Gyermekkorom nagy kedvence, persze nem a menzás változata. Finom, enyhén savanykás, édeskés finomság. Sokszor magában ettem, hidegen. Szokták tört krumplival, fasírttal, de magában, hidegen az igazi. Legalábbis nekem. Egyszerű, gyors, finom.
Hozzávalók (4 személyre):
60 dkg sóska
6 evőkanál cukor
1 púpozott evőkanál finomliszt
2,5 dl tej
1 dl étolaj
Elkészítése:
A legfontosabb, hogy a sóskát alaposan megmossuk. Olyan dal nincs, hogy "sóskát eszek, ropog a fogam alatt...". Váltott vízben megmossuk tehát, majd leszárazzuk. Ha gyenge a sóska, akkor nem kell foglalkozni a szárával, de ha már öregebb, akkor szabadítsuk meg azért tőle. Mivel nagy a térfogata, nagyobb edényt vegyünk elő hozzá. Melegítsük meg az olajat, majd szórjuk rá a sóskát, de óvatosan, mert nagyon fröcsög. Sózzuk, majd fedő alatt, többször kevergetve 5-10 percig főzzük, míg szépen összeesik és megpuhul. Megszórjuk a liszttel, elkeverjük, minél ügyesebben, hogy ne legyen csomós, majd felöntjük a tejjel, rászórjuk a cukrot és kiforraljuk. Érdemes megkóstolni, mert ízlése válogatja, hogy ki mennyire szereti édesen vagy savanyúbban.
Készen is van. Fogyasztható. Akár magában melegen, hidegen, akár főtt krumpli és fasírt mellé, vagy csak krumplival.
