Ha csak egyetlen fajtát akarsz közelebbről megismerni szeptemberben, ez legyen az! - Jön a Somlói Juhfark Ünnep

Bevallom őszintén, én leginkább a termőhelyen/pincénél, a bor készítőjével és ha lehet, a szőlésszel együtt kóstolás híve vagyok. Persze, meg toronyóra aranylánccal, mi nem kéne még, mondanák erre sokan, de tény ami tény, hogy ha igazán el szeretnénk mélyülni a borok világában, akkor ez a legideálisabb együttállás. Vagy egy sétáló kóstoló. Mondjuk a Somlón. Mondjuk kizárólag Juhfark borokkal. Mondjuk a Somlói Juhfark Ünnepen, szeptember 24-én.

Szeptember 24-én irány a Somló! - Fotó: Nagy Zita

A sétáló kóstoló a borkedvelők egyik legkedveltebb műfaja. Nagy előnye, hogy egyszerre, egy helyen érhető el sok pince több érdekes bora, ami egyrészt különleges élmény, másrészt praktikus is. Könnyű összehasonlítani a kóstolt tételeket, nagyon sok hiteles borkészítővel ismerkedhetünk meg egyszerre, kérdezhetünk, beszélgethetünk, újrakóstolhatunk, és még a szervezést és az utazgatást is megspórolhatjuk magunknak.

Sokfajta sétáló kóstoló létezik, de a legérdekesebb az, amelyiket ott rendezik, ahol a bemutatott borok megszülettek. No, ez az én egyik nagy kedvencem, hiszen ilyenkor nemcsak a borokkal és készítőikkel, hanem a tájjal, a közeggel is kapcsolatban kerülhetünk, főleg, ha információkban gazdag mesterkurzusok is színesítik a rendezvényt, köztük olyanok, amelyek keretében a termőhelyre is kimehetünk. Márpedig a Somlón ilyen (is) lesz!

Sokfajta sétáló kóstoló létezik a kínált borok szempontjából is. A Somlói Juhfark Ünnep - ahogy a nevéből is sejthető - kizárólag a Juhfarkról szól. Egy ilyen, egyetlen fajtára koncentráló bemutatónak persze csak akkor van értelme, ha ez a fajta sok mindent tud. Nemcsak a borvidék jellemzőit, a borász felfogását, keze munkáját érezhetjük ki a kóstolt tételekből, hanem egészen különböző típusú és karakterű borokat kapunk, mert a fókuszba állított fajta eleve sokarcú. A Juhfark ilyen.

Mi is megnézzük, milyen is a Juhfark... és meg is kóstoljuk.

Lehet reduktív, lehet maradékcukros, sőt, édes, és lehet több évig hordóban érlelt, hatalmas testű bor, a széles repertoáron túl pedig még a közös, vulkanikus ízvilág is ott van minden egyes somlói Juhfarkban. Minden borvidéknek van sajátos talaja, mikroklímája, fekvése - összefoglaló néven terroir -, és egy-egy borvidéken általában sokfajta bor készül, amelyeknek "jól áll" a terroir, de a Juhfark egy olyan kivételes fajta, amely az ottani viszonyokat szinte 100%-ban visszaadja. Ez az a fajta, amely a vulkanikus, enyhén sós, vibráló savú ízvilágot a legjobban érthetővé teszi. Lehet komoly, hordós, olajos textúrájú, érlelt tétel, de lehet vibráló, feszes savú, alacsonyabb alkoholtartalmú, kimondottan izgalmas bor is, ami közös bennük, hogy a Somló utánozhatatlan karaktere ott van mindegyikben.

A Somló kicsi, de annál jelentősebb borvidéke az országnak. Hagyományai, erősségei, évszázados hírneve, és legújabb nemzetközi eredményei mind-mind arra késztetik az itteni borászokat, hogy egy ilyen reprezentatív bemutatón megmutassák az érdeklődőknek legnagyobb büszkeségüket.

A Somlói Juhfark Ünnep helyszíne: Tornai Pincészet

A legutóbbi, éppen a Juhfarkhoz köthető komoly sikert az esemény szervezője, a Tornai Pincészet érte el idén tavasszal: 2013-as Grófi Juhfarkjuk a világ egyik legjelentősebb borversenyén, a londoni International Wine Challenge-en a legmagasabb szintű elismerést, Trófea díjat kapott. A rendezvényen természetesen - sok más elismert tétel mellett - ez a bor is kóstolható lesz.

A Somlói Juhfark Ünnepen mesterkurzusokra is sor kerül, a témák:
- Vulkanikus Somló (vezetett túra a hegyen, kóstolóval)
- Vertikális Tornai Juhfark (a fajta legérdekesebb arcai, kóstolóval)
- A Somló talaja (fajta és terroir egymásra találása).

