Mit tennél, ha egy pillanatra, pontosabban alig két percre bepillantást nyernél a jövődbe? Látnád magadat húsz évvel később. Hogy nézel ki, mit csinálsz, kivel vagy. Mit tennél, ha ebben a jövőképben azt látnád, hogy nem azzal vagy, akivel most, akivel megöregedni tervezel? Vagy ha azt, nem érted el a célod, az álmod, amit kergettél, amiért keményen dolgoztál? És mit tennél, ha pont fordítva lenne? Ha minden olyan lenne, ahogy most képzeled, eltekintve mondjuk, hogy az autók már lebegve közlekednek? Örülnél? Hátradőlnél? És mit csinálnál, ha egyáltalán semmit nem látnál... Mert a jövőképedben már nem élnél. Kiderítenéd mi okozta a halálod? Megpróbálnád megakadályozni?
Létezik-e szabad akarat? Mi magunk vagyunk-e saját sorsunk kovácsa? Vagy minden eleve elrendelt, és kőbe vésett? A jövő épp olyan kitörölhetetlen, mint a múlt? Ilyen, és ezekhez hasonló érdekes kérdésekre keresi a választ Robert J. Sawyer regénye, a Flashback azaz A jövő emlékei.
