Flódni (flóden)

A flódni egy hagyományos zsidó sütemény, amely almás-diós-mákos töltelékkel készül, amelyek pozsonyi tészta lapok közé vannak rétegezve, de az alma helyett kerülhet bele meggy is. Ez is, mint minden recept, illetve minden étel, háztartásonként eltérően készül, így nem tudtam eldönteni, hogy melyik recept az eredeti, így ismét az empíriához fordultam és megalkottam a saját verziómat. Azt kell mondjam, hogy nagyon finom lett. Nem mondom, hogy ez a legegyszerűbb sütemény, de azért nem is annyira bonyolult, hogy akár kezdő konyhatündérek is belevágjanak. Kiváló alternatíva a közeledő karácsonyi asztalra.

Hozzávalók és elkészítése:

A pozsonyi kifli tésztáját vettem alapul, ami egy nagyon jól bevált recept és a blogon itt már megtalálható. A kész tésztát négy részre vesszük, majd az alábbi töltelékkel töltjük meg:

Mákos töltelék:

30 dkg darált mák

15 dkg cukor

3,5 dl víz

ízlés szerint reszelt citromhéj

A vízből és a cukorból szirupot főzünk, majd beleszórjuk a mákot, összeforgatjuk és hagyjuk kihűlni.

Diós töltelék:

30 dkg darált dió

15 dkg cukor

3,5 dl víz

Ugyan úgy járunk el, mint a mákos tölteléknél.

Meggytöltelék:

70 dkg meggybefőtt (levével együtt mérve, ez két üveg befőttet jelent)

10 dkg cukor (befőtt függvényében, ne legyen túl édes)

3 evőkanál étkezési keményítő

3 evőkanál folyadék (a befőtt leve, vagy víz)

nagy csipet fahéj

A befőttet feltesszük a tűzre, ha felfőtt, akkor az étkezési keményítőt elkeverjük a folyadékkal és bekötjük. Az eredmény egy sűrűn folyós állagú meggyes alap.

Ha a töltelékek elkészültek és a tészta is rendelkezésre áll, akkor kezdődhet a sütemény összeállítása és sütése. A sütőt légkeveréssel állítsuk 180 °C-ra (gázon nagyobb fokozaton) és hagyjuk felmelegedni.

A kész tésztát osszuk négy részre. Nyújtsuk ki az egyes darabokat gáztepsi méretűre. A tepsi aljába sütőpapírt teszünk, mehet rá az egyik kinyújtott lap. Ezen szépen elkenjük a diós tölteléket. Befedjük a második lappal, majd mehet rá a mákos töltelék. Jöhet a harmadik kinyújtott lap, amire rásimítjuk a meggyes tölteléket és a tetejére mehet a negyedik tészta.

Minden rétegnél kicsit meglapogatjuk a süteményt, hogy a rétegek összeérjenek a tésztával.

Ha összeálltak a rétegek, akkor a tetejét megkenjük egy felvert tojással, majd betoljuk a sütőbe, ahol 25-30 perc alatt készre sütjük.

Hagyjuk teljesen kihűlni, majd tetszőleges, nagyjából 6*5 cm-es darabokra felvágjuk és fogyaszthatjuk is.

Nagyon finom!

 

Pávaszem, Macskaszem

Azt hiszem, hogy revideálnom kell a diós sütikkel kapcsolatos véleményemet. Van olyan diós süti, amit szeretek. Ez az a süti. Nagyon kellemesen lágy, puha, vékony tészta, finom meggy és tojásfehérjével megfogott darált dió. Tökéletes állag és íz. Persze azért egy apró módosítást végeztem a recepten, ami egyik kedvenc bloggeremtől, Barbitól származik. Már kinéztem a következő sütit a blogjáról, a karamellás hatlapos finomságot. Már alig várom, hogy megsüssem...

De most pávaszem, vagy macskaszem, kinek mi. A neve mindegy is.

