgomba, mogyoró és zsályás birspüré, no meg
a Holdvölgy 2018-as Vision tétele (Fotó: Borgőz)

A harmadik fogást egy kis üvegben, fedél alá zárva tálalta Gergő, méghozzá azért, hogy a felhasznált szarvasgomba aromája még jobban aktivizálódjon. Fürj-pástétom, kátrányszagú szarvasgomba, mogyoró, és zsályás birspüré érkezett a kis üvegcsében, mi máson tálalva, mint mogyorón, hiszen ha a szarvasgombán kívül bármi más szinte korlátlanul áll a rendelkezésre a birtokon, akkor az a mogyoróültetvények termése.

A Holdvölgy Birtok 2018-as Vision száraz birtokválogatása remekül passzolt mindkét fogáshoz
(Fotó: Borgőz)

No és itt elő is került a fogáshoz az a bor, amit ehhez az ételhez szántunk és mutattunk be kísérőnek, vagyis a mádi Holdvölgy Birtok 2018-as Vision tétele. Ez a tokaji száraz birtokválogatás Furmint, Hárslevelű és Kabar házasítása, és remekül passzoltak a finom, kerek körtés, birsalmás jegyei, valamint az elegáns és vibráló szerkezete az étel ízvilágához, amely finoman édeskés vonásokkal, valamint roppanós (mogyoró) és lágy textúrákkal játszott.

Kacsarillette és kacsamájpástétom nagyspórás szarvasgombával és egy kis arannyal
 (Fotó: Borgőz)

A negyedik fogásban a kacsa jelent meg, méghozzá kétféle módon: konfitált kacsacombból rillette, a kacsamájból pedig pástétom került a tányérra céklaburokban. A szarvasgombák közül a nagyspórás jelent meg az ételben, méghozzá ahogy Gergő is elmondta azért, mert a kacsához nagyon adná magát a fokhagyma, de annak erőteljes, néha kicsit tolakodó íze helyett inkább a szarvasgomba elegánsabb fokhagymás karakterével játszott. Mindehhez sütőtökpüré, aprócska levelű, picit mustáros karakterű, gyönyörű színű amaránt mikrozöld társult, no meg egy kis 24 karátos arany (debizony!), ehető aranyfólia formájában. 

A bor itt is előkerült, a Holdvölgy Vision szépen működött ehhez a fogáshoz is, mert hogy a magasabb, vibrálóbb savtartalom remekül áll a picit zsírosabb-krémesebb ételeknek, márpedig a rillette pont ilyen.

Truffle Rocher (Fotó: Borgőz)

Ötödikként ismét kacsamájat kaptunk, és bár Gergő előre elárulta, hogy ez az étel alkotóeleme, de "vakon" kóstolva senkinek nem tűnt volna fel. Ezért is tette be Gergő a fogások közé újra, mivel teljesen más formában és ízben szerepel a sorban, mint előtte, egy édes-sós Truffle Rocher-ként (a Ferrero Rocher bonbonra asszociálva). Ez egy habos, nagyspórás szarvasgombával készített kacsamáj-mousse mogyoróval (nyami!) a közepében, roppanós csokoládéburokba mártva, és mogyoróba hempergetve.

Mi is vadászhattunk szarvasgombára - a tányéron (Fotó: Borgőz)

A hatodik fogás, a desszert pedig természetesen az édes homoki szarvasgombával készült, így sem cukorra, sem mézre, sem semmilyen édesítőszerre nem volt szükség ahhoz, hogy a desszert édes legyen. 

A tálalással Gergő a délutáni szarvasgombavadászat élményét szerette volna kicsit visszaidézni, imitálni, történetesen a tányérunkon elrejtett egy "szarvasgombát" (fehércsokoládé-trüffelt) az ehető "föld" alá, amiben ott volt a virágpor, a fakéreg (csokoládéforgács) és az avar (fehércsoki-lencse). Finom, natúr, letisztult ízeket kóstolhattunk, hiszen a séf arra törekedett, hogy a szarvasgomba saját édességét, ízvilágát mutassa meg, miközben a többi alkotóelem "csak" finom hátteret ad mindennek.