Különleges, sőt, kivételes alkalom lesz tehát a szeptember 24-i Juhfark Ünnep, 16 somlói borászat legjobb Juhfarkjainak  - szám szerint 30 - részvételével. Aki pedig olyan szerencsés, hogy a hegyen, vagy a hegy környékén talált magának szállást, a megadott szálláshelyekről oda-vissza transzfert is biztosítanak részükre a szervezők (a jegyár tartalmazza a transzfer díját).

A legfontosabb infók tehát egy fürtben: 

   

Nagy sétáló kóstoló a Somlón 16 somlói borászat legjobb Juhfarkjainak részvételével

2016. szeptember 24., szombat 13:00-19:00 óra

Helyszín: 

Tornai Pincészet, 9478 Somlójenő, HRSZ 1248 

(leágazás a 8-as útról a 99-es km-nél Somlószőlős felé)

Árak: 

A sétálókóstoló részvételi díja 6.900,- Ft/fő (tartalmazza a transzfert is a megadott szállásokról). 

A workshopok részvételi díja: 1.500,- Ft/fő/workshop (csak kóstolójeggyel együtt érvényes).

A résztvevő pincészetek: 

Barcza Bálint

Bogdán Birtok

Csordás-Fodor Borház

Fekete Pince

Géró Péter

Hegedűs-Szabó Pincészet

Jász László

Kolonics Károly

Kreinbacher Birtok

Marton Pincészet

Somlói Apátsági Pince

Somlói Vándor

Szabó Pincészet

Tornai Pincészet

Tóth és Fiai Családi Pince

Várkapitány Pincészet

Jegyvásárlás, részletes program, szálláslehetőségek, transzfer, és további információk itt. 

(A sajtóanyag alapján szerkesztette: Nagy Zita)

10 emberes nyár októberben – Az Istvándy Borműhelyben jártunk

Most, amikor ezeket a sorokat pöntyörészem a laptopon, augusztus van. Hogy jön ide akkor október? Ha kinyitom az ablakot, egészen könnyen, hiszen kint viharos, barátságtalan szél rázza a fák bágyadó leveleit, és bár a jéghideg eső már alábbhagyott, de bárhogy szépítjük, érezhető az ősz közeledte. Személy szerint én ezt azért nem bánom, mert ilyenkor minden megtelik majd nehezebb, füstösebb, lágyan melengető, érett illatokkal és ízekkel, és oké, hogy vége a mezítláb-szandálnak, a fülledt, szúnyogcsapkodós éjszakai kertben-, vagy teraszon borozásoknak, meg ránk nehezedik újra a kardigán ölelése, de sebaj, amit érte kapunk cserébe, azt olyan jó mélyen belélegezni, és "eltenni télire". Fejben, szívben, emlékekben...

Istvándi Gergő és a Huncutka - Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Kicsit ezzel a tavalyi élménnyel is így voltam, aztán ami késik, nem múlik alapon, „közkívánatra” most mégis itt van. Tavaly októberben járt Badacsonyban, az Istvándy Borműhelyben, majd fent, a Tóti hegyen a sárvári Nádasdy Történelmi Fesztivál szervező, „kivitelező” csapatának egy kicsiny része, pontosan 10 emberke. Október 17-et írtunk, és bár szükség volt induláskor a több rétegnyi ruhára, olyan pompás napfürdő fogadott minket a Borműhely Balatonra mosolygó teraszán, hogy a házigazdánk, Gergő által kínált üdvözlő Huncutka gyöngyöző rozé végképp nyárrá varázsolta azt az őszi napot. (Még hogy nem érdemes ősszel a Balatonra menni!)

Olyannyira felpezsdült a csapat, hogy kedvünk támadt játszani is egyet, úgyhogy Gergőék Borműhelyében – a borok kóstolása kíséretében – illatfelismerő „versenyben” vettünk részt, vagyis stílusosan virágszálakat szagolgatva kellett megmondanunk, milyen – természetesen borokhoz köthető - illatokkal is lettek „átitatva” a virágok.

Bormozizás

A játék után – egy kis pihenő gyanánt – bormoziba mentünk, no nem messzire, csak a Borműhely moziteremmé alakított részébe, méghozzá borospohárral a kézben. Annyira jó érzés volt a régi moziszékekben ücsörögve kortyolgatni a borokat, hogy valamennyi filmet végignéztünk, így az Istvándy családról és birtokról szóló dokumentumfilmet, majd Pat&Mat főszereplésével a Pincemesterek című mesefilmet, és nem maradt el a hatalmas röhögésbe fulladó kabaré műfaj sem, a nagy klasszikust, Kazal Lászlót, és az ő megunhatatlan Tudományos borkóstolóját kacagtuk végig.

