A bodza ideje

Azt hiszem, ha ki kellene választanom a számomra legkedvesebb ízt, a bodzát választanám. Nagyon szeretem. Tavalyig csak szörpként ismertem, de az elmúlt évben lekvárok formájában is üvegbe zártam a május illatát, ízét. Készült bodzavirágos alma, eper és cseresznye dzsem, mindhárom nagyon finom, de kedvencem mégis az almás változat, azzal harmonizál leginkább. A dzsemeket Dzsemfix-el készítem, a zacskón leírtaknak megfelelő gyümölcs-cukor arányokkal. A száráról lecsipegetett virágokat (10-15 tányér virág minden kiló gyümölcshöz) forrás után adom a gyümölcspéphez, még 2-3 percet forralom, majd üvegekbe töltöm.

Idén is szedtünk több kosárra való bodzavirágot, bevált lelőhelyünk van, gazdag terméssel, pár percnyire a falunktól. 

De nemcsak a virágokra érdemes koncentrálni, akár távolra nézünk, akár közelre, láthatunk valami szépet...

esetleg valaKi szépet...

Idén is került már bodzavirág lekvárba, tortába, száratottunk teának, és szörppel is próbálkoztam. 

Szörpöt most készítettem életemben először, de nem sikerült. Kevés cukorral terveztem (3 l szörphöz 0,5 kg), de míg a cukor hozzáadása előtt szinte csak a citrom íze érződött, után nagyon édes lett, íze pedig... enyhén poshadt bodzavirág. 

A gyerekekkel egyik délután bodzavirágos palacsintát is sütöttünk, nagyon picit lehetett érezni a bodza ízét, pedig tettem a tésztába bőven. Sebaj, pótoltuk bodzás eperlekvárral. 

Szeretek emlékezni erre a napra, ritkaság mostanában, de kivételesen nem nyírták egymást a gyerekek, nem vinnyogott senki,  nem engedték el a fülük mellett, ha valamit kértem,  Marci mesét olvasott Lackónak, viháncoltak a májusi esőben, én pedig egy egész álló napig jó anyának érezhettem magam...