2011. február 25., péntek

Kijevi jércemell vegyes körettel


Ebben a nagyon-nagyon zord időben is be kellett bújnom a fagyasztó szekrénybe, mert valahol a kis jegyzeteimben, mintha megbújni látszott volna még egy zacsiban,  egy jó nagy csirkemell. Az hogy jérce, vagy kakas, ki tudja már, mert ebben a csomagban csak a cicije volt, arról meg nem lehetett megállapítani, hogy most ez megboldogúlt ifjú korában melyik nemhez tartozott ?! :))
Na mindegy, az én receptem a kjevi jércemellről szól.

Hozzávalók és elkészítés :

Végy két nagy jércemellett, (nekem egy is elég volt, mert több mint egy kiló volt az egy darab)
10 dkg trappista sajtot,
5 dkg vajat,
2 teáskanál apróra vágott petrezselyemzöldet, (nekem ez most kimaradt)
fél kávéskanál őrölt szerecsendiót,
sót,

A bundázáshoz
lisztet,
tojást,
zsemlemorzsát

Elkészítése:

A csirkemellet egy éles késsel vizszintesen félbevágom, de olyan finoman, hogy ne essen szét. Csak úgy, mintha egyz zsömlét vágnék be egy szendvicshez. A hus mindkét oldalát kivülről kicsit bedörzsölöm sóval.
A vajat összegyúrtam a reszeltsajttal, megsóztam és az őrölt szerecsendiót is hozzákevertem.
A  kikevert masszát megfeleztem és a két fél csirkemellbe beletöltöttem. A biztonság kedvéért hústüvel összefogtam.
Amikor betöltöttem a husokba a tölteléket, utána lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgattam, majd ujra a panirban (liszt, tojás, zsemlemorzsa), tehát dupla borítást kaptak a hússzeletek.

A dupla panírozás után jól lespricceltem minden bepanirozott husit olajjal, s  legalább 20 percre fagyasztóba tettem.  A panírok a fagyasztóban jól összeállnak és a dupla panír miatt a sajtkrém sem fog kifolyni a húsból sütéskor.

Kinek milyen ízlése van, úgy süti ki. Lehet sütni:  sütőben (tepsire rakva, olajjal lespriccelve) vagy serpenyőben  forró olajban. Én a megszokott kis kütyümben sütöttem olaj nélkül)


Köretnek egy igazán vegyeset kapott. Egy kis mexikói zöldségkeverék és még hozzá egy kevéske hasábburgonya.

Francia hagymaleves sajtospiritossal


Nagyon szeretjük a krémleveseket, de most ezt nem nevezném krémnek, inkább csak egy egyszerű, de annál finomabb levesnek.  Egy olyan levest hozok, amit még soha életemben nem készítettem el, mert mindíg félek a hagymától. Minden félelmem elmult, mert valami fantasztikus ízvilágot ismerhettem meg a francia hagymaleves elfogyasztása után.

Hozzávalók 4 személyre:

60 dkg fehérhegyma (eredeti recept vöröshagymát ír, de én attól még félek)
1liter húsleves lé (fagyasztóból vettem elő, egy korábbi leves főzése után maradt)
50 g vaj
20 dkg reszelt sajt
2 evőkanál liszt
2 tojás

Elkészítés:

Megolvasztottam a vajat majd beletettem a vékonyra szeletelt fehérhagymát és fél órán keresztül lassú tűzön dinszteltem. Időnként megkavartam, nehogy leégjen.
Rászórtam  a lisztet, egy kicsit megpirítottam, majd hozzá öntöttem az alap húslevest.
Felforraltam  és további 20 percig lassú tűzön főztem.

A hagyma felét kiszedtem és összekevertem a 2 tojás sárgájával, majd lassú tűzön, fokozatosan hozzáadva belekevertem a levesbe.

Sütőbe való kis tálkákba kiszedtem, fokhagymás pirított kenyeret helyeztem a tálak tetejére, majd megszórtam reszelt sajttal. 200 fokon addig sütöttem, amíg a reszelt sajt meg nem pirult a tetején.