Az eredeti recept a blogról:

"Hozzávalók a tésztához:

• 300 g finomliszt
• 4 tojássárgája
• 140 g vaj
• 10 g élesztő
• fél dl/50 ml tej
• 1 evőkanál cukor
• tejföl a tészta kenéséhez

Hozzávalók a töltelékhez:

• 200 g dió darálva
• 200 g cukor
• 4 tojásfehérje
• sárgabarack lekvár
• magozott meggy
• kevés zsemlemorzsa

 Elkészítés:

1. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, a közepébe kis fészket igazítunk, belemorzsoljuk az élesztőt, rászórjuk a cukrot és meleg tejjel felöntjük. Hagyjuk felfutni.
2. Mikor felfutott az élesztő hozzáadjuk a tojássárgákat és tésztát gyúrunk.
3. Ha bírjuk akkor 3 részre vesszük és 3 lapot nyújtunk, nekem csak kettő sikerült.
4. A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
5. A téglalap alakúra nyújtott tészták két hosszabbik oldalát egy csíkban megszórjuk zsemlemorzsával, majd egy sor meggyet teszünk rá és mindkét oldalon feltekerjük pár centire.
6. A középen maradt sávot megkenjük lekvárral majd ráhalmozzuk a diós-habos krém felét vagy egyharmadát. Attól függően, hogy hány lapot nyújtunk.
7. A krémet a következőképpen készítjük.
8. A tojásfehérjéket a cukor szakaszos adagolásával kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a darált diót.
9. Végül a tészta két szélét megkenjük tejföllel.
   180 fokon aranyszínűre sütjük.
10. Ha kihűlt szeleteljük, porcukorral tálaljuk."

És a néhány apró változtatás, amit eszközöltem, valamint néhány ötlet:

1. Én nem kentem meg a tésztát baracklekvárral.
2. Meggybefőttet használtam a levével együtt (egy egész üveggel), amit két evőkanál étkezési keményítő segítségével bekötöttem, így egy nagyon finom, lekvár állagú kocsonyás anyag és meggy keverékét tettem a sütemény szélébe.
3. Én három süteményt sütöttem, az egyes lapokat kb 35*25 cm nagyságúra nyújtottam.
4. Miden egyes lapot sütés előtt a tepsin kell összeállítani a biztonság kedvéért, a sütési idő nagyjából 15 perc a megadott hőfokon, mikor a tejfölnek kezd szép színe lenni, akkor már biztosan megsült.
5. A kész süteményt ízlés szerint szeleteljük, én vékonyabb szeleteket vágtam.

Nagyon finom és egyszerűen elkészíthető sütemény, mindenkit buzdítok, hogy próbálja ki!

Majomkenyér

... vagy mogyorós aszaltgyümölcs-kocka sütés nélkül, vagy izé. Nem is tudom mi ez pontosan. Leginkább egy energiaszeletre hasonlít, eléggé tömény, így nem kell belőle sokat enni. Tipikusan az a dolog, ami akkor kell, ha valami édességre vágyunk hirtelen. Rám nem annyira jellemző módon pedig még egészségesnek is mondható, hiszen magvak, gyümölcsök vannak benne, cukor helyett pedig méz.

Erre a receptre Barbi oldalán akadtam, több más finomság mellett.

Az eredeti recept a blogról:

"Hozzávalók:

• 250 g dió
• 200 g török mogyoró
• 200 g magozott aszalt datolya
• 150 g aszalt szilva
• 2 evőkanál akácméz
• 1 evőkanál kakaópor
• csipet só
• 1-2 kanál tej (paleozóknak kókusztej) az összeállításhoz
• kakaó és porcukor (paleozóknak darált xilit) a tetejére

  Elkészítés:

1. A mogyorót forró serpenyőben pirítsuk meg, míg a héja felpattogzik, majd konyharuhába csomagolva dörzsöljük addig míg a héj leválik. Nem baj, ha egy kevés rajtamarad.
2. Csak kis adagokban dolgozzunk, mert az aprítógép motorját könnyen leégethetjük, ez történt velem is! Megpróbálom úgy írni, hogy ez nálatok ne következhessen be.
3. Az aszalványokat a mézet és sót késes aprítóban krémesre daráljuk le. Ezt elvileg bírja a daráló.
4. Aztán külön a diót és külön a mogyorót, szakaszosan, viszonylag krémesre aprítjuk, többször megállítva a darálót és fakanállal rásegítve, az edény oldaláról letolva a felragadt darálmányt.
5. A többi hozzávalóval (én kézzel dolgoztam) összekeverjük és annyi tejjel lazítjuk, hogy formázható masszát kapjunk.
6. Kóstoljuk meg és, ha szeretnénk édesebbre akkor még lehet bele őrölt xilitet vagy a nem paleozóknak sima porcukrot.
7. Folpackkal bélelt műanyag fedeles dobozba simítjuk, a tetejét kakaós porcukorral megszórjuk és hűtőbe tesszük pár órára dermedésig.
8. Tetszés szerint vágjuk, nagyon finom!" 