A birtokon frissen gyűjtött szarvasgombából készülnek az akár haza is vihető finom falatok.
Ezt itt például mi találtuk. Na jó, nem, Derű. (Fotó: Borgőz)

Ezért "szarvasgombás gasztrobirtok" tehát az Érsek Éden, ahol Gergőék hamarosan még több finomsággal várják a látogatókat, érdeklődőket, hiszen fontosnak tartják, hogy a vendégek akár haza is vihessenek néhány falatot a séf konyhájából akár maguknak, akár ajándékba ismerőseiknek, családtagjaiknak. 

A birtok-shopjukban elérhető szarvasgombás termékcsaládjuk frissen készül, tartósító- és egyéb más mesterséges szerektől mentes, éppen ezért különböznek azoktól a szarvasgomba-készítményektől, amelyek aromákkal, netán tartósítószerrel készülnek. Emiatt, valamint a kézzel válogatott nyersanyagok frissessége miatt rövid lejáratú termékek, viszont cserébe valódi, a birtokon frissen gyűjtött szarvasgombából készülnek.

Minden a birtokon frissen gyűjtött szarvasgombából készül (Fotó: Borgőz)

Apropó ajándék: azoknak, akik esetleg a közelgő karácsonyra, vagy más alkalomra egy igazán tartalmas, felejthetetlen, különleges élményt szeretnének ajándékozni, az Érsek Éden szarvasgombás gasztrokalandjára igény esetén névre szóló ajándékutalványt is készítenek, hiszen Gergőék is úgy gondolják, hogy élményt ajándékozni a legnagyszerűbb dolog.

Balogi László szarvasgombaszakértő és Érsek Gergely tulajdonos, séf - 
Szenvedélyük a szarvasgomba
(Fotó: Borgőz)

Akik pedig szívesen részt vennének egy ilyen kalandon, előzetes időpont-egyeztetéssel csatlakozhatnak a programhoz, hiszen fontos, hogy az eseményen résztvevők száma ne haladja meg azt a mértéket, ami esetleg azt okozná, hogy bárki kimaradna például a kutyás szarvasgomba-keresés teljes élményéből amiatt, hogy nem fér oda a területhez, hiszen ahogy azt Gergő is elmondta, emiatt hiányérzettel távoznának a vendégek, ezt pedig semmiképpen sem szeretnék.

Mi egészen biztosan maximális elégedettséggel, ténylegesen életre szóló élményekkel távoztunk, no meg egy kis búcsúajándékkal, egy szarvasgombás macaronnal a kezünkben.

Köszönjük. (Fotó: Borgőz)

- Teljes fotógaléria a Borgőz facebook oldalán -

- és egy kis videó a szarvasgomba-gyűjtésről Derűvel és Balogi László szarvasgomba-szakértővel -

Van új a nap(sütés) alatt! - Budavári Borfesztivál kapuzárási pánikos beszámoló

Állítólag a britek imádnak az időjárásról diskurálni, de náluk többet talán már csak az idei Borfesztiválozók beszéltek a témáról. Esik, nem esik, kimenjünk, ne menjünk, és a többi... Magam is eldilemmáztam az időt, hiszen a hétvége mindkét napjára terveztem látogatást Buda Várába, de a szombati borongós napból inkább ágyban kávézós, olvasós, esőkopácsolás-hallgatós kikapcsolódás lett.  No de aztán jött a vasárnap, vele meg a fellélegzős mosolyok, a nyár, a káprázatos napsugarak, valamint a pezsgők és a borok!

Borfesztiválilag az idei a nők éve volt

Az eredetileg két napra tervezett „annyimindent” nem lehet természetesen egy napba zsúfolni, tehát némileg rajtam is eluralkodott a „kapuzárási” pánik, vagyis a nap lenyugvásával egy időben kapcsoltam, hogy még ez sem volt, meg az is kimaradt, és mindjárt bezár háromszázvalahány napra a fesztivál. Ezért jó tudni, hogy mit akar az ember… (Egyébként nemcsak a Borfesztiválon, hanem úgy általában mindig). Mivel már rögtön az „útvonaltervezés” során eldöntöttem, hogy idén az újdonságok varázsát fogom keresni, vagyis a pincészetek kimondottan Budavári Borfesztiválon debütáló, vagy oda újdonságként elhozott, dédelgetett kincsecskéit keresgélem, e tematika köré gyűjtögettem az élményeket.

