Ő is táplálási nehezítettséggel küzdött az első időkben. Már pár hete nem evett, kezdtünk aggódni. Visszamentem a kereskedésbe, ahol azt mondták, hogy ő nem befogott, hanem tenyésztett és náluk evett. Hát köszi, sokat segítettél... A következőket csak erős idegzetűeknek javaslom továbbolvasni: így arra a megoldásra jutottunk, hogy kinyomtuk egy gyászbogárlárva belsőségét, amit rákentünk a szája mellé, ugyanis megfigyeltük, hogy ha ráspricceltünk, azt is egyből lenyalta, bíztunk benne, hogy ezt is lenyalogatja és nem veszik éhen. És bevált a sejtésünk. :) Ezután a kereskedéses tücsköt is megette, majd lassan jött a tavasz és kapott szabadon fogott lepkét, szöcskét, amikre szépen elkezdett vadászni.
Nem volt egy túl izgalmas élete, de jó volt nézegetni, gyönyörű szemei voltak, aranyosan melegedett a lámpa alatt. Ha nem volt bekapcsolva és fázott, akkor a lámpa alatt dekkolt, jelezve, hogy kapcsoljuk már be...
Egy ideje megint nem evett, majd ma meghalt. :( Sajnáltam. Már tegnap is olyan fura volt, keveset tapadt fel a terrárium falára, inkább lent időzött és bár amúgy sem volt egy mozgékony, de most valahogy még annyit sem mászkált, mint szokott. :(
És hát voltak nekünk patkányaink is, én világ életemben nagy állatbolond voltam és szerintem az is maradok. Irtó édesek, okosak, aranyosak amúgy és tiszták is. A macskám viszont félt tőlük... bátor. :D
Sajnos ők keveset maradtak velünk, hamar átmentek a szivárványhídon túlra. :( Füli, a nagyfülű egyik napról a másikra "elaludt", semmi jelét nem mutatta, hogy bármi baja is lenne és fiatal is volt. Lábas (becenevén Lábi) pedig nemsokkal utána daganatban hunyt el sajnos.
Még mikor a kapcsolatunk elején jártunk, kaptam egy törpehörit. Egy szürkét. Imádnivaló volt. Majd gondoltuk, legyen neki társa, szerelme, így került mellé egy fehér fiúcska. A legény velünk nem volt jóban, de a párját nagyon szerette, szerelmüknek gyümölcsei is lettek volna, de sajnos a szülésbe belehalt. :( És nagyon durva volt, hogy mennyire védte a halott párját a fehér hörcsög. Alig bírta az Ember kiszedni. :( Majd pár hét múlva ő is utánament.
Szomorú a halál, de sajnos elkerülhetetlen. :( (És bele sem akarok gondolni abba, hogy a macskám már nem mai "tyúk"...)
