Richard Castle: Frozen Heat - Dermesztő hőség (Nikki Heat #4)

A Dermesztő hőség a sorozat utolsó darabja, ami még magyarul is megjelent, ennek ellenére úgy gondoltam, mivel legkésőbb az ötödik résznél mindenképpen váltanom kell, miért ne tehetném meg most? Szóval átnyergeltem az angol hangoskönyvekre. Azért is, mert hiányzott Castel és Beckett párosa, no meg azért is, mert az újdonsült szenvedélyem, az audiobook hallgatás, eddig elég jól kifizetődött.

Nikkit különös gyilkossághoz riasztják, Rook még lábadozik, így nem kísérheti el, hamarosan azonban annyira személyessé válik az ismeretlen, bőröndbe hajtogatott nő rejtélye, hogy többé nem tud távol maradni. Heat szilárdan hiszi, hogy ezzel az esettel végre közelebb kerülhet édesanyja ügyéhez is, mivel tíz éve az egyetlen szilárd nyomott szolgáltatja, ami talán még vezethet is valahova. Hogy merre, arról fogalma sincs, de az utazás során sok dolgot kell megkérdőjeleznie magával és a családjával kapcsolatban is.

Richard Castle: Heat Rises (Nikki Heat #3)

Bár már magyarul is kapható a harmadik kötet, én a második után angolra váltottam, ahogyan tettem más könyvek esetében is. Biztosra vetem, hogy nem lesz a nyelvváltásból semmi gond, hiszen annyi krimit nézek angolul, hogy bárkit képes lennék megölni az említett nyelv kifejezéseivel. No, nem mintha  a végeredmény nem lenne egyetemes, de azért ez is fontos szempont volt. És igazán nem csalódtam. A nyelvezete nem túl komoly, semmiképpen sem emelt szint. Őszintén J.K. Rowling bármelyik regénye, még a Harry Potter is komolyabb nehézségeket támaszt, viszont épp ezt vártam. Csak lazítani szerettem volna. Könnyeden szórakozni, közben hullákat számolni és gyilkosokat üldözni. Láthatjátok, igazán nem dédelgetem extra kívánságokat, így maradéktalanul valóra is váltak az álmaim.

Jameson Rook a városon, azaz az országon kívül nyomoz fegyvercsempészek után, Nikki Heat nyakába pedig egy bizarr pap gyilkosság hullik. Csak a szokásos dolgos hétköznapok köszöntenek be, de a dolgok sosem azok, mint aminek látszanak. Rook viharos bulvárhírekkel bukkan elő, a papról pedig kiderül, olyan titkok birtokában van, amire meglepően sokan, sok helyről pályáznak.

A történet igazán nem okozhat senkinek csalódást. Épp azt a vonalat követi, amit az első kettő, bár nem egy átfedés megjelenik a filmsorozattal. Elég sokat kapunk Rook és Heat kapcsolatáról, az abban felmerülő problémákról és megoldásokról. Ez külön jó pont, mert nem kínoztak minket az ötödik részig. Persze, ha eljátszunk a gondolattal, hogy Castle írta a regényt, aki ekkor még csak reménykedett Beckettel egy hasonlóban... Nos, érdekes, ahogy a fikció írta a fikciót. Elismerem, ez egy pöttyet zavaros, de ugye nem a fikció írta az életet, vagy az élet a fikciót, még jó, hogy zavaros.   

A történet ezúttal sem igényel komoly fejtörést. Néhány része kiszámítható, de a pont elegendő csavart, őszesküvést tartalmaz ahhoz, hogy a szórakoztató faktora maradjon az ismert szinten. Néhányszor megnevettetett, elgondolkodtatott. Olyan észrevétlenül fogyott el, hogy szinte egyből hiányérzetem  támadt.
Viszont megvan a következő rész is, így nem szükséges sokáig tűrnöm a késztetést.

Aki szereti a sorozatot, imádni fogja, aki egy laza, lazítós krimire vágyik, az is. Még mindig fogalmam sincs róla, ki írja a szériát, de mostanra eljutottam addig is, hogy nem is érdekel. Amíg jönnek a könyvek, én együtt tudok élni eme rejtéllyel.

8/10

Teaser kedd #113

Egy újabb hét telt el, és már meg sem merem számolni, hány könyv érékeléssel maradtam adós, ahogy azt sem, mennyi klassz filmet láttam mostanában (Az utolsó éjszaka Párizsban, A Védelmező stb). Időm sem igen volt, de leginkább a kedv hiányzott hozzá. Örültem, hogy végre olvashatok, és nem volt kedvem a szabadidőmet ezerfelé tördelni.

Az idei náthám két napra esett, és bár ezzel a helyzettel is kibékülök, jó alkalmat adott egy kis lógásra és olvasásra. Ez pedig azt jelenti, végre új könyvbe is kezdtem. Mégpedig egy igazán jó és laza krimibe. Egy sorozat harmadik kötetébe, amit a filmsorozatokat kedvelők is igen jól ismerhetnek.
Jelenleg egyre kevesebb sorozatot nézek, az említett széria pedig azok közé tartozik, amit különben kedvelek, és mivel elvonási tüneteim is keletkeztek az új évad előtt, kézbe kaptam a kiválasztottam, ami egy kicsit az is, meg nem is, úgy is van, meg nem is, mégis igazán szerethető. Tehát, aki bújt, aki nem itt jön Castle!

