A medence mellé, avagy nyári könyves terveim

A listamániás énem nem tudott a nyárnak ellenállni, így június beköszöntével összeírtam, hogy mik azok a könyvek, amelyek szerintem tökéletesek a nyaralásra, a medencepart melletti heverészésre. Persze ha valakinek nem adatik meg nyaralás, akkor ezek a könyvek arra is pont megfelelőek, hogy az ágyban heverészve kicsit bejárjuk velük a nagyvilágot és pár órára elfeledjük velük a valós életet. Hat könyvet szedtem most össze, amelyből 3 ismeretlen történet számomra, de a másik 3 újraolvasás lesz, ráadásul ebből kettő nagy kedvencem lett az első olvasás alkalmából, így nagyon várom az ismételt találkozást velük.

Olaszország

Dan Brown: Inferno

Már olvastam korábban Dan Browntól A Da-Vinci kódot és az Angyalok és démonokat, de aztán leálltam vele való további ismerkedéssel. Ám az Inferno és főleg annak helyszíne, Firenze régóta piszkál, így a 2018-as várólista-csökkentésbe is beválogattam. Valahogy nyaralós könyvnek tűnik nekem, ha máshogy nem, legalább így biztos eljutok majd idén Olaszországba.

Jess Walter: Szép romok

Hasonló indíttatásból került a nyári listámra a Szép romok is. Bár romantikus sztorinak tűnik, mégis úgy gondolom, hogy nem a szirupos, csöpögően nyálas, egy kaptafára megírt történet lesz ez. Persze felkeltette a figyelmemet az is, hogy a fülszöveg szerint betekinthetünk majd egy kicsit a két híres színészfenomén, Elizabeth Taylor és Richard Burton szerelmébe. Ráadásul a színhely ezúttal is a csodálatos Olaszország, így érzésem szerint ezzel a könyvvel nem lehet a nyári hőségben nagyon mellényúlni.

Egyiptom

Agatha Christie: Halál a Níluson

Azt hiszem ez a könyv is a legismertebb Christie-krimik között szerepel. Bár filmen már többször láttam, eddig könyvben nem volt hozzá szerencsém. De mivel érkezik hamarosan az újabb filmfeldolgozás, ezért idén ennek is helyet szorítottam a várólista-csökkentésben. A helyszín az egzotikus Egyiptom és a Nílus, de mielőtt vagyonokat költenék egy ilyen útra, első körben a képzeletbeli utazás is pont olyan jó lesz, mint a valódi. Főleg, hogy a kedvenc kis belga detektívem lesz az egyik kalauz a hajóút során.

Görögország

Madeline Miller: Akhilleusz dala

Kicsit kakukktojás ez a könyv, ugyanis az ókori Görögország a helyszín, és a mindannyiunk által ismert híres görög hős, Akhilleusz történetét meséli el. Ez újraolvasás lesz, közel 1,5 év távlatából csak, de én egyszerűen imádtam ezt a könyvet. Azt a történetet, ami az ember könyökén jön ki az iskolai tanulmányoknak, meg a filmfeldolgozásoknak köszönhetően Madeline Miller képes volt úgy megírni, hogy végig izgultam a főhősökért, meg a trójai faló szerepéért. A nyelvezete is nagyon szép, szóval alig várom, hogy újra ezzel az olvasmánnyal kalandozzak egyet Görögországban.

Amerikai Dél

Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

Szintén egy kedvenc regényem ez a könyv, amit először 2014-ben olvastam. Most június elején újra levettem a polcomról és az első pár oldal után ugyanúgy "berántott" a hangulata, mint első olvasáskor. Az Amerikai Délen játszódik, központban három barátnő életével, fontos témákat (szegregáció, betegség, barátság) feldolgozva. Bár női regénynek tartom, de a minőségi fajtából, ami egyik pillanatban mosolyt csal az olvasó arcára (nagyon jó a humora), aztán meg kicsit megfacsarja az ember lelkét. Ha jó nyári olvasmányt keres valaki, ezt mindenképpen ajánlom!