 








Dühöngő III. - minden jó, ha jó a vége


Dühöngő sorozatom még nem ért véget, de nem szeretném, ha  a boldogsághormonok hiányától küszködő  hétnek, illetve annak a napnak a minden percét megismerjétek, mert ez már tényleg abszurd volt még akkor is, ha én  csak nevettem mindenen. Ezt másképp még megemészteni sem lehetett volna. Gondoltam, ha semmi sem jön össze, maximum a szomszéd kutyája jól jár :))))

A Dühöngő I-ben leíartam a hentestokány történetét, majd folytattam a Dühöngő II-ben a panírozott halrudacskákkal, de azt még nem mondtam el, hogy ugyanezen a napon még bagetteket is sütöttem. 
Hát nem sok ez egy napra ????  - kérdeztem így utólag magamtól. Bár már arra is fényderült azóta, hogy telihold is, naprobbanás is volt ezen a napon,  na de ennyire ??? --- hááááát lehet !




Grahamlisztes bagetteket készültem sütni és pakoltam a cuccot a dagasztógép edényébe.
A hozzávalókat nem írom le, ITT olvasható,   csak egy csöppnyi változástatást csináltam, hogy most a kovász is grahamlisztes volt.

Mindent beleraktam a dagasztó gép edényébe. Már az első keverésen-dagasztáson is majdnem túl voltam, amikor észrevettem, hogy az ÉLESZTŐ KIMARADT belőle. Na gyorsan leállítottam a gépet, belemorzsoltam az élesztőt és még adtam neki 5 perc dagasztást.

20 percre leállítottam a dagasztót, hogy pihenjen a tészta. Az idő letelt, rákapcsoltam egy 10 perces  dagasztásra, s kb 8 perc eltelte után  egy őrült pillantás a konyhapultra, és láttam: mit keres ott a kovászos dobozom ? ....... na mit ?????
Hááááát kimaradt a kovász is a hozzávalókból.

Nincs mit tenni, mert a kovászt már nem rakhattam vissza a hütőbe, ugyanis előtte legalább 6 óra hosszáig már arra várt, hogy végre történjen vele valami.  - nem történt - , de amikor észrevettem, gép ujra leállitva, kovász hozzáadagolva, s újabb dagasztás mindaddig, amíg a tészta a kovászt fel nem vette, na de ehhez még kellett adni ám rendesen egy kis pótlisztet. Akkor meg az jutott eszembe, hogy na ez olyan sótlan lesz, hogy ihaj. Újabb döntés: 10 dkg lisztbe belekevertem gyorsan egy kevéske sót, és így adagoltam hozzá a lisztet.

Végülis túljutottunk mi ketten (a gép és én) a dagasztáson, végre már talán minden benne volt a tésztában. S mint ahogy látjátok, de én sem hittem a szemeimnek, mert a legalább 4-5-szöri dagasztással, pótlólagosan hozzáadott hiányzó és kimaradó - de a végére minden belekerülő-  hozzávalókból, ilyen  kis mini bagettek sültek.





S lám, lám, itt a végeredmény, de olyan sok, hogy szépen bezacsiztam nagy részét és indultak a fagyasztóba, mert ezt két nap alatt még elfogyasztani sem lehetett.  S az összes  megállapításom az egészből annyi volt, hogy IGY KELL ELSZÚRNI valamit :)))))))


Ma még ezekből a bagettekből vettem ki kettőt a fagyasztóból, mikróba kicsit átmelegítettem, s mintha akkor vettem volna ki a sütőből olyan fincsik voltak. Hála az égnek elfogyott ez a töménytelen mennyiségü bagett, ami ugye a sok-sok pótlólagosan hozzáadott nyersanyag miatt, majdnem dupla mennyiségü lett, mint úgy általában.

Minden jó, ha jó a vége !!!!! - de azért még jött valami.....

Arról már be sem számolok, hogy ezen a napon még volt egy bevásárlásunk, s amikor hazajöttünk, kipakoltunk, s megláttam, hogy a kerek dobozos (itt most márka és név nélküli) háromszögletü sajtok - áremelkedésük ellenére - úgy összementek, mint a samu nadrágja. Komolyan mondom, hogy vettem a fáradtságot és a centimétert ! --- hát 1 cm alatt volt/- van a magasságuk !!! Hol vannak már azok a jó kis vastag medvesajtik, amelyikből csak 6 db volt egy dobozban, de azzal aztán jól lehetett lakni. Ezt meg a három emeletével akár két bagettre rákenhettem volna. No mindegy, ez már így van, és sajna  lesz.
Na ezen húztam föl magam, nem az egész napi bakijaimon. :)

Ez már csak olyan volt, mint "hab a tortán" - csak éppen visszafelé.................

