Nos, ezt a könyvet is a tavalyi romantika iránti fellángolásnak köszönhetem. Borzasztó sok dolgot vonzott be az életembe a korfontzónám tágítása, több kevesebb sikerrel, viszont ezen már aligha lehet segíteni. Bloggerinák ajánlották olvasásra, mert hogy szórakoztató, és elviselhető benne a romantika, no és paraizés is, meg nem is. Hát, nem mondanám, hogy ráharaptam, viszont az egységes álláspont megfogott, így hát belevágtam.
Alexia Tarabotti okolhatná apját is helyzetéért, vagy legalább azért, amiért rá ütött. Az olasz felmenő sötét, göndör haját, karamell bőrét és tekintélyes orrát örökölte, de mindennek a tetejében még lélekkel sem rendelkezik. Ez némileg hazavágja az ember társadalmi életét, így nem csoda, ha vénlány. Amikor egy éhes vámpír, aki meglepően udvarias, megtámadja, jogos önvédelem közben megoldja a problémát. Ez azonban felkelti sokak érdeklődését, többek között Lord Macconét is, aki mint vérfarkas, és mint Viktória királynő szolgája, eltökéli, hogy kideríti mi az igazság. Hogy közben vámpírok tűnnek el, majd fel, már csak hab a tortán. Alexia lélektelenségének okán az első számú gyanúsítottjává válik a London szerte megszaporodó különös eseteknek, így nem sok választása marad, ki kell derítenie az igazságot.