Nem igazán kedvelem a forgatókönyvekből írt regényeket, de
persze mindig teszek kivételt. Egy ifjúsági regény számomra vonzó, még akkor
is, ha esetleg már láthattam széles vásznon, hiszen a könyv mindig képes
hozzátenni az eredeti történethez: teszem azt, a karakterek sokkal mélyebbek,
még akkor is, ha egy akciójelenetet nehezebb leírni.
Oskari, mint a faluban minden fiú a tizenharmadik
születésnapja előtti éjszakán, vadászatra indul. Nincs más fegyvere csak egy
kése és egy öreg nyíl, a hozzá tartozó vesszőkkel. Ha feljön a hajnal, saját
zsákmányának fejével kell hazatérnie, egy olyan állattal, amit az erdő neki
adott – ezzel az áldozattal válhat férfivá. A remélt szarvas helyett azonban az
Amerikai Egyesült Államok elnökére bukkan, aki egy mentőkapszulában csapódott a
földbe, miután terroristák kilőtték alóla az Air Force One-t. A világ egyik
leghatalmasabb emberének hiányzik a fél pár cipője, felnőtt létére képtelen
lenne egyedül életben maradni, így nem tehet mást, követi a fiút.
A téma miatt gondolhatnánk, hogy ez egy szokványos
kalandregény, és tulajdonképpen az is, leszámítva azt az apróságot, hogy Oskari
csak egy egyszerű, és rendkívül bizonytalan tinédzser. Nem akcióhős, rendőr,
harcművész vagy katona, de még csak nem is egy sztorit szimatoló újságíró.
Kívülről szinte kegyetlenség, hogy ki kell állnia ezt a próbát, miközben tudja magáról,
hogy gyenge – a leggyengébb minden ismerőse között, még az íjat sem tudja
rendesen kihúzni –, mégsem tehet mást, mennie kell. Folyamatosan kétkedik
önmagában, és ezen az sem segít, hogy hamarosan egy másik életért is felelős
lesz.
Hamar összebarátkozik az elnökkel, olyan
kötetlenséggel, ahogy csak egy gyerek képes rá, de dacára az átélt
eseményeknek, sokáig nem is gondol másra, mint a próbára. Ez a gondolat tölti
ki az elméjét, az életveszély szinte másodlagos. Persze eljön majd a pillanat,
amikor felismeri a tényleges tétet, de még ezt is nagyon különös módon teszi.
Akkor sem képes máshogy szemlélni a szituációt, mint valaki, aki élete
legnagyobb feladata előtt áll. A dolgok fura módon kapcsolódnak össze a
fejében, és bár legbelül tudja, mi az, amivel még könnyedén elbír, akkor sem
lesz akcióhős, csak egy félelmet nem ismerő vadászpalánta.
A könyv nem hosszú, nagyjából egy délután alatt
elfogyasztottam. A történet pörög, a cselekmény gördülékeny, de végig volt egy
olyan érzetem, hogy valamiből kimaradtam. Számomra furcsa volt ez a beavató
szertartás is, mintha az őskorból maradt volna hátra, ahogy számos dél-amerikai
vagy afrikai törzs esetében történt. De Finnországban miért? Még véletlen sem
kezelem a könyvet kultúrtörténeti alapműnek, mégis elismerem, az ezer tó
országának fantasztikus földrajzi adottságai, a hatalmas zöld erdős területek
tökéletes helyszínnek tűnnek a kalandhoz.
Míg a könyv csak Oskrai szemszögéből követi az eseményeket, a
film megmutatja az elnök után kutató oldalt is. Ezt éreztem olvasás közben
hiánynak, mert történnek olyan dolgok is, amit adott pillanatban nem tudhatunk.
Igaz, az elnök, aki ugye jártas a saját kormányzatában, válságstábjában
kicsivel később összerakja a képet, így a történet maga kerek egész. És ahogyan
egy ifjúsági regénytől elvárható, a fiúból is férfi válik a végére.
Úgy gondolom, a tizenéves korosztálynak szórakoztató
olvasmány lehet, bár megvallom, én is élveztem, annál is inkább, mert még
tanulsággal is szolgált: mindenki számít, ezért sose hidd, hogy kevesebbet érsz
másoknál.
7/10
Magyar kiadó: Magnólia
Fordította: Rusznyák Csaba
Ez a bejegyzés az ekultura.hu részét képezi