Már nem dühöngök :))))))))  --- néha kellenek az ilyen napok is, amikor a negativ sikersorozatok kerülnek előtérbe, s ha jól belegondolok - így kerek a világ !!

2011. február 21., hétfő

Szezámmagos kiflik


Holnap és holnap után azaz február 22-23-án (kedden és szerdán) kicsit távol leszek otthonomtól, s szerintem még olyan lehetőségem (lehetőségünk) sem lesz, hogy valami harapnivalóhoz hozzájussunk.
Valamit ki kellett találni, ami könnyü, finom, jó kis harapnivaló. Komoly gondot okozott, hogy kitaláljam mi legyen.  Arra is gondolnom kellett, hogy ma sem sok időm van arra, hogy elkészítsem, tehát valami nagyon gyors, könnyen elkészíthető, süthető valami legyen.
Lett !!!

Másfél adag sonkás, szalonnás, sajtos csigákat sütöttem. Ezek eszméletlen hamar elkészültek, de menet közben még kitaláltam ezeket a formás kis kifliket, ami ugyan sokkal nagyobb, szélesebb, mint egy normál kifli, tehát ha akarjuk, akkor félbe vágva jócskán meg lehet tölteni bármivel.
Tésztája olyan egyszerű, hogy szinte szégyen feltenni, mert ezt még egy ovodás gyerek is el tudja készíteni.
Azért leírom :))) ha másért nem, hogy el ne felejtsem legközelebb a receptet.




 A tésztához:

30 dkg BL 80-as kenyér liszt,
10 dkg rétesliszt,
2 dkg élesztő,
2,5 dl langyos víz
1 teáskanál cukor,
1 evőkanál olaj,
2 evőkanál kacsazsír,
1 teáskanál só

Tetejére kevés tej, amivel megkenem, majd szezámmag és kevés nagyszemü himalája só.

Elkészítése:

Az öszes hozzávalókat robotgép dagasztotta meg, kb 10 perc alatt. Kelesztőtálban kelt egy óra hosszáig. Lisztes deszkára borítottam a tésztát, majd 9 darabra szétvágtam. Először ugy gömbölyítettem mint egy zsömlét, majd nyújtófával hosszúkásra kinyújtottam. Utána a kinyújtott tészta egyik felét ráhajtottam a másikra, s a magam felőli részénél elkezdtem fektekerni úgy, hogy a jobb kezemmel a hozzám távolabb eső végét húztam, (nyújtottam).

Sütőlappal bélelt tepsire raktam, tetejét tejjel megkentem és szezámmagot, valamint nagyszemű himalája sót szórtam rá. Igy kelt még a tepsin kb fél órát.
Előmelegített sütőben légkeverésen 160 fokon 18 perc alatt megsültek.



Amilyen egyzerű, olyan nagyon finom. Gyorsan kettőt, még azon melegében be is vacsiztunk egy gyümölcstea kíséretében.

Olyan ropogós a héja és olyan laza a bélzete, hogy szinte hihetetlen. Azt hiszem ezt még sokszor fogom sütni.


Töltöttpaprika


Vasárnapi ebédünknek is valami nagyon könnyűt, finomat képzeltem el, de nem nagyon jutott eszembe, hogy mi legyen. Még mindíg a fagyasztót ürítem, s így esett a választás a töltöttpaprikára.
Csak a papírdobozos (fél literes) paradicsompürét kellett hozzá adni, de abból is volt itthon.
Még ősszel raktam el a paprikákat -kicsumázva- töltésre készen, bár ezekből szoktam egész télen használni, levesbe, pörköltbe, vagy esetleg egy jó kis komoly tojásrántottás -mindenes- reggelibe.

A töltöttpaprika hozzávalói és elkészítése:

12 db zöldpaprika (fagyasztóból)
50 dkg darált sertéshús (de lehet bármilyen, akár baromfi darált is)
1 teáskanál só,
1 mokáskanál fehér bors,
1 teáskanál köménymag,
1 evőkanál házi piros fűszerpaprika,
2 kisebb evőkanál zabpehely. (rizs helyett)
1 tojás

a paradicsomszószhoz: 2 db fél literes -papirdobozos- paradicsompüré
Édesítő tabletta vagy folyadék, ízlés szerint.
1 szál zellerlevél.

