Nem nagy titok, de egyszerűen imádom a krimiket, és ha már
krimik, akkor a hangulatos, talán kicsit lassabban csordogáló, „lábmunkát
igénylő” darabokat élvezem igazán. Ahol a sztori szépen építi magát, és nem
guglizza ki senki sem a perdöntő bizonyítékokat, ahogy nyuszikat sem rántanak elő a
kalapból. Az agy szedegeti a földre hullott mozaikokat, és próbálja szépen a
helyükre illeszteni azokat. Szerencsémre épp ilyennek ígérkezett J. M.
Gulvin új szériájának bevezető darabja.
A vietnámi háború gőz erővel robog, az országban egymást
érik a háborúellenes tüntetések, ezért a létező összes rendvédelmi erőt a
várható vagy aktuális zavargások helyszínére vezérlik. Így esik, hogy amikor
egy rendőrt félig agyonvernek a saját gumibotjával Winfieldben, ami bőven túl
van az államhatáron, Texasból küldenek rangert. John Q. az odavezető úton
belebotlik egy állítólagos öngyilkosságba. A nyomokat figyelembe véve azonban
úgy véli, gyilkosság történt. Hamarosan azon kapja magát, hogy üldözi a rendőr
támadóját, aki elvakult ámokfutásában hullákat hagy maga mögött, ugyanakkor
szívén viseli az „öngyilkos” ügyét is, akinek a fia, Isaac nem rég tért haza
Vietnámból arra a hírre, hogy az apja halott, a fivére pedig eltűnt. Sok
feldolgozandó hír egy napra...