Franciaország

Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Bevallom, hogy Franciaország nem áll előkelő helyen az utazós listámon, de Joanne Harrisszel mindig szívesen térek be ebbe az országba. Az Ötnegyed narancs ráadásul egy olyan újraolvasás lesz, ami első alkalommal nem igazán talált meg engem, így most nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire leszek vele másodjára kompatibilis. Harrist imádom, bármit ír szinte látatlanban vevő vagyok rá, így nem volt kérdés, hogy az új kiadás kapcsán az Ötnegyed narancs is kap tőlem egy újabb esélyt. Franciaország is egy olyan hely, ahol sok felfedeznivaló vár az olvasóra, nyáron nem is lehetne a Loire menti kis falunál érdekesebb helyszínt találni.

 

Monstrum Monster

A 2017-es évre nem sok tervet állítottam fel magamnak könyves szempontból, de egy fontosat igen. Szeretném legyőzni a Monstrum Monstert! Én nem tudom, hogy mikor történt, de jó pár éve kellő távolságból figyelem a polcomon sorakozó és korábban nagy lelkesedéssel beszerzett monstrumokat. Az én szótáramban a monstrum az 500+-os oldalszámmal rendelkező könyveket jelenti. Tényleg nem tudom mi okozta bennem ezt a változást, hisz régebben eltöltöttem majdnem egy hónapot Alexandre Dumas Monte Cristo grófjának olvasásával (az én kiadásom 3 kötetes és több mint 1000 oldal) vagy éppen a sorozat után vettem kézbe (és gyúrtam karizomra) Ken Follett A katedrális című monumentális alkotását (szintén 1000 oldal körüli). Ez utóbbit még utaztattam is, azaz vittem magammal munkába és olvastam közlekedés közben is. 

Az utóbbi időkre pedig az lett a jellemző ahogy megfigyeltem magamat, hogy a komfortzónám az oldalszámokat tekintve olyan 250-350 oldal körül mozog. Arra tudok gondolni csak, hogy valami miatt a könyvmoly énemnek fontos az, hogy egy hónapban nem egy darab 1000-1200 oldal körüli nagyregényt olvas el, hanem legalább elmondhatom, hogy 4-5 könyvet sikeresen teljesítettem. Mintha ez valami verseny lenne, ami tök hülyeség. Tudom, hogy felgyorsult a világunk is és biztos, hogy ennek is köszönhető az, hogy nem szeretek leragadni egy-egy történetnél egy, maximum másfél hétnél tovább, ami szintén egy nagy marhaság. És erre most ékes bizonyíték volt Charles Frazier Hideghegy című regénye. Bár oldalszámát tekintve csak 400 oldal körüli, nekem mégis ő is egy mumus volt, mert főleg leíró részeket tartalmaz ráadásul nagyon sűrűn szedve. Mit ne mondjak, félve kezdtem bele, aztán annyira jól esett vele a lelassulás, hogy úgy gondolom az év elejei tervemből lesz egy-két kézzel fogható eredmény is, szóval érzem magamban az erőt, hogy nekifussak a monstrumoknak. 

Ezek várják az olvasást (és a lista nem teljes ám):

1. Mika Waltari: Szinuhe  - őt még ajándékba kaptam és már volt a várólista-csökkentés csapatában is, de aztán a mérete valóban elriasztott, pedig ez puhafedeles (azaz könnyebb) és még kisebb alakú is a többihez képest. Történetét tekintve pedig jónak ígérkezik.

2. Maria Dueńas: Öltések közt az idő - szintén ajándék volt kedves barátaimtól, ráadásul még én sugalltam, plusz világháborús, ami nálam nagy favorit, mégis a polcomon figyel egy ideje. Tudom, hogy az is a bajom vele, hogy ez is baromi sűrűn szedett, hiába no, fárad az ember szeme ahogy idősödik. Mivel a sorozatot szeretném megnézni hamarosan, tényleg itt az ideje az olvasásának, mert nálam az első a könyv.

3. Eleanor Catton: A fényességek - nagyon rá voltam készülve erre a könyvre és rögtön lecsaptam rá a megjelenésekor. És azóta sem történt semmi. De a februári terveim között pont az szerepel, hogy változtatok ezen, vele kezdeném ezt a válogatást. Már kézbe is vettem párszor (gyúrok rá lélekben) és kellően szellős, viszonylag jó kiadás, úgyhogy hamarosan neki is fogok futni.

