 |
| forrás |
Az egyik főnököm idekeveredett a blogomra. Persze végiggondoltam, írtam-e valami vállalhatatlant, - szerintem nem, és ha igen, sincs már jelentősége. Mindig is azt mondtam, hogy nincs semmi titok abban, amit írok, és nem publikálok semmi olyasmit, amit szóban nem mondanék el, de tudjátok, hogy van ez, az ember akaratlanul is elgondolkodik.
Viszont felhívta a figyelmemet valamire. Nevezetesen, hogy milyen sokat mentegetőzöm, amiért nem írok eleget, vagy hogy nincs időm erre-arra. Ezért most úgy döntöttem, nem magyarázkodom tovább. Különben is felesleges... Úgy is tudjátok!
Jelenleg egy kölcsön könyvet forgatok, és be kell valljam, egy picit meglepett az eleje. Nem nagyon kerültem képbe, sok volt a név, a megmagyarázatlan dolog, de aztán néhány oldal után egészen jónak találtam. Úgy érzem, szeretni fogjuk egymást.
Csak idejébe telik, míg kiverekszi, hogy mindenki úgy táncoljon Berillben, ahogy ő fütyül. - És ugyan kinek ne telne idejébe megzabolázni azt az őrült várost?
Glen Cook: A Fekete Sereg
