Az elsőnek lenni

Paula McLain: A párizsi feleség

Több, mint egy éve, hogy ez a könyv a birtokomba került és bár eddig csupa jót olvastam róla, valahogy nem éreztem az azonnali késztetést, hogy sorra is kerítsem. Egészen addig, amíg nem olvastam Hemingway második házasságáról nemrég a Pioneer kiadásában megjelentetett Hemingway lánya c. regényben. Már akkor, olvasás közben piszkálta a képzeletemet, hogy milyen lehetett vajon Pauline, azaz a második feleség elődje. Mert hogy Pauline-t valahogy nem tudtam megkedvelni abban a történetben és kíváncsi voltam, hogy milyen lehetett az a nő, akitől sikerült elszeretnie Hemingwayt.

Megkaptam a választ: egy baromi erős nő volt. Legalábbis szerintem. 

Eddig is hittem abban a mondásban, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő, aki támogatja, ez a könyv most csak megerősített ebben. 

Ez a regény Hadley Richardson és Hemingwayjel kötött házasságának története, ő a mesélő, az ő szemszögéből él át az olvasó mindent. Megismerhetjük Hadley boldogtalan gyermekkorát, a családját, édesapja halálának körülményeit. Aztán a próbálkozását, hogy kiszakadjon az otthoni fészekből, és pont ennek köszönheti találkozását Ernest Hemingwayjel. Nem hinném, hogy szerelem volt első látásra az ő kapcsolatuk, sőt, igazából Hadley egész sokáig ellenállt Hemingway sármjának, hisz a férfi 8 évvel volt fiatalabb nála. Ráadásul Hadley nem tartozott éppen az akkori szépségideál kategóriájába, és ez, illetve az, hogy idősebb a férfinél elég sokáig visszatartotta attól, hogy barátságon kívül bármi mást is akarjon vagy elfogadjon. De aztán persze több lett belőle és 1921-ben össze is házasodtak. Innentől követhetjük nyomon Hadley és Hemingway 6 éves házasságának történetét annak minden szépségével, bájával, bizonytalanságával, árnyoldalával együtt.

"Csak hallgattam, ahogy beszél, és azt hiszem, így kezdődött, a csodálattal és irigységgel. Később azon kaptam magam, hogy a kezét bámulom, azután pedig a szemét és a száját."

Úgy fejeztem be a könyvet, hogy óriási tiszteletet éreztem ez iránt a nő iránt. Eddig nem nagyon ismertem azt az érzést, amiről könyvek garmadája szól, azaz, hogy egyszerre lehet valakit gyűlölni és szeretni. Most megtapasztaltam, ugyanis Hadley szemén és elbeszélésén keresztül én végig ezt a kettősséget éreztem Hemingway iránt. Hol szerettem ez a férfit, úgy mint Hadley, hol gyűlöltem azért, amilyen volt vagy amilyen lett a párizsi évek alatt. Közben meg végig az motoszkált bennem, hogy nagyon sokat köszönhetett ennek a nőnek, aki szó nélkül és sokszor a szegénység, nélkülözés közepette támogatta, egyengette az útját. Nem hiszem, hogy Hadley nélkül, no és persze a párizsi évek nélkül az a Hemingway lett volna belőle, akit mi most ismerünk.

A regény legnagyobb része Párizsban játszódik, amit iszonyatosan élveztem. Egyrészt mivel szeptemberben olvastam ezt a könyvet, igazán megvolt a hangulata (nem tudom miért, de az ősz és Párizs valahogy összekapcsolódik a fejemben), másrészt irodalmi hiányosságaimat is szépen kitöltötték ezek a részek. Igen, bevallom, hogy nem minden név volt ismerős abból a bizonyos "elveszett nemzedékből", szóval a wikipédiát és a google-t segítségül hívva valóban sokat tanultam. Hihetetlen, hogy milyen nagy nevekkel találkozik az olvasó a könyvben. Többek között betekintést nyerünk Gertrude Stein életébe és baráti körébe, együtt kávézhatunk és részegedhetünk le esténként a Fitzgerald házaspárral, de megismerkedhetünk Ezra Pound költővel is. 

És ha ez még nem lenne elég tanúi lehetünk Hemingway író karrierje kezdetének, ráadásul néhány regényének, novelláskötetének hátterét is megismerhetjük, lóversenyeken veszünk részt mi is, vagy a spanyol bikaviadalok arénáiban tombolunk a közönséggel együtt.

Volt pár alkalom a regény során, amikor összeszorult a szívem, de összességében nagyon szerettem olvasni, hangulatilag teljesen el tudott varázsolni. Hadley-t becsültem egész végig, de a házasságuk végén, amikor végül is úgy döntött, hogy félreáll, "átengedi" Hemingwayt Pauline-nak, azt hiszem akkor mondtam azt, hogy megemelem a kalapom előtte.

Hemingway iránt pedig végig bennem volt a kettős érzés, azóta sem tudnám megmondani, hogy merre billen a mérleg. Az biztos, hogy azóta beszereztem tőle Az öreg halász és a tengert és valahogy lépten-nyomon belé botlok mostanában, ugyanis Robert Capa Kissé elmosódva c. könyvében is felbukkan, szóval ezt is vehetem egy jelnek, hogy mindenképpen folytassam a vele való ismerkedésemet. 

(Plusz ez után a könyv után a Vándorünnep c. művét is muszáj lesz valahonnan levadásznom, szinte lehetetlen beszerezni. Jó lenne ha a nagy könyvdömping közepette valamelyik kiadó újra megjelentetné, elsők között nyomnám meg az előjegyzés gombot!)

"Egyesek szerint keményebben és kitartóbban kellett volna küzdenem a házasságomért, de egy elmúlt szerelemért küzdeni olyan lett volna, mint élni próbálni egy elveszett város romjai között. Nem bírtam elviselni, így meghátráltam…"

Értékelésem: 4,5 / 5 - ből

Kiadó: Alexandra

Kiadási év: 2012

Fordította: Csonka Ágnes