A Kifőztük az újságárusoknál!

Április 4-én a Kifőztük kivonata ismét megjelenik nyomtatott formában is, a Népszabadság gasztromellékleteként!

Április 4. szerda! 

CSOKOLÁDÉS-KÓKUSZOS MUFFIN

Muffin. A megmentő sütemény... Hogy miért megmentő? Mert egy óra alatt elkészül, úgyhogy váratlan vendégeknek készítve, vagy gyors szénhidrátpótlásra kitűnő kis cucc. Variálhatósága túlmutat a végtelenen, úgyhogy éljen a muffin! Ez meg különösen, mert A: kókuszos, B: csokoládés, C: csak. Meggyőző voltam? :)

Ez a recept a Kifőztük 2012/3. számában jelent meg. Az újság, minden eddig megjelenttel együtt megtalálható a www.kifoztuk.hu oldalon, ahonnan ingyenesen letölthető és végig is lapozható. 

És most itt elnézést kérek azoktól, akik már látták, de ez van ha az ember újságot szerkeszt, akkor oda főz, nem a blogra, illetve, első körben oda, másod körben meg a blogra... szóval, értitek, nah ..:))) 

CSOKOLÁDÉS-KÓKUSZOS MUFFIN

Hozzávalók 12 nagy muffinhoz

• 2,5 dl kókusztej
• 1 tojás
• 22 dkg liszt
• 2 teáskanál sütőpor
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 4 dkg kakaópor
• 4 dkg kókuszreszelék
• 15 dkg porcukor
• 13 + 2 dkg étcsokoládécsepp
• 12 dkg olvasztott vaj

a tetejére:

• 5 dkg étcsokoládé
• 1 dkg vaj
• a szóráshoz:

kókuszreszelék vagy kókuszcsipsz

Mély tálba ütjük a tojást, hozzáadjuk a kókusztejet, és jól elkeverjük. Belekeverjük a száraz hozzávalókat, kivéve 2 dkg csokoládécseppet. A végén kerül bele az olvasztott vaj, amellyel jól átdolgozzuk a tésztát. Muffinsütő mélyedéseit kibéleljük papírkapszlival, a tésztát két evőkanál segítségével a kapszlikba adagoljuk, megszórjuk a maradék csokoládécseppel, majd 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük. (Tűpróba!)

Miután kihűlt, gőz felett megolvasztjuk az étcsokoládét és a vajat, a muffinokat belemártjuk, és megszórjuk kókuszreszelékkel vagy kókuszcsipsszel.

(Tessék belőle kicsivel többet sütni, mert a napokban hozok valamit, ami ennek a "maradékából" készült...)

Gasztroblogok - gyűjtőoldal

Mivel az egyik gyűjtőoldal leállt, csináltam egy másikat... ha van kedvetek, jelentkezzetek be. (Már sok blogot felvettem, aki nem látja magát, írjon nekem a szepsegtar.blog@gmail.com címre a blogja urljét megadva!)

http://gasztro-blogok.blogspot.com/

és... a facebookon is van ám egy Gasztroblogok csoport klikk ide... 

Megjelent a Kifőztük 2012/4. száma ... és már letölthető

Megjelent... Gyertek, gyertek!:)

Édességek aranykönyve

Pár hete a Kifőztük és a Kossuth Kiadói Csoport közös facebook játékának ez a könyv volt a nyereménye, amit Éva nyert, a Fakanál blog tulajdonosa. Neki ezúton is gratulálok!:)

A közös játék során én, mint a Kifőztük főszerkesztője is kaptam egy példányt a könyvből, hogy kipróbáljam és írjak a tapasztalataimról.

Jöjjenek a könyvről először a "száraz tények", melyek már elárulnak róla egy-két dolgot. 

Több, mint  330 receptet tartalmaz, mindezt 704 oldalon.  1750 g, azaz több, mint másfél kiló..., sőt... majdnem két kilót nyom. Vaskos könyv, mely kemény kötésű, rengeteg színes, gyönyörű fotóval.

Megjelenése impozáns, engem külön elbűvölt, hogy arany színben pompázik, ahogy fény éri, csillog, mint egy drágakő. 

Egy ideje nem túl sűrűn vásárolok szakácskönyvet, illetve, nagyon megnézem, hogy mit veszek meg, mert túl sok volt a csalódás, az elnagyolt, slendrián fordítás, az elírt  hőfokok, a kimondhatatlan, számomra ismeretlen hozzávalók sokasága... Ezzel együtt mégis kb. 50 szakácskönyvem van, néha már méterben mérem, most például olyan 130 cm-nyi könyvnél tartok... (Ezt azért tudom, mert ekkora a polc, ahol elférnek...)

