A medence mellé, avagy nyári könyves terveim

A listamániás énem nem tudott a nyárnak ellenállni, így június beköszöntével összeírtam, hogy mik azok a könyvek, amelyek szerintem tökéletesek a nyaralásra, a medencepart melletti heverészésre. Persze ha valakinek nem adatik meg nyaralás, akkor ezek a könyvek arra is pont megfelelőek, hogy az ágyban heverészve kicsit bejárjuk velük a nagyvilágot és pár órára elfeledjük velük a valós életet. Hat könyvet szedtem most össze, amelyből 3 ismeretlen történet számomra, de a másik 3 újraolvasás lesz, ráadásul ebből kettő nagy kedvencem lett az első olvasás alkalmából, így nagyon várom az ismételt találkozást velük.

Olaszország

Dan Brown: Inferno

Már olvastam korábban Dan Browntól A Da-Vinci kódot és az Angyalok és démonokat, de aztán leálltam vele való további ismerkedéssel. Ám az Inferno és főleg annak helyszíne, Firenze régóta piszkál, így a 2018-as várólista-csökkentésbe is beválogattam. Valahogy nyaralós könyvnek tűnik nekem, ha máshogy nem, legalább így biztos eljutok majd idén Olaszországba.

Jess Walter: Szép romok

Hasonló indíttatásból került a nyári listámra a Szép romok is. Bár romantikus sztorinak tűnik, mégis úgy gondolom, hogy nem a szirupos, csöpögően nyálas, egy kaptafára megírt történet lesz ez. Persze felkeltette a figyelmemet az is, hogy a fülszöveg szerint betekinthetünk majd egy kicsit a két híres színészfenomén, Elizabeth Taylor és Richard Burton szerelmébe. Ráadásul a színhely ezúttal is a csodálatos Olaszország, így érzésem szerint ezzel a könyvvel nem lehet a nyári hőségben nagyon mellényúlni.

Egyiptom

Agatha Christie: Halál a Níluson

Azt hiszem ez a könyv is a legismertebb Christie-krimik között szerepel. Bár filmen már többször láttam, eddig könyvben nem volt hozzá szerencsém. De mivel érkezik hamarosan az újabb filmfeldolgozás, ezért idén ennek is helyet szorítottam a várólista-csökkentésben. A helyszín az egzotikus Egyiptom és a Nílus, de mielőtt vagyonokat költenék egy ilyen útra, első körben a képzeletbeli utazás is pont olyan jó lesz, mint a valódi. Főleg, hogy a kedvenc kis belga detektívem lesz az egyik kalauz a hajóút során.

Görögország

Madeline Miller: Akhilleusz dala

Kicsit kakukktojás ez a könyv, ugyanis az ókori Görögország a helyszín, és a mindannyiunk által ismert híres görög hős, Akhilleusz történetét meséli el. Ez újraolvasás lesz, közel 1,5 év távlatából csak, de én egyszerűen imádtam ezt a könyvet. Azt a történetet, ami az ember könyökén jön ki az iskolai tanulmányoknak, meg a filmfeldolgozásoknak köszönhetően Madeline Miller képes volt úgy megírni, hogy végig izgultam a főhősökért, meg a trójai faló szerepéért. A nyelvezete is nagyon szép, szóval alig várom, hogy újra ezzel az olvasmánnyal kalandozzak egyet Görögországban.

Amerikai Dél

Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

Szintén egy kedvenc regényem ez a könyv, amit először 2014-ben olvastam. Most június elején újra levettem a polcomról és az első pár oldal után ugyanúgy "berántott" a hangulata, mint első olvasáskor. Az Amerikai Délen játszódik, központban három barátnő életével, fontos témákat (szegregáció, betegség, barátság) feldolgozva. Bár női regénynek tartom, de a minőségi fajtából, ami egyik pillanatban mosolyt csal az olvasó arcára (nagyon jó a humora), aztán meg kicsit megfacsarja az ember lelkét. Ha jó nyári olvasmányt keres valaki, ezt mindenképpen ajánlom!