Rögtön első körben biztosra mentem, mert aki ismeri, tudja, hogy az etyeki Kertész Pincészetnél mindig történik valami. Rendre becsempésznek ugyanis valami kis különlegességet az életünkbe, így a Borfesztiválra is készültek meglepetésekkel, amelyek mindegyike - a borkaviár és a kézműves bonbonok is - Vanya Gábor „chocolatier” munkái.

Málnás bonbon Carla borkaviárral

Úgy kellett a zord idő után kiviruló napsütésben a sok-sok berobbanó bubi és finoman szétpattanó, fényes, kacagó borkaviárszem, mint egy falatka nyár. A málnás és a sárgabarackos kézműves csokoládé bonbon pedig még jobban rákontrázott a hangulatra: mindegyikük krémes, selymes, telis-teli érett, zamatos gyümölccsel, sőt, önmagában már pompás színeik is fülig érő szájat eredményeznek. A málnás bonbonomra egy kiskanálnyi Carla borkaviárt is halmoztak, így ezzel a csodás gyöngykoronával feldíszítve vittem a napra csillantani egy pohárka hűs Frizzante kíséretében.

Akik mindig meglepnek valamivel - Kertész borkaviár

A Kertész borkaviárok (Carla, Chardonnay, Pinot Noir) egyébként pontosan abból készülnek, amit nevük is sugall: az adott borokból. Hogy pontosan hogyan, az már a molekuláris gasztronómia „alkímiája”. Egy speciális eljárásról van szó, amely során a gyöngyöcskékbe zárva megőrzik a borok eredeti aromáit. A borkaviárokat minden olyan esetben érdemes tehát használni, amikor fontos, hogy a bor ízjegyei változatlan formában jelenjenek meg az étel ízvilágában, és ráadásul szép, különleges is legyen a végeredmény. Ahogy a fenti eset is mutatja, izgalmas dámát varázsolhatunk egy picinyke, helyes, zamatos bonbonból is, ha egy sikkes borkaviár kalapot teszünk a fejére.

Nők - ezúttal nem a "pult" mögött, hanem a színpadon

Miután kellőképpen felpezsdültem, az Oroszlános udvarba indultam, és ha már a Bor és Nő jegyében zajlott a fesztivál, kicsit bekukkantottam a Bor és Nő színpad eseményeibe is. A Pannónia Női Borrend tagjai beszélgettek éppen a borászatok női képviselőivel (úgymint Szabó Tímea – Bardon Borászat, Rácz Kinga – Egri Korona Borház, Dunai György Sándorné – Borpalota Borászat, vagy éppen Katrin Pfneiszl – Pfneiszl Pincészet), de nagy örömömre férfiakat is megkérdeztek arról, mi is a véleményük a hölgyekről, például akkor, ha bort készítenek, ha bort kóstolnak, vagy ha éppen ételeket és borokat párosítanak.

Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus

Dr. Csizmadia András gasztrofilozófus szerint a nők valóban érzékenyebben közelítik meg a borokat, és viccesen azt is megjegyezte, mindig elcsodálkozik azon, hogy mennyi kiváló anyósjelölttel találkozik előadásai során, hiszen a nők annyira apró kis fineszeket képesek „kiszagolni” a borokból, hogy az élet más területein sem árt velük vigyázni. Apropó, hölgyek… Tanár úr az egyik számomra nagyon emlékezetes sajtvacsoráján hívta fel arra az urak figyelmét, hogy nagyon egyszerű a képlet, csak meg kell figyelni, melyik hölgy kedveli a kimondottan érett sajtokat, és azokra a nőkre bizony komolyan oda kell figyelni! Teljesen egyetértek.

Heimann Zoltán borász

Azt hiszem, végül a (női) dolgok lényegét Heimann Zoltán szekszárdi borász fogta meg leginkább, amikor azt mondta, hogy mivel a hétköznapok rendelvűsége általában jobban megy a nőknek, többfelé, és szervezettebben képesek megosztani a figyelmüket, ezért is fogékonyabbak az egyébként minőségi borászatban is fontos részletekre és finom változásokra, kezdve a szőlő virágzásától, egészen a borok éréséig.

