Azt szoktam mondani, hogy néhány klasszikuson kívül nem olvasok átlagos értelemben vett romantikus irodalmat. Minimum legyen benne néhány vámpír, vérfarkas, vagy zombi. Na, ímhol jön a szörny! Amit, különben már jó ideje kerülgetem. Még angol megjelenésének idejében tudtam, hogy vágyom rá, és bizonyított tény, ha én vágyom egy könyvre...Kyle rendkívül népszerű. Ezt azonban nem a személyiségének köszönheti. Sokkal inkább ama felszínes emberi hozzáállásnak, hogy ami szép, ami megközelíti a tökéleteset, az vonzó. Mindenki számára.
Legalábbis majdnem mindenki számára. Kendra ugyanis tudja, a fiú sekélyes lelke egy szörnyetegé, és hogy erről meggyőzze az érintettet is, próba elé állítja. Aligha meglepő, hogy hősünk elbukik. Önnön " nagysága" okozza a vesztét, a megoldás pedig teljesen reménytelennek tűnik.
A Szépség és a Szörnyeteg az egyik kedvenc mesém, mégis mindig volt bennem némi értetlenkedés. Sosem értettem, miért nem ismerjük meg jobban a Szörnyet. Lehet csak nekem tűnik így( Rajongók, figyelem! Ősztől új sorozat eme témában a CW-n.), mindenesetre ebben a könyvben épp a nézőpont az, ami megfogott.
A főhősünk Kyle, és az ő gondolatait követhetjük figyelemmel. A többiek szinte nem is lényegesek. Amikor valamilyen szereplő kikerül a képből, akkor eltűnik. Nincs olyan, hogy ezalatt máshol. Ha történt valami lényeges, hát arról utólag értesülünk és ez bőven elég is.
Tehát a könyv csupán egy szemszögből, időből és helyzetből közvetít. Szeretem!
A történet nagyjából megfelelően követi az eredeti történet eseményeit. Csupán modernizálta. A környezetet, a lehetőségeket, az embereket, csak Szörny maradt ugyanaz a karakter. Loncsos, karmos, agyaras jószág.
Néha az érzelmek intenzitása, vagy Kyle gondolatai miatt úgy éreztem, nem feltétlen tizenévesekről beszélünk. Kicsit koravénnek tűnt néhány dolog, aztán rájöttem, hogy már rég elmúltam tizenhat, így nehezen tudnám megítélni a mostani tiniket.
Hogy az eredeti történt csupán a tündérmesék világát hozta el, vagy az akkori korhoz viszonyítva is volt e mondanivalója (A tanulságon kívül:"Jól csak a szívével lát az ember".), azt nem tudom, de ez a feldolgozás egyértelműen görbe tükröt tart elénk. A társadalom felszínességéről, álszentségéről mutat képeket. Érdekes gondolatokat vet fel. Olyanokat, mint az észrevétlen hajléktalanok, akik beolvadtak a nagyvárosok forgatagába.
Szörnyetegünk ugye rejtőzködik a világ elől, amire nagyon jó oka van, de rengeteg olyan ember él ezen a világon, akik mindenféle óvintézkedés nélkül válnak láthatatlanná a tömegek számára.
Viszonylag komolyabb a téma, nincs Csészike és más vicces tárgyak, akik oldják a komorságot, van viszont helyette Váratlan Átváltozások chatszoba. A beköszönő karakterek ismerősek lehetnek mindenki számára, ahogyan a beszélgetést vezetője is. Plusz pontot érő ötlet. Zseniális, szórakoztató és elgondolkodtató egyszerre.
Bevallom, azért kicsit szeptikus voltam. Nehezen hittem el, hogy a feldolgozások feldolgozása majd leköt. Mégis amikor a Könyvmolyképzőnél 50%-os akció volt, biztos ami biztos, megvettem. Hiszen vonzott. Kellett nekem. Akartam.
Nem bántam meg. Néhány óra alatt végeztem az olvasással, megint háttérbe szorítva a másik folyamatban lévő könyvemet. Nem volt bennem olyan vad érdeklődés, tudtam, mi lesz a vége, és mégsem voltam képes letenni.
Ötletesen modernizált könyv, könnyed szórakozást biztosít, elgondolkodtat és közben nagyjából hű az eredeti történethez is.
A végén még igaza lesz a barátnőmnek, és az én esetemben is új keletű rajongásom tárgyaivá válnak a mesefeldolgozások. Persze ha a többi is ilyen jó, igazán semmi akadálya.
9/10
Magyar kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Farkas Veronika
