Lassan egy hónapja, hogy vége az ovinak, újra összecsiszolódtunk mi hárman itthon, kialakult a rend, a szokások. Nagy könnyebbség ez nekem, nem kell reggel időre menni, délután szintén, ráérősen indul a nap, senki sem visít, na jó de, ám ez csak megszokás, lassan már fel sem tűnik.
El sem hiszem, de végre egyszerre alszanak délután, ha szerencsém van, akár másfél órán át egyedül lehetek a fejemben. Délután tornáznak a fiúk, igen mindketten, mert Lackónak is szüksége van néhány alkalommal Dévény kezelésre, és kaptunk házi feladatokat is, hátööö, mondjuk úgy, nem tűri valami csendesen.
Boldog vagyok, mert végre úgy tűnik, megtaláltuk a megfelelő fejlesztést Macinak, írtam már, hogy tavaly tavasz óta kerestem, mert úgy éreztem, az, amit csinálunk nem visz előre. Több terapeutánál is jártunk, több módszert kipróbáltunk, végül maradt a Dévény, egy új gyógytornásznál Budapesten, egyéni foglalkozás szomatopedagógussal, ugyanott, ahová eddig csoportos órára jártunk, illetve a konduktor, aki az oviba jár ki, ez persze nyáron szünetel.
Gabival, a szomatopedagógussal részképesség-fejlesztésre koncentrálunk, bár van aki szerint teljesen felesleges, szerintünk nem az. Edittel a dévényessel pedig a mozgás. Tavaly ősszel sikerült egy öt alkalmas lökésterápiára bejutni hozzá, akkor kértem, vegyen fel a várólistájára, hogy heti rendszerességgel kezelhesse Marcit. Május elején vették le a gipszet, azóta járunk hozzá, végezzük az itthoni feladatokat - nem kevés, nem vagyok benne biztos, hogy egy kevésbé edzett felnőtt könnyen végigcsinálná - az eredmény pedig egyértelmű: Marci az elmúlt két hónapban többet fejlődött, mint tavaly egész évben. Tavaly futóbiciklivel csigalassúsággal tudott közlekedni, lejtőn felfelé pedig nagyjából sehogyan, most rá kell szólnom, várjon meg, babakocsit tolva nem tudom a lépést tartani. Gondoltunk egy merészet, és vettünk neki egy biciklit (pótkerékkel), gondoltuk előttünk a nyár, lassan majd megerősödik a lába ahhoz, hogy pedálozzon. Tavaly nem tudta meghajtani a háromkerekű pedálját kicsit sem. Semennyire sem. Most pedig az üzletben felült a biciklire, és láss csodát, tekerte! És haladt! Sík terepen csont nélkül, jó tempóban tudja hajtani, lejtőn felfelé kell még segítség, de elmondani nem tudom mit jelent ez nekünk, neki!
Érti, tudja már miért csináljuk ezt az egészet, okos, együttműködő, kezelés után el is mondja, hogy jobban érzi magát.
- Ezt nézd anya! - szól, és felnyújtja (!) a bal karját, hogy elérje az eddig elérhetetlen korlátot a metró mozgólépcsőjén.
Próbálok nem gondolni arra, mennyit jelentett volna, ha hamarabb kerül Edit kezei közé, hol tartana most, mindegy, a lényeg, hogy itt van, hogy múlt héten a Természettudományi Múzeumban megkérdezték, miért kérek kedvezményes jegyet, a bálnacsontváz alatt futkározó gyerekemen nem látszik, hogy látás-, hallás- vagy mozgásérült lenne. Valószínűleg azt sem értették, miért vigyorgok annyira.
Ez az első nyár, mikor a fiúk szabadon kint lehetnek az udvaron, nincsenek gödrök, szemét, betonvasak, üvegcserepek és sitt szerteszét. Szép és tiszta a fű, az uram épített homokozót, készül a "szórakoztató centrum", próbálja vízszintesre faragni a domboldalt egy kisebb medence és egy tűzrakó elhelyezésére. Szomszédfaluból egy jómunkásember eddig háromszor ígérte, hogy eskübecsszó holnap tényleg jön talicskázni, ám eddig még nem ért ide, így Marci szülinapjára nem fog teljesen elkészülni, de egy medencényi hely már sík, szalonnát sütni meg a lejtőn is tudunk.
 |
| Mióta elkészült a homokozó, naponta kétszer fürdenek |
Szerettünk volna új teraszbútort is a szülinapra, az uram készített is egy asztalt a meglevő, örökölt székekhez. A székeket homokfújóhoz vittük, leszedni a régi festékréteget, valami műanyag-szerű cucc van ráolvasztva, de a gépe elromlott, vagy nincs kedve foglalkozni velük, mindenesetre várjuk, hogy végre készen legyenek, mi pedig újrafesthessük őket. Az uram glettelte és lefestette a terasz falát, én pedig lecsiszoltam, alapoztam az ablakokat, ajtókat. Bár az eredeti tervek szerint tavaly kellett volna ablakot cserélni, még legalább egy évig ezt fogjuk nézni, és hát ráfér egy kis kozmetika. Az egyik ablakot barnára is festettem, de egyikünknek sem tetszik, holnap veszünk új festéket, mi lenne, ha merészebbek lennénk, szürkére gondoltam vagy zöldre, meglátjuk.
A kert zöldellőbb mint szeretném, a gyomokkal nem nagyon tudok lépést tartani, és mélyen együtt érzek Sziszüphos-szal, de már innen főzök, sem zöldséget, sem gyümölcsöt nem kell vennünk jó ideje.
 |
| Tegnapi kosár |
 |
| Uzsonnázók |
Délután mindig van egy kis időm kiülni a lépcsőre egy kávéval, a fiókáim alszanak, a szél fúj, (itt mindig fúj!) és tele vagyok hálával, jól van ez most, nagyon jól!
