Sok recept átolvasása után én így készítettem el a narancslekváromat:
2 kg narancs
2 citrom
1 kg cukor
2:1 dzsemkocsonyásító
A befőttesüvegeket és a fedőket kiforráztam.
A narancsokat megmostam, majd sárga héjukat krumplihámozóval vékonyan levágtam, és deszkán juliennere ("Julienne = (ejtsd: zsülien) Zöldségfélék jellegzetes darabolási művelete, vékony metéltre vágása. Leggyakrabban a sárgarépánál és a petrezselyemgyökérnél alkalmazzák.")
felszeleteltem.
A narancsok fehér héját és belső hártyáit eltávolítottam. Ezt legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha szeletekre bontjuk, a szeletek alját éles késsel levágjuk, és kifordítjuk őket a belső hártyából. Ha nem vagyunk elég alaposak, akkor kesernyés lesz a lekvár (persze aki így szereti, az szándékosan hagyhat rajta a héjból). Nem kis munka, 2 kg narancsnál min. 1 óra szükséges hozzá!
A narancshúst felkockáztam, kilónként hozzáadtam egy-egy hasonlóan előkészített citromot is.
Feltettem főni kevés vízzel a felvágott héjat. Negyed óra után megpuhult. Akkor hozzátettem a citrom - és narancshúst, kb. 1 kg cukrot és d
zsem kocsonyásítót . Ízlés szerint csillagánizzsal és gyömbérrel, fahéjjal és szegfűszeggel ízesítettem. A gyümölcsöt felforraltam, majd kis lángon, állandóan kevergetve addig főztem, amíg a gyümölcsdarabok szétmentek.
Forrón üvegekbe töltöttem és lezártam, 5 percre fejtetőre állítottam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.
"Téli napokon felér egy hangulatjavító fényterápiás tréninggel, ha narancslekvárt készítünk. Az angolok kedvenc lekvárja nemcsak a reggeli pirítóshoz, kalácshoz, de szárnyashúsokhoz is kiválóan passzol.Mostanság utánunk hajítják a boltokban a tél egyik kedvelt és könnyen hozzáférhető C-vitamin-bombáját, a narancsot. Nem volt ez mindig így, sokáig afféle úri huncutságnak számított. Az üde, sárga színű, lédús gyümölcs Kínából származik, és Nagy Sándornak köszönhetően jutott el Európába. Persze csak a kiváltságosok asztalára kerülhetett. Előkelőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Mediciek címerét is nem más, mint öt kerek narancs díszíti. "