Így házasítunk mi... vagyis Balu, Laci, és Norbi

Aztán a mozizás után a tettek, és a pince mezejére léptünk, ugyanis a csapat elkészíthette saját borházasítását, amelyet le is palackoztunk, el is neveztünk, egy régi írógép segítségével fel is címkéztünk, és nem titok, a nap végén meg is ittunk. A Szabolcs által „10 Emberes” névre keresztelt házasításunk Olaszrizling, Hárslevelű, Szürkebarát fajtákból készült, de az arányok titkosak, kizárólag a házasítás műveletéhez stílusosan svájci sapkába, köpenybe, és szemüvegbe beöltözött készítőik, Norbi, Balu, és Laci tudják csak a százalékokat, vagy tán már ők sem…?

Istvándy Csilla remeke: Kanalazható nyár

Házasítani persze kemény feladat, így a csapat a Borműhely után Káptalantóti felé vette az irányt, és az Istvándy család másik „bázisán”, a Tóti hegyen táborozott le, méghozzá a teraszon. A konyhában Istvándy Csilla brillírozott, így, amikor a tányéromba érkezett az aranyló színű, grillezett tehénsajtra a kicsattanóan nyár illatú és ízű paradicsomlevese, legszívesebben felszaladtam volna hozzá, hogy azonnal megköszönjem.

Mert kérem októberben nyarat kanalazni egy levesestányérból nem mindennapi élmény, és nagyon meg kell becsülni azt a pillanatot, meg azt is, aki ezt oda tudja varázsolni. Persze azok sem döntöttek rosszul, akik a csodásan aranyló húslevest választották, ők a nagymama vasárnapi ebédjének, vagy anyu gyógyító-melengető levesének élményét kaphatták vissza, hiszen csak úgy csordult a gyerekkor bele a tányérba, már csak látványra is.

Tarja paprikáskrumplival

A főétel, vagyis a tarja és a paprikáskrumpli eszegetése közben pedig egyszerűen csak arra tudott gondolni az ember lánya, hogy tényleg nem kell sok a boldogsághoz, egy jókor, jó időben és jó helyre odakanalazott fantasztikus tejfölkorona, vagy éppen egy roppanósan friss házi savanyúság akkora öröm tud lenni, mint semmi más a világegyetemben. De ehhez ott kell lenni, és úgy, és akkor…

Csilla desszertjei

Csilla desszertjeiről igazából már nem is tudok mást írni, mint hogy annyira finomak voltak, hogy egymás kezéből vettük ki az éppen mellettünk ülő, vagy elhaladó másikét, kinél mi volt éppen: mákos guba, diós guba, csokoládés pohárkrém. Az én nagy kedvencem a mákos guba volt, így azt igyekeztem jó sokáig stoppolni, de aztán persze nagyon hamar elhangzott a „kinél van még mákos guba?” kérdés, ezért jó neveltetésemnek megfelelően továbbadtam, és igyekeztem az ízeket nem elfelejteni, s legalább azokat magamnál, magamnak örökre megtartani.

Lement

Aztán lassan ránk ereszkedett az este, a napkorong is fürdött még egyet a Balatonban, aztán aludni tért. Mi még Gergővel beszélgetve elkortyolgattunk néhány pohár bort, köztük a saját házasításunkat, én pedig a palackot nézegetve arra gondoltam, mennyire egyszeriek és megismételhetetlenek a pillanatok, és mennyi mindent pörgetnek le egy szemvillanás alatt a háttérben, amelyből visszatölt a lélek. Egy íz, egy illat, egy mosoly, vagy akár csak egy címkefelirat, például az, hogy: "10 Emberes 2015 Badacsony"...

- Teljes fotógaléria a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László és Nagy Zita

Dombok felett, felhők alatt - Kőszeghegyalján nyitottpincéztünk

Robog a nyár, mint a gyorsvonat, hamarosan sós párájú kékséges tengerpartokra visz, ahol majd persze csurrannak-cseppennek borok is a pohárba, de addig is jó visszakanyarodni szinte a nyár elejére, és felidézni az akkori élményeket. Például a Pünkösd vasárnapit... Akkor nyitottak ki ugyanis Kőszeghegyalján - Cáktól a Pogány-hegyig - egyszerre a pincék, mi pedig ismét bekukkantottunk néhányba jól, ahogy tettük azt tavaly is a Kőszeghegyaljai Nyitott Pince Napon.