Franciaország

Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Bevallom, hogy Franciaország nem áll előkelő helyen az utazós listámon, de Joanne Harrisszel mindig szívesen térek be ebbe az országba. Az Ötnegyed narancs ráadásul egy olyan újraolvasás lesz, ami első alkalommal nem igazán talált meg engem, így most nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire leszek vele másodjára kompatibilis. Harrist imádom, bármit ír szinte látatlanban vevő vagyok rá, így nem volt kérdés, hogy az új kiadás kapcsán az Ötnegyed narancs is kap tőlem egy újabb esélyt. Franciaország is egy olyan hely, ahol sok felfedeznivaló vár az olvasóra, nyáron nem is lehetne a Loire menti kis falunál érdekesebb helyszínt találni.

 

Újraolvasás után: 3 történetről röviden

Az elmúlt hónapok során, úgy talán júniustól kezdve egyre jobban éreztem a késztetést, hogy ne csak az új kiadásokat, beszerzett könyveimet, vagy a könyvtárból zsákmányoltakat olvassam, hanem visszanyúljak régi nagy kedvencekhez. Az újraolvasás szerintem nagyon szuper dolog, hiszen lelkünknek jól eső regényeket porolunk le ilyenkor, tudjuk már mit kapunk. Számomra ez olyan, mint a kedvenc fotelemben kuporogni: az otthonosság érzetét nyújtja. Ráadásul második, harmadik vagy sokadik olvasatra olyan dolgokat találhatunk a már jól ismert történetben, amire eddig nem figyeltünk fel. Egyrészt lehet ez azért, mert első körben hajtott minket a lelkesedés, hogy minél hamarabb megtudjuk mi lesz a történet vége, másrészt köszönhető ez annak, hogy az évek múlásával mi magunk is változunk, formálódunk a velünk történő események hatására, így lehet, hogy azok a részek fognak majd meg jobban, amiket először kicsit felületesebben futottunk át. Viszont pont ennek következtében sajnos fennáll a veszélye annak, hogy egy régi jó kis kedvenc nem fogja ugyanazt az élményt adni, mint először. Most mindkét dolog megesett velem.

Emylia Hall: Nyarak könyve

Nyárra időzítettem Emylia Hall Nyarak könyvének újraolvasását. Ez a könyv első alkalommal is hihetetlen módon megfogott magának Erzsi történetével, hiszen az Angliából Magyarországra érkezett lány nyarait csodálatos módon mutatja be az írónő. Újraéltem vele minden gyerekkori nyaramat, amikor a legnagyobb gondom az volt, hogy melyik fürdőruhámat vegyem fel és hogy a strandon lángost vagy főtt kukoricát egyek-e. Bár korábban is nagyon megérintett az anya-lánya szál a történetben, most másodjára inkább erre a vonalra figyeltem jobban, sőt, sokkal mélyebben átéreztem a lány és angol édesapjának a kapcsolatát is. A gyönyörű gyerekkori nyarak bemutatása mellett ezek az emberi érzelmek sokkal több gondolatot mozgattak meg bennem. És még mindig ez a könyv bújtatja magába az egyik kedvenc idézetem, amelyet az évek múlásával egyre igazabbnak érzek:

"Bár meg tudnánk tanulni a hétköznapokat ünnepelni, ahogy feltűnés nélkül kezdődnek, és jelentéktelen mederben folytatódnak. Mint a tegnapi nap, meg az előtte lévő, mikor kicsik és múlandók voltak a bosszúságok: egy kora reggeli fejfájás homályos pereme, a cukor kavarása közben kiömlött kávé, a hirtelen felismerés, hogy pirítóst tettem a sütőbe, és édes illata épp kezd kozmássá válni. Ezeket a napokat kéne megbecsülni. Az ilyen napokon kéne megállni, hálát adni."