Az Édességek aranykönyvébe belelapozva, az első, hogy könnyűnek látszó, mégis nagyon impozáns desszerteket találunk benne. Van muffin, különböző díszítési ötletekkel, habcsók torták, piskóták... Pazar összefoglaló, és ahogy már írtam, gyönyörű képekkel. Szinte minden recepthez kép is tartozik. 

Ha valaki szeret sütni, átérzi, hogy milyen lehet egy ilyen könyvet megkapni, majd abban teljesen elveszni. Nem órákra, hanem napokra elveszni benne... Mert én napokig lapozgattam... egyrészt, mert a szédületesen széles körű tartalom miatt át sem lehet nézni csak úgy ripsz-ropsz... először a képek bűvöletében telt pár nap, majd megpróbáltam a képek mellett végre a tartalomra is figyelni, megnéztem a leírásokat, a hozzávalók felsorolását, a hozzávalók extraságát, azaz, én mint mezei halandó be tudom e szerezni a hozzávalókat, vagy repülőre kell ülnöm a legtöbbjük miatt, hogy valahol a nagyvilágban rájuk leljek.

Szeretek sütni és általában a hozzávalók listájából eldöntöm, hogy szeretem e majd azt a süteményt. Nagy segítség általában a kép is, itt viszont megint az jön, hogy a képen valóban az van e, amit a recept leír, vagy csak vettek egy képet, kerestek hozzá egy receptet megoldás, majd a kedves olvasó, amikor elkészíti az adott ételt, szembesül vele, hogy ez bizony egyáltalán nem olyan lett, mint a képen... Ugye, ismerős? Sajnos az...

Ez a könyv nem ilyen. 

Napok teltek el, mire megszületett, hogy mi legyen az első, amit megsütök a könyv receptjeit használva.

Először arra gondoltam, hogy pontosan követem a leírást, hogy ne rajtam múljon a siker. Amit a könyv ír, azt csinálom, semmiben nem térek el. Aztán ezt annyival módosítottam, hogy míg aa receptben sima cukor és barna cukor is szerepel, én a sima cukrot xukorra cseréltem, így az egész sütemény 7,5 dkg barna cukrot tartalmazott csupán és x dkg xukrot... 

Követtem a leírást és itt rögtön meg is kell jegyeznem, hogy imádtam, hogy a szöveg nem sortörésekkel van tördelve, hanem pici pontokkal. Valahogy ez is olyan elegáns megoldásnak tűnt. 

Összekevertem a tészta hozzávalóit, betettem a 180 fokos sütőbe, beállítottam a felhúzható sütőhőmérőmet, majd nem bírva az izgalmammal, kb. 10 percenként  benéztem a sütő ablakán, hogy  minden ok e odabent... 

Amikor elkészült, betartottam az előírt hűtési leírást, majd megkentem a csokoládészósszal és tálaltam. 

Kaptam egy nagyon finom, nagyon szaftos, rugalmas tésztát, melynek mély csokoládébarna színe és amolyan igazi sütemény illata volt. Imádtam! Szép lett, mutatós lett, finom lett, és napok múlva még az is kiderült, hogy fóliába csomagolva napokig friss marad, ha marad...:)

Kell ennél több? Naná, hogy kell... ahogy elkészült, már kerestem is a következőt, hogy mit is süssek még belőle... 

Szeretem ezt a könyvet. Csodaszép, nagyon impozáns darab. A megjelenése és a tartalma is nagyon meggyőző. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a szép könyveket, aki ajándékot keres valakinek, aki szeret sütni, aki magát szeretné meglepni vele. A szövegek érthetőek, követhetőek, a hozzávalókban szinte semmilyen extra hozzávaló nem szerepel, ha mégis, akkor abból a több, mint 330 receptből bőven keresgélhetünk még. 

Itt is köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadói Csoportnak, hogy megleptek ezzel a könyvvel!

A képeken látható süteménynek nem írom le a receptjét, csak annyit mondok róla, hogy a Édességek aranykönyvében a 258. oldalán található. Nézzétek meg, lapozzátok át valamelyik könyvesboltban, ha tehetitek, vásároljátok meg ezt a szépséget.

