Idén decemberben harmadszor hozott "zsákjában" a "Mikulás" - de inkább nevezzük
Jásdi Istvánnak - balatoni vörösborokat Csopakra, egyik kedvenc nyári bicajos pihenőnk helyszínére (némi emelkedős tekerés után jól megérdemelt jéghideg laza fröccs, "sonkasajtolíva", és szuper balatoni kilátás), a Jásdi Borteraszra. Bár nekünk tavaly sajnos kimaradt, de
tavalyelőtti élményünk után úgy gondoltuk, mindenképpen érdemes odafigyelni a balatoni vörösborokat és készítőiket - no meg kedvelőiket - egy időben, egy helyre invitáló rendezvényre, vagyis a V
örös Balatonra.
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
A jegyek persze, ahogy az várható volt, jó előre elkeltek, téli időszak ide vagy oda, és sokan jöttek is volna még, de a résztvevők számát a hely befogadóképességéhez igazították a szervezők, biztosítva, hogy egy zsongó, zsizsegő, de még tolerálhatóan mozgalmas, jó hangulatú, "mediterrán" sétálókóstoló kerekedjen estére.
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
A résztvevő borászatok túlnyomó része ismét az északi partról érkezett (2HA, Figula, Gellavilla, Guden, Homola, Pálffy, Petrányi, Szent Donát, Villa Tolnay, Von Beőthy, és természetesen a szervező Jásdi Pincészet), de déli parti vendége is volt az eseménynek, "Kislaki" Légli Géza személyében. Ahogy a kóstoló vendégek, úgy a kóstoltató borászatok száma is rendre limitált ezen a napon, pontosan olyan számban maximalizálva a bor(ászat)ok számát, amelyet még kényelmesen végig lehet kóstolni néhány óra alatt.
Ahogy a februári
Olaszrizling szerintünk, úgy "kóstolhatóan" a decemberi Vörös Balaton is kezd egy kiemelt fajtához közelebb evezni, méghozzá a Kékfrankoshoz. Természetesen több fajta borait is kóstolhattuk az eseményen, megállapítva, hogy igencsak figyelemreméltó tételek születnek a tó körül, ráadásul nem egy tétel magnumpalackos kiadásban jelent meg az eseményen, újabb árnyalatot színezve ezzel a Vörös Balatonba.
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
A tavalyelőtti "vörös" tapasztalatok idén is megállták a helyüket, hogy magunkat idézzem: sokszínűség, egyediség, változatosság mind fajták, mind stílusok tekintetében. Kóstolhattuk például - és előre jelzem, a teljesség igénye nélküli beszámoló következik - a
Szent Donát Pincészet vulkanikus tihanyi területről származó
2016-os Magma Kékfrankosát, és idősebb "testvérét", a
2015-öst is, amely magnum palackba került, és a kifejező címkevilág is említésre méltó. "Burgundi" stílus, már ha szabad ilyet mondani Kékfrankos esetében, mindenesetre finomra hangolt a felépítés, elegánsan visszafogott testtel, viszont annál több ásványossággal átszőtt friss gyümölcsösséggel.
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
(Azóta pedig
bréking nyúz a Szent Donát háza tájáról Kékfrankos ügyben, idézem: "
Fontos mérföldkőhöz érkeztünk. A napokban kezdjük ugyanis birtokunk fekete-hegyi területeinek teljes felújítását. Az új telepítések az első pillanattól kezdve organikus művelésűek lesznek. A hegy legfelső vágójában vagyunk, ahol gyönyörű bazaltmorzsalékos fekete nyiroktalaj van, és aminek a Fekete-hegy a nevét is köszönheti. Elsőrangú termőhely, melyhez nagy reményeket fűzünk." Első körben Kékfrankos telepítés következik.)
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
No de vissza a Vörös Balatonhoz: a
Villa Tolnay három tétellel érkezett, mindegyiken a
"Barrel to bottle" megjelöléssel, ami annyit tesz, hogy a hordóból szűrés nélkül egyenesen a palackokba kerülnek a borok. A
C Cuvée 2016-os tétele fele-fele arányban
Cabernet Franc és
Merlot (az előző év bordói hármasa most csak kétszereplősre váltott, a Cabernet Sauvignon-ból rozé készült), a
2016-os Pinot Noir 10 hónapos hordós érlelést kapott, és töltöttek belőle magnumpalackba is, a
2016-os Cabernet Franc pedig telt, érett zamatokkal, kifejező ásványossággal, és profi hordóhasználattal by
Nagy Laci erősítette a vörös vonalat.