4. Elizabeth Kostova: A történész - jó pár éve, hogy ezt is beszereztem a nagy nyári Szandis akció keretében. Imádtam tőle a Hattyútolvajokat, és erről is egész jó kritikákat olvastam. Többször is megemlítettem már itt a blogon is, hogy saját magamnak adjak egy lökést, illetve ősszel mindig érzem a késztetést az olvasására, aztán soha nem lesz belőle semmi. Elég nagy alakja van, de amúgy könnyen olvashatónak tűnik.

5. Abraham Verghese: Könnyek kapuja - azt hiszem ezt is majdnem a megjelenésével egy időben szereztem be, ami 2012, így - te jó ég! - legalább 4 éve áll a polcomon. A története nagyon érdekel, a helyszín is, fogalmam sincs itt is mi tartott még vissza. (Mondjuk a védőborítója elég szörnyű, de ha nem akarom nézni, akkor leveszem és alatt egy szép, világos kék fedél fogad.)

Tehát 2017-re ez a nagy projektjeim egyike. Mindegyik könyv nagyon érdekel és mint fentebb említettem, nem csak ezek vannak a listámon, talán ezek élveznek csak elsőbbséget. Tervezem hamarosan Az Aranypintyet is beszerezni, így jó lenne ha az idei évben valóban le tudnám győzni a Mostrum Monstert, hogy annak ne kelljen már éveket várnia.

Nektek van valamilyen 500+os vagy 1000+-os monstrumotok, amit évek óta toltok magatok előtt?

Olvasási szokásaim (tag vagy valami olyasmi)

Elég nehezen haladok a Kísértetház olvasásával, no nem mintha rossz könyv lenne és bűn nehezemre esne a kezembe venni, hanem azért mert ez számomra most elég komoly olvasmány és nem tudok belőle jó sokat olvasni egyszerre. Úgyhogy kikapcsolódásképpen az olvasás mellett böngészgettem a neten és találtam egy számomra nagyon szimpatikus kis blogot, ahol az egyik bejegyzés az olvasási szokásainkat firtatja. Íme, ezek az enyémek:

Van az otthonodban egy kuckód ahol olvasol?

Nem, külön olvasó sarkom nincsen, mert sajnos nagyon kevés hely áll a rendelkezésemre. Persze ha egyszer valaha lesz egy nagyobb lakásom, ott szeretnék egy klassz fotelt és olvasólámpát, de addig bőven elvagyok azzal, hogy az ágyamra kuporodva olvassak.

Hol szeretsz olvasni?

Hol nem? :) Igazából nincs olyan hely, ahol ne szeretnék. Persze a legjobb otthon, amikor csend és nyugalom van, de az olvasás az egyik legjobb figyelemelterelés, úgyhogy bkv-zás közben legalább nem a megfáradt tömeget nézem, vagy az orvosnál várakozva nem a sztorizgató idős nénik történeteit hallgatom, hanem belebújok a könyvembe.

Könyvjelző vagy papírfecni?

Szigorúan könyvjelző. Mostanában szépen gyarapszik a gyűjteményem, utoljára az angoltanárnőm lepett meg eggyel a születésnapomra, de vannak barátaim, akik külföldi útjukról szuvenírként nekem biztos ezt hoznak. És eljutottam arra a szintre is, hogy bizonyos témájú könyvekhez bizonyos könyvjelzőt választok - tudom, nem vagyok normális.

Simán be tudod fejezni a könyv olvasását bárhol, vagy egy fejezet végére kell, hogy érj?

Legtöbbször megpróbálom egy fejezet végénél letenni a könyvet, de vannak olyan könyvek ahol egy fejezet elég hosszú, ott nem mindig megy ez, illetve van, hogy a fáradtság felülírja a szokásomat és néha mondat közben is lecsukódik a szemem.

Eszel vagy iszol olvasás közben?

Enni nem szoktam, félek, hogy összekenem valamivel a könyvem, inni viszont igen. Főleg kávét csinálok néha a könyv mellé és azzal fészkelem be magam az ágyba, de nyáron a döglesztő melegben általában egy jó kis limonádéval hűsölök. És persze jöhet a tea is, most ősszel és télen a chai és a szőlős tea volt a két nagy kedvencem.

