3

3 éve, vagyis 19-én jöhettünk haza a kórházból. Ha valakit érdekel, hogy miért kellett tovább "élveznünk" a kórház(ak) vendégszeretetét, mint az átlagnak, ITT elolvashatja. EMITT pedig a szabadulás napjáról írok, hát az sem volt egy egyszerű eset... (De nem is mi lettünk volna, nem? :D)


Gondoltam, írok egy kis összefoglalót, hogy milyen is most a nagylány. :)

• Természetesen aranyfalat, angyalarcú kiscsaj. Amióta megtanult puszit osztogatni, még olvasztóbb jelenség: április 05-e óta adja rendszeresen, legnagyobb örömünkre. :)
•  Ölelgetni is szokott bennünket, meg a jószágokat is. (Ahhoz képest, hogy honnan indultunk, ez is óriási nagy szó ám, akik régebben nem olvastak, azoknak írom, hogy másfél éves kora körül utálta a testi kontaktust, olyanra is volt példa, hogy morgott, ha megsimogattam meg ilyenek...)
• Továbbra is nagy kedvence a mesenézés. És a szövegeik bemagolása. Hogy a csudába tud ennyit megjegyezni, azt nem tudom. (Nekem mindig is nagyon nehezen ment a szóról-szóra tanulás.)
• Egyre többször mond kétszavas mondatokat. Mármint helyesebben fogalmazva egyre gyakrabban használja kommunikációra. Vagyis ez sem fedi teljesen a valóságot, mert az óhaját azért sokszor több szóval fejezi ki már elég rég óta, pl. "Adó nekem kekszet!", "Bekaccsojjja zenéket!" De valahogy most kezdte, hogy élménymegosztásra is használja. Pl. a fejlesztőnk is mesélte, hogy egy képkirakóson magától mondta, hogy "Labdázik cica." És itthon is egyre többször közöl így dolgokat, pl. "Fickó pisil.", "Cica dojombol.", "Eszik cica." Ha kérdezünk tőle valamit, hogy mi ez, arra rendszeresen és már régóta válaszol, de ő nem kérdezi, hogy ez vagy az micsoda (pedig olyan jó lenne falra mászni a mi ez kérdésektől...lehet, nálunk ez a korszak kimarad.). Az elvontabb kérdésekre továbbra sem igen válaszol, szóval azért jócskán egyoldalúan kommunikál (jaj, pedig de jó is lenne elcsacsogni vele, faggatózni, trécspartizni...), de ezt most nem panaszképp írom, én örülök annak, hogy legalább dumál, még ha sajátosan is. Amúgy egész nap be nem áll a szája... :D
• Még mindig imádja a zsinórokat rázni a szeme előtt. Meg rohangálni is szeret, nem tud egy helyben maradni. :D Mikor úgy gondolja, hogy befejezte a táplálkozást, már tépi is le a nyakából az előkét, pattan le a székről (nem emlékszem, hogy írtam -e, de egy ideje már a nagy asztalnál eszik, utálta már az etetőszéket), alig lehet rávenni, hogy ugyan "kicsit töröljük már meg a szádat meg a kezedet". 
• Játszani úgy lehet vele, hogy meghatározott helyen és strukturálva. Spontán játék nincs, és ezt így azért kicsit fura megszokni, mert az ösztönömben az van, hogy leülök mellé, elővesz/előveszek valami játékot és móka kacagás, de neeem, nálunk ez sem ilyen, hisz ilyenkor napirendi kártyák, bevonulás a szobájába a kis asztalához és ha jó passzban van, akkor hajlandó kirakni ezt azt, vagy festeni és hasonlók, majd a végén kap édességet jutalom gyanánt (persze ezt is jelezni kell neki vizuálisan, mármint hogy ha megcsinálod ezt és azt, akkor kapsz a végén csokit pl.). Már tényleg kezdem megszokni, de azért még sokszor érzem azt, hogy mennyivel másabb lehet "csak" úgy játszani a gyerekkel... Ezeket az itthoni "feladatozásokat", vagyis a jutalommal, vizuális megsegítéssel ráveszlek a játékra és igyekszem elhitetni veled, hogy ez nem is olyan rossz dolog témát inkább az apja szokta végrehajtani.
