„(...) az idő lüktet, kitágul, majd ismét mozdulatlanná dermed, és fokról fokra olyan szabadságérzettel tölt el, mintha megérintenénk a végtelent; amit mások a drogban keresnek, én megtaláltam a várakozásban.”
Főhősünk, Jean, Párizs utcáit rója, kis fekete noteszével a zsebében, és megpróbálja nyakon csípni a múltat, ami előtte, vagy talán előle szalad, menekül, minden utcasarkon eltűnve, majd újra felvillantva magát. Jean, olvasatomban, egy törékeny, költői, filozofikus, végtelenül érzékeny alkat, akit a múlt éjjelente megrohan. Agya elfeledett szegletéből pókhálók indulnak útnak, egy-egy apró részletet felvillantva. A 60-as években Jean szerelmes volt a titokzatos és szertelen Dannie-ba, aki, feltehetően súlyos ügyekbe keveredett. Jean, most, annyi év után végre szembenéz az igazsággal, hogy ki és milyen volt Dannie és az őt körülvevő számos különös alak...