Zenét hallgatsz vagy tévét nézel miközben olvasol?

Zenét sűrűn szoktam hallgatni, de ilyenkor inkább az instrumentális fajtát, valami klassz nyugtatót, ami nem tereli el a könyvről a figyelmemet. Tévét nem igazán nézek, úgyhogy ez nem jellemző. Szerintem az olvasás közben abszolút figyelemelterelő amúgy is, hisz vagy olvasok, vagy tévét nézek.

Egyszerre egy könyvet vagy többet is olvasol?

Régebben szigorúan egy könyves olvasó voltam. Manapság előfordul néha egy-két könyv párhuzamos olvasása, de ezek elég eltérő témájúak, így nem okoz gondot az egyik történetből kijönni és beleugrani a másikba.

Otthon olvasol vagy bárhol tudsz?

A legjellemzőbb az esti otthoni olvasás, de mivel könyv mindig van nálam, ezért ahol van egy kis időm, biztos, hogy előveszem. Mint már fent említettem közlekedés közben, postán várakozás alatt, vagy az orvosnál is szoktam, illetve a jó idő beköszöntével irány a parkok!

Hangosan olvasol vagy magadban?

Magamban. Elég furán néznének rám emberek ha hangosan olvasnék. Néha így is furán néznek rám, hogy olvasok :)

Szoktál előre olvasni a történetben vagy átlapozni oldalakat?

Régen nagyon rossz szokásom volt az utolsó oldalak elolvasása, de erről néhány éve már teljesen leszoktam. Most csak annyit szoktam előre lapozni, hogy megnézzem, mennyi van még hátra az épp olvasott fejezetből. Átlapozni nem igazán szoktam.

Megtöröd a könyv gerincét vagy vigyázol rá?

Vigyázok. Nagyon. És a világból ki tudnak kergetni néha itthon a családtagjaim, amikor látom, hogy a könyvet kinyitva lefektetik az ágyra, asztalra. Én olyankor odamegyek, beleteszek egy papírt és szépen összecsukom. 

Írsz/jegyzetelsz a könyveidbe?

Nem, nem szoktam. Akkor írok a könyvbe, ha ajándékba küldöm és tudom, hogy az ajándékozott örülne neki, de a saját könyveimbe nem szoktam, max ha tankönyv és ott nem fáj a szívem érte. De ha valamit szeretnék a könyvben megjegyezni, akkor arra a legjobb találmány a post it - jelölő is és írni is lehet rá.

Ti mit válaszolnátok a fenti kérdésekre? Akinek van kedve kitölteni, szívesen olvasnám a válaszait.

(Képek forrása: pinterest)

Ha az olvasók uralnák a világot

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

"Az olvasás bizony zavaró lehet. Sőt, veszélyes (…) És nemcsak azokra ám, akik olvasnak, hanem azokra is, akik a közelükben tartózkodnak.
A passzív olvasás sem tréfadolog!"

Azt hiszem minden olvasó ember gyengéje ennek a könyvnek a központi témája és a helye. Egyrészt az olvasásról és annak hatásairól illetve bizonyos emberek ehhez köthető plusz képességeiről szól a regény, másrészt a cselekmény nagy része a Libri di Luca nevű csodálatos antikváriumban játszódik, a nagy finálé pedig Egyiptomban, az Alexandriai Könyvtárban kap helyet.

A történet elején megismerjük Jont, aki sikeres ügyvéd és egy lezárt ügye után nem sokkal telefont kap, amelyben tudatják, hogy édesapja - akivel évek óta nincsenek kapcsolatban, mert édesanyja öngyilkossága után eltaszította magától - tragikus hirtelenséggel meghalt. A temetés után válik világossá a fiatalember számára, hogy a Libri di Luca, az antikvárium az ő öröksége, édesapja rá hagyta. Jonnak semmi kedve vesződni ezzel a hellyel, amihez ugyan számos csodás kisgyermekkori emlék köti, de hamarosan világossá válik számára, hogy ez nem egy szimpla antikvárium. Ez a hely a gyűjtőközpontja azoknak a felolvasóknak, akik küldő képességgel rendelkeznek és azoknak a fogadóknak, akik a küldők képességeit befolyásolni tudják. Szóval egy titkos társaság menedéke és találkozóhelye ez a hely, ahol a csodásnál csodásabb könyvek nem csak egyszerű könyvek. Ezek eszközök, amelyekkel befolyásolni lehet bizonyos dolgokat a küldők és a fogadók képességeivel. A küldők olyan emberek, akik a könyvek felolvasásával úgy hatnak a hallgatóságra ahogy éppen akarnak. Ha például egy történettel tömegeket akarnak egy ügy mellé állítani ezt simán megtehetik. A fogadók viszont nem ilyen képességekkel rendelkeznek. Az ő specialitásuk az, hogy gyengíthetik, erősíthetik vagy akár befolyásolhatják a küldők felolvasását és így a tömegre gyakorolt hatását.

