2020. 12. 23.

A kutyafuttatóban voltam a jószágaimmal, mikor csörgött a telefonom, apu hívott, hogy anyut hazaengedték. Mondom, mi??? 

December 16-án került be a kórházba és akkor is hasonlóan meg voltam döbbenve, ugyanis nyaki uh-ra ment, mert élelzáródása volt (2015-ben diagnosztizálták, de nem igazán törődött vele, mert félt a további vizsgálatoktól), pár napja zúgott a füle, szarul volt, így megvizsgálták. Erről tudtam, örültem, hogy hamar kapott időpontot is. Azt hittem, hogy az eredményről akar beszámolni telefonon, ehelyett mondta, hogy épp mentővel viszik át a pszichiátriára. Mondom, tessék??? Nem értettem, hogy hogy lett nyaki uh-ból pszichiátria. Nagyon el sem tudta (akarta?) magyarázni. Otthon hagyta a beutalóját, aztán a pszichiáterétől kért segítséget, majd mentő. 

Másnap hívtam az orvost, aki szerint jól van, nincsen semmi probléma, ha marad így, akkor hétfőn haza is engedik. Később ezt anyunak is mondtam, de ő tiltakozott, nem igazán értettem, hogy mit beszél, mit szeretne. A cumójából nem engedték kivenni állítólag a váltó nadrágját, valami melegítő alsóról is beszélt. Ez az összes beszélgetést jellemezte, le volt lassulva, nehezen volt érthető. Ezért sem gondoltam volna, hogy hazaengedik, én éreztem, hogy nincs jól és én marha azt hittem, hogy ezt a szakemberek is biztos észreveszik....  Amikor beszállították, azt mondta, hogy minimum 2 hetet bent lesz, telefon nem lehet nála. Látogatási tilalom is volt. Lehet, hogy ezért (vagy azért, mert nem okos a telefonja vagy nem tudom), du. 2-5-ig lehetett hívni. Majdnem minden nap beszéltünk, de bevallom legtöbbször elkeseredtem és ideges lettem. 

Apám 23-i hívásakor volt egy nem fogadottam, visszahívtam, a fodrász volt, hogy mehetek előbb. Ennek nagyon örültem, mert előző nap akartam megcsinálni a mézeskalácsot, de nem volt itthon fűszerkeverék. Vagyis volt, csak épp 5 éve lejárt, gondoltam akkor inkább nem használom fel, meg el voltunk csúszva időben is, így elnapoltam, ezért örültem, hogy mehetek hamarabb hajat vágatni, lesz idő sütögetni, meg meglátogatni anyut. Szerencsésnek éreztem magam, mert az utolsó fűszerkeveréket és az utolsó előtti szilikon nyújtólapot vettem meg. Komolyan kezdtem annyira jól lenni lelkileg, hogy az ilyen dolgoknak is szívből tudtam örülni. 

A macska kivételével mindannyian átmentünk. Nem igazán reagált ránk, nem volt az igazi, árnyéka volt önmagának. Arról beszélt, hogy nagyon nagy bajban van, mindent elrontott, el fogják venni a házat, mert hamarabb eljött a kórházból és mivel egyedül öltözni sem tudott, így azt mondták neki, hogy bírósági ügy lesz belőle. Hiába magyaráztuk neki türelmesen, türelmetlenül, kézzel-lábbal, nem értette meg, hogy ilyen a világon nincs. Mutattam neki a zárójelentésen lévő orvosi pecséteket, azzal is próbáltam meggyőzni, hogy teljesen legálisan van itthon, nem követett el bűncselekményt, nem állt kényszergyógykezelés alatt, nem lesz semmi baj. De csak ismételgette tovább, hogy elveszik a házat. Tekintete üres volt és még az unokának és a kutyáknak sem örült, máskor oda meg vissza volt tőlük. A zárón láttam a bekerülés okát: szuicid késztetés. Megkérdeztem, hogy meg akartál halni? Ez igaz? Nem válaszolt. Annyit még elmesélt, hogy bántották, végighúzták a folyosón, kiabáltak vele, hogy "Mi van, meg akarsz dögleni?", savanyúval kenték be a száját, majd valami kanálszerűvel kifeszítették és így adtak be neki gyógyszert, amitől fuldoklott, majd kikötözték. Nem kérdőjeleztem meg, nem hinném, hogy kitalálta volna, nem volt hazudozós. Az viszont átfutott az agyamon, hogy talán túloz vagy hallucinált. Mondtam neki, hogy sajnálom és igyekeztem rávenni, hogy próbáljon megnyugodni, itthon van, nem fogja bántani senki.

3/4 8 körül hazajöttünk a hülye kijárási tilalom miatt.

Még mindég alszik; hajtóvadászat a kiba' leletért; ma megtudtam, hogy görbe vagyok (eddig is tudtam...)

 Lassan dél, de szegénykém még alszik. :( Mértem a lázát, még hőemelkedése sem volt, szóval különös ez az egész. Anyu vigyázott rá, míg én a pszichiátrián voltam, és most is itt van, és rosszul van, hogy keltsem fel, mert éhen veszelődik, de én nem akarom, mert ha függőleges helyzetben van, akkor köhög, és ha megyünk a dokihoz, így legalább a fáradtság/álmosság miatt nem lesz nyűgös, és különben is, én sem örülnék, ha betegen keltegetnének úgy, hogy ha nem muszáj...