 

"Természetesen" apró módosítás történt a recepten. Ez pedig, hogy én nem igazán szeretem a datolyát, így aszalt füge került bele. Kicsit furcsa érzés az apró fügemagok ropogása fogyasztás közben, de az íze finom így is. 

Barbi írta, hogy milyen módon aprította a hozzávalókat. A dióbelet és a mogyorót egyszerű diódarálón is ledarálhatjuk (én nagyobb lyukú darálón tettem mindezt), az aszalványokat pedig húsdarálón leküldhetjük. Ezt követően már csak össze kell állítani.

A recept mogyorót ír. Nekem volt darabos mogyoróvajam a hűtőben, így az került bele. Egy macerával kevesebb volt...

Én háromszögeket vágtam, de ez tényleg ízlés dolga. Mint az is, hogy megporcukrozzuk-e a tetejét. Én nem tettem, mert elég édes volt.

Jó kísérletezést, érdemes kipróbálni, mert nem egy megszokott módja az édesség iránti vágyunk leküzdésének...

Pozsonyi kifli és mákos patkó

Karácsonykor sikerült betankolni mákból és dióból, így bőven akadt a kamrában. Először egy egyszerű bögrés mákosra gondoltam, de eszembe jutott a pozsonyi kifli. Ez ugyan diótöltelékkel készül, de ugyan abból a tésztából lehet mákos patkót is készíteni, így erre a süteményre esett a választásom.

Nem mondom, hogy egyszerű elkészíteni, de annyira nem is bonyolult, inkább az időt kell rászánni.

Hozzávalók:

Tésztához:

50 dkg finomliszt

25 dkg margarin

2 tojás

5 dkg cukor

1 csomag szárított élesztő (mert éppen ez volt a kamrában, friss élesztőből 2 dkg-ra van szükség)

1-2 dl tej

csipet só

Töltelékhez:

diótöltelék: 30 dkg darált dió, 20 dkg cukor, 2 dl víz, ízlés szerint mazsola

máktöltelék: 30 dkg darált mák, 20 dkg cukor, 2 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor, 5 dkg búzadara, ízlés szerint egy citrom lereszelt héja

Kenéshez: 2 tojás

Elkészítése:

Kezdjük a töltelék elkészítésével, mert hidegen kell majd felhasználni.

Mind a két töltelék ugyan úgy készül. A cukorral felforraljuk a folyadékot, majd mehet be a többi hozzávaló. Alaposan elkeverjük és hagyjuk hűlni.

1 dl tejet meglangyosítjuk a cukorral, majd a szárított élesztőt beleszórjuk (vagy a frisset belemorzsoljuk) és hagyjuk, hogy beinduljon. A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, majd hozzáadjuk az elhabart tojásokat, a csipet sót, majd a felfuttatott élesztőt.

Megdagasztjuk a tésztát. A tejet nem kell mindet egyszerre hozzáadni, mert a liszt eltérő minősége miatt van, hogy kevesebb, de előfordul, hogy több kell hozzá. Dagasztás közben adagoljuk tehát a tejet. A tésztának rugalmasnak kell lennie. Ne legyen túl puha a tészta, mert sütésnél nagyobb hajlandósága lesz arra, hogy kirepedjen. A bedagasztott tésztát egy fél órát pihentetjük hideg helyen. Nem kell keleszteni.

Fél óra múlva, amikor a tészta kipihente magát, 4 dkg-os egyforma darabokat csípünk le belőle. Egy ekkora adag tésztából 30 darab kis golyó jön ki nagyságrendileg.

A tésztagolyócskáinkat ellapogatjuk, majd oválisra nyújtjuk. A töltelékből hosszúkás formát mintázunk, majd a tészta egyik oldalára tesszük, egészen a szélére. Vigyázzunk, nehogy túl sok tölteléket tegyünk bele, mert ettől is repedhet majd sütéskor. 2-3 dkg töltelék kerüljön egy tésztába.