Az egészet a robotgépbe tettem, s pillanatok alatt összekeverte.  Egy lábasba kevés vizet feltettem melegedni. Közben előkészítettem a paprikákat (12 db-ot) s betöltöttem a befűszerezett hússal. Még annyi hús maradt ki, hogy 6 db gombóc is lett belőle.
A paprikákat és a gombócokat szépen sorba leraktam a lábasban lévő már langyos vízbe, hozzátettem a zellerlevelet is. A víz éppen csak hogy annyi legyen benne, hogy félig se érje el a paprikákat. (kb fél liter). Üvegfedő alatt gyönyörűem megpuhulnak, megfőnek.
Félig kész állapotában a 2 doboz paradicsompürét belenyomtam, megfelelő mennyiségű édesítő tablettával (folyadékkal) édesítettem.
Kb még 20-25 percig főztem, ezzalatt az idő alatt  be is sűrűsödött.



Levesünk is egy igazán könnyű zöldséges grízgaluska leves volt. Erről sajnos nem hoztam fotót, mert az üres tálat mindhiába fotóztam volna le. (-elfogyott-)

2011. február 20., vasárnap

Jókai bableves


......hogy egy kis jó is következzen :)))

Jókai bableves hozzávalói és elkészítése:

30 dkg füstölt sertéscsülök  (kicsontozott, felkockázott) 
10 dkg debreceni kolbász
10 dkg száraz tarkabab (friss bab esetén 30 dkg)
10 dkg sárgarépa
5 dkg petrezselyemgyökér
negyed  zellergumó
1 kisebb  fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db paprika
1  db kisebb paradicsom
4 dkg zsír vagy olaj
1 evőkanál liszt
1 kispohár tejföl
1 babérlevél
1 púpozott mokkáskanál pirospaprika
csipetke  (ebbe most nem került csipetke)

Elkészítés

A babot előző nap beáztattam éjszakára - friss bab esetén erre nincs szükség - illetve a csülköt másfél liter vízben puhára főztem, majd a főzővízzel együtt hűtőbe tettem. Amikor kihült, kicsontoztam, felkockáztam.

Másnap a csülök tetején képződött zsírt lekanalaztam, és egy fazékba tettem. A zsíron gyengén megpirítottam a kockára vágott zöldségeket (sárgarépát, zellert, petrezselyemgyökeret), majd hozzáöntöttem az  áztatólevével együtt a babot és a csülök főzőlevét. Fűszereztem fokhagymával, babérlevéllel és sóztam.  (óvatosan, mert a csülök is sós lehet, még akkor is, ha kiáztatjuk) Ezután hozzáadtam a kockára vágott paradicsomot, zöldpaprikát is és lassú tűzön főztem.
A  kolbászt felkarikáztam és egy serpenyőben kisütöttem, majd kivettem és lecsepegtettem. A sütésből visszamaradt zsírba tettem az apró kockára vágott hagymát és  megpirítottam, majd megszórtam liszttel.  Félrahuzva a fazekat, meghintettem piros fűszerpaprikával.
Amikor a bab megfőtt, hozzáadtam a leveshez a kolbászt, és a tejföl felével behabartam.
A csipetkét a főzés vége előtt 5-6 perccel kell beletenni a levesbe.
Végül a leveshez kevertem a maradék tejfölt, és ízlés szerint ecettel ízesítettem.









Dühöngő II. - panírozott halrudacskák - folyt.köv........


A Dühüngő I-ben már beszámoltam a "jól sikerűlt" ebédünkről. Na de ha egyszer egy folyamat elindul............

Oldalborda imádja (de hogy miért, azt csak ő tudja) a panírozott halrudacskákat. Na de attól mentsen meg az isten engem, hogy amikor megkívánja, együtt menjünk vásárolni. Annak tuti, hogy kissé éles, esetleg tökéletesen szótlan - szemekből olvasó - végeredménye lesz. Általában azért már az utóbbi időben, ezek csendes szemkontaktusok, de azért az a nyamvadt halrudacska mégiscsak a kosárba kerül. ÓÓÓÓ pedig, hogy én azt hogy ú.........-lom. Egyenesen ki lehetne zavarni vele a világból.

Ominózus eset a hentestokánnyal  - estefele azért már korgott a gyomrom és gondolkodóba estem, mit is kellene összedobni, hogy egyszerű, finom, és gyorsan elkészüljön.
Nahát..... eszembe jutottak a halrudacskák, amelyek már egy ideje a fagyasztóban dideregtek. Nem volt nagy kedvem hozzá, de gondoltam, nem fogok belehalni ha egyszer eszek belőle, s így oldalbordának is kedvezek egy kicsit.