Remek ajándék lehet tapasztalt és tapasztalatlan sütitündérek számára és saját magunk részére is.

Játék a Kifőztük facebook oldalán - főzzél, süssél a Kifőztük receptjeiből...

Játék a Kifőztük facebook oldalán! 

Ha már sütöttél, főztél a Kifőztükben megjelent receptek bármilyikéből, most még nyerhetsz is vele... részletek a facebookon!

Gyertek, gyertek!:)

LÁNGOLÓ CSIRKETÁL

Ez csípős. Nem kicsit, nagyon. Ráadásul a képen szereplőnél elkövettem azt a hibát, hogy nem a "sima" csípőspaprika-krémet tettem bele, hanem azt, ami csilivel van megspékelve... háááát... én nem is tudtam megenni... konkrétan lángba borult a fejem is tőle... Szóval, csak óvatosan kérem a paprikakrémekkel! Ez a recept a Kifőztük 2012/2. számában jelent meg. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Lángoló csirketál

Hozzávalók 4 személyre

• 1 egész filézett csirkemell (kb. 50 dkg)
• 1 érett alma
• 1 nagyobb fej vöröshagya
• 2 nagyobb vagy 4 kisebb burgonya
• 2 nagyobb sárgarépa
• só
• bors

a páchoz:

• 2 evőkanál méz
• 2 evőkanál mustár
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál fahéj
• 1 kávéskanál reszelt szerecsendió
• 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg
• 1 evőkanál curry
• 1 evőkanál csípőspaprika-krém
• 1/2 dl olaj
• 
  
•  nagyobb sütőzacskó

A páchoz a fűszereket, a mézet és az olajat összekeverjük.
A csirkemellet négyfelé vágjuk, megmossuk, papírtörlővel megtöröljük. Megkenjük a páccal, és annyi időre, amíg a zöldséget előkészítjük, félretesszük.

A zöldséget és az almát megtisztítjuk, nagyjából egyforma darabokra vágjuk. (Az alma lehet nagyobb darabban is, mert szinte szétfő a sütés végére.) Az almát és a zöldséget a sütőzacskóba tesszük.

A zöldség tetejére rakjuk a húst, ráöntjük a pácot. Sózzuk, borsozzuk, majd lezárjuk a zacskót, jól megrázzuk, hogy mindenhova jusson a pácból. Pár helyen megszurkáljuk a zacskót, majd hőálló edénybe téve 180 fokos sütőben 35-40 percig sütjük. Ha már látszólag elkészült, kinyitjuk a sütő-zacskót, és kissé megpirítjuk az étel tetejét.

A húst a körettel tálaljuk. Ha maradt szaftja, azzal is meglocsolhatjuk.

Mindenképpen ajánlom a sütőzacskót, mert a karamellizálódó méz és a zöldség sülése közben keletkezett szaft így egyben marad a zacskóban, és nem ég bele a sütőtálba.

SZERECSENDIÓS CSIRKE

Ezt az ételt évekkel ezelőtt láttam egy főzős műsorban, és eddig ahányszor készítettem, mindig nagy sikert arattam vele. A szerecsendió mennyisége nem elírás, aki bátrabb, tegyen bele egy egész zacskónyit, az eredeti recept annyival készült.  Ez a recept a Kifőztük 2012/2. számában szerepelt. Az újság letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról.

SZERECSENDIÓS CSIRKE

Hozzávalók 4 személyre 

• 1 egész csirkemellfilé (kb. 50 dkg)
• 1 póréhagyma
• 3-4 dl tejszín
• 3-4 evőkanál reszelt szerecsendió
• só
• bors
• 2 evőkanál olaj

a körethez:

• sült krumpli vagy főtt rizs, esetleg tészta

Csíkokra vágjuk a húst, felkarikázzuk a póréhagymát. Megfuttatjuk a hagymát az olajon, majd kiszedjük az edényből, és a visszamaradt zsiradékon fehéredésig sütjük a húst. Felöntjük a tejszínnel, rátesszük a hagymát, majd sózzuk, borsozzuk, és hozzáadjuk a szerecsendiót. Jól elkeverjük, tűzálló edénybe rakjuk, lefedjük alufóliával, és 180 fokos sütőben 30-40 perc alatt készre sütjük.

Sült krumplival, esetleg főtt rizzsel vagy főtt tésztával tálaljuk.

Édességek aranykönyve - álomkönyv luxuskivitelben...

