Vampire Gigolo, Vanpaia Hosuto
humor, természetfeletti, misztikum, rejtély(2004)
- Matsuda Satoshi as Suou
- Komukai Minako as Kanou Rion
- Sano Shiro as Tenran
- Nobukawa Seijun as Tomoda Tomoyo/Diana
- Suzuki Ryoji as Azuma Mamoru
- Kuranuki Masahiro as Moegi
- Kojima Yurie as Aiga Shiho
- Yamamoto Isao as Shian
- Yakura Ryou as Asashi
- Shimode Jouichi as Kogane
- Kei as Sakura
- Fujita Tsuyoshi as Azuki
A Yuki Kaori Blood Hound című mangájából(igen nagy vonalakban) készült dorama sorozat mindösszesen 6 részes, mivel maga a manga is csak egy kötetet élt meg. Nyilván nem volt benne több, bár én tudtam volna folytatni, de ha egyszer nem kértek fel a megírására, nincs mit tenni.
Rion középiskolába jár, csini kockás szoknyácskában, ahogy azt kell. A legjobb barátnője hagy neki egy kétségbeesett üzenetet: "Rion, segíts! Ez tényleg egy vámpír!"
Hősnőnknek nincs más nyoma, mint egy névjegykártya, mely egy Vámpír Host Klubban tevékenykedő Suou nevű férfié. Tehát elmegy, hogy megnézze magának a "vámpírt".
Rionnak különös tehetsége van hozzá, hogy bajba keveredjen. Szókimondó, temperamentumos, előszeretettel rúgja sípcsonton Suout, természetesen azzal a meggyőződéssel, hogy igaza van.
Amikor, csakhogy felhívja magára a figyelmet, összetör egy üveg Don Pérignont, adósságát törlesztendő, beáll dolgozni a klubba, mint takarítónő. Az lebeg a szeme előtt, hogy így szemmel tarthatja, a minden jel szerint gyanús hostot.
Hatalmas a döbbenete, amikor kiderül Suou valóban vámpír, aki zacskós véren él és fogalma sincsen a városban kezdődő titokzatos eltűnésekről, sem a barátnője hollétéről.
Vámpírunk egy kicsit furcsa. Az átváltozás összesen annyi, hogy letépi nyakláncát (Tisztára Rosario + Vampire hangulat), a haja úgy feltupírozódik, mint Tina Turnernek a nyolcvanas években, szeme színe kékre vált és szemfogai, amik eddig is nagyobbak voltak, mint a normális fogak, megnyúlnak. Mindez ráadásul még sokáig is tart. A gazemberek gyakran egérutat nyernek, ahogy a vámpírmonológja alatt is, ami Rion szerint egyértelműen menőzés, és mint olyan totál felesleges, de amit ő maga nagyon szeretne egyszer anélkül elmondani, hogy valaki félbeszakítaná.
Suou állítása szerint nincsenek különleges képességei, de szép lassan kiderülnek az apróságok. A teátrális, bárgyú és örök második host vámpírnak sem tökéletes. Rion továbbra is lábszáron rugdossa, veszekszik vele, mégis mindig ott van, hogy megmentse a lányt és a helyzetet.
Akiket feltétlenül meg kell említenünk, az a két rendőr. A nyomozónő, Tomoda Tomoyo alias Diana és beosztottja, Azuki. A hölgy álruhában látogatja a Host Klubbot, a férfi pedig klasszikus perverz manga alak.
A történetet és a szereplőket sem kell komolyan venni. Inkább egyfajta paródia, mint komoly krimi, de azért hullák is megfordulnak benne szép számmal. Nem hiszem, hogy vígjátéknak készül, így néhány jelenetet leszámítva, kevés ok adódik a nevetésre. Az esetek sem tartogatnak semmi különlegességet, összességében mégis aranyos.
Érdekes maga a történet felépítése is. Minden részt kétfelé szedtek. Egy bonyodalom és egy megoldó félre osztva, tizenkét, egyenként húsz- huszonhárom perces részek adják össze a hat epizódot.
Korántsem volt bennem az a fajta izgalom, mint az eddig doramáknál. Első éjszaka megnéztem belőle két részt, és amikor a szervezetem úgy döntött, ideje aludni, eszembe sem jutott fennmaradni a "még egy kicsit" effektus miatt. Aligha rágná le bárki is a körmeit. Viszont a mangákból megszokott karaktereket, jellemzően egy-egy eltúlzott tulajdonsággal, kimondottan élveztem.
Az még el kell mondanom, hogy az utolsó részre teljesen berágtam, viszont a történet érthető, az előzmények tükrében kerek, ezért ez egy bohókás, semmi különleges élményt nem tartogató, egyszer nézős sorozat. Egyáltalán nem bántam meg, hogy begyűjtöttem és bátor szívvel ajánlom azoknak, akik szeretik a műfajt manga formájában.
6,9/10
