Témázunk: Kreatív írás

Képek forrása: Pinterest

Bizonyára páran tudjátok, hogy létezik egy Témázunk rovat, amiben lelkes bloggerek járnak körbe, hónapról-hónapra érdekes, fontos, vicces kérdéseket könyvekkel, olvasással, írással kapcsolatban. E hónapban, újszerűen ez utóbbira, azaz az írásra került a sor. Kreatív írás, ahol az első mondat adott:  „Ülök a padon.” És ahol a megvalósításnak, csak a képzelet szab határt. PuPilla pedig volt olyan kedves, és meghívott, aminek, legnagyobb örömömre, nem tudtam ellenállni. Sajnos az élő adásról lemaradtam, de az ihlet, a kis huncut, csak később kopogtatott. Persze örülök, hogy egyáltalán kopogtatott. :) Műfaji megkötés nem volt, én maradtam annál, amivel legszívesebben próbálkozom. 

Fogadjátok szeretettel a novellámat:

Drága Nagymamám

~°°~ E bejegyzést, az én Drága Nagymamámnak ajánlom! 

(Aki internettet nem olvasva, majd kinyomtatva fogja őrizgetni nyikorgó almáriumában.) ~°°~

Legnagyobb örömömre az Athenaeum kiadó igényes novellagyűjtemények gondozásába kezdett. Tavaly a szerelem megfoghatatlan, nagy íróinkon is kifogó tárgyköréből gyűjtött híres és kevésbé híres szösszeneteket. Most pedig a nagymamák kerültek górcső alá. Nagyik régen és ma – 12+2 történet magyar szerzők tollából. A magyar szerzők pedig ezúttal: Örkény István, Mikszáth Kálmán, Ambrus Zoltán, Csáth Géza, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Benedek Elek, Karinthy Frigyes, Kaffka Margit, Móra Ferenc, Bródy Sándor és Pataki Éva. 

Gaura Ágnes: Embertelen jó

 „(...) az emberiség mindig épp olyan angyalt kap, amilyet megérdemel.” 

Magyar vámpírkerülőnek, magyar vámpironkodást! 

Jött a nagy-nagysikerű Twilight, én pedig mentem, egyenest a másik irányba. Kijelentettem, hogy én márpedig soha... semmilyen formában... vagy szakadjon rám a plafon! Nos, ahogy így a fejem fölé nézek, pár repedésben kiegyeztünk, testi épségem így megmaradhatott. Kis lépés ez a vámpírtársadalomnak, de hatalmas ugrás nekem. Mert bizony, én, Miamona, tetteim teljes tudatában, (többek között) vámpírokról (is) olvastam Gaura Ágnes novellagyűjteményében, és nem csak hogy olvastam, de embertelenmód élveztem is! Mert ez nem csak Embertelen jó, de félelmetesen jó! Ki gondolta volna, hogy a fővárosban töltött első szedett-vetett, mégis talán a szívemnek legkedvesebb karácsonyt egy vámpíros történet fogja felidézni bennem... Azt is mondhatnám, vérig hatódtam!

Mi az a szerelem? - Híres magyar novellák az örök rejtélyű érzésről

Mi az a szerelem? Erre a már-már banálisan közhelyes kérdésre keresi a választ a novelláskötet, amely első ránézésre holmi tini-szerelmi könyvnek tűnhet, erről azonban szó sincs! Igaza van az alcímnek, híres magyar szerzők, (talán nem annyira) híres magyar írását tartalmazza. Ugyanis régi nagyjaink is feltették maguknak a kérdést, és igyekeztek a legkülönfélébb történeteken keresztül megválaszolni, Peiker Éva pedig csokorba gyűjtött most nekünk ezekből kereken egy tucatot. Nem kisebb nevek vallanak a vallhatatlanról, mint:
Móricz Zsigmond, Örkény István, Ady Endre, Krúdy Gyula, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Bródy Sándor, Csáth Géza, Babits Mihály, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Gárdonyi Géza.
Sorra örömködtem e nevek láttán magam, mert akad köztük olyan, akitől, irulok-pirulok, midőn e valló szavakat írom, de nem olvastam még, pedig bizisten... Hát most csalafinta ízek szökhettek ajkamra, s szökhetnek nektek is, épp csak kósza nyalintások, hogy kiérezhessük, melyik van ínyünkre. Pazar kóstol(gat)ó, annyit mondhatok!