Hmmm... ha láttatok már szépet, lebilincselőt... aranykönyv... majd megmutatom, hogy ez miért is igaz rá... ráadásul, többszörösen is...

Régen vesztem így el egy könyvben... 

És már valami hűl a konyhapulton...

Hamarosan hozom... :)

Mindjárt 900.000....

Bizony...

Mindjárt megérkezik a blogra a 900.000. látogató!!!

Ha te vagy az, légy üdvözölve!:)

Legyen valami jó kis játék a mindjárt 1.000.000 letöltés tiszteletére?

Mandulás citromtorta

Ahogy a képeket elnézem, sikerült kicsit túllőni a fények felhúzásán... amolyan divatosan szétvilágított lett mind a két kép. Béna vagyok, nah, ez van. 

De, bár én béna vagyok, ez a torta meg királyság. Aki a citromot szereti... ezt imádni fogja. Könyörögve kérek mindenkit, hogy ne édesítsétek túl, ha elkészítitek, maradjon savanykás, fanyar, mert ez így jó. 

Amikor az első falatot megkóstoltam, a fejemben megszületett egy "jesszusom, de rohadt savanyú" gondolat... majd ezt az ember is megerősítette...

...aztán.. meg nem lehetett abbahagyni. 

Fanyar, nagyon citromos, mégis van valami benne, amitől az ember leül és egyik szeletet nyomja be a másik után, illetve, ha sikerül végre elcsomagolva a hűtőbe pakolni, jönnek a kis hangok, miszerint, nem kell ezt meghagyni holnapra... Aztán, ahogy elfogy, jönnek a gondolatok, hogy ezt meg kellene csinálni úgy, hogy levendulasziruppal átitatom a tésztát és leheletnyi levendulaszirupot keverek a krémhez is. Hmmm... úgyis jön a hétvége... levendulám van, citromom van, lemon curd a fagyasztóban... senki nem ment meg tőle, hogy készítsek egy ilyen cukiságot, na. 

Mandulás citromtorta

Hozzávalók 24 cm átmérőjű formához

• 5 tojás
• 20 dkg cukor
• 6 dkg keményítő
• 6 dkg liszt
• 12 dkg hámozott, darált mandula 
• 5 evőkanál tejszín
• 1 citrom leve és reszelt héja

a töltelékhez és a bevonathoz:

• 3 dl lemond curd
• 1-2 dl édes tejszín
• 1 evőkanál vaníliakivonat

a díszítéshez:

• cukrozott narancshéj
• szeletelt mandula

A tojásokat a cukorral habosra verjük (verjük, nem elég csak a kikeverés!!!!), majd hozzászitáljuk a lisztet, a keményítőt és a darált mandulát. Óvatos mozdulatokkal egyneművé keverjük a krémet. Jöhet hozzá a tejszín és a citrom reszelt héja és leve. 

Kivajazott, kilisztezett tortaformába öntjük és a 180 fokos sütőben kb. 25-30 perc alatt készre sütjük. (Tűpróba!)

Amíg a torta sül, a tejszínt felverjük, összekeverjük a lemon curdel, a vaníliakivonattal és felhasználásig a hűtőben tároljuk. 

Ha a torta megsült, a formában hagyjuk kb. fél órát hűlni, majd két lapba vágjuk. A krémmel megtöltjük és bevonjuk vele kívülről is. Megszórjuk az apró darabokra vágott cukrozott narancshéjjal és szeletelt mandulával. (A mandulát száraz serpenyőben át is piríthatjuk.)

Tálaljuk. 

És ha elkészítettétek, írjátok meg, hogy milyen lett! :)

A lemon curd elkészítése ITT szerepel. 

Lemon curd - angol citromkrém - Meyer citromból

Most, hogy már lecsengett a Meyer-citrom őrület, azaz már nem minden második blogbejegyzés erről szól, illetve, már nem is nagyon lehet sehol látni, vásárolni, szóval, most akkor hozom én is azt, ahogy én készítettem. :)