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni 

Mesekönyvet újraolvasni kész időutazás. Számomra ez a könyv volt gyerekkorom egyik legkedvesebbike, számtalanszor olvastam el egyedül, előtte meg a szüleimet nyúztam állandóan az esti mesék alkalmával ezekért a történetekért. Ezért nem véletlen, hogy szinte mindegyikre emlékszem még a mai napig is. Nyáron immár a barátnőm kislányának vettem, de persze előtte újra elolvastam a benne lévő történeteket, amelyek szerintem időtlenek, soha nem fogják elveszteni kedvességüket, humorosságukat, mesélve tanító jellegűket. Ráadásul az illusztrációk annyira tökéletesek, hogy nem is tudnám már másként elképzelni a szereplőket.

A tejbegríz csuda jó,
ha van rajta kakaó.
Íze finom, szaga remek,
ezt szereti a struccgyerek!

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Első alkalommal az Elfeledett Könyvek Temetője sorozatának nyitó kötete teljesen elvarázsolt. Magába szippantott Zafón világa: a gótikus, borzongós hangulat, illetve a könyvek és az olvasás iránti szeretet témája. Meg persze Barcelona. Soha nem voltam még ebben a városban, de a könyv olvasása után minden klisének megfelelően azonnal pakoltam volna a bőröndömet és indultam volna. Kérdés sem volt, hogy valamikor ezt a történetet is újra le fogom majd venni a polcomról, ennek pedig most ősszel volt itt az ideje. Számomra is meglepetés volt, hogy bizony most, második alkalommal nem tudott magába szippantani, keserédes emlék lett a könyvvel töltött majdnem két hetem. Kereshetném az okokat, mert azt hiszem nem éppen a legkönnyebb időszakomban nyúltam ehhez a könyvhöz, de szerintem a 6 év alatt, ami a két olvasás között eltelt valahogy megkopott Zafón varázsa számomra. Helyenként túlírtnak éreztem, rengeteg szereplővel dolgozott végig, rengeteg szálra ágazott el a történet. Úgy gondolom, a varázsa ennek a könyvnek abban van, hogy első olvasásra nem tudjuk mi lesz a végkifejlet, ez is hajtja az embert, meg a "csattanó" is hozzáad egy plusz töltetet. Másodjára ezt már nem tudtam újra átélni, és talán ez okozta a nagy hűha elmaradását. A hangulatteremtés most is csillagos ötös volt, arra nem lehet egy rossz szavam, viszont be kellett magamnak ismernem, hogy nem olyan tökéletes könyv ez, mint amilyennek első alkalommal gondoltam. Ettől függetlenül a további kötetetek is tervezem újrázni, meglátjuk, azok milyen érzéseket keltenek majd bennem.

"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz."

Ha szoktatok újraolvasni, nektek volt már pozitív vagy negatív második élményetek? 

3+2 könyv a nyárra, amit elolvasok (újra)

Bár idén tavaszra nem csináltam magamnak évszakos listát, csak havi terveim voltak, de most júniusban eljutottam oda, hogy a polcomon körbenézve tudom, melyek azok a a könyvek, amelyeket idén nyáron mindenképpen el szeretnék majd olvasni. Van közöttük 3 olyan történet, amit egyszer már olvastam, de azóta is nagyon szeretném őket újrázni és van 2 nemrég beszerzett könyv, amit remélhetőleg pont jókor vettem meg magamnak.

Nekem a nyári hónapok alatt a túlságosan komoly témájú könyvek valahogy nem csúsznak. Ilyenkor az ember amúgy is sok offline programot szervez, sokat jön-megy és amikor tud magának időt szakítani az olvasásra, akkor nem biztos, hogy a nagyregényes szépirodalom kategóriájából fog meríteni. Viszont a túl egyszerű történetek sem jönnek be, valahol e kettő között félúton szeretem megtalálni az igazit.

Emylia Hall: Nyarak könyve

A könyv kívül csodás, gyönyörű köntöse van, belül pedig ízig-vérig nyárra való történet bújik meg. Nyarakról szól, Balatonról, csalódásról, felnőtté válásról, és egy második esélyről. Keserédes, de nagyon szép regény.

