Keddi csavargásaink következő útja Szentendrére vezetett méghozzá HÉV-vel, ami a fiaim számára önmagában felért egy kalanddal.
Imádnak minden járművet, de ha sínen közlekedik, na az az igazi.
Nem először jártunk már a Városi Tömegközlekedési Múzeumban és valószínűleg nem is utoljára. Lenyűgözi a fiúkat a tér, a látnivalók, a lehetőségek sokasága. Az egykori kocsiszín csarnokában a kiállított járművek többsége nyitva áll, ki lehet próbálni, tekerni a kormányt, nyomni a csengőt, új barátokat találni, kiáltani: - Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!
Úgy szeretem lesni őket ilyenkor, önfeledt játékuk közben!
A csarnokon kívül öt teremben és szabadtéren is akad látnivaló. Fényképes kiállítás a Budapesti vasúti tömegközlekedésről a lóvasúttól a metróig, a vidéki városok villamos vonalairól, a tömegközlekedés infrastruktúrájáról, autóbusz és trolibusz-közlekedésről, sőt még a régi kocsiszínhez tartozó kovácsműhely is megtekinthető.
Szeretettel ajánlom ezt a múzeumot, a kiállítás igényes, a látnivaló bőséges, mi három órát töltöttünk itt, de a fiúk még maradtak volna.
A belépő jelképes, felnőtteknek mindössze 350 Ft, gyerekeknek aki még nem iskolás, ingyenes. Egy hibája van csak -és erre fel is hívtam a pénztáros néni figyelmét, mert szerintem a fiaikkal órákon át a sínek között bóklászó anyák komoly vásárlóerőt képviselnének- méghozzá az, hogy nem lehet kapni kávét.
A csarnokban egyik-másik villamosnak olyan az "arca", akár egy rajzfilmfiguráé
A BKV cégére, kikönyöklő kebelbarátnővel, vasútállomás makett, múlt század eleji bérletek
Kovácsműhely
Autóbusz - terem
Járművek a szabadban, gyerekekkel
A HÉV-en néhány perc után kidőltek, de még ekkor is szorongatták a jegyeket.
