Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Idei törekvéseim egyik alappillére, hogy ledolgozok néhányat a több éve porosodó könyvek okozta elmaradásból, és eme szándékomnak első áldozata lett Márquez könyve. Negatív kép élt bennem róla, talán azért, mert egy kedves ismerősöm azt mesélte, ez a kedvenc filmje. Ez még önmagában nem ok, de mivel szinte csak a romantikus műfajt részesíti előnyben, pont azt, amit önmagában csak igen ritkán fogyasztok, látatlanban eldöntöttem, nem nekem való. Innen látszik, bárki tévedhet. Sőt, még én is!

Juvenal Urbino doktor a vasárnapi mise előtt azonosítja barátja holttestét. A barát öngyilkos lett, ami minden bűn legnagyobbika. Felesége, Femina Daza némileg álszentnek tartja férje álláspontját, s mikor ugyanazon a napon a férfi életét veszti, a hetvenéves nő életébe visszatér gyerekkorának minden emléke, és vele Florentino Ariza, aki levelek áradatán keresztül bombázta szerelmével, és hűségesen várt rá, míg ki nem adta az útját, és vár most is, miközben az urát temetik. 

Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Megint elvállaltam úgy egy könyvet, hogy fogalmam sem volt arról, miről fog szólni. Nincs ebben semmi meglepő, Gabriel García Márquez neve számomra önmagában elegendő – no és mivel 2014-ben elhunyt, nem várhattam új könyvet sem, de abban biztos voltam, olvasni még nem olvastam, így semmi akadályát nem láttam találkozásunknak.

1957-et írunk, amikor a Szovjetunióban megrendezték a Világifjúsági és diáktalálkozót. A rendezvény tagadhatatlanul azt volt hivatott igazolni, hogy a kommunista barakkban minden a lehető legnagyobb rendben van. Természetesen rengeteg újságírót hívtak meg a gigantikus eseményre, és közülük néhányan – a francia Jacquelin, az olasz Franco és a kolumbiai Márquez (aki az 1955-ben megjelent botránykönyve után külföldi tudósítóként dolgozott) – elhatározzák, hogy bekukkantanak a vasfüggöny mögé.

Teaser kedd #139 - retró #14

Hát jó, töredelmesen bevallom, alig-alig olvasok, viszont van 16 félig kész posztom. Előbb-utóbb be is fejezek néhányat. Legalábbis a lehetőség adott, csak az a kérdés, mennyire tudok majd vele élni. No de, lássuk az eheti gyöngyszemet.

Az alábbi könyvet nagyjából tíz éve olvastam először, és bár szokatlannak tartottam, helyenként nehéznek is, hiszen a sok-sok éven keresztül húzódó család története, a szereplők váltakozása, a nevek szokatlansága erős fejtörést okozott, de egyetlen dolog tény, egyből beleszerettem és azóta is az egyik kedvenc írómként tartom megalkotóját számon.

Hosszú évekkel később, a kivégző osztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mi kor az apja elvitte jégnézőbe. Macondo akkor húsz vályog- és bambuszházból álló falu volt egy folyó partján, melynek áttetsző vize őskori tojás nagyságú, sima, fehér köveken hömpölygött. 

Gabriel García Márquez: Száz év magány

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Aki nem olvasott még Márquezt, az ne ezzel kezdjen.  Vagy mégis... Egy azonban tény, olvasni kötelező! Tudniillik, ez egy kicsit más, mint a többi könyve. Mindösszesen 104 oldal. Meglehetősen vékonyka, de ahogy a Magvető kiadótól megszokott, keménytáblás, fűzött lapos kiadás. Igen hamar, a 2004-es megjelenését követő évben, jutott el hazánkba.

Amikor kézbe vettem, tagadhatatlanul megcsapott a szűzies gerincroppanás, ami nálam eleve plusz pontot ér. Nem mintha Márquez rászorulna az én kis pontocskáimra.

Egy Irodalmi Nobel-díjas ugyanis olyan helyzetben van, hogy azt ír, amit csak akar. Akkor is kiadnák, ha senkinek nem tetszene. Természetesen erről szó sincs. Személy szerint, én szeretem a fanyar, helyenként kesernyés humorát, kötetlen, de nem szlenges stílusát, kidolgozott karaktereit, az összetett mondatainak szépségét, melyek így együttesen azt eredményezik, hogy egy könnyen olvasható, érdekes és szórakoztató könyv került  a birtokunkba.

Teljesen mindegy miről ír. Épp olyan lelkesen forgatom, épp olyan lelkesen olvasom, mint a Száz év magányt, ami számomra az első volt tőle, és ez idáig a legkiválóbb is.

Nos, ha már szóba került az én könyves perverzióm, mint fehér, érintetlen lapok, sosem nyílt, reccsenő és hajlékony gerincek, lássuk most Márquezét is.

A cím meglehetős pajzánságot sejtett. Senki sem téved, ha erre gondol. Mégsem tisztán a testi örömök szemléltetésének reményével közeledjünk e könyv felé. Az ezerkilencszázas évek elején botrány könyv lehetett volna, manapság leginkább szépirodalom. Legalábbis a maga trágár módján. Mennyit változott a világ!

Egy élemedett korú, kilencven éves újságíró, akinek élete során rengeteg örömlánnyal volt már dolga, úgy dönt, hogy meglepi magát azzal az élménnyel, amit ez idáig nem tapasztalt. Történetesen egy tini lányka ártatlanságával.

A gondolatot tett követné, és hogy beteljesülés is kerekedjen, ahhoz a madámhoz fordul, akinek szokása kiközvetíteni az ily becses portékával kereskedőket. Nos, most jól jön a szakértelme, csak az a bibi, hogy nem is olyan könnyű a feladat. Némi hímezés-hámozás következik, majd kevéske idő elteltével, megvan a kiszemelt áldozat.

A leány csupán tizennégy éves, nappal egy gyárban dolgozik. Hősünk, izgatottan érkezik az első légyottra, ahol a kis ágyasa mélyen alszik. Ettől kezdve, hűségesen jár őrizni az álmát. Apró ajándékokat visz, kedveskedik, hízeleg. Inkább magának mit a gyermeknek és ebben az ártatlan érzelmi kavalkádban ébred rá, szerelmes. Életében először.

Lehetne ez egy újabb Lolita történet, mégsem az. Az újságíró megkapó szerelme, odaadása, rajongása, öniróniával átitatott monológjai, mind egy görbe tükröt tartanak elénk. Az életről, a fontossági sorrendekről. Az élvezetek és az érzelmek ellentétéről, vagy akár azonosságáról. Helyenként meglehetős vulgárissággal, néhol pedig költői szépséggel ábrázolja a mindennapi életet, a kilencven éves, boldog, aggódó szerelmes szavait, tetteit.

Ez a történet azokról a tapasztalatokról, benyomásokról szól, amiket csak akkor tudnánk megfelelően átlátni, ha kellő távolságból tekinthetnénk vissza. Ezekhez mi szükséges? Némi élettapasztalat, józan ítélőképesség és olyan kilencvenévnyi előny.

Ellene egyetlen dolgot hozhatnék fel, a rövidségét.

10/10

Magyar kiadó: Magvető könyvkiadó

Fordította: Székács Vera