"You are a sick man, Jameson Rook."
" Thank you, thank you."

Richard Castle: Heat Rises
 

Richard Castle: Naked Heat – Meztelen hőség (Nikki Heat #2)

Tudom, hogy azt mondtam, a második kötetet már angolul fogom olvasni, de az a helyzet, hogy csak igen ritkán, sőt végső esetben keverem meg az olvasás nyelvét. Volt már, hogy a magyar fordítás sokkal jobbnak bizonyult, mint az eredeti, és utána csalódtam, de ellenpélda is akadt szép számmal. Tehát inkább maradtam a a magyarnál. Különben is, annyi olvasnivalóm volt és van jelenleg is, hogy félévet, évet várni a következő részre igazán nem nagy kunszt.

Egy ismeretlen holtest mellől egy újabb helyszínre hívják Nikkit. Az újabb áldozat Cassidy Towne nem egy hanem A szenzációhajhász bulvárújságíró. A hírességek kezüket-lábukat odaadnák azért, hogy felejtse el azokat, amiket róluk tud, és meséljen el mindet, amiket másokról. A nő könyörtelen volt életében, rengeteg ellenfelet szerzet magának, hogy holtan találták, azon szinte senki nem lepődik meg. Azonban Heat nyomozót sokkolja, hogy a helyszínen ott találja Jameson Rookot, akit pedig nagyon szeretne kiverni a fejéből.

Az élet és a feljebbvalók azonban kegyetlenek. Nagyon úgy fest, hogy bár a háta közepére sem kívánja, mégis kénytelen újra együtt dolgozni a Pulitzer-díjas íróval. A szálak egyre szövevényesebbek, Jameson pedig egyre simulékonyabb lesz.

Ismét hozták az általam elvárt szintet. Ezúttal nem voltak stílus, szerkesztés béli egyenetlenségek sem, így kimondottan élvezetes és gyors olvasmánynak találtatott. Nem mondhatnám, hogy különösen sokkolt a végkimenetel, bár azt sem állíthatnám, hogy elsőre eltaláltam a gyilkost.

Most is egy sereg mellékszáll kúszik ki és be, kavarja az álló vizet, és a véleményeket. Egy ponton megint annyi a gyanúsítottak száma, mint a résztvevőké, és természetesen senkinek nem lehet kétsége két dolgot illetően: A gyilkost elkapják, Nikki pedig nem tud a végletekig ellenállni Jamesonnak.

Könnyedén olvasható, laza szerkezetben felépített kis könyv ez, aminek a jelek szerint jót tett a fordító váltás. Bár lehet, hogy az első rész hibái tényleg az eredeti könyv döccenői voltak (nem olvastam angolul, nem tudhatom), de azért ez így sokkal profibb munkának tűnik.

Csak ismételni tudom magam azon tekintetben, hogy még mindig nem tudjuk, ki a könyv tényleges szerzője. Marketing fogásnak sem utolsó az ilyen, ami növeli a brand értékét, hiszen Richard Castle már-már fogalomnak számít. A James Patterson, Stephen J. Cannell,  Michael Connelly trióból tipelnek a legtöbben, de mivel senki sem erősíti vagy cáfolja meg ezen találgatásokat, senki sem lehet biztos semmiben. Mindenesetre sokan úgy okoskodnak, egy ismert író minek állna be arctalan szerzőnek, egy új pedig így nem szerezhet nevet. Ezt hívják patthelyzetnek, de ami ebből mégis kiderül, hogy senki nem tud semmit.

Andrew W. Marlowe, aki különben maga is lehetne a titokzatos író, továbbra is azt állítja : Nincs itt semmi titok. Ki más lenne a szerző, mint Richard Castle,  az átkozottul jóképű bestseller gyártó, aki megalkotta a Derek Storm sorozatot is. A pasas elbájoló és igazán jó író. Teljesen érthetetlen, hogy miért akarja mindenki megfosztani őt a dicsőségtől, amikor olyan keményen dolgozott a könyvön.

Na, erre varrjon mindenki gombot! A borító hátoldalán azonban továbbra is Nathan Fillion szerepel. Már kérdeztem ugyan, de senki nem válaszolt, így felteszem még egyszer: Dedikálni is Nathan Fillion jár?

A második kötet hozta a sorozat laza, bájos, könnyed színvonalát, és a kötelező hullák számát. Nem várhatok többet egy olyan könyvtől, amit a kikapcsolódás kedvéért olvasok. Egészen biztosan folytatandó széria.

8,5/10

Magyar kiadó: Könyvmolyképző kiadó Kft.

