Lazán csak kapaszkodj belém...

...Tartanod nincs mitől, mer’ én
Azér’ vagyok, hogy óvjalak téged
Az életed tengerén.

Mindhárom gyermekünknek van egy-egy saját dala, amit gyakran dúdoltunk nekik, amikor picik voltak.

Az elmúlt napokban a fenti Tankcsapda nóta járt a fejemben éjjel-nappal, főleg éjjel, mert alig aludtam, hogy kézzel készített meglepetéssel szerezzek örömet a kisfiamnak, akivel hét évvel ezelőtt egymást választottuk.

Valami készül. Vagy inkább valaki.

Említettem korábban, hogy a fiaim nagy kedvence Rumini a hajósinas, olvassuk a könyveket, jártunk a Rumini játszótéren, a szereplők és a történetek rendszeresen megjelennek a fiúk játékában. Marci születésnapjára sirálysípot kért, mert nagyon szeretné kipróbálni a repülést sirályháton. Próbáltam meggyőzni, hogy sirálysíp csak a mesében létezik, aztán mikor kételkedve ingatta a fejét, bevetettem, hogy emlékezzék csak a történetre: alig maradt már épen néhány síp, azok is nagyhatalmú zúzmaratörpék tulajdonában vannak, és eszük ágában sincs megválni tőlük. Ebbe beletörődni látszott, végül megegyezte, majd megbeszéli a Fogtündérrel, ő biztosan tud szerezni egyet. Hajaj.

A délutáni alvásból ébredő családot terített asztal várta. A dekorációval tengerész-hangulatot igyekeztem teremteni, de megjelent a mesék néhány szereplője is.

Eljött például maga a főhős, Rumini , és magával hozta a legutóbb megjelent kötetet is, amit azóta természetesen már olvasunk.

 Rumini horgolása nagy munka volt, azt hittem, nem fogom tudni befejezni. A könyv illusztrációin hosszú ujjú pólót visel, Marci Ruminije azért kapott rövid ujjút, mert hajnali háromkor már olyan fáradt voltam, hogy képtelen voltam tovább fenn maradni.

A hajósinasunkat drótváz merevíti, ezért pózba állítható....lenne, ha nem zsenília drótból készítem a vázát, hanem valami masszívabból. Sebaj, nem tűnt úgy, hogy Marcinak hiányérzete lenne.

Marci már hetekkel ezelőtt Szélkirálynő tortát kért, tulajdonképpen így született meg az egész Rumini születésnap ötlete. A tortát egy útmutató alapján készítettem el, karamellás-csokis ízesítéssel, nagyjából egymillió kalóriával, de azt hiszem Rumininek is íztett volna. Szépnek nem volt szép, de én már annak is örülök, hogy ebben a kánikulában egyben maradt. Mikor összeraktam az emeleteket az olvadt krémen kezdtek szétcsúszni a tésztadarabok, kevésen múlott, hogy nem a hajótörést szenvedett Szélkirálynő került az asztalra. 

A formázás során leeső tortadarabokból sütibonbonokat készítettem, és aki akart, majszolhatott polipot is. Utóbbi a sajtos-sós rúd tésztájából készült, így legalább megeszik, egyébként nagyjából semmit, ami a tengerből származik.

Marci, miután tervei a sirálysíppal dugába dőltek, inkább legó-vonatot kért. Rigó InterCity-t Az étkezőbe lépve kicsit meglepődött, hogy csak egy könyv és egy horgolt kisegér várja, de jól viselte, nem kesergett a remélt ajándék után. A gyertyafújás előtt mondtam neki, kívánjon valamit, amit nagyon szeretne, majd utána megkérdeztem, mi volt a kívánsága.

- Hát a Rigó InterCity, anya!

Ha sirálysíp nem is érkezett, egy fekete sirály csak megpihent az asztalunknál, mellesleg Marci a vonat után papírsirálynak és a nagy készülődésben a szőnyegen felejtett papírdenevérnek örült leginkább.

Tegnap óta pedig Marcink nagyjából három helyzetben található: eszik, alszik vagy játszik a Rigó InterCity-vel. Néha azért Ruminit is megölelgeti.