"Bár meg tudnánk tanulni a hétköznapokat ünnepelni, ahogy feltűnés nélkül kezdődnek, és jelentéktelen mederben folytatódnak. Mint a tegnapi nap, meg az előtte lévő, mikor kicsik és múlandók voltak a bosszúságok: egy kora reggeli fejfájás homályos pereme, a cukor kavarása közben kiömlött kávé, a hirtelen felismerés, hogy pirítóst tettem a sütőbe, és édes illata épp kezd kozmássá válni. Ezeket a napokat kéne megbecsülni. Az ilyen napokon kéne megállni, hálát adni."

Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

Ezt anno ősszel olvastam és már akkor tudtam, hogy újra le fogom venni majd a polcról és igyekszem ezt a nyárra időzíteni. Csodás könyv, és bár nem voltam kibékülve a borítójával, azóta már azt is megszerettem. Női barátság áll a középpontban, az 1950-es évekbe repülünk vissza, a téma elég komoly, hisz a szegregáció meghatározó akkoriban az amerikai Délen. Hol nevetünk a lányok kalandjain, hol a szívünk szorul majd össze, de mindenképpen meghatározó olvasmányélményt nyújt.

"Anya a virágokhoz értett. Az ő kertje volt a legszebb a városban, már azelőtt is, hogy helyett szorított volna benne az imádott marihuánájának. De a főzés! Azzal hadilábon állt. Amikor utoljára próbálkozott ünnepi vacsorával, az elszenesedett kérgű hús a kutya táljába vándorolt, és mi főtt tojással vigasztalódtunk. A kutya csak belekóstolt, és utána hat órán át nyüszített egyfolytában. Szegény állat sosem heverte ki igazán az élményt."

Fabio Volo: Hely a világban

Nagy rajongója vagyok Volónak. Eddig bármelyik könyvét olvastam, imádtam, de a kedvenc még mindig a Ráadásnap. Viszont a Hely a világban elég erőteljesen ott van a nyomában. Volo elég szókimondó, igazi pasis stílussal ír, sokan a túl sok testnedv emlegetése miatt nem bírják őt, nekem ez is belefér, mert mellette nagyon jól látja az élet dolgait. Ez a könyve témájában tökéletesen illik a többi regénye közé: útkeresésről, felnőtté válásról, barátságról, szerelemről olvashatunk benne.

"(…) a boldogság nem mindig arról szól, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. Talán inkább arról, hogy szeretjük, amit csinálunk…"

E 3 történeten kívül két olyat választottam, amit nemrég szereztem be és az egyik kedvenc műfajomba tartoznak: regényes életrajzok. Ezeket a könyveket évek óta nagyon szeretem és borzasztóan örülök, amikor egy-egy ilyen feltűnik az új megjelenések között.

C.W. Gortner: Az isteni Marlene

Nem is volt kérdés, hogy Chanel regénye utána Marlene Dietrich életére is kíváncsi vagyok. Nem biztos, hogy a pár napos miniszabadságomra ő jön majd velem, mert majdnem 500 oldal, de tudom, hogy Gortnerben bízhatok, csak úgy peregni fognak majd a lapok és betekintést nyerhetek egy olyan nő életébe, akit eddig csak a filmszerepein keresztül ismertem meg.

Mariel Hemingway - Ben Greenman: A Hemingway-átok

Kicsit csalás, hogy beválogattam ezt a könyvet ide, mert már bele is kezdtem, de csak pár fejezeten vagyok túl. Már most tudom, hogy jó lesz, de nem egy könnyű és izgalmas olvasmány. Hemingway unokája meséli el, hogy milyen volt egy ilyen diszfunkcionális családban felnőni, milyen volt a nagy Hemingway leszármazottjának lenni, ahol tragédia tragédiát követett.

"A család egy megrepedt tükör, amely ennek ellenére pontosan mutat meg bennünket."

