Joanne Harris: Szederbor

...avagy: Bor, mámor, Joanne Harris:
Emlékszem, régen sosem értettem a nagy hűhót, amit egyesek a bor körül csapnak. Ezt a nagy mítoszt és szenzációt és hozzáértést... Zsenge koromban, speciel nekem csak arra volt jó, hogy elbóduljak, és csakis az édes változatokat nem köptem ki. Azon belül tőlem lehetett olcsó vagy kannás, kevertem kólával vagy Schweppes naranccsal. Aztán jött a fröccsös korszak, ahol már elkezdtem a bor ízére is figyelni a hatása mellett... Aztán mire közel harminc lettem valahogy engem is elért ennek az egésznek a szele... Elszürcsölni egy-egy pohár testes, minőségi, száraz vörösbort, amit már eszemben sincs  keverni vagy kiköpni, miközben elgondolkodik az ember az élet értelmén és miértjein. Különösebben nem értek hozzá még ma sem, bár nagyon szeretnék, de olyanokat már én is tudok mondani, hogy milyen kerekdeden fűszeres, meg érezni a lankák zamatát. És közben el is hiszem a lankákat egytől-egyig... :D

Egy észak-olaszországi kis városban töltöttünk tavaly ősszel pár napot, ahol találtunk egy eldugott kis füstös jazz-lokált. Gondoltuk, na ha valahol, itt aztán lesz jó bor! Hát nem volt. Egyetlen édes vörösbort tudtunk szerezni, miután kézzel-lábbal kikötöttük, hogy mindent, bármit, csak édeset ne! És bizony majdnem kiköptem. Aztán arra gondoltam mekkorát fordult velem a világ, és a bor szeretete hogy végigkövette az egészet. 

Joanne Harris Szederborát nem most kezdtem ízlelgetni először. Évekkel ezelőtt már többször próbáltam, és valahogy sosem jutottam messzire... És szent meggyőződésem, hogy ez azért van, mert minden könyvnek eljön a maga ideje! És a Szederbornak nekem most jött el.

Képek forrása: Pinterest

„A bor beszél. Kérdezzünk csak meg bárkit. Az utcasarki orákulumot, az esküvői lakomára betérő hívatlan vendéget, a szent őrültet. Hasbszél. Millió hangon szólal meg. Megoldja a nyelvet, mélyen eltemetett titkokat hoz napvilágra, olyanokat, amelyekről talán is volt tudomásunk. Kiabál, őrjöng, suttog.”

Valahogy így suttogott most nekem is ez a könyv, hogy rajta a sor. Főleg, hogy előtte pont a Napsütötte Toszkána és Bor, mámor, Provence filmek voltak terítéken. Ja, merthogy amúgy bakancslistás nekem is, hogy Dél-Olaszországban vessem meg a lábam rövidebb vagy hosszabb időre, és ilyen dolce vita-mód éljek. Nem érdekel, ha most rázod a fejed, hogy jaj, de sablon, jaj de rózsaszín. Csakazértis! :-) Mert „Ha elég messzire utazol, felfüggesztesz majd minden szabályt.” ;-)

A könyv két idősíkot mutat be, Jay Mcintosh-t harminchét évesen, az írót, aki egyszer írt egy eredetit, és azóta sem találja az egyedi és igazi hangvételéhez, stílusához vissza vezető utat. Álnéven írogat, hozzá nem méltó műveket, majd egy hirdetés, valamint egy ódon este a dohos és varázslatos borospincében megváltoztat mindent. Visszarepíti Jayt a múltba, és előre rugdossa, a múlton alapuló jövőjébe, egy francia kis château-ba, ahol új életet kezdhet.

Bizony. Ennyire közhelyes és elcsépelt ez a regény, és nekem mégis roppant jólesett! Azt nem mondom, hogy felért a Csokoládéhoz, mert közel sem, de nagyon jól szórakoztam, (az olykor számomra kezdetlegesnek tetsző) joanneharrisi világban, ahol minden illat, íz, szín megelevenedik, ahol minden egy kicsit magányos, ódon és magának való, finom porréteggel bevont csillogás. Ahol „Néha valóságos és képzeletbeli tulajdonképpen egy és ugyanaz.” 

Minden Joanne Harris regény (amiket legalábbis eddig olvastam) „Az örökkévalóság puha kis fészke”, ami magában hordozza egy, de leginkább több „élet hordalékának misztikus egzotikumát”.  A bor beszél, az ősz tűzszagúan érkezik, a június pedig hajóként. A szépérzék usb-vel töltve! Ez Joanne Harris számomra, és (remélem) ez is marad! :)

Kiadta: Ulpius-ház, 2005, 2006, 2010

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Eredeti cím: Blackberry Wine

Oldalak száma: 340

~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~

A Miamona's Reading Challenge 2018-ban a következő kategóriákat fedheti le a könyv: 

2. Zene nélkül mit érek én...

4. Lelki béka...

6. Eat now (Pray, Love later)

~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~°°~

A tábortüzek, megfeketedett fűszertartók, a pincék hűvöse, kifakult tinta, édesgyökér, sülő zsír és az Abba listavezető dalai legyenek veletek,

Miamona