Új év, új kihívás. Addig, amíg nem készítettem és kóstoltam meg ezt a krémet, addig azt hittem, hogy a legfinomabb csokitorta krémje a legfinomabb. De elkészítettem és megkóstoltam. Rájöttem, hogy ez a legfinomabb csokikrém a világon. Hosszas tervezgetés előzte meg ennek a tortának az elkészítését és kézügyességemhez mérten elégedett lettem az eredménnyel. Az biztos, hogy ez a tejszínes csokikrém, ami "úri körökben" ganache névre hallgat, csodálatos. Leírhatatlan az állaga, elképesztő az íze. Akik kóstolták már azok tudják miről beszélek, akik nem, javaslom, hogy próbálják ki. Kicsit macerás ugyan, de mindenért kárpótol a végeredmény. Sokat segített a torta elkészítésében egy kiváló tortás blog, ahol nagyon sok ötletet kaptam. A motívumok miatt remélem, hogy a kalocsai motívum-szakértők nem küldenek melegebb égtájakra, de annyi bizonyos, hogy nagyon igyekeztem, hogy autentikus legyen a díszítés. Van néhány személyes emlékképem is erről a szép motívumról, de az tény, hogy nem vagyok egy népi iparművész. Szóval ganache-ra és díszítésre fel!
Hozzávalók (25 cm-es tortához):
Piskóta:
8 egész tojás
8 evőkanál cukor
8 evőkanál liszt
7 evőkanál habtejszín
1 evőkanál étolaj
1 zacskó sütőpor
csipet só
Ganache (tejszínes csokoládékrém):
40 dkg étcsokoládé
20 dkg tejcsokoládé
6 zacskó vaníliás cukor
6 dl habtejszín
Bevonáshoz és díszítéshez:
50 dkg marcipánmassza
piros, sárga, zöld és kék ételfesték
színes cukormáz íróka
Elkészítése:
A biztos eredmény érdekében a krémet előző nap el kell kezdeni. Ez azt jelenti, hogy egy megfelelő méretű tálba tördeljük a csokoládét. A tejcsokival és a vaníliás cukorral állítjuk be az édességét a krémnek (aki kevésbé édesen szereti kevesebb tejcsokit és vaníliás cukrot használjon), így ezt figyelembe kell venni, mert később már nem változtatható a dolog. A habtejszínt egy edényben feltesszük a tűzre és alaposan felmelegítjük, de nem forraljuk fel. Akkor jó a hőmérséklete, amikor már eléggé meleg annyira, hogy a csoki elolvadjon benne. Nincs ugyan ételhőmérőm, de szerintem olyan 80 °C bőven elég meleg. Azért nem szabad felforralni, mert nem lehet majd később felverni a tejszínt. Tehát, ha elég meleg a tejszín, akkor a tálban összetört csokira öntjük és egy megfelelő eszköz segítségével szépen lassan összekeverjük. A kevergetés addig tart, amíg az összes csoki teljesen felolvad és egy szép, homogén anyagot kapunk. Ezt a tejszínben felolvadt csokit aztán hagyjuk teljesen kihűlni, időnként átkeverve, hogy ne bőrösödjön meg. Ha kihűlt, akkor a hűtőszekrénybe tesszük, hogy teljesen lehűljön. Érdemes előző este ezt a dolgot elvégezni, így másnap reggel lehet is folytatni.
A másnapi folytatás annyit tesz, hogy a teljesen lehűlt alapot robotgéppel felverjük úgy, mintha a sima tejszínhabot vernénk fel. Addig verjük, míg a sűrűn folyós csokis tejszínkrémünk átalakul egy habos csokis tejszínkrémmé. Vigyázzunk, nehogy túlverjük. Ha a krém állaga megváltozott, akkor ezzel el is készültünk. Felhasználásig tegyük vissza a krémet a hűtőbe.
Következhet a piskóta. Ez egy hagyományos, egyszerű piskóta. A tojásokat elválasztjuk, a fehérjét csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgáját a cukorral fehéredésig verjük, majd beleszórjuk a cukrot, a lisztet, a sütőport, belecsorgatjuk az olajat és a tejszínt (tejszín helyett készíthetjük tejjel, de víz is megteszi). A két alapot összeforgatjuk, majd tortaformába tesszük (esetemben 25 cm-es -kölcsönzött- szilikon formába) és az előmelegített sütőben 160 °C-on (gázon közepes fokozat) 30 perc alatt készre (tűpróbáig) sütjük.
A kész piskótát a formából rácsra borítjuk és hagyjuk, míg teljesen kihűl.
Míg a tészta hűl, addig kartonból vágjunk a torta aljánál pár centiméterrel nagyobb kartont, amít fedjünk be alufóliával, ez fog tortánk alapjául szolgálni, ezzel lesz könnyű mozgatni.
Ha a piskóta kihűlt, akkor egy megfelelően éles és hosszú pengéjű késsel három részre vágjuk.
Ha nagyon púpos lenne, akkor fejjel lefelé kezdjük el a rétegezést, hogy a púpot eltüntethessük. Először leteszünk az alufóliázott kartonunkra egy szint piskótát, megkenjük a krémmel, rátesszük a következő lapot, megint megkenjük, végül rátesszük a harmadik lapot is. Úgy töltsük meg a tortát, hogy maradjon annyi krém, hogy körben kívülről szépen bevonhassuk a tortánkat. Ha megtöltöttük és kívülről is bevontuk a krémmel, akkor jön az egyik legnehezebb mutatvány, a marcipános fedés.
A marcipánmasszát gyúrjuk át, majd nyújtsuk ki. Én egy konyharuhára fektetett sütőpapíron nyújtottam ki úgy, hogy egy kevés étkezési keményítőt szórtam a papírra, hogy ne ragadjon oda a marcipán a papírhoz. Kalkuláljuk a nyújtási méretbe a torta nagyságát (átmérőjét és magasságát), nehogy kicsi legyen, mert sokkal macerásabb pótolni, ha kicsi, mint levágni a felesleget.
Ha kellő méretűre nyújtottuk a marcipánt, akkor a papírral felemeljük, egy határozott mozdulattal ráfektetjük a tortára, lehúzzuk a papírt, majd szépen elegyengetjük, eligazgatjuk, elsimítgatjuk a tetejét. Innen már minden a kézügyességünkön múlik.
Ha készen vagyunk idáig, akkor tegyük újra hűtőbe, hogy a krém nehogy nagyon ellágyuljon.
Míg visszahűl, készítsük elő az ételfestékeket. Én kis üvegpoharakba töltöttem és kevertem ki a színeket, mert így jól látható volt. Az ételfestéken kívül a Dr. Oetker színes cukormáz dekor tollat használtam, illetve ételfestéket gyúrtam össze natúr marcipán masszával -a leeső, felesleges darabokat felhasználva-. Koncepcióm szerint sima festés és "3 D" motívumok is kerültek a tortára, ezért készítettem elő ennyi színes dolgot a díszítéshez.
Kezdődhet a díszítés. Mivel nem vagyok egy népi iparművész, így papíron előre lerajzoltam a motívumokat, hátha segít. Segített azért, bár egy rajztanfolyam többet dobott volna a dolgon... A díszítést kreativitásunknak megfelelően hajtsuk végre és készen vagyunk. Én a színezett marcipánmasszából készítettem kis kék virágokat, a torta oldalára kis golyócskákat raktam körben, a virágok vegyesen írókával és ecsettel készültek