• Erről jut eszembe, hogy továbbra is totálisan apaszíve a kisasszony. Van, hogy féltékeny is vagyok ám, mert a Cuki félszavára már ugrik az Embör, szinte ki van hegyezve a füle a töpszli hangjára; míg az én mondandómat sokszor meg sem hallja... o.O Még ilyet?! :O
• Egyszerű utasításokat végrehajt: hozd ide, rakd oda, stb. Ez is nagyon nagy előrelépés. :)
• Van pár rituáléja, de rájöttem, hogy ezek végül is neki és nekünk is segítségek. Olyanra gondolok, hogy mondjuk ha fürdés végén azt mondom neki, hogy gyere, kiveszlek, vége a fürdinek, akkor dührohamot kap. Ehelyett kitapasztaltuk, hogy azt kell csinálni, hogy berakjuk a békát a pohárba (én szoktam mondani, hogy álmos a béka, rakjuk bele, van, hogy ő maga helyezi be, de ha nem akkor én), majd a következő varázsmondat a kapsz barackot. Így mindenféle tiltakozás nélkül kiszedhető a kádból. :)
• Inni ugyanúgy, csak és kizárólag variábilis fejű Avent cumisüvegből hajlandó, és szinte mindig hanyatt fekve. Jah, arról nem beszélve, hogy csak Cappy őszi/sárgabarack jöhet szóba (hígítjuk...)
• Szobatisztasággal sehogy sem állunk. :( Egy pisi és egy kaka landolt eddig a bilibe. Ha bekakil, van, hogy szól, de van, hogy nem (kb. 50-50%). A bilin nem hajlandó megmaradni 10 másodpercnél tovább. Már egy ideje a 6-os Babydream pelust használjuk, de úgy érzem, kezd kicsi lenni (nem méretileg, inkább tudásilag). Sokszor ki is folyik, hiába nem rakjuk ritkábban tisztába. Valahogy szerintem már nem elég. Pedig nagyon bevált eddig. Kíváncsi vagyok majd a támogatott minőségére... Nemsokára megyünk a neurológushoz, aki majd ad szakorvosi javaslatot, hogy ingyenes legyen bizonyos mennyiségű pelenka. Azért ez is óriási segítség lesz. Na meg azon is agyalok, hogy venni kellene nagyobb méretű body-kat, mert hát ugye őkelme 4-5 éveseknek való cuccokat hord, és ebben a méretben, használtan én nemigen találtam body-t, pedig ahogy tapasztaltam, pelenkához nem árt ez az alsóneműféleség... Azért bízom a jó időben, már beszereztünk bugyikákat is, meg agyalok egy videón, amin én és férjem végeznénk a dolgunkat bilibe, minek végén kapnánk csokit. (van sárga ételfestékem, és műkakit is tudok gyártani :D ) Az is nehéz autiéknál, hogy őt elméletileg nem motiválja az, hogy nagylány legyen, hogy hasonlítson anyura/apura hogy utánozzon bennünket, hogy megdicsérjük (örül a dicséreteknek, el is várja, de nem motiválja) meg ilyenek. Így marad az, hogy jutifalattal megerősítjük majd a produktumokat. Csak ugye el kellene jutni előtte a pelenkán kívüli végtermék elhelyezéséig is.

