Őszi összefoglaló (főleg ovi hatásai+egy kicsi rólam)

Továbbra is jókedvűen megy reggel oviba, nem kell győzködni. Most a körme melletti bőrt sem vakarja véresre, szerintem kevesebbet szorong. Kezdi megtanulni a csoporttársak nevét, jelét; úgy látom, hogy neki ez nagyon fontos; biztonságérzetet ad számára. Az sem zavarja már, hogy heti váltásban vannak az óvónők.
A nagy létszám kapcsán talán a tornaórák okozzák neki a legnagyobb problémát. Rákérdeztem a beilleszkedésére M. néninél és mondta, hogy akkor ütközik ki leginkább, hogy a sok gyerek által keltett inger túl sok számára, mikor torna van. De szerintem jobb, hogy már most szembesül ezzel, megszokja; nem az iskolában fog a mély vízbe kerülni.

Már egyre ritkábban és egyre kevesebb ideig van megfázva, kopp, kopp, kopp. Pénteken és szombaton tüsszögött, folyt kicsit az orra, vasárnap már nem volt ennek nyoma. Azóta sincs, szerencsére. Éljen a Béres Csepp! :)

Van egy kisfiú, aki tavaly is a csoporttársa volt. Nekik kettejüknek van napirendijük, így gondolom ennek a két tényezőnek is volt "köszönhető", hogy az első hetekben szinte csak őt utánozta, aminek nem annyira örültem, hisz kezelhetetlenné vált; úgy viselkedett, mintha nem is ő lenne, teljesen más hangsúllyal beszélt, minden ellen tiltakozott, olyan kézmozdulatokat is csinált, mint a kissrác. Nagyon nehéz volt vele ekkor, vissza is sírtam a nyári szünetet, de úgy fest, hogy már ez is változik pozitív irányba. Mikor rákérdeztem a másik óvónőnél, I. néninél, hogy ő hogyan látja a nagylány beilleszkedését, akkor megerősítette a gyanúmat, hogy eleinte a kisfiúval volt nagyon összegabalyodva, de ez változott; ők is sokszor győzködték, hogy másokkal is teremtsen kapcsolatot. Párszor határozottabban is rá kellett szólniuk, hogy ne csak az ominózus fiúval és kioktatásával legyen elfoglalva. Célravezető volt. :) Az itthoni viselkedésén is látom, már könnyebb vele.

Egyik reggel az ovibamenős rutinkor (tv+ tejcsi cumisüvegből+ 2!!! cumi gyömöszölése) nem volt hang a tv-ben , csak kép. Természetesen világvége következett... Igyekeztem elmagyarázni, megmutatni, megértetni vele, hogy nem tudok mit baszni tenni ellene, nem tudom megoldani, a szolgáltató nem küld hangot, de nem igazán sikerült. Nagy nehezen azért sikerült jobb belátásra bírnom, így kapuzárás előtt beértünk az oviba.
Csomó dologban merev, sokban meg rugalmas. Igyekszem a dolgokat, a napokat úgy szervezni, hogy ne legyenek nagy változások, de ugye ez nem mindig csak rajtam múlik (lásd: nincs hangja annak a kikúrt tv-nek...). Viszont mivel ezzel is meg kell birkóznia, meg kell tanulnia az önálló élet érdekében, hogy bizony vannak és lesznek is ilyen szituk, így visszagondolva nem bánom annyira őket. (Persze ott és akkor a világból kifutnék, de így utólag mindig rájövök, hogy bármennyire is nehéz akkor, de ezek a harcok az érdekét szolgálják hosszútávon.)

----------------------------------------------------------------------------------

Nemrég felhívtak a volt melóhelyről, hogy vállalnám -e az év végi szabadságolások alatti beugrósságot. Naná, hogy igent mondtam. :) Hiányoznak a mókázások, a dumálások, a pletykák; na meg nem elhanyagolható, hogy mivel nyár óta nem megy a számlámra a fizum, így kaptam az sms-t a "kedves" banktól, hogy lecsökkentik a hitelkeretemet (ezt akkora geciségnek tartom, hogy nem igaz, nem először jártunk már így, de akkor is megoldottuk, most is sikerülni fog, viszont felbasz, mert igazságtalannak tartom, de ez egy külön poszt lenne, szóval inkább hagyom)
Novemberben kezdek, vagyis folytatom ideiglenesen. Nagyon jókor jött! :)