Irány a fagyasztó, halrudacskák (egy jó nagy hosszú dobozzal) kivéve, elektromos kütyümbe betéve, és 4 perc alatt elkészültek. Még egy pár csík hasábburgonyát is kisütöttem, ennek is csak 10 perc kellett. S a majonézt is odakészítettem.

Halrudacskák elkészültek. Dörzsöltem a tenyerem és becammogtam oldalbordához az irodájába, hogy jöhet vacsizni. Kérdezte, mit készítettem: - mondtam vigyorogva, hogy a kedvencedet, de gyere, majd meglátod.

Terítettem, szépen feltálaltam, leültünk. Minden odakészítve, én felkészítve. Gyomrilag elkészülve............

Oldalborda bejő az ebédlőbe és meglátja,  s  kijelenti: köszöni, aranyos vagyok, de ő most a megszokott gyümölcsjoghurtját müzlivel kéri.
Elkészítettem - hát tehettem mást? -

Ránéztem a rakomány halrudacskákra  és csak sajnálni tudtam magam: most ezt nekem mind meg kell enni ?? - mert ezt még a kutyámnak sem adnám oda.

Na mindegy, beleadtam minden apait, anyait az evésbe. Kés, villa, olló (vagyis olló nem, mert az nem gyerek kezébe való, s egyébként is talán vacsorázni kellene, nem uj ruhát varni)

Idétlen szokásomhoz híven a halrudakat hosszában ketté vágtam, s elkezdtem fehéredni, vörösödni. Még jó hogy nem egy cápaharcsa, vgy egy   lazac lett belőlem, de azonnal.

Nem kellett nagy tudomány hozzá, amikor kettévágtam és megláttam a közepét, hogy ez akkor látott halat, amikor én a hátam közepét.

Oldalborda már javában és jóétvággyal fogyasztotta a gyümölcsjoghurtos müzlijét, én meg hosszan merengtem, hogy most melyik ablakot célozzam meg a halrudacskákkal, hogy elérjenek a kukáig.

Egyiket sem, mert azt is nekem kell megpucolni.  Összekaptam magam, és a finom ropogósra sült hasábburgányákat megmártogattam a majonézba és egy forró tea kíséretében elfogyasztottam.

Panírozott halrudacskák úgy ahogy voltak, landoltak a kukába! - hogy miért is ??? ---- hát csak éppen azért, mert ezek nem halból készültek, hanem SZÓJÁ-ból !!!!!!!!!

Elballagtam újra a fagyasztóig, kivettem a másik doboz halrudacskákat, és hogy ne féljen az egyik csomag a kukába, mellé tettem a másikat.

Naaaa ezen azért már mérgelődtem egy kicsit,  nem azért, mert én nem szeretem a halrudacskákat, és oldalborda sem kérte, hanem legalább írták volna rá a dobozára, hogy ez kérem szépen egy kímélő halfajta, amely soha életében vizet nem látott, pusztán a földön termett szójából készült.



Csak nézzétek meg nyugodtan, hát hol van ebben az a szépséges hófehér halszelet ? - hát sehol..... tiszta szója az egész. Na és az ííííííze --- háááát azt nem írom le.......
Ez még nem volt elég.... ujra kimentem a kukához, kivettem a dobozt és elolvastam mi van ráírva, hát nem az volt rajta, hogy szója...... Egyet sajnáltam, hogy a blokkja már nem volt meg, mert indultam volna vele vissza a bevásárlóközpontba............
Jaj de nagy szerencséjük volt, hogy nem találkoztak velem :) :)

Minden jó, ha jó a vége, oldalborda is belátta, hogy ezután burkolt szójadarabok, halrudacska képében  nem jönnek a házba, mert ezzel még a kutyám gyomrát sem terheltem volna meg .

Egy tanulságot levontam azért belőle. Ha ne adj isten oldalborda mégegyszer megkivánná, ott az üzletben fogom kibontani a dobozát és széttörni egy darabot, s megvizsgálni, hogy a belseje hófehér, vagy éppen sérga :)))))) - de tuti, erre nem kerül sor ha rajtam múlik :))

folyt köv..... mert van méééééég, van mááááááááásik ........ de az már egy kicsit vidámabb lesz :)