Az úgy volt, hogy találtam egy zöldségest, ahol olyan botrányosan olcsón árulták, hogy kb. 30 kilót vettem, természetesen több részletben és azt postáztam azoknak a "szegény, szerencsétlen" bloggertársaimnak, akiknél nem volt elérhető. Ők meg olyan pazar cuccokat készítettek belőle, hogy az csoda... és még jól függővé is váltak. Mert ez a citrom nem azt az ízélményt hozza, mint a sima sárga citrom. Fűszeresebb, édesebb az íze, ami emlékeztet a narancsra, de mégsem az. Savanyú, de édeskésen savanyú. Olyan felismerés volt ez kb., mint a rebarbara. Meglátni, megkóstolni, a rabjává válni egy pillanat műve volt. (A képen egyébként jól látszik, hogy a Meyer-citrom formája olyan, mint a sima citromé, a színe hasonlít a narancséra. Ha egy sima citromot és egy narancsot teszünk egymás mellé, és közéjük a Meyer-citromot, jól látszik, hogy nem annyira narancssárga, mint a narancs, de a formája egyértelműen a citrom formáját mutatja. Ami még érdekes benne, hogy rengeteg leve van. Nálam öt darabból 7,5 dl lé is összejött. A héja nagyon vékony, ahogy megfogja az ember, puha az egész gyümölcs, mint egy túlérett narancs. És még valami.. rengeteg magja van...., rengeteg.)

És akkor végre térjünk rá, hogy mi is az a lemon curd. Az angol konyha klasszikusa, amit sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint gondolnánk. Készülhet sima sárga citromból, vérnarancsból, narancsból, és ahogy most itt ez is Meyer-citromól. (Természetesen, ha nem citromból készül, akkor a neve is változik... ) Készítsétek el ezt a krémet, mert a napokban hozok hozzá egy tortát is... 

Lemond curd 

Hozzávalók

• 3 nagyobb (Meyer-)citrom (3 dl citromlével számolva)
• 3 tojás
• kb. 15 dkg (nyírfa)cukor
• 15 dkg vaj

A citromot forró víz alatt, kefével alaposan megsikáljuk. Lereszeljük a héját, és kifacsarjuk a gyümölcs levét. Ügyeljünk arra, hogy a magokból ne kerüljön közé. Ha hosszúak lennének a héjdarabok, pár pillanatra belenyomjuk a botmixert, de nem dolgozzuk egészen simára. Hozzáadjuk egyesével a tojásokat, majd a vajat és a cukrot is. Kézi habverővel folyamatosan keverve, kis lángon melegítve sűrű krémmé főzzük. Forrón jól záródó kis üvegekbe töltjük. Hűtőben 1-2 hétig tárolható.

Melegítés közben megkóstoljuk, és ha szükséges, a citrom savanyúságától függően adhatunk még kevés cukrot hozzá. A krém hagyományos citromból is elkészíthető. (Én le is fagyasztottam egy adagot, még nem tudom, hogy azt hogy bírja, de majd hozom a híreket ezzel kapcsolatban is.)

Ajándékot kaptam...

Igen, megint ajándékot kaptam. 

Gina lepett meg ezekkel a szépségekkel, azaz piros-fehér pöttyös edényfogó, az egyikbe "Szepy" van hímezve, a másikba egy gyönyörűséges pipacs. Hát, én teljesen kész voltam, amikor megláttam.

Volt még a csomagban házi tészta, amit Gina maga készített, illetve, habanero paprikakrém... és szárított paprika is. Mindkettőnek olyan illata van, hogy vegyvédelmi felszerelés nélkül garantáltan szétmarja az ember orrát is..:)))

A paprikából magokat is kaptam, úgyhogy lesz saját paprikám is, sajnos, nem itt nálam, hanem majd apunál, mert itt csak cserépben tudnám nevelni, és háááát, bevallom, hogy nem vagyok egy kitartó kertész, ha a saját virágaimról, növényeimről van szó...

Visszatérve az ajándékomra, én komolyan mondom, teljesen kész vagyok, amikor meglep valaki... Gina, nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám, hogy megleptél ezekkel a gyönyörűséges dolgokkal, amibe a saját kezed munkáját is belerejtetted. 

Köszönöm!:)

(meghatódott szepy smiley...)

NARANCSOS-CSIRKÉS SAVANYÚ KÁPOSZTA

Ez a recept, vagy inkább ötlet a Kifőztük 2012/3. számában jelent meg. Az újság, sok más remek recepttel együtt letölthető a www.kifoztuk.hu oldalról. 

Ez az étel a mi van a hűtőben csapásvonalon elindulva készült, és mint ezek általában, remek lett! A káposztát érdemes előre elkészíteni és egy éjszakát állni hagyni, hogy az ízek jól összeérjenek. 