Ti mit terveztek a nyárra?

 

Utazás helyett #1 - Olaszország könyvekben

Nyár van, nyár - tudom, a héten nem pont ezt tükrözi az időjárásunk, de naptár szerint akkor is. Szabadságolás mindenhol. Sokan terveznek utazást, nyaralást belföldön vagy külföldön, de sokan vannak olyanok, akik nem tehetik meg ilyen-olyan okok miatt. Szerencsére nekem idén is lesz lehetőségem nyaralás címszó alatt meglátogatnom a Németországban élő barátnőmet és a családját, de az még olyan messze van, bár a visszaszámlálókám már gőzerővel beindult.

Addig is gondoltam összeszedek pár könyvet egy-két országhoz kapcsolódóan, amikkel úgyis nyaralhatunk, kalandozhatunk egy kicsit a nagyvilágban, hogy ki sem tesszük a lábunkat az otthonunkból, esetleg csak egy közeli parkot vagy valami vízpartot célzunk meg velük. Persze, hogy Olaszországgal kezdem, szívemcsücske-bakancslistás ország és csak remélem, hogy egyszer majd én is eljutok ide és ihatok egy igazi olasz kávét is!

Valami könnyű és csajos:

Bár katacita azt mondta, hogy A muránói üvegfúvó végén már szivárványt hányt a romantikától (ez a kifejezés kedvencem lesz), azért szerintem Marina Fiorato egy igen közkedvelt írónő hazánkban és nyárra, egy kis olasz kalandozásra meleg szívvel ajánlom a könnyedebb könyveket kedvelő lányoknak, nőknek. Nekem is A muránói üvegfúvó volt tőle az első regényem, de én itt nem álltam meg és igazából eddig olvasmányosnak és szórakoztatónak találtam a könyveit. A Siena lányában természetesen Sienába kalauzol el minket és megismerhetjük a Paliot is, ami egy nagyon híres és régmúltra visszanyúló lovas verseny. A velencei szerződés Velencébe visz el minket, bár a város nem éppen legszebb korszakába csöppenünk: egy pestis tizedeli a lakosságot és úgy tűnik, hogy megállíthatatlan a vész. Kellő mennyiségű izgalom és szerencsére nem túlcsorduló adag romantika tökéletes vízparti olvasmánnyá teszi ezt a könyvet (ha már Velencéről van szó ugye). De számomra eddig a legnagyobb kedvencem az írónőtől A Botticelli-titok. Hogy miért? Egyrészt a főszereplő páros miatt, hisz elég ütős kombináció egy prostituált és egy pap, nem? Másrészt, itt nem egy városban járunk, hanem keresztül-kasul járjuk Olaszországot, többek között például Pisát, Rómát, Nápolyt is.

"Firenze gyönyörű és embertelen. Szépsége felszínes; a vékony csillogó réteg alatt fertőzött vér csorog."

/A Botticelli-titok/

Gasztroregény és a "kezdjünk új életet egy másik országban!"-szemlélet szerelmeseinek:

Azt hiszem nálam ez az egész olasz mánia Frances Mayes könyve miatt kezdődött. Először a Napsütötte Toszkána varázsolt el, majd jött az Édes élet Itáliában, aztán utolsóként a Mindennapok Toszkánában. Elfogult vagyok ezzel a sorozattal, mert minden alkalommal nagy izgalommal lestem be Frances és párja, Ed életébe és minden pici anekdotát az olaszokról nagy mosollyal szoktam olvasni. Szerintem tökéletes olvasmányok nyárra a képzeletbeli olasz utunkhoz, még ha csak álmodozunk egy olyan életről, mint Francesé, akkor is!

"Amikor útra kelek, hogy megismerjek egy idegen országot, ugyanez a „milyen másnak lenni” érdekel, csak talán nagyobb léptékben – az egész kultúrát, a táj, a nyelv egészét szeretném ilyenkor átlátni. És azt, hogy ki vagyok én az új helyen, és kik lehetnek azok, akiknek ez az otthona."