A csopaki Szent Donát Pincészetnél

Miután a női energiák már szépen körbelengték az udvart, további felfedezőútra indultam. Nem kellett sokat sétálnom, és máris a csopaki Szent Donát Pincészetnél kötöttem ki. Tettem ezt már csak azért is, mert kaptam egy „fülest” – Borfesztiválon érdemes időnként az apró, itt-ott elcsípett infók alapján közlekedni -, miszerint fehérboros vidék ide vagy oda, ajánlatos megkóstolni a 2012-es Kékfrankost. Nem bántam meg, nagyon nem. A Csopak legfelső dűlőjében született bor nagyon finom gyümölcsökkel, a talaj ásványaival, és szép tartása melletti könnyedségével hangolt rá az őszi Balatonra. Ahová egyébként, mint megtudtam, azért is érdemes ellátogatni, mert a pincészet minden októberi hétvégére tartogat valami különlegeset, lesz fügés és birsalmás hétvége, halételek hétvégéje és mangalica hétvége is.

Vida Péter első Bikavérét is megkóstoltuk 

Mielőtt elhagytuk az Oroszlános udvart, a szekszárdi Vida Péterhez kukkantottunk még be egy kóstoló erejéig, hiszen olyasmit találtunk nála, ami eddig a pincészet életében még nem volt: Bikavért. Bár Vida Péterben régóta élt a vágy, hogy elkészítsen egy nagy formátumú, de mégsem „támadó” Bikavért, az elképzeléseihez csak a 2011-es évjárat termése adta meg először a biztos alapot. Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot és Kadarka csodás négyeséből született meg a Vida Bikavér 2011, amely guruló piros bogyós gyümölcseivel, nagyon finom tanninjaival, és gazdag beltartalmával bizonyítja, hogy érdemes a sokáig dédelgetett gondolatokat egyszer csak – persze a megfelelő pillanatban - tettekre váltani…

Mandolás 2009 premier

Akár egy hermelin bundában lépkedő kecses hölgy, úgy burkolózott idén elegáns hófehérbe a Vylyan Pincészet standja. De nem csak ezzel a szemnek való újdonsággal készült a pincészet erre az alkalomra, hiszen a Borfesztivál első napjára, vagyis szeptember 11-re időzítették a Mandolás válogatás bor 2009-es évjáratának útnak indítását is. A nevében a hajdan ott termő mandulafák emlékét őrző Mandolás dűlő legszebb Cabernet Franc ültetvényéről származik az alapanyag, ráadásul egy meleg, tehát karakteresebb borokat adó évjáratból. Rengeteg dús, érett, buja piros gyümölcs, epervelő, aszalt vörösáfonya, cseresznye és pirított magvak a pohárban, miközben a tanninok finoman tapicskolják a nyelvet, a lecsengésben pedig étcsokoládé és fűszerek ölelkeznek. Telt, gazdag, de nem nehézkes bor, egyáltalán nem akar ránk telepedni, egyszerűen kifinomult és elegáns. Érdemes lesz követni őt a Borfesztivál után is.

Bukolyi Marcell és az Eger Cottage

Aztán a Kézműves Borok Háza standja következett, ahol Szentesi Katival a palackos erjesztésű, zamatos, friss, citrusos 2010-es Szentesi Fehér Cuvée Pezsgőt, Bukolyi Marcellel pedig az Eger Cottage vörös 2012-tételét kóstoltuk. Utóbbi egy új termékcsalád, az Eger Cottage vörös tétele, történetesen 100% Kékfrankos, és pontosan egy masszívabb, komoly bor, és egy fiatalos lendületű, könnyed, gyümölcsös egri határán mozog, már csak azért is, mert pontosan ez volt a cél készítésekor. Engem ráadásul még a duci madárkás címke is jókedvre derített.

Török Csaba (2HA)

És ha már ott jártunk, ki nem hagytuk volna a világért sem Török Csabát, a Szent György-hegy már csak a birtok nevében két hektáros gazdáját, hiszen a valóságban a borászat már egy picit tovább növekedett. A 2011-es évjáratot kóstoltuk végig: Pinot Gris, Shiraz, és persze a 2HA esetében elmaradhatatlan Tabunello került a pohárba, utóbbi friss, ropogós cseresznyével, kedveskedő, gömbölyítő édességérzettel, finoman húzó tanninokkal, a végén pedig a vulkáni talaj is kalapot emelt beköszönve elegáns ásványosságával.