3 éve azt hittük, hogy a hazaérkezéssel a nehezének vége. Lehet, hogy csöppet naivak voltunk... :D :D :D

Nagy munkában + mindenféle vegyes

 Kicsit felpörögtek az események, amit bevallom, nem bánok, sőt! Lehet, hogy admin leszek egy 2000 fős facebook csoportban. Meg csináltam még egy blogot, ahol röviden összefoglalom, összegyűjtöm a segítségre váró családok történeteit. Annyira jól esett, mikor többen gondoltatok ránk, és segítettetek. Ezért is éreztem késztetést, hogy valamit, még ha hangyányi is az, de tegyek. Kevesen olvassák az új blogokat, de sosem lehet tudni, hogy mikor és hogyan jut el a segítségkérés a segíteni tudó és akaró emberekhez. Amúgy meg a tenger is ugye cseppekből áll, szóval hátha. :)

http://akitudsegitsen.blogspot.hu/  

 Nagyon mélyen megérintenek ezek a történetek, és eléggé át tudom érezni a helyzetüket. És nagyon felnézek rájuk, mert a mi problémánk az övékéhez képest elenyésző, mégis sokszor nehéz, akkor nekik mennyire az lehet???

 Időközben vénültem is egy teljes évet. o.O Váááá! :O Hihetetlen, hogy már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz. Emlékszem, 10 évvel ezelőtt mekkora nagylánynak hittem magam. :D Most meg egyáltalán nem érzem magam annyinak, mint amennyi számilag vagyok. És rájöttem, hogy kamasz akarok lenni!!! Akkor bezzeg fel sem fogtam, hogy mekkora királyság már, hogy a felnőttség kellemes oldalába bepillanthatunk (bulizhatunk, cigizhetünk, szabadabbak vagyunk), de nem kell mondjuk azon agyalni, hogy hónap végén mit eszünk vagy miből lesznek a számlák kifizetve... De jó vóóót. :)

forrás: http://memegenerator.net/instance/36338791

Amúgy olyan cuki férjem van, hogy azt kaptam tőle egy tábla csoki mellé, hogy maszekolhattam vele. :P Nem panaszként írom, hisz a munkának  mindig örülök, mert kell a pénz, de az időzítéssel nem voltam kibékülve, hisz máskor is meg lehetett volna csinálni... Egy sírról szedtünk ki egy jókora borostyánbokrot... Nehéz is volt, nagyon makacs egy növény, nagyon nem fűlött a fogam hozzá. És voltam akkora kis naiv, hogy azt gondoltam, hogy csak beetet, és közben meglepi partyt szervezett anyósoméknál. Hát, nem, valóban dolgoznom kellett. :( Na mindegy. Ja a torta, amit anyutól kaptam, nagyon finom volt, csokis-epres, és nem volt csömör. Ilyet még talán nem is ettem. Tényleg jó volt! Nyamí!

 Holnap (azaz hétfőn, vagyis már ma) elmegyünk kettesben a fogorvoshoz. Nálunk a romantika ennyiben kimerül. :/ Most megyek majd harmadjára a fogdokihoz, és még mindig sok szuvas fogam van, 3 éve meg 1 sem volt (legalábbis tömetlen nem volt). Szívás! Most meg gondoltam elhívom az embert, és nem tiltakozott. Amúgy olyan jó lenne végre nem orvosi vizsgálatra menni, hanem pusztán kikapcsolódásból kimozdulni. Persze, szoktunk sétálni meg ilyenek, de nem ártana egy kis izgi vagy utazás vagy mittudomén. Kettesben vagy hármasban, nekem mindegy lenne, nincsenek már olyan extra elvárásaim, hogy csak kettesben. Múltkor pedzegettem neki, hogy a közelünkben lévő megyeszékhelyen is van szerelem kapu vagy mi, és milyen f@sza lenne már elhelyezni oda a mi lakatunkat. Úgy volt, hogy szülinapomra ezt kapom, vagyis kérem, de aztán közbejött a körömlakk őrületem, és ő gyorsan kibújt alóla azzal, hogy vagy körömlakk vagy kapulátogatás. Amúgy abszolút  nem romantikus fajta. Persze az elején megjátszotta magát, még verseket is írt nekem... Jó, én sem vagyok annyira romantikus, de nekem többre lenne szükségem. Neki meg több házaséletre, szóval mindketten hiányt szenvedünk. :/

 És rohadtul várom, hogy túl legyünk a Vadaskerten, most azon rettegek, hogy nehogy megfázzon vagy valami, mert hülyét kapok, ha későbbre kell tenni, utálok várni! Izgulok, várom, de közben nincs kedvem, szóval káosz.