Narancsos-csirkés savanyú káposzta

Hozzávalók 2 személyre

• 30-40 dkg csirkemell
• 1 narancs
• só
• bors

a savanyúkáposzta-salátához:

• 30 dkg savanyú káposzta
• 1 narancs
• 1 lila hagyma
• 1/2 dl olíva olaj
• bors

a tálaláshoz:

• lila hagyma
• frissen darált bors (elhagyható)

A savanyúkáposzta-salátához először kifilézzük a narancsot: a héját késsel eltávolítjuk úgy, hogy a lehető legkevesebb fehér hártya maradjon rajta. A narancshúst a hártyák közül kivágjuk, a megmaradt gyümölcs levét kinyomjuk és felfogjuk. A gyümölcslét elkeverjük az olajjal. A lila hagymát felszeleteljük, és a narancshússal együtt a káposztához adjuk. Meglocsoljuk az olajos lével, megszórjuk borssal, és átforgatjuk a salátát. Hűtőben lefedve pihentetjük. Minél tovább áll, annál finomabb, de akár azonnal is fogyasztható.

A megmosott húst vékony szeletekre vágjuk. A narancsot a húshoz is kifilézzük, a levét szintén felfogjuk. Ebben a narancslében sütjük majd a húst, ezért igyekezzünk minél több lét felfogni, illetve kinyomni a narancsból. A húst lehetőleg teflon vagy kerámia bevonatos edényben zsiradék nélkül megpirítjuk, majd amikor mindkét oldala átsült, hozzáadjuk a narancs levét és húsát. Pár percig pároljuk a húst a gyümölccsel, miközben a narancs karamellizálódik.

A káposztasalátával tálaljuk, lila hagymát szeletelünk hozzá, és megszórhatjuk frissen darált borssal.

Jááááááték, gyertek!:)

Ma két játék is elérhető a Kifőztük oldalán... Gyertek!:)

Katt a képekre...

Jáááááááték! Gyertek, gyertek!:)

Majdnem elfelejtettem... , hogy a szülinapi bulink most több napig tart... ugyanis, naponta lesz játék, naponta lehet nyerni valamit... Ma ezt a könyvet...

Gyertek, katt a képre!

Jó játékot!:)

Már kétéves a Kifőztük!

Közel két éve, azaz pontosan 2010. március 9-én éjfélkor megnyitottuk az addig csak egy visszaszámlálóval ellátott oldalunkat, a www.kifoztuk.hu-t. 

Akkora sikere volt, hogy szinte azonnal össze is omlott a rendszer, lefagyott az oldal, mi (szerkesztők) csak ültünk a gépeink előtt, szerte az országban, világban, és csak reméltük, hogy reggelre rendeződik minden. Nem rendeződött, sőt... aznap lefagyott a szerver, szó szerint óráról órára egyre nagyobb volt az érdeklődés, akkora volt a roham, hogy mi általában be sem tudtunk lépni az oldalra.

Rengeteg kedves üzenet érkezett és mi csak vigyorogtunk, vigyorogtunk és vigyorogtunk napokig. 

Sok munka volt mögöttünk, akkor már több, mint egy hónapja csendben készülődtünk. Kitaláltuk, megterveztük, hogy milyen legyen, meghatároztuk az alappilléreket, hogy mit is szeretnénk, hogy miben leszünk mi mások... 

Amikor elindult a Kifőztük azt írtam, hogy terveink szerint havonta jelenünk majd meg. Azóta 25 újságunk, és négy különszámunk látott napvilágot. Két adománygyűjtésen vagyunk túl, és februárban a Kifőztük kivonata megjelent nyomtatásban is, a Népszabadság gasztro-mellékleteként. 

Bár, nem szokás, vagy nem ildomos magunkat dicsérni, de most nem leszek álszerény és leírom, hogy rengeteget fejlődtünk, és fejlődünk. Egyre több recepttel jelentkezünk, hogy a mindenkori borajánlónkról, Ceffa gyönyörű virágcsodáiról vagy Levendulalány kreatív ötleteiről ne is beszéljek.  

Így visszatekintve, hálás vagyok a sorsnak, hogy valamikor 2010. január végén eszembe jutott, hogy készítsünk valamit.., valamit, ami még nem volt... "csináljunk" egy újságot... És  ezzel az ötlettel megkerestem néhány, számomra fontos bloggert... majd 2010. március 9-én éjfélkor elindult a Kifőztük gasztromagazin... 

Boldog születésnapot kívánok magunknak, és további sok-sok jó receptet mindenkinek, aki az olvasónk! 

Köszönjük!