/Édes élet Itáliában/

Valami humoros:

Már nem is tudom, hogy mikor olvastam Phil Doran Csábító Toscana című regényét, arra viszont élénken vissza tudok emlékezni, hogy baromi jókat derültem rajta. Az alapszituáció egyébként kísértetiesen megegyezik a Napsütötte Toszkánáéval (új életet kezd egy házaspár egy lerobbant toszkán ház megvételével), viszont fergeteges humorral lett mindez tálalva. Hetek óta mocorog bennem az újraolvasás gondolata, azt hiszem bele fogom még tuszkolni a nyári terveim közé.

A másik kedvencem ebben a kategóriában szintén a rekeszizmokat dolgoztatja meg, ez pedig D.L. Smith Santo Fico csodái c. története. Igaz, hogy elég sablonos az alaptörténet, de a karakterek, a regény színhelye és a csodák olyan bájosak, olyan humorosak, hogy rögtön a szívembe zártam ezt a regényt. Az olvasása óta örülök, hogy van egy saját példányom, mert szerintem ezt sem egyszer fogom életem során levenni a polcról.

"Riccardo megnyugtatott, hogy amúgy nem számít, hány konnektorom van, mert Olaszországban kialakítottak egy módszert annak megakadályozására, hogy az emberek túl sok áramot használjanak. Amint az ember háromnál több dolgot dug be egyszerre, az egész környéken elmegy az áram, és a szomszédok üvöltözni kezdenek. "

/Csábító Toscana/

+1 Bónusz, amit beterveztem magamnak:

Azért a nagy posztírásban és a könyvek utáni keresgélésben magamnak is találtam olvasnivalót, és olyan szerencsés vagyok, hogy ahogy látom a könyvtárnak meg is van, így a legközelebbi alkalommal szerintem jön velem haza Tony Perrottet Ókori vakáció c. könyve. A fülszöveg szerint itt is sok város kerül górcső alá, remélem jó szórakozás lesz!

Képek forrása: pinterest

30 fok, napsütés, limonádé és jó könyvek

Imádom olvasgatni azokat a bejegyzéseket, amelyek adott téma köré csoportosulva ajánlanak jó kis könyveket. Ezekből kedvenceim főleg azok, amelyek évszak szerint adnak ötletet, mert sokszor találtam magamnak így már maradandó élményt adó olvasmányt. Most is körbenéztem külföldi oldalakon és kicsit mérges lettem ami a felhozatalt illeti, mert a summer + reading találatra rendszerint csupa chick-lit könyvet dobott ki a google. Nem mintha olyan finnyás vagy kifinomult ízléssel rendelkező olvasó lennék, aki mindig szépirodalmat fogyaszt, csak kicsit bosszantó, hogy ha valaki a nyárra meg a hozzá tartozó egyéb dolgokra gondol, akkor csak ez a műfaj ugrik be. Úgyhogy az idei ajánlómban próbáltam az igényes szórakoztató irodalom témaköréből válogatni, méghozzá olyanokat, amelyeket 1) én imádtam, 2) limonádé mellé tökéletes szórakoztató olvasmányok, de mégsem limonádék.

Elsőként rögtön a Mrs.Hemingway ugrott be Naomi Woodtól. Szerintem ez a tökéletes olvasmány egy jó kis nyaralásra, tó parti ejtőzésre vagy a kertben való olvasgatásra. Érdekes és tanulságos olvasmány a nagy író feleségeiről, ami által sokkal mélyebb betekintést nyerhettem Hemigway életébe.

Aztán másodikként számomra egy nagyon-nagyon kedves emléket, Elizabeth Kostova Hattyútolvajok c. könyvét ajánlanám. Voltam olyan szerencsés, hogy egy tengerparti nyaralásra ezt vittem magammal. Nem egy vékony kötet, de már az első 50 oldal után éreztem, hogy nagyon egymásra találtunk és már akkor sajnáltam, hogy hamarosan el fogom olvasni. Hülyeség, nem? Viszont a mai napig ha ránézek eszembe jut a tengerpart, a meleg, a napsütés és a nyugágy ahol olvastam. Annyira el tudtam benne merülni, hogy a körülöttem strandoló emberek hangoskodása sem zavart.