Tehát a töltelékre ráhajtjuk a tésztát, majd szorosan felcsavarjuk. A felcsavart megtöltött tésztát aztán a deszkán hengergetjük kicsit, hogy szép szivar alakú legyen. Pozsonyi kifli esetében kifli alakúra formázzuk ezt a szivarkát, a mákos patkó esetén pedig patkó alakúra. Próbáljuk meg a formázást úgy elvégezni, hogy amikor majd tepsire kerül a tészta, akkor az "illesztési vonal" alulra kerüljön.

A kész süteményeket sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, majd mindegyiket megkenjük a kenéshez félretett és szétválasztott tojások sárgájával. A tojássárgával megkent süteményeket azután 20 percre berakjuk a hűtőbe (vagy a hideg kamrába), hagyjuk, hogy szépen megszikkadjon a kenés.

Ha eltelt a 20 perc, akkor kivesszük a hűtőből, majd megkenjük a kenéshez félretett és szétválasztott tojások fehérjével, amit gyengéden verjünk fel előtte.

Ismét hagyjuk 10 percig pihenni, de már nem kell hidegre tenni.

Közben a sütőt kapcsoljuk be és légkeverésen melegítsük elő 160 °C-ra (gázon közepes hőfok).

10 perc múlva toljuk a süteményt a meleg sütőbe, ahol 25 perc alatt szép barnára sütjük. Mielőtt betesszük a sütőbe, ne felejtsük el az oldalát sűrűn megszurkálni egy fogpiszkálóval, a repedést megelőzendő.

A kész süteményeket hagyjuk langyosra hűlni és fogyaszthatjuk is.

Diós-csokis keksz

Megint egy keksz. Most éppen diós-csokis. A következő rizses keksz lesz, puffasztott rizzsel. Egyszerűen és gyorsan elkészíthető, tényleg nagyon hamar elkészül és ez is, mint a többi keksz, sokáig eltartható.

Hozzávalók:

2 dl cukor

2 dl barnacukor

2 db tojás

1 dl margarin

4,5 dl liszt

2 dl darált dió

10 dkg apróra tört étcsoki

1 zacskó vaníliás cukor

1 teáskanál sütőpor

1/2 teáskanál só

Elkészítése:

A hozzávalókat összegyúrjuk, beledaraboljuk a csokit. Diónyi darabokat veszünk ki a tésztából, amit sütőpapírral bélelt tepsire rakunk, majd egy kicsit ellapogatjuk és a 180 °C-ra előmelegített légkeveréses sütőbe toljuk, ahol 10 perc alatt világos barnára sütjük. Miután kiszedtük a sütőből várunk pár percet, majd felszedjük a papírról. Ha teljesen kihűlt, akkor kekszes dobozba tesszük, ahol sokáig eltartható.

Somlói galuska

Alapvetően az a problémám egy jó ideje a cukrászdai süteményekkel, hogy -tisztelet a kivételnek- a növényi habbal és egyéb mű dologgal teljesen elveszik az igazi ízüket. Többször, sőt, egy ideje már egyfolytában csak csalódás ér a puncsszelet, a rigójancsi, vagy éppen a somlói galuska miatt. Értem én, hogy olcsóbb mű dolgokat használni, de az élvezeti értékük így egyenlő lesz a nullával (és nem arról beszélek, ha valakinek a diabétesze miatt van szüksége arra, hogy ne legyen benne cukor, vagy a laktózérzékenysége miatt, hogy ne legyen benne tejszín). Amibe kell az a dolog, amitől jó lesz, abba kell, alapesetben. Emlékszem például, hogy gyerekkoromban külön gép volt, amiből úgy jött a tejszínhab, mint a fagyi. Nem mondom, mivel nem vagyok cukrász és csak lelkes amatőrként foglalkozok a dologgal, hogy a példának okáért most éppen a somlóim olyan, amilyen a nagykönyvben le van írva. Biztosan nem olyan. Az igazi receptet sem tudom, mert annyi verzió van már, hogy nem lehet eldönteni, hogy melyik az igaz (tankönyvem meg nincs hozzá). Így ízemlékekből készült ez a sütemény, de azt gondolom, hogy így is finomabb a rossz, drága pénzen vásárolt cukrászdai társánál, amiből kispórolták a hozzávalókat.

