Soha nem ettem még csicsókát. A növényt láttam már, de a gumóját, amit meg lehet enni még nem. Annak idején dédmamától hallottam róla, így feltételezem, hogy ez is az "elfeledett" zöldségek kategóriájába tartozik és méltánytalanul mellőzve van.
Kaptam azonban néhány gumót és megörültem, hogy kipróbálhatom. A csicsóka rendkívül egészséges.
Az őszirózsafélék családjába tartozó gumós, évelő gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába.
Közeli rokonságban áll a napraforgóval.
Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a
csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval
később, augusztus elején nyílnak. A növény szára, (azonos talajviszonyok
között), a napraforgóénál vékonyabb, és magasabb, akár 3 m magasra is
megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével
szaporítják.
A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok
felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés
kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben.
Ezt a nálunk méltánytalanul mellőzött gumós zöldséget a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják.
Csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál.
Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle
szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixital készíthető – naranccsal,
citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek, és
kelbimbóhoz, csirkéhez adják (forrás és további adatok: wikipédia).
Én egy egyszerű ételt készítettem belőle, hogy rögtön első alkalommal sikerélményem legyen. Érdemes kipróbálni, mert változatosabbá és egészségesebbé tehető az étkezésünk általa.
Hozzávalók (a nyersanyag mennyiség személyenként számolva):
A natúrszelethez és mártáshoz:
2 szelet sertés karaj
1 evőkanál petrezselyemzöld
1 dl zsíros tejszín
só, bors
étolaj, vaj
A csicsókafasírthoz:
2 közepes darab csicsóka
finomliszt
tojás
1 gerezd fokhagyma
só, bors
1 evőkanál petrezselyemzöld
néhány szem koriander mag
A hercegnő burgonyához:
2 közepes darab krumpli
1 tojás sárgája
só, reszelt szerecsendió
A kis halmokat ezt követően toljuk be a 200 °C-ra előmelegített sütőbe és süssük szép pirosra pár perc alatt.
A natúrszelethez ízlésünk szerinti vastagságúra szeleteljük fel a húst, majd klopfoljuk ki és egy serpenyőben olaj és vaj keverékén hirtelen süssük meg mindkét oldalát. Sütés közben sózzuk, borsozzuk. Néhány perc alatt elkészül.
A kész hússzeleteket szedjük ki, majd a serpenyőbe öntsük bele a tejszínt, szórjuk rá a petrezselyem zöldjét, sózzuk, borsozzuk és forraljuk mártás sűrűségűre néhány perc alatt.
Tálaláskor tegyük a csicsókafasírt és a hercegnő burgonya mellé a natúrszeletet, amit locsoljunk meg tejszínes mártással.
Érdemes kipróbálni.