Ha már nyár, akkor a tavalyi év egyik nagy kedvence mindenképpen ide kívánkozik. Ez pedig Edward Kelsey Moore Szikomorfán születtem című regénye. Három erős nő életéről és a köztük szövődött barátságról szól. Jöhetnek rájuk jó és rossz idők, mindig ott vannak egymásnak, mindent együtt vészelnek át és szerintem nem is tudják, hogy milyen szerencsések, hogy ilyen barátnői a másiknak. 

Folytatásként egy másik tavalyi kedvencem, A Rosie projekt is helyet követel magának ezen a listán Graeme Simsiontól. Intelligens, cseppnyit romantikus, humoros, üdítően „más” és számomra épp ezért tüneményes egy történet volt. A könnyedségével, ugyanakkor elgondolkodtató témájával szerintem tökéletesen illik azon olvasók kezébe a nyári nyaraláson, akik a minőségi szórakoztató irodalmat preferálják ilyenkor.

És bár nem annyira új könyv mint a fenti listából három, de szintén úgy gondolom, hogy abszolút a meleg időhöz illik Kathryn Stockett könyve A segítség. Tavaly én ezt vittem magammal egy nyaralásra, pontosabban az oda vezető majdnem 3 órás vonatozásra és emlékszem, hogy mennyire bele tudtam merülni. A forró amerikai Délen játszódik és nagyon sokszínű, mert rengeteg témát vonultat fel: szegregáció, felnőtté válás, feminizmus, szóval garantáltan nem fog unatkozni az, aki kézbe veszi ezt a könyvet.

Ezek azok a könyvek, amelyet meleg szívvel ajánlok nyárra kikapcsolódásként. Szerintem mindegyik tartalmas szórakozást nyújt, és bár inkább kávé rajongó vagyok, de nyáron én sem vetem meg a limonádét, szóval ilyenkor inkább azt ajánlanám mellé!

Könyvek, amelyeken keresztül nyaralhatunk

Azt hiszem az elmúlt években nyaralás ügyileg kicsit el lettem kényeztetve. Olyan helyekre jutottam el, amiről hosszú-hosszú évekig csak álmodoztam.  Épp az előbb néztem át az ott készült képeket, kicsit elszomorodtam tőlük, hogy idén valószínűleg nem gyarapodik a gyűjteményem hasonlóakkal, de aztán rájöttem, hogy nem keseregnem kell, mert így is azok közé a szerencsések közé tartozom, akik visszanézhetnek ezekre a képekre és felidézhetik, hogy milyen jó is volt az a bizonyos nyár. 

Helyette inkább arra kellene fókuszálnom, hogy ha idén nem is ilyen nyaralásban lesz részem, vagy nem is lesz egyáltalán hosszú kikapcsolódás és utazás, csak valami mini szabi, akkor abból a legtöbbet hozzam ki, és érezzem úgy magam azalatt a pár nap alatt, mintha a legcsodálatosabb vízpartok egyikén ücsörögnék.

Terveim szerint néhány hétvégén kitelepülök majd a kedvenc uszodámba, ahol a "vízpart" adott - még ha egy

picit klórszagú is :) -, remélhetőleg napfény is lesz majd és egy kis hely a kertben, egy jó hűsítő limonádét itthon is össze tudok dobni, szóval a tökéletes nyaralós-pihenős érzéshez nekem már csak egy jó könyvre van szükségem. Az általam olvasott könyvek közül csináltam egy rövidke listát, melyen azok a könyvek szerepelnek, amelyekre jó szívvel, jó emlékkel gondolok vissza, ráadásul amelyek valamiképpen a nyárhoz, egy másik országhoz vagy vízparthoz kötődnek és biztos vagyok benne, hogy ezek közül valamelyik majd ott fog lapulni egy újraolvasásra várva a táskámba.

Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok

Igen, még a világ leghíresebb detektívjének M. Hercule Poirot-nak is jár egy kis nyaralás, méghozzá egy exkluzív tengerparti nyaralóhelyen, ahol igazán forró a hangulat. Ráadásul nem csak a jó időnek köszönhetően, hanem egy kikapós asszonyka, Arlena Stuart miatt, aki nem tagadja meg önmagát itt sem és szinte minden élő pasira kiveti a hálóját. A probléma csupán annyi, hogy a hölgy házas és nemsokára nem a viselkedésével kelt indulatokat a szálloda lakói között, hanem azzal, hogy egyik délelőtt holtan találják. Természetesen rengeteg a gyanúsított, de Poirot még nyaralása közben sem arról nevezetes, hogy ne tudna felgöngyölíteni egy ilyen bűnesetet.

Emylia Hall: Nyarak könyve

Talán ez az egyik legesélyesebb könyv az újrázásra a mostani érzéseim szerint. Imádtam! Tipikusan olyan könyv, aminek az elolvasása után űr marad az emberben, úgy érzi elvesztett valamit. A címéből nem nehéz kitalálni mit is takar a történet: ez a könyv nyarakról és az emlékekről szól. Boldog, keserű, édes-bús emlékekről.

Emlékszem, hogy olvasás közben a saját régmúlt nyaraim emlékei is utat törtek, egyfajta nosztalgikus utazásban is részem volt általa. 

Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Francey Mayes nevére természetesen én is a Napsütötte Toszkána c. film kapcsán figyeltem fel, utána szeretem be a könyvet, amelynek nem sok köze van a filmhez, én mégsem voltam csalódott, mert nekem aztán bármiről írhatnak, ha az a "bármi" éppen Olaszországban van.

Amikor az Édes élet Itáliában c. könyvét olvastam azt gondoltam, hogy ez volt az igazi „fapados” nyaralás. Épp akkor nem volt valami szép nyári idő, szinte minden nap esett az eső Pesten, de én közben egy évet töltöttem a toszkán vidéken Olaszországban és még csak ki sem kellett tennem a lábam a lakásból. Gyönyörű helyek, ínycsiklandozó ételek és receptek, olasz életérzés, kell ennél több egy képzeletbeli nyaraláshoz?

Joanne Harris: Partvidékiek

 

Ennél a könyvnél ha már csak a borítóra nézek elfog a nyári életérzés. Sok Harris-rajongó nem igazán szereti ezt a történetet, nálam ez mégis az egyik legnagyobb kedvenc lett. Elsőként azért, mert egy olvasástól és könyvektől megcsömörlött időszakom után, ez volt az a történet, amely annyira magával ragadott, hogy felfedeztem újra az olvasás élményét. Másodszor pedig azért, mert Joanne Harris úgy teremtette meg ezt a kis szigetet és a lakóit a lapokon, hogy szinte láttam magam előtt az egymással torzsalkodó szigetlakókat, hallottam a partnak csapódó hullámok zaját, éreztem a tenger szagát és ha nagyon koncentráltam, akkor még a homokot is éreztem a talpam alatt. Mert Joanne Harris így tud írni és így tud hangulatot teremteni! Persze vannak, akik szerint ebben a könyvben nem történik semmi, de én ezt abszolút nem így gondolom. Itt az emberek közötti kapcsolatokon, a szigetlakók érzelmein, babonáin van a hangsúly, ebbe a közegbe lehet igazán elveszni. Nekem sikerült pár napra sok mindenről elfelejtkeznem általa!

Természetesen a saját listámon túl érdekelne, hogy számotokra van-e olyan könyv, amit tipikusan nyári olvasmánynak gondoltok, vagy amelyekkel úgy nyaralhatunk, hogy közben ki sem tesszük a lábunkat a lakásból? :)

Képek forrása. www.weheartit.com