Hozzávalók:

Tésztához:

5 tojás

5 kanál cukor

5 kanál liszt

1 evőkanál étolaj

4 evőkanál tej

1 zacskó sütőpor

csipet só

Vaníliás öntethez:

1 zacskó vaníliás pudingpor

7 dl tej

5 evőkanál cukor

1 evőkanál vanília kivonat

Csokiszószhoz:

5 evőkanál cukor

2 evőkanál kakaópor

1 teáskanál keményítő

2 dl tej

valamint: 2 marék dió (kb 5-6 dkg), ízlés szerint rumba áztatott mazsola, a fogyasztáshoz 2,5 dl habtejszín és 2 evőkanál porcukor

Elkészítése:

Kezdjünk a piskótával. A sütőt kapcsoljuk be, hogy felmelegedjen, 160 °C-ra, légkeverésen (gázon közepes fokozat). A tojásokat elválasztjuk, a fehérjét csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgáját a cukorral fehéredésig verjük, majd beletesszük a lisztet, a sütőport, az olajat a tejet. Ebbe a masszába aztán beleforgatjuk a felvert fehérjét és sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, majd kb 12 perc alatt megsütjük (tűpróbáig). A kész piskótát hagyjuk hűlni, majd a papírt lehúzzuk róla és egyforma darabokra (kb 2,5x2,5 cm-es darabok) felvágjuk.

A vaníliás pudingot a cukorral a tejjel és a vaníliával megfőzzük, majd hagyjuk kihűlni.

A csokiszósz hozzávalóit elkeverjük, majd feltesszük a tűzre és főzzük pár percig, amíg sűrűsödni kezd, majd hagyjuk kihűlni.

A diót száraz serpenyőben megpirítjuk és durvára összevágjuk.

Ha az ízlésünk úgy kívánja, akkor a mazsolát rumba áztatjuk.

Kezdődhet a sütemény összeállítása.

Ha van, akkor érdemes egy üveg tálban összeállítani, mert jól mutat benne. Ha nincs, akkor mindegy, hogy milyen az edény, csak megfelelő méretű legyen.

A csokiszószból locsolunk az edény aljára, majd a piskóta 1/4-ét rászórjuk. Megszórjuk a vágott dióval (és mazsolával), meglocsolgatjuk a vaníliás krémmel, majd a csokiszósszal és kezdjük előröl az egészet. Úgy osszuk be a hozzávalókat, hogy minden réteg egyenletesen kapjon minden hozzávalóból. A lényeg, hogy a tetejére vaníliás krém kerüljön, amit csokiszósszal locsolgassunk meg.

Ha készen van a rétegezés, akkor mehet a hűtőbe, hogy áthűljön egyben az egész.

Tálaláskor kanállal szedünk a tálból, majd felvert tejszínnel díszítjük.

Bejgli

Több évig tartó sikertelen próbálkozás után, amikor lapos, repedt és egyéb problémával küzdő bejglik kerültek ki a kezem alól, végre rátaláltam. Tavaly sütöttem meg először, csak akkor még nem dokumentáltam. Most viszont igen. Így itt a bizonyíték, hogy létezik jó bejgli recept, amit ha megsüt az ember, akkor az eredmény nem lesz lapos, nem reped meg és nem küzd egyéb szépészeti és ízbeli problémával. A recept Limara oldaláról való, így azt külön nem írom le, csak azt a néhány apró trükköt, amit én követtem el a sütés közben.

Én a tészta egyik feléből mákos, a másik feléből diós töltelékkel sütöttem, így a töltelék mennyiségét így kell értelmezni, ha valaki ugyan így tesz. Annyit csináltam még a töltelékkel, hogy a dióshoz, amikor kihűt, akkor hozzákevertem 10 dkg sárgabaracklekvárt (csak az íze miatt). A mákoshoz pedig, amikor elkentem a tölteléket a kinyújtott tésztán, akkor megkentem pár kanál saját készítésű cseresznyelekvárral, csak a pikantéria kedvéért (meggylekvár pont olyan jó lett volna, de akár szilvalekvárral is el tudom képzelni). Annyi még, hogy én egészen vékonyra nyújtottam a tésztát, olyan 3 mm-re, de ez pusztán ízlés dolga.

közepére került a cseresznyelekvár

a tojássárgát hagyni kell száradni

szépen megszáradt a sárgája

a megszáradt sárgára mehet a fehérje

ne felejtsük el megszurkálni