Az elmúlt egy-két héten többször
kerültem vészesen közel Tót úr lelkiállapotához.
Költöztünk ugyanis. Történt, hogy
vevők érkeztek a lakásunkra, hamarost be is akarnak költözni. Mi nem akartunk
ennyire gyorsan otthont váltani, mivel a házunk még nem alkalmas erre igazán, ám,
hogy alkalmassá tegyük, szükségünk van a vevőjelölt pénzére. És itt zárult is a
kör.
Vadul csomagolni kezdtem, intéztem
az eladással járó hivatalos ügyeket, az uram pedig ahányszor csak Budapesten
dolgozott, elvitt egy autónyi dobozt. Közben beszerezte a tüzelőt, és
próbafűtést tartottak, mert az hogy pl. még nincs konyhánk, nem nagy ügy, de
azt már nem szeretnénk, hogy Marci fázzon. Hát nem fog, a rendszer többé
–kevésbé működik, ami a kevésbét illeti, majd megoldjuk. Az egész költözést úgy
zavartuk le, hogy az uram egyetlen nap szabadságot vett ki, nem is vagyunk
normálisak.
Bár igaz, ami igaz gyűjtögetők
sem vagyunk, nincs sok holmink, engem pl. meglepetésként ért, hogy mindössze
egyetlen zsák ruhám van. Eddig is tudtam, hogy nem vagyok
egy Peggy Bundy, de azért mégis. Milyen asszony az ilyen?!
Itthon vagyunk tehát immáron két
teljes napja, és ugyanennyi ideje kettesben Marcival. Bevallom, éjjel kicsit féltem a sötétben, aztán Szomszédnénire gondoltam, aki nagyobb házban él egyedül, és nagyon örül, hogy végre költözött mellé valaki. Éjjel pattan valami, Mi volt ez?- kérdezi Marci, én pedig csak remélem, hogy nem egér. Főzök a tetőtéri rezsón (csak itt
van konnektor), viszem Marcust a földszintre vécézni, közben nyitva hagyom a
lépcsőház ajtaját, hogy lássak, aztán megyünk etetni a tüzet a pincébe, szintén
nyitott ajtóknál. Nem is hinné az ember mennyire fel tud értékelődni a szemében
egy működő villanykapcsoló. Szurkolok, hogy tudjak tüzet gyújtani hajnalban
(tudtam) és miközben kiosonok, ne ébredjen fel a fiókám (felébredt). És olyan
nagyon bölcs mondásokkal tartom magamban a lelket, mint pl. örülj az esőnek,
mert ha nem örülsz akkor is esik. És közben azon gondolkodom, mennyire ráérnek
egyesek, van idejük ilyesmiket keresni aztán kitenni a FB-ra. Mondjuk, nekem
meg erről posztot írni van időm, úgyhogy mindegy. Azon is gondolkodom, mekkora mázlim van, hogy ennyire
zökkenőmentesen ment minden, van házunk, tudunk fűteni, és annyi birsalmánk
termett, hogy azt se tudom, mit csináljak vele. Tényleg kellene egy konyha…
