Kiss Judit – Szebeni Péter (szerk.): Tya

A 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon jelent meg 5panels gondozásában magyar alkotók legújabb antológiája, a Tya – Kutyantológia. Bevallom a CSKA után nagyon érdekel, miként nyúlnak a kutya témájához. Ha volt annak a kötetnek valami hibája, akkor az az volt, hogy kicsit klisés lett. Hiányzott belőle a játékosság, a macskák állandó csibészségre való hajlama.

A tematika azonos, a könyv terjedelme is, azonban csak tíz történet kapott a kötetben helyett. Átlagosan elmondható, hogy inkább hosszabb történeteket gyűjtöttek, és természetesen most a kutyák azon természetével találkozunk, amit nagyon könnyen, emberi értelemmel legalábbis, könnyen megértünk. Talán némileg elrugaszkodott ötlet, de véleményem szerint, hogy ki és milyen tulajdonság mentén haladt végig, nagyban függ az író és rajzoló személyiségétől. Ugyanezen gondolat mentén, hogy mivel azonosultam könnyen, szintén az én személyiségemtől függ.

Kiss Judit – Szebeni Péter (szerk.): CSKA

A több különböző, macskát a középpontba állító képregényt magába foglaló kötet a március 19-i képregénybörzén tarolt. Egyből a figyelem középpontjába került, és ahogy másokét, úgy az én érdeklődésemet is felkeltette. Megosztani a lakásunkat ugyanis nem minden esetben egyszerű, elvégre a cicák megjelölik a területüket, és nem árt, ha mindenki az eszébe vési, mi tartózkodunk náluk, nem fordítva – üsse kavics, azért maradhatunk! Komolyan érdekelt, hogy látják ezt a kérdést mások.

Tudtam, hogy antológia, de valamiért úgy gondoltam, egy nagy összefüggő történetet kapok majd – fogalmam sincs, honnan származott ezen hitem –, szorosabb vagy lazább kapcsolódási pontokkal, amire a kiadvány természetesen rácáfolt, de talán jobb is így. Négy fő témára oszlik, az alkotók ezekből, a témákból igyekeztek szemezgetni, és körbejárni azt a misztériumot, ami már az egyiptomiakat is rabul ejtette. A különböző hosszabb-rövidebb képregények más-más stílusban, és különböző megközelítéssel vizsgálják a fejezetcímül is szolgáló olyan négy fő tulajdonságot, amit leginkább a macskáknak tulajdonítunk. A Szeszélyes, a Rejtélyes, a Csacska és a Harcias részek persze nem igazán nyitják fel a szemünket, mutatnak rá új dolgokra, sokszor még valóságosakra sem, de azért szórakoztató módon boncolgatják a kérdést.

Juan Díaz Canales - Juanjo Guarnido : Blacksad - Árnyak között - ünnepi könyves poszt

Csupa szépet olvastam Juan Díaz Canales és Juanjo Guarnido nevéhez fűződő noir stílusú képregényről, annyira jókat, hogy bekerült a karácsonyi listámba. Valójában Nima tehet az egészről, mert nála láttam meg először, de később többen csatlakoztak hozzá, és miután egyszer rákerestem, végleg elvesztettem maradék kis ellenállásom utolsó darabjait is.

Blacksad egy régi szerelmét valaki brutálisan meggyilkolta, jóllehet az érzések már rég tovatűntek, hiányuk  azért fáj még kicsit. A szálak magasra vezetnek, a rendőrség szerint nem kéne foglalkoznia az üggyel, de mint olaj a tűzre, úgy hat a segítőszándékú tanács. Ráadásul totálisan felesleges is.

Az 1950-es évek Amerikájában vagyunk, a világ még nem heverte ki a második világháború hatásait, sokan keresik az életük értelmét, benne önmagukat. Az újjáépítési hullám gazdasági fellendülést hozott, új embereknek, új álmokat, egy új, lassan vaduló, szabadulni vágyó valóságban. A lehetőségek országában minden szabad, és hogy egyes emberek mivé válhatnak egy ilyen szituációban, azt ebben a képregényben állati formában láthatjuk. A szereplők fizikai megjelenése már előre elárul néhány dolgot a karakter jelleméről, ez pedig nem csak érdekes, de izgalmas is. Kivéve a női karakterek esetén, mert ők igazi hibridek, inkább emberek. Vajon miért? (A kérdés szigorúan költői!)