 Ugye holnap lesz 2 hete, hogy voltunk a Vadaskert Alapítványnál, és lelet az még mindég sehun. Már nem baszódok fel rajta annyira, de azért zavar. Főleg, hogy a doktornő azt mondta, hogy másnap feladja... Pénteken férj felhívta őket, és közölték, hogy a doktornő táppénzen volt egész héten. Nincs ezzel baj, de azért egy telefonnak/email-nek örültem volna, hogy ez van, majd valamikor megérkezik a lelet. Mert tudok várni, és megértő is vagyok, de az információ hiánytól hülyét kapok. Ma is telefonált az Embör (neki van előfizetéses telója, nekem kártyás, amin általában nincs lóvé), de reggel még nem volt bent a doktornő és a portán nem is tudták, hogy jön -e egyáltalán vagy még mindig beteg, a túlaggódós agyamban már a csonttörés is szerepelt, aminek ugye nem 1-2 nap a gyógyulási ideje, mondom sosem kapjuk kézhez azt a nyamvadt leletet. De mondták, hogy később próbálkozzunk. Amúgy készségesek, nem hajtanak el a telefonos "zaklatások" miatt, és a későbbi újrahívást javasoltak, ami meg is történt, és megnyugodhatok, mert nem ment világgá a doktornő, ugyanis ma már dolgozik, csak nem tudott telefonközelbe jutni, de azt ígérték, hogy majd visszahív. Ha nem, akkor holnap újra hívjuk őket... Remélem még idén ideér! :S

 A pszichiáterhez beérve azzal nyitott a doktornő, hogy húzzam ki magam, mert kajla a vállam, és később fájni fog a hátam. Gondoltam magamban, bár ez lenne a legnagyobb bajom, biztos nem magához járnék csókolom... Meg hagyjon már, tudom, hogy görnyedt vagyok, de leszarom. Próbáltam kihúzni magam még régebben, de nem megy. Sőt, még Alekosz testtartásom is van, de azt ülve nem vette észre. Nah, mindegy, mit várok egy sztk-s elmegyógyászattól... 1 év múlva kell mennem vissza. És arra jöttem rá, hogy ha valaha akkora erőt fogok érezni magamban, hogy megpróbálom letenni a gyógyszereket, akkor muszáj lesz valami magán utat keresni, esetleg valami alternatív megoldást, mert ha rajtuk múlik, akkor életem végéig szedetik a bogyeszokat. Legalább várni nem kellett sokat.

 Frissítés: most (12:07-kor) kelt fel. :) Most próbálom rávenni, hogy igyon teát. Majd eszik (vagy legalábbis megpróbálkozunk vele), és megyünk a doktornőhöz. Most sincs még hőemelkedése sem, de jócskán köhög.

Gyógyszer

 

A váró

 Látogatást tettem a pszichiátrián kedden. 1 hónappal ezelőtt kértem időpontot, és most kivételesen nem bántam, hogy ilyen sokat kellett várnom, mert titkon arra vágytam, hogy ez idő alatt a sok napsütéstől, meg mittudomén mitől, de jobb lesz a kedvem. Sajnos nem így történt. Amúgy ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap csak szomorkodom, néha nevetni is tudok, bár kevesebbet, mint régen. Nem is tudom, valahogy nem olyan vagyok, mint rég, valami hiányzik, megváltozott, kihunyt. Életunt lettem, semmihez sem volt/van kedvem, még felkelni sem. Mondom, ez nem állapot, valamit tennem kell. Tudom, hogy nem az antidepresszáns legjobb megoldás, de jelenleg csak ezt tudom kivitelezni. Sok szart olvastam a bogyókról, de ugyanakkor rengeteg jót is, teljesen eltérnek a vélemények, tapasztalatok. Majd meglátom, hogy nálam mi lesz a helyzet.
 Fosok, de közben akarom is, hogy jobban legyek. Holnap kezdem. Kíváncsi vagyok. Két mellékhatástól félek leginkább: öngyilkossági hajlamot felerősítheti a szedés elején; és a házaséletre gyakorolt, nem túl kedvező hatása sem olyan biztató, de valamit valamiért. Mert persze jó az együttlét és az azt követő pár óra (állítólag akkor is a szerotonin szint emelkedik meg, és az antidepi is ezt igyekszik majd magasabb szinten tartani), de ugye egy nap nem pár órából áll, és nem is hágunk szeretkezünk minden nap... Szóval úgy döntöttem, próba szerencse, lesz, ami lesz, megpróbálom.

 Ugye, hogy milyen félelmetes a váró?! Vagy csak nekem? Abba a kórházi lepedővel fedett fotelba semmi pénzért nem ülnék bele!!! :/ Valahogy erről a helyről mindig a filmekben látott kényszerzubbonyok, és a leszíjazott, őrjöngő emberek jutnak eszembe, akiket aztán leszedálnak injekcióval. o.O