2017. október 28., szombat
Szemészet
Az esedékes éves státusznál nem volt egyértelmű, hogy a feladatot nem érti vagy nem jó a látása a Cukkernak. Ott volt az apja is és mindketten úgy véltük, hogy a védőnő nem igazán idomult ahhoz, hogy auti a drágám. Sokan azt gondolják, hogy a magasan funkcionáló, beszélő autisták nem is azok (párszor megkaptuk ezt is), vagy nincsenek tisztában az alapokkal sem. Félre ne értsen senki, nem várom el, hogy mindenki képezze magát agyon autizmus téren, de szerintem a védőnők és gyermekorvosok megtehetnének annyi szívességet az érintett gyerekek érdekében, hogy legalább picit utána olvasnak, hogy mi is ez az állapot, főleg a munkakörüket tekintve, hogy mennyivel másabb az ő vizsgálatuk, mint az nt-ké...
A védőnői látásvizsgálat pl. engem is összezavart, pedig elméletileg nem vagyok autista, szövegértésem is állítólag jó, mégis csomószor elvesztettem a fonalat. Jött először azzal, hogy jobbra-balra-fent-lent van -e a villa; majd feltételezte, hogy nem tudja az irányokat, pedig de, tudja!!! folytatta azzal, hogy az ablak vagy az ajtó, plafon vagy padló fele mutat a villa (arról nem is beszélve, hogy több ajtó is van a helyiségben, teljesen összezavarta ezzel is...) És rengeteget beszélt. Pedig aki kicsit is hallott az autizmusról, az tudja, hogy ez nem épp szerencsés. Úgy ítélte meg, hogy mivel nem mondta vissza egyértelműen az irányokat, így vigyük el szemészhez. Kértünk időpontot, kaptunk is 5 hónap múlvára...
... Aminek tegnap volt az ideje. Annyira pozitívan csalódtunk, hogy nem igaz! Kezdjük ott, hogy szinte nem kellett semennyit sem várnunk.
Vizsgálat elején volt a doktornőnek egy olyan mondata, ami úgy szólt, "hogy egy ekkora nagylánynak azért ezt már tudnia kellene", mire közöltük, hogy mivel auti, lehet, magát a feladatott nem vágja teljesen. Ekkor a doktornő óriási fordulatot vett, elképesztően a kislányunk állapotához igazodva folytatta a vizsgálatot. Tőmondatokban beszélt, nagyon konkrétan jelezte, hogy mi is a feladat. A védőnő csak odabökdösött a pálcával a kérdéses villa környékére, míg a doktornő körbe jelölte nagyon türelmesen, hogy most épp mely ábrát kell néznie és nyilatkoznia róla. A kisasszonykánk kezébe adott egy, a táblán szereplő villa szerűséget és nem szóban kellett mondania, hogy merre áll az a valami, hanem úgy kellett forgatnia, hogy úgy álljon, mint amit a doktornő mutat. És működött.
Ezután kérdezte a doktornő, hogy belefér -e az időnkbe, napi rutinunkba egy kb. 1 órás procedúra (pupilla tágítás+vizsgálat). Természetesen igent mondtunk. 3szoros cseppentés volt: első cseppentés, majd 10 perc után újabb, a kövi 20 perc után történt, majd 30 perc a vizsgálatig (hogy megfelelően hasson a tágító), ami ugyanazt az eredményt hozta, mint anno az első ilyen jellegű vizsgálatnál, csak ott mindketten becumtuk, hisz annyi idősen 5 napon keresztül kellett csepegtetnem a szemébe komoly közelharcok árán (ez a fajta tágítás, ami ma volt, 5 éves kortól engedélyezett). Agyrém volt a régebbi verzió. Na de a lényeg, hogy nem romlott a szeme és annyira minimális dioptriákról van szó, hogy a doktornő nem tartja szükségesnek a szemüveget. Természetesen ő is jött az átmeneti kancsalsággal, de úgy volt vele, mint az előző doktornő: örökletes valami. Anyám emiatt elvitt Szegedre, mert itt jó pár évvel ezelőtt nem akartak felírni nekem szemüveget, meg ragasztást sem (ekkor még volt SZTK-s szemüvegkeret). És hát ott is azt mondták, hogy nem lehet vele mit kezdeni, ez egy enyhe kozmetikai probléma, oszt csókolom. Apámnak is olykor szétcsúsznak a szemei, mint nekünk. Nem tipikus kancsalság lehet, mi csak akkor "nézünk szét", mikor fáradtak vagyunk vagy nagyon elgondolkodunk valamin.
(Valamelyest megértem a védőnő reakcióját , de mondjuk mikor tényleges problémánk volt: hipotónia pl., miért nem akkor (is) póverkodott és irányított megfelelő szakemberhez??? Miért vájta belém a "kést", hogy mennyire hátrányos helyzetűvé válik szerencsétlen szegényke amiatt, mert nem tudtam szoptatni és hogy emiatt beszédhibás lehet és valszeg rendszeres látogatók leszünk a fül-orrgégészeten??? Szerencsére nem lett igaza! Bár volt fülgyulladása, de csak egyszer; logopédus pedig nem szükségeltetik.)
2017. október 3., kedd
Kéz-láb-száj betegség
Csütörtökön este 38,4 volt a hője. Délután kicsit bágyadt volt, de nem nagyon, viszont nem ivott, ez már gyanús volt, ezért is mértem hőt. Így pénteken nem vittem oviba. Reggel még enyhe hőemelkedése volt, de dél körül már 36,4-re csökkent, remek közérzettel, étvággyal. Sokat agyaltunk, hogy vigyük -e így orvoshoz, végül arra jutottunk, hogy nem, hátha csak egy kis kósza megfázás, amit kipihen a hétvégén (volt már rá példa). Sajna nem így lett, ugyanis szombat reggel elkezdett pöttyösödni az arca, keze, talpa. Gondoltuk, hátha elmúlik. Nem épp így történt, sőt, durvult a helyzet, egyre több, egyre vörösebb pöttyök lettek szegényen. Így vasárnap úgy voltam vele, hogy f*szom várjon hétfő du.-ig (ekkor rendel a gyermekorvosunk), elvittük ügyeletre.
Nagyon rendesek, kedvesek voltak. Kapott receptre Cetirizint, ami a bárányhimlőjénél is nagyon bevált. Bár az ügyeletes patikában csepp nem volt, de kiváltottuk a tablettát, u.a. a hatóanyag, csak az adagolás macerásabb, de nem vészes.
Szegénykém sírt, mert szerdán lesz az állatok világnapja az oviban is, és oda mindenképp szeretett volna menni, de így ugye nem vehet benne részt. Azon is kiakadt érthető módon, hogy míg pöttyös, addig a játszóterezés is felejtős. :(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)