Illés Tamással Pinot Noir-t, majd Viognier-t kóstoltunk

Néha a további újdonságokért pontosan a szomszédba kell menni, így csak pár lépést tettünk a Pannonhalmi Apátsági Pincészetig, ahol egy különleges fehér fajtát, a Viognier-t kóstolhattuk, 2012-es tétele ugyanis kivételesen önállóan került palackba. A Viognier-vel, mint a pincészet nagy testű, fehér házasításának (Hemina) egyik összetevőjével ugyanis kizárólag csak abban az évjáratban jelentkeznek önállóan, amikor fajtajellegét tökéletesen közvetíteni tudja. Ilyen volt eddig a 2011-es, és most a 2012-es évjárat is. Utóbbi tétel október első felében kerül piacra, és én a magam részéről nagyon várom, hiszen gazdag, telt, krémes, mégis friss, teli citrusokkal, barackkal, és ásványokkal, szóval kezdtem nagyon örülni, hogy még kapuzárás előtt eljutottam a standhoz.

Gere Zsoltiéknál

És hát ilyen az ősz, hirtelen zuhant ránk a hűvös levegő és a sötétség, úgyhogy még egy kicsit kalandoztunk a Villányi korzón, például Gere Tamás és Zsolt pincészeténél, ahol már a 2013-as rozé alapanyagát, az Oportót kóstolhattuk, aztán a 2012-es Kékfrankos válogatást, amelyre azért is figyelünk különösen, hiszen korábbi interjúnkban mesélt már nekünk arról Gere Zsolti, mekkora lehetőséget lát a fajtával kapcsolatban Villányban, és milyen szemlélettel képzeli el a "Nagy Kékfrankos" elkészítését.

A mádi Holdvölgynél

Az estét hol máshol, mint a Tokaji udvarban fejeztük be, ahol a mádi illetőségű pincészet, a Holdvölgy főborászával, Gincsai Tamással szemezgettük végig a borsort, amelynek tételei nagyon sokat mondó - bár angol - névre hallgatnak. A pincészet már a kétezres évek közepe óta létezik, mégis "újdonságként" tarthatjuk számon, hiszen eddig inkább nemzetközi színtéren szerepeltek. Borfesztiválos standjukat nem csak nézni, de olvasni is érdemes volt, a könyöklőn körbefutó, vagy itt-ott felvillanó szavakra nem egyszer óhatatlanul ráfeledkezett az arra járó. A 2007-es Birtokfurminttal kezdtünk (Meditation), amely a legszebb Furmint tételek házasítása, lágy vonalakkal és teltséggel, sok-sok gyümölccsel és ásvánnyal, valamint fantasztikus savgerinccel.

Tokaj kincsei

A végén persze nem maradtak el az édes borok sem, amelyek - legyen bármilyen közhelyes a kifejezés -, tényleg bearanyozták a napot. 2007-es krémes, selymes, barackos és friss édes szamorodni, majd a talán legkifejezőbb, Tamás által "szabadgyakorlat"-ként említett 2007-es Birtokválogatás (Signature) tette egyre magasabbra a lécet. A csúcs aztán egyértelműen a 2006-os 6 puttonyos aszú (Culture) volt, tökéletes egyensúlyával. Illatban a komoly, aszalt jegyek mellett friss citrusok, narancs és mandarin, apró erdei gombák, elegáns ásványosság, olajos, lassú mozgás, a szájban pedig a cukor és a savak pontosan úgy hatnak egymásra, mint a női energiák a férfire, és viszont... Újra és újra, szűnni sem akaróan...

Sosem árt... sőt!

A Nyulászó dűlő késői szüretelésű 2008-as Sárgamuskotályával (Intuition No2) búcsúztunk a fesztiváltól. Számban a tiszta szőlő aromákkal, az aranymazsolával, a finom, nyári, állra csorduló barackokkal sétáltunk ki a kapun. Nem zárták még be, kár volt a pánik... Mint ahogy az új dolgoktól sem kell félni soha, bár az ismeretlen gyakran félelmetes. Minden nap hoz valami apró újdonságot, engedjük, hogy a részünk legyen, és átjárjon minket. Háromszázötvennégy nap múlva újra nyílnak a kapuk...      

- Teljes képgaléria a Borgőz facebook oldalán -

Szöveg: Nagy Zita

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita - Borgőz