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
A
Guden Kisbirtok nyugati, vagyis pécselyi, hűvösebb területéről is Kékfrankost kóstolhattunk, méghozzá a 2016-os, illetve magnumpalackból a még "nem hivatalos" évjáratból, a 2011-esből (a pince "hivatalos" start évjárata ugyanis a 2012-es volt). Ahogy azt az egyik "Guden vitéztől",
Gősi Petitől megtudtuk, a '11-es évjárat és alapanyaga is hasonlatos volt a 2017-eshez, így várhatóan hasonlóan szép eredmény születik az idei tételből is (nem mostanában kóstolhatjuk ennyi idős formájában, de érdemes lesz kivárni). A 2011-es magnum tétel remek savakkal, sok gyümölccsel, szépen érett tónusokkal, és rengeteg talajjeggyel bír. Ha lenne belőle, már nem lenne, így sajnos nincs is (maximum 22 palack, amely - ahogy haladtunk előre az időben az este felé - egyre inkább 19, majd 17 lett), így az idei "vörösbalatonosok" tényleg gazdagabbak lehettek egy olyan élménnyel, amelyet kár lett volna kihagyni.
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
És ha már a Kékfrankosnál tartunk,
Jásdi István, a Vörös Balaton szülőatyja is azt gondolja, hogy talán ez a fajta lehet a "
kékszőlők Olaszrizlingje", vagy a "
vörös rizling", ahogy egyébként több borász is emlegette a fajtát a kóstoló folyamán, de mellette természetesen a Cabernet Franc, vagy a Merlot is szép dolgokat képes a palackokba varázsolni a Balatoni borvidékeken.
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
A
Jásdi Pincészet egyébként 2016-ban "kísérletezett" először Kékfrankossal. Szűztermés, szűzhordó, vagyis a bor Felsőörsről vásárolt első termésű szőlőből készült, és az alapanyag az erre a célra beszerzett új, 3 darab Stockinger hordóba került, hogy mihelyst saját 3 hektáros Kékfrankos telepítésük termőre fordul, már cizelláltan tudjanak bánni a fajtával. Jó savú, vitális, lendületes a korty, és a hordóhasználat is csak diszkrét fűszerességgel jelentkezik. A
Cabernet Franc, vagyis a
Ranolder 2013-as tétele a Siralomvágó köves talajáról érkezett, hömpölygő, érett és komplex. A 2014-es évjáratból nem készült vörös Ranolder, következő forgalomba kerülő évjárata majd a 2015-ös lesz.
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
Kóstoltunk még a
Pálffy Pincészetnél
2015-ös Birtokbort (Kékfrankos, Pinot Noir, Cabernet Sauvignon),
2015-ös Syrah-t (egyharmad része amforában, kétharmad része használt 225 literes tölgyfahordóban érett), majd az idei Vörös Balaton újonnan meghívott borászata, a
Gellavilla felé oldalaztunk, ahol a 2015 nyarától ott dolgozó borásszal,
Lepold Antallal váltottunk pár szót a borokról, és a 220 éves balatonszőlősi Öreghegyi "technológiamentes" kis pince életéről. A
2015-ös Gellavilla Kékfrankos friss, gyümölcsös, jól iható vonal remek savakkal és tanninokkal, Kádár hordóban érett egy éven át, melyet 1 éves palackérlelés követett. Vörös vonalon Pinot Noir és Merlot fajtákkal dolgoznak még.
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
Török Csabánál (2HA Szőlőbirtok) mondhatni állandó volt a tumultus, nem csoda, hiszen a két Courage (a Merlot, valamint a Cabernet Franc, Merlot és Petit Verdot házasítás) minden alkalommal nagy népszerűségnek örvend, de 2015-ös Cabernet Franc-ja is igencsak szépre sikeredett.
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
A déli part sem maradhatott ki a sorból, a nemcsak boraival, de közvetlenségével is meggyőző
Légli Gézához érkeztünk. A szűretlen,
Érintetlen névre hallgató
2017-es Merlot-ja kicsit Géza személyét is tükrözi: gyümölcsös, vidám, lendületes és vitális, de a háttérben végig érződik a komoly alapanyag. Akárcsak a
2015-ös Jánoshegy Kékfrankosban, amely Gézát idézve: "
kiemelt fajta, kiemelt területről".
 |
| Fotók: Wawrzsák László |
A sétálókóstoló borai - és borászai - mellett kiemelendők még a házigazdák is: Jásdi István mindvégig úgy "vegyült" a vendégekkel, mintha csak egy kötetlen családi összejövetelen lennénk, a Gősi "tesók", vagyis Peti és Balázs pedig szintén a nagybetűs vendégszeretet jegyében tettek-vettek mindvégig fáradhatatlanul.
Idén is végigszemezgettük tehát a Vörös Balaton tételeit, és ismét ugyanarra a megállapításra jutottunk: jól áll a Balatonnak az "új" szín, vagyis a vörös.
Fotók: Wawrzsák László