"Bár Jon egyik művet sem olvasta, Iversen előadása őt is magával ragadta, és a képzelete ugyanúgy szárnyra kelt, mint sok évvel ezelőtt, amikor még a Libri di Luca egyik bőrfotelében hallgatta a cowboyokról, lovagokról, űrhajósokról szóló történeteket. Amikor behunyta a szemét, szinte érezte a régi könyvek meg a por illatát, és hallani vélte azt a különös csendet, amit sehol másutt, csakis az antikvárium polcai között tapasztalt."

Forrás: pinterest

Természetesen Jon eleinte elég szkeptikus, de aztán hirtelen az események sűrűjében találja magát. Kiderül számára, hogy nem csak édesapja volt az egyik legtehetségesebb küldő a világon, hanem ő is örökölte ezt a képességet. Aztán az események kezdenek krimibe illő fordulatot venni, mert amikor Jont bevezetik ebbe a titkos társaságba, hirtelen egymás után több haláleset történik a tagok között és Jon, a társaság, illetve egy fiatal lány, Katherina, aki maga is fogadó, versenyt futnak az idővel, hogy kiderítsék kik állnak a háttérben és miért lettek ők maguk, illetve az antikvárium is hirtelen az erőszakos cselekedetek célpontjai.

Engem nagyon gyorsan magával rántott ez a könyves világ, amit Birkegaard álmodott meg. Szerintem ez a felolvasó-küldő-fogadó dolog valami zseniális ötlet. A történetnek ezen szála, a társaság működése, a tagok tehetsége részletesen bemutatásra kerül és bizony magam is elgondolkoztam rajta, hogy ez egy elég veszélyes fegyver lenne az emberek kezében. Úgy lehetne manipulálni az embereket, ahogy az olvasók szeretnék.

A krimi szál sem volt gyenge, csak ott viszonylag hamar rá lehetett jönni, hogy kik állnak a háttérben, ellenben a miértekre nem igazán kapunk választ. Persze itt is bebizonyosodik számunkra, hogy ha valami jó dolog kikerül a kevésbé jó emberek kezébe, akkor azzal mekkora pusztítást lehet véghez vinni. És bizony kevésbé jó emberek voltak, vannak és mindig is lesznek.

Birkegaard stílusa amúgy nagyon egyszerű, de Kate Morton cikornyás, több soros mondatai után nekem bizony nagyon jól esett most ez és nagyon könnyen is tudtam olvasni, illetve közlekedés is közben is elég jól tudtam haladni a könyvvel (és közben azon gondolkoztam, hogy vajon az én olvasásomat manipulálja-e valamelyik utastársam a metrón :)). Viszonylag rövid fejezetekből áll a könyv és a két főszereplőn, Jonon és Katherine-n keresztül követjük nyomon az eseményeket, tehát mind a két oldalról, a küldők és fogadók oldaláról is látjuk a történéseket.

Összességében egy pici Dan Brown-féle Titkos Társaság érzet, pici fantasztikus elem és sok-sok olvasás jellemzi a Libri di Lucát. Ezek elegye pedig nem egy bombasztikus robbanást eredményezett egy szuper könyvben, hanem egy szórakoztató történetet egy nagyon jó borítóval büszkélkedő regényben. Az alapötlet zseniális, csak bizonyos részek túl bő lére voltak eresztve, mások meg nem voltak eléggé kifejtve. De szerintem egy olvasást mindenképpen megér, már csak a témája miatt is!

Kiadó: Libri

Kiadási év: 2013

Fordította: Szőllősi Adrienne