Találkozás Tóth Krisztinával

(Photos by iopi)

Tegnap este a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében mutatta be az érdeklődő közönségnek Tóth Krisztina új novelláskötetét, a Pillanatragasztót.
Régóta "fogócskáztam" már az írónővel, többször már majdnem "találkoztunk", csak az utolsó pillanatban nekem mindig közbejött valami, de most végre sikerült fülön csípnem a pillanatot, és jól bele is ragasztottam magam, hogy nektek is át tudjak adni valamennyit belőle. :)

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

  „A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.” 


Elfeledtem Tóth Krisztina milyen lehangoló tud lenni... Vagyis, elfeledtem, hogy az élet milyen lehangoló tud lenni... Nehéz volt újra szembenézni vele, eltartott egy ideig, míg azt tudtam mondani, igen, így van, hát told... lökd az egészet az arcomba! Itt vagyok, és tűröm, sőt szinte már élvezem. Ha már mást nem tehetünk, legalább tudjunk nevetni, sírni, borzadni, viszolyogni magunkon/ magunktól.

F. Scott Fitzgerald: Benjamin Button különös élete

Itt ülök a "könyv" befejezése után, és azt kérdezem magamban, hogy ez most mi volt? Azért az idézőjel, mert nyúlfarknyi terjedelme miatt én még kisregénynek sem hívnám, csupán egy hosszabbacska novellának. Szó mi szó, az alapötlet az zseniális.

Ha valakinek még ismeretlen lenne a történet, lényegében arról van szó, hogy Matuzsálem Benjamin Button megszületik, leéli az életét és meghal. Iskolába jár, szerelembe esik, gyermeket nemz... csak úgy, mint bármely más ember,  csakhogy nála az idő vas foga visszafelé rágja a gyújtózsinórt: aggastyánként születik és csecsemőként távozik.

Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

Bajban vagyok most Ulickajával. Úgy rohantam, mint a hat történet főszereplője, Zsenya, és közben meg-megálltam, felkaptam a fejem, mikor a hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteket olvastam. Amik persze olyanok, mint az élet, hol igazak, hol hazugok… 

Steiner Kristóf: Lélekbonbon

~ Vannak az előítéleteim és van a belső hangom, aki mindig rápirít, a nagyszájú, előbb-lő-aztán-kérdez, mindig cserfes előítéleteimre. Sokszor pofon vágja őket, és megkérdezi, na, hát kellett ez nektek?
~ Van Steiner Kristóf és vannak az előítéleteim... nem is kevés... nem, nem a szexuális beállítottságával szemben, hanem azzal, ahogyan magát sokszor előadja...
~ Van egy nagynéném, akivel csuda jó beszélgetni. Ő mesélte, hogy egyik nap egy rádióműsorban arra lett figyelmes, hogy egy fiatal srác milyen szimpatikusan beszél. Hangja alapján fogalma sem lett volna ki az, és igencsak meglepődött mikor fény derült az illető kilétére. Mindezt az emléket egy könyvesbolt kirakat hívta elő, mire megjegyeztem, igen, én is jókat hallottam a könyvé(/ei)ről, ámbár még egyiket sem olvastam.

Na, akkor és ott született meg bennem az elhatározás, hogy elolvasom...

Halász Margit: Méz és szurok

"Én semmi másról nem szeretnék írni, csak esztelennek tűnő vágyakról, gyermeki ábrándokról, titkolt szenvedélyekről és persze a boldogságról." 

- írja Halász Margit, és szavához hűen, ezt is kapja az olvasó, aki kezébe veszi ezt a vékony, ám annál tartalmasabb kötetecskét.

Schäffer Erzsébet: Pipacsvirágom

Újabb Történetek útközben

„Itthon. Egyre többet megy haza. Mintha húzná valami. Valami késői engedelmesség, szótlan belátása annyi ellenszegülésnek.”

Pont ezt érzem Schäffer Erzsébet történeteivel... Húznak magukhoz, és mikor nem állok ellen, mintha hazaérkeztem volna. 

Nem az első találkozásunk volt, s nem is az utolsó. Már pontosan tudom mire számíthatok, mégis mindig meglepetést okoz.

Régi karácsony Fekete Istvánnal

„(...) meggyújtottam a gyertyákat, és karácsony lett egyszerre, kívül és belül, közeli és tűnő, messzi múlhatatlan karácsony. Egyedül voltam, és mindenki bennem volt.”

Pont így voltam én is Fekete István szívet melengető, néhol borongós, máskor derengős történeteivel. Gyermekkorom karácsonyai sorakoztak fel újra szívemben, szemeim előtt, és az az utánozhatatlan, máskor át nem élhető csoda, ami akkor még minden évben körüllengi az ünnepet, majd legközelebb visszaköszön, de csak már apró pillanatokban, mikor ismét egy gyermek lüktető, reszkető öröme tölti meg a csendet.