Mándli Borház - Fotók: Wawrzsák László

A nap mérlege: egy kis szőlőhegyi fíling némi muzsikaszóval, néhány szippantás a pincékből, no meg persze a borokból, egy kis D vitaminnal feltöltő szánsájn, és persze zöldellő szőlősorok, dimbek-dombok, no meg maguk a kőszegi borászok, akikhez második alkalommal látogattunk el a Soproni borvidékhez tartozó Kőszeg határában zajló eseményre. És ha már Soproni borvidék, akkor Csepreget is fontos megemlíteni, hiszen náluk előtte nap, szombaton nyíltak meg a pincék ajtajai (sajnos azt az eseményt más elfoglaltság miatt ki kellett hagynunk, viszont korábban már téli bortúráztunk náluk, most látom csak, hű de rég volt...)

Szóval Kőszeghegyalján az idei év volt a nyolcadik alkalom, hogy a kisebb-nagyobb birtokkal rendelkező gazdák a hegyre hívták a borra, és a borászokra kíváncsi embereket. - Az idei évben változtak némiképpen a szervezési előkészületek - ezt már Kampits Laci, a rendezvény egyik fő motorja mondta el nekünk. Idén ugyanis kizárólag a borászok összefogásával valósult meg a program, és folyamatosan bővítik a túra közbeni szolgáltatásokat is, például ingyenes buszjárattal könnyítették meg a kijutást az útvonal két pontjához. A tavalyi évben az időjárás nem volt éppen kegyes a rendezvényhez, esőnapot is kellett hirdetni, amely remek döntés volt, mert így morcos dagonya helyett szikrázó napsütésben lehetett fűszálat rágcsálva feküdni a fűben, kortyolgatni a borokat, bambulni bele a szőlősorokat hátukon "futópadoztató" lankákba, meg hallgatni a jófajta muzsikát, akárcsak idén.

A kiindulási pont Cákon volt, a Tűzoltószertárnál, itt vehették magukhoz a nyitottpincézők a kóstolópoharat, és a kóstolójegyeket tartalmazó tömböt, illetve a helyi önkormányzat jóvoltából a cáki Műemléki Pincesort is ingyenesen látogathatták. A tavalyi ötlet - miszerint minden hegyi borász a kertjében, birtokán fogadott egy másik "kiállító" borászt - idén is nagyon jónak bizonyult. Mi csak egy rövidített, gyorsított túrát tettünk - időhiány miatt - a nyitott pincékben, így megmásztuk például a Mándli Borházba vezető igencsak meredek dombot, amely erőfeszítésért cserébe szuper panoráma, jó muzsika, illetve a gazda, Tibor, és családja, no meg persze boraik fogadtak minket.

Aztán "gatyaféken" leereszkedve a dombról ellátogattunk még a több generációra visszanyúló Poncichter család legifjabb tagjához, Stefanich Kornélhoz, akinek birtokán már igencsak tetőzött a hangulat, már ami a zenés-táncos mulatságot illeti - köszönhetően Csepreg legfiatalabb szőlősgazdájának, a harmonikáján játszó Tóth Marcellnek. Mivel Kornél birtokán vendégként a bozsoki illetőségű Gáspár Szabolcs (GazsiBor) is kóstoltatta borait, persze őt sem hagytuk poháron - és figyelmen - kívül.

A pogányoki kis patakon átérve aztán Frank Jánosékhoz kanyarodtunk még be egy Kékfrankos és egy Pinot Noir kóstolására, majd - búcsúzóul - a Kampits Családi Pincébe tértünk be, ahol a megszokott kőszegi fajták - vagyis a Kékfrankos és a Blauburger - kóstolásán kívül egy amolyan, a fehérborok iránti növekvő igények miatt "kísérleti jelleggel" kis mennyiségben készített Furmintot is megmutatott nekünk Laci, akivel a kőszegi borászok közötti újításokról, a rövid- és hosszútávú tervekről is beszélgettünk, valamint arról a jól megfogalmazott marketing stratégia tervről, amelynek egyik lépése a Laci menedzselésével elkészült Kőszegi Bor, mint márkajelzés, és a hozzá tartozó összefoglaló honlap, amelynek segítségével részletesebben is megismerhetők a kőszegi borászok, a kőszegi rendezvények, programok, egyszóval a borvidék élete.

A mi nyitottpincézős utunk kicsit rövid volt, de annál hosszabb út áll még a kőszegi borászok előtt, akikkel beszélgetve kiderült, hogy pincetechnológiai fejlesztésekben, és komoly marketing munkában látják a Kőszegi Bor, a kőszegi borászok, és a kőszeghegyaljai pincék jövőjét. Drukkolunk nekik!

- A Kőszeghegyaljai Nyitott Pince Nap teljes képgalériája a Borgőz facebook oldalán -

Fotók: Wawrzsák László