Fordította: Kamper Gergely

Richard Castle: Heat Wave – Hőhullám (Nikki Heat #1)

Meglehetős izgalommal vártam ezt a könyvet. Már amikor először kiszúrtam angolul, tudtam, hogy egymásra fogunk találni. Annál is inkább, mert nagy rajongója vagyok a filmsorozatnak. Szóval minden csak idő kérdése volt, és végre elérkezett az alkalom is. Ugyanis, amikor  a születésnapi ajándékba kapott könyvutalványomat herdáltam el, a pénztáros néni 900 forinttal kevesebbet vont le róla. A tudat, hogy van maradék, égette az ujjbegyemet. Ezért történhetett hát, hogy előrántottam, mint afféle párbajhős, majd lehúzattam a kis túlélő pénzmagot. Kaptam plusz kedvezményt, és így még kevesebbe került. Tehát bőven megérte.

Nos, Nikki Heat új helyszínre siet. Egy gazdag ingatlanmogul szétloccsant a járdán. Ez akár öngyilkosság is lehetne. Mióta válság van, potyognak az üzletemberek, mint értett gyümölcs a fáról, azonban minden meg kell vizsgálni alaposan. Ő nem az a nő, aki elnagyolja a nyomozói munkát, bár most akadályozó tényezőnek ott van James Rook. A kétszeres Pulitzer-díjas újságírót kedvenc polgármestere akasztott a hátára púpként, csak mert eddig nem volt sajátja. Hiányzott is, tényleg...

Rook mindig láb alatt van, megállás nélkül és sokat beszél, henceg az ismerőseivel, barátaival, látszólag teljesen haszontalan. A tetejében képes duzzogni, mint egy kisfiú, de van benne valami...

Nincs finomkodás vagy hosszas felépítés, egyből belevágunk az eseményekbe. Hulla, meg más egyebek,  indul a nyomozósdi. Ez egyfelől jó, bár én szeretem a lassabban felépített történeteket is. Egy-egy Agatha Christie-nek a felén is majd túljárunk mire megtalálják az első hullát. Castle nem szereti a hosszas előjátékokat. Legalább is a halottak esetében.  Ha már krimi, akkor pörögjön.

A párbeszédek tempósak, ahogy az egész könyv is. A regény maga szellemes, humoros, csipkelődés és irónia hatja át. Egy két helyen megnevettetett, máshol elgondolkodtatott. A történet gondosan felépített, érzelmi szálakkal is operál, néhol már-már csöpögősen. A mi kis írónk javíthatatlan romantikus.

A sorozattal ellentétben itt ugye Nikki a főszereplő, hiszen ő a karakter. Rook afféle Castle szerű figura, így egyből kiderül az is, hogy a férfi tisztában van saját hibáival. Görbetükör és igazságos is, hiszen a sorozat eseteben igazából ő áll a középpontban.

Egynapos könyv volt. Talán ha 8-10 órát tarthatott. Bár lehet,  még annyit sem, mert közben egyéb dolgom is akadt, de ennél több összességében nem lehetett, legfeljebb csak kevesebb, és ez azért beszédes. Lekötött, ha nem is bilincselt, mert hogy legalább annyira sablonos, mint a széria maga. Szóval nem egy kiemelkedő irodalmi alkotásra kell gondolni, de két Murakami között remekül telt az idő, és minden hibájának ellenére pont annyira szerettem, akár csak a sorozatot.

Mert azért vannak problémáim is. Az eleje nehezen indult. Amikor egy fejezeten belül váltás történik, kihagynak egy kis részt és az első sor elejét kiemelik. Nos kezdetben néhány alkalommal ez nem történt meg, pedig a szöveg igényelte volna. Ez lehet persze szerkesztői hiba is.

Néhány párbeszéd sutácska, olykor már-már magyartalannak tűnik, bár inkább csak kitekert. A nyelv sok mindet elbír, inkább apró furcsaságként éltem meg ezeket. Aztán ahogy haladt a történet, úgy rázódott bele az író vagy a fordító. Nem tudom, mert nem olvastam angolul. Azért mégis elhatároztam, hogy a következő részt inkább eredetiben forgatom. Biztos, ami tuti.

Az író természetesen nem a filmbéli Richard Castle, de hogy ténylegesen kicsoda, azt nem tudjuk. A sorozatra épülő könyvek titkát gondosan óvja az ABC. Találgatások ugyan vannak, hiszen több ismert író (James Patterson, Stephen J. Cannell,  Michael Connelly) megjelent már a sorozatban.

Andrew W. Marlowe szerint, aki a széria atya, nincs itt semmi titok. Ki más lenne a szerző, mint Richard Castle,  az átkozottul jóképű bestseller gyártó, aki megalkotta a Derek Storm sorozatot is. A pasas elbájoló és igazán jó író. Teljesen érthetetlen, hogy miért akarja mindenki megfosztani őt a dicsőségtől, amikor olyan keményen dolgozott a könyvön.

Ezt értem, de akkor most dedikálni Nathan Fillion jár?

8/10



Magyar kiadó: Könyvmolyképző kiadó Kft.

Fordító: Szabó János Lajos