 De legalább a Tündüs most bújósabb, ami nagyon szívet melengető! Olyan édes!!!!! :) Ez is nagy előrelépés. És tegnap még puszit is kaptam ám! Ez volt a 3. cuppantós tőle. <3

Újdonságok

Gyorsan leírom, nehogy feledésbe merüljön, hogy milyen újdonságokat tud a leányzó:
- Az egyik ilyen, hogy nagyon belendült az állathangok utánzása. :) Édes nagyon. Amit mond: gá, vau, lálálá (háp), kokül-kokül (erre először azt hittem, hogy google, de később rájöttem, hogy ez a kotkot, mert a mit mond a tyúkra mondja), liú (nyaú), bú (mú), cincincin, csipcsip, huhú (ezt a bagoly mondja), kukú (kukurikú).
- Ha büdi, mindig kérdezem, hogy van -e kaka, amire általában visszamondja, hogy kakakakak. Ha puki miatt szaglik, és érdeklődöm, akkor is mondja, hogy kakakakka. Egyszer meg már olyan is történt, hogy kérdeztem a szokásost, mire mondta a választ, de a lényeg nem ez, hanem hogy mikor kérdeztem, hogy hol a kaka, elkezdte ütögetni a pelust. :)
- Hajlandó néha egy teljes szobahosszt motorozni . :D Van hogy ő veszi elő, és rá próbál ülni.
- Pohárból egyre szebben iszik.
- Azt nem tudom írtam -e már ide, hogy tolja a csattogó lepkét, ami kissé hangos, de örülök, hogy rájött a nyitjára. A babakocsit is szépen áttolja a küszöbön.
- Ad puszit. :))) Lehet, hogy hülyén hangzik, de az első pusszancs előtti nap láttam a tv-ben, hogy hogy tanítják a fókákat rá. Innen szedtem az ötletet. Az arcomat már régóta dugdosom a szájához, de eddig jobb esetben csak nézett, hogy mi a fene bajom van, rosszabb esetben ellökött magától. Most viszont itt a titok nyitja: a puszi után nagy felugrás, nevetés, juhú, köszi-möszi hangos ismételgetése. :) És bevált. Azóta próbálom úgy csinálni, hogy kevésbé látványosan török ki, ugrás már nincs, csak mosoly, és visszapuszi. Annyira édes, és nagyon jó érzés ahogy a puha kis száját odanyomja az arcunkra, mikor kérjük. :)

Hamarosan meg kifejtem bővebben, hogy mi történt az Aranykapunál, de most megyek robotot varrni, már 3 végtagja nagyjából kész, remélem karácsonyra a fa alá tudom tenni. :)

Félelmetes

Mióta megtanult járni, óriási változáson ment keresztül, ami remélem csak átmeneti lesz. Ijesztő, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, mekkora balhét tud csapni. Eddig is volt egy kis hiszti, de amit most csinál, az azért durva. Az a mániája, hogy egyszerre megfog sok tárgyat, és azokat hurcibássza ide-oda. Nincs is ezzel semmi gond, de Uram irgalmazz, ha valami kiesik a kezéből, és véletlenül nem sikerül pillanatok alatt felvenni, akkor teljesen kiakad.
Miután megtörtént a katasztrófa, vagyis elejtett egy dolgot, elkezdte magát dobálni a földön, alig bírtam megragadni, hogy megakadályozzak egy hatalmas vetődést és fejkoppanást. Gondoltam, hogy megőrizzem a testi épségét, bevágom a járókába, ott kedvére kitombolhatja magát, és még nagy baja sem eshet...

Séták során is megesik, hogy elmennek neki otthonról, pl.: mikor rá próbáljuk venni, hogy ne a bicikli úton menjen, vagy szeretnénk haza cibálni, vagy galád módon visszarakni a babakocsiba.
Én a járással tudom összefüggésbe hozni ezt a drámai változást, mert nagyon egy időben történtek. Ha marad ilyen kis fenevad, azt is megszokjuk, csak így hirtelenjében kicsit sok, és új, és nem igazán tudom, hogy mit kéne vele csinálni. Általában csak hagyom, hagy tomboljon, próbáltam ilyenkor vigasztalni, de hatástalan, lök el magától.

Amúgy egész nap csak jár-kel, nagyon édes, mikor épp nem vonyít. Még akkor is sokat botorkál, mikor már nagyon fáradt, és ragadnak lefele a szemei, és olyan, mint egy kis holdkóros. :) És még erre a gyerekre mondta az exünk, hogy lusta...

Eddig még csak egyszer esett, de az "jó" nagyra sikerült. A szandál beleakadt a térburkolóba, és fejreállt. :S Szegénynek a homlokán és az orrán lejött a bőr, és keservesen sírt. Az apja meg engem hibáztatott, mert fényképeztem. Szerintem fotózás nélkül is ez lett volna, és lesz is még párszor, na de ahogy rám nézett?! Mint a véres rongyra, de nem is írok többet a kend helytelen viselkedéséről, mert szokott olvasni. :P

Azt el is felejtetem, hogy múlt héten kinövesztett 2 szemfogat, így fogainak száma 16-ra gyarapodott. :) Már csak 4 van hátra.

Kezd kicsit bújósabb is lenni, aminek örülünk. Ma az apja kezét simogatta, és az ölembe is szokta már hajtani a kobakját néha. :) Puszi még nincs, de majd lesz valamikor.

A pelenkázást kissé megnehezíti azzal, hogy mindenáron fel akar ülni, és rájött, hogy ha oldalt kapaszkodik, sikerül is. Én meg nem győzöm visszanyomkodni. Na ilyenkor össze szoktuk akasztani a bajszunkat... Meg akkor is, mikor nincs kedve beleülni az etetőszékébe, és olyan kis sózsák, hogy nehéz vele küzdeni. Erről meg az jutott az eszembe, hogy az étkezési szokásaiban is van némi negatív változás. Mikor még tápoldatos volt, csak nyelte, mint a kacsa a nokedlit. Aztán a hozzátáplálással sem voltak gondok, nem válogatott. Az utóbbi időkben viszont igen, és még nyűglődik is, és próbál belőlünk idiótát csinálni. Csomószor csak úgy eszik, ha énekelünk... Nemrég már hatástalannak bizonyult ez is, és csak tv nézés közben volt hajlandó falatozni őnagysága.

Mostanában nem nagyon ér rá még játszani sem a nagy totyogásban, tök fura, hogy nincsenek szanaszét a játékok. Ma viszont pár percre leült, és felépített egy 9 emeletes tornyot. :O Kis ügyim!

Olyan jó, hogy séták során már ki lehet venni a babakocsiból (már csak a visszatevésen kellene finomítani), és lépked velünk. :)  Egyem is meg azokat a hurkás csülköket!

Nem megy (a lány és a pozitívkodás sem)

Már megint elkapott a türelmetlenség. Nagyon ügyi, ahogy kapaszkodva lépked, de már úgy várjuk, hogy elinduljon egyedül! Vagy legalább megálljon. A gyógytornán szépen lépegetett párat, de azóta semmi. Pedig minden nap házizunk, meg minden, de valamiért fél. Pedig az izmai már készen állnának a járásra, de valami visszatartja. Tudom, hogy nem lóverseny, és sínen vagyunk, de azért jó lenne már végre lezárni ezt. Az izombetegséget tekintve is akkor nyugodnánk meg jobban, ha elindulna önállóan...
Én arra gyanakszom, hogy lehet, hogy az egyensúlyérzékével lehet bibi, és azon kellene még egy kicsit csiszolni. Azt nem tom, hogy most a személyisége miatt ilyen megfontolt, vagy inkább a gyengus egyensúly miatt. Mindenesetre előkerült újra a gimnasztika labda, és rendszeresen rádobáljuk. Amúgy tetszik neki. :)
Most torna sincs, majd augusztusban kell telefonálnom, hogy mikor. Amúgy tökre hiányzik. Persze örülök, hogy nincs szükség már heti rendszerességgel rá, de bennem van, hogy mennék. 8 hónapig vittem hetente, ez majdnem annyi, mint amit a hasamban töltött...

Pont terveztem, hogy írok arról, hogy milyen mázli, hogy remekül alszik, erre most még fent van (fél 11 van). :D Azért nem ez a jellemző, tényleg hálát adhatok, hogy legalább ez könnyen megy. Elhanyagolhatóan kevésszer kel fel éjszakánként, és mostanában délután is van, hogy 2, sőt néha 3 órát is alszik. Eddig max. másfelet volt hajlandó.

Kinőtte a szandálját. :O És én még azon aggódtam, hogy túl nagyot vettünk... Neki otthon is cipőben kell lennie, így holnap veszünk egy újat.

Fejlődik a kommunikációja. Bár itt is előjött paraanyu mivoltom. Lehet, hogy csak a lassúbb mozgásfejlődés miatt, de szerintem azért itt is vannak elmaradások, így szerintem el fogom olvasni a Babajelek című könyvet. Állítólag ezzel lehet segíteni a beszédfejlődést. Ha belegondolok, tök idegesítő lehet, ha ki akar az ember fejezni valamit, de nem megy. Mindig fölb*sz, ha mondjuk férj nem érti meg, hogy mit akarok pofázni. Ez a gyerekekben is biztos frusztrációt okoz, így a jelekkel hátha könnyebb lenne.
De akkor a fejlődésről is írjak mán! Olyan vacak: az egy kis malac röfröfröf-nél, mikor jön az, hogy kukoricán megélnek, próbálja mondani, hogy kukorica. Annyira aranyos, ahogy formázgatni igyekszik a kis szájával a hangokat, amiből "kkkhuó" lesz. Közben mosolyog. :) Na meg egyszer-egyszer már mondta, hogy "gyere", és "elkaplak". Ezek még szerintem nem tudatos szóhasználatok, és csak egyszer voltak, de nagyon érthetően leutánozta őket. Emberrel csomó ideig faggattuk egymást, hogy szerinted is azt mondta, te is úgy hallottad???

Amúgy egy kis disznófülű!!! Bár néha kapok egy két puszit, meg talán egy kis ölelet is kijut, de még mindig előnyben részesíti a plüssöket, a macskát, bármit, csak ne mi legyünk azok... Ha mondom neki, hogy adjál egy puszit a nyuszinak, már nyomja is a szájához, de ha arra kérem, hogy nekünk adjon, mintha nem hallaná. Kicsit hülyén hangzik, de féltékeny vagyok a plüssökre. :D De komolyan! Múltkor a Móki nevezetű valódi macskát körbe csókolgatta, és nagyon el volt ragadtatva, hogy csikizi a száját a szőre. Amúgy ő jóarc: múltkor szanaszét szadizta a lány, tépte, gyűrte szegény párát. Persze rászóltam, hogy inkább cirókáld a cicát, de nem igazán érdekelte, viszont az én hős macskám odakapás nélkül tűrte. Büszke voltam rá nagyon!

Pár friss cukiság, kevésbé cukiság, és ilyesmik

Mostanában nem tudok épkézláb címeket adni, na mindegy...

Olyan szépen lépeget a babakocsi hátulját fogva. :) Közben nagyon örül magának. Olyan távolságokat megtesz, hogy csak ámulunk.

Az alvókája megjavulni látszik, de el ne kiabáljam... Fél 2-kor kidőlt, majd kicsit később mi is. :) Este is elég könnyen ment az altatás, szóval minden ok.

Próbálok neki egyre inkább darabosabb kajákat adni, had rágjon. Nem csak dísznek vannak azok a fogacskák. Szépen nyammog, de még van, hogy nem aprítja fel kellően, és nyeléskor elég fancsali arcot vág. Néha köhög is, ilyenkor az én színem szerintem fehérre vált, de meg kell valahogy tanulnia enni, le kell győznöm a félelmeimet. Olyan édes, ahogy lapátol.

A cukitalanság: ma rekordot döntött a szemüvegtől való megszabadulási kísérletek számát illetően. Hülyét kaptunk!!! Áááááááá! Olyan 20 és 50 köztire saccolom. Nem értem mi változhatott, ugyanis eddig nagyon szépen hordta. Persze, volt, hogy megharagudott rá, de egy kis figyelemeltereléssel jobb belátásra lehetett bírni. Na de ma?! Embertelen volt... Remélem ez is csak átmeneti hóbort. Még fürdéskor, mikor már rég nem volt a fején, még akkor is úgy csinált, mintha venné le.

Ami viszont mindenért kárpótol: kezdi kimutatni az érzelmeit. Eddig olyan szarul esett, hogy én puszilgatom, ölelgetem, ki van nyalva a kis fokhagyma gerezd valaga, erre ő még egy puszira sem méltatott bennünket, bezzeg a flakontól kezdve Bart Simpsonig mindenki kapott, csak mi nem. Pedig nem erőltettük, és nagyon jól esett volna, és egy kicsit fájt is, hogy mi kimaradtunk a sorból. Néha már az is átfutott az agyamon, hogy mi van, ha utál. A napokban viszont olyat csinál, hogy magához húz, és hozzám érinti puha kis száját, és annyira édes, és jól esik, hogy elképesztő. :))) Olvadok ilyenkor!

Nem hittünk a szemünknek

Ma voltunk Dévényen, a héten már másodjára, mert kedd a tornás nap, és ugye jövő7en az május 1., így repetázott a Tündi. Gondolom örült neki. :) Férj is jött velünk. Meg lett dicsérve a kisasszony, mert nagyon ügyesen állt támaszkodva, elég sok ideig. Tetszett is neki a magaslati levegő. A gyógytornász nem semmi dolgokra tudja rávenni! Olyan, mintha varázsolna, de tényleg! Hihetetlen! Én eddig is teljesen Dévény párti voltam, de most egyenesen rajongok érte, és terjesztem is, ahol tudom! Ha ismertek valakit, aki aggódik a babája mozgásfejlődése miatt, mondjátok légyszí, hogy van ilyen lehetőség is. (Ha a munkatársam annak idején nem mondja, hogy hordja a kislányát, azt sem tudtam volna, hogy van remény.) Szóval, ha szeretnétek, itt lehet lájkolni.
 http://www.facebook.com/DevenyAnnaAlapitvany

De hogy visszakanyarodjak a csodához: megfogta a hónaljánál a gyógytornász, de nem simán, hanem olyan furán, de ezt szavakkal nem igazán tudom leírni. Persze vérig lett sértve az addig békésen játszadozó leányzó, szó szerint toporzékolt. Majd a gyógytornász felváltva rálépett a tappancsára, és közben ingerelte a lábát, és erre őkelme LÉPEGETETT. Annyira jó volt látni!!! Nagyon nagyon ügyes volt, mi meg végtelenül büszkék, és boldogok.
A támaszkodva oldalazva lépegetést is próbálta megmutatni neki, de még nem igazán értette, hogy az mér' jó, de ez már a legvégén volt, és eléggé kifáradt a nagy lépegetésben. :)

A másik nagy dolog: végre kaptam puszit (jó, igazából arcnyalintást)! Tegnap volt az első, ami inkább gyenge harapás volt, de fogjuk rá, hogy pusszantás. Nem tudom, miért nem adott eddig nekünk. Az bezzeg tetszik neki, mikor mi puszilgatjuk, de eddig viszonozni nem volt hajlandó, akárhogy kérleltük. Mikor kérdeztük, hogy "Cuki, puszit adsz?", tartotta a homlokát